Nógrád, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-06 / 160. szám

2 NOGRAD 1988. JÚLIUS 6.. SZERDA Grósz Károly hazaérkezett Moszkvából Hazaérkeztek Bartók Béla hamvai (Folytatás az 1. oldalról.) nalva — történelmi fordu­lat történt, látszik, hogy ez sikeres tanácskozás volt, amely újabb lendületet ad ahhoz a programhoz, ame­lyet három esztendővel ez­előtt a Szovjetunióban el­határoztak. A magyar párt vezetője elmondta, hogy Mihail Gor- bacsowal folytatott tárgya­lásain szó volt a gazdasági együttműködés bővítéséről is. Azt tanácsolom a magyar vállalatvezetőknek — foly­tatta —, hogy szívósan ke­reskedjenek, és keressék az együttműködés lehetősége­it. A megbeszélésekből ki­tűnt, hogy a szovjet veze­tés nagyon akarja a haté­kony, korszerű együttmű­ködésit. A szovjet fél tisz­tában van azzal, hogy az érdekeltségi rendszer nem megfelelő, nem ösztönzi kel­lőképpen az együttműkö­désit, és tisztában van az­zal is, hogy a gazdasági együttműködés mechanizmu­sa sem felel meg a mai igényeknek. Ugyanakkor el­határozott szándékuk, hogy ezen változtatnak. Ezért, aki ma kellő türelemmel és szí­vóssággal rendelkezik, az ké­sőbb egészen biztosan meg­találja a számítását — mon­dotta Grósz Károly. A Szov­Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára, a Minisztertanács elnöke, aki az SZKP Köz­ponti Bizottságának meghí­vására munkalátogatáson tartózkodott Moszkvában, július 5-én megbeszélést folytatott Mihail Gorba- csovval, a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bizottsága főtitkárával. Mihail Gorbacsov mele­gen üdvözölte Grósz Ká­rolyt, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárává tör­tént megválasztása alkalmá­ból és sok sikert kívánt munkájához. Megköszönve az üdvözletei, Grósz Károly hangsúlyozta, hogy új meg­bízatásában első külföldi út­jára, Moszkvába utazott. Ez is megerősíti, hogy a ma­gyar kommunisták megkü­lönböztetett jelentőséget tu­lajdonítanak a Szovjetunió­hoz fűződő barátságnak és egy üt t m űk öd és n ek. Az MSZMP és az SZKP KB főtitkára több mint há­romórás megbeszélésük so­rán a fő figyelmet a szocia­lizmus megújulásának, a társadalmi-politikai és gaz­dasági struktúrák átalló,ki- tásának szentelte, s véle­ményt cserélt a párt vezető szerepe korszerű értelmezé­séről és érvényesítésének módszereiről. Mihail Gorbacsov tájé­koztatást adott az SZKP XIX. értekezletéről. Elmond­ta, hogy sok évtized óta ez volt az első valóban nyílt pártfórum, amelyen a kül­döttek szenvedélyesen és ér­deklődéssel vitatták meg az ország legégetőbb problémá­it. A vélemények minden különbözősége, s esetenkén­ti ütközése mellett a pe­resztrojka stratégiája erős erkölcsi és politikai támo­gatást kapott és ez a leg­fontosabb. A Szovjetunió anyagi erő­források és képzett embe­rek szempontjából egyaránt óriási lehetőségekkel ren­delkezik. Sokmindent el le­het érni a rend megterem­tésével, de természetesen kü­lönösen fontos az, hogy va­lóban működésbe lépjen az új gazdasági mechanizmus. Ezen a téren sok szervezési nehézséget kell leküzde- nünk, és nincs még min­den rendben a társadalmi tudat tekintetében sem. Ebben az értelemben a pártkonferencia is hangsú­lyozottan véleményt nyilvá­nított az újító, útkereső, kez­jetunió hatalmas ország, ahol óriási energiákat fog­nak a jövőben is fordítani a gazdaság dinamizálására. Grósz Károly egy kérdés­re válaszolva közölte, hogy a tárgyalásokon nemzetkö­zi kérdések is szóba kerül­tek, s ezen belül az enyhü­lési folyamat elmélyítésére helyezték a hangsúlyt. A Szovjetunióban élő ma­gyar nemzetiségűek helyze­tével kapcsolatban feltett kérdésre válaszul az MSZMP főtitkára elmondta: az elmúlt években sok erő­feszítést tettek a Kárpátal­ján élő magyarok nemzeti kultúrájának, magyarságá­nak gazdagítására. Szélese­dett az uíazási lehetőség, bár a magyar megítélés sze­rint még mindig léteznek olyan, elsősorban ügyinté­zési korlátok, amelyek le­lassítják ezt. A magyar utcanevek használata, a magyar nyelv oktatásának szélesítése a nemzetiségi politika lenini megközelítését demonstrál­ja — mutatott rá a nyilat­kozatban a magyar párt ve­zetője. ☆ Grósz Károly moszkvai látogatásának utolsó prog­deményező emberek mellett. Hatalmas jelentőséggel bír a pártkonferencia által ki­jelelt politika, amely a párt, és a társadalom demokrati­zálását, a politikai intéz­ményrendszer reformját tűz­te ki célul. Természetesen a demokrácia feltételei mellet a vezetőknek nehe­zebb a dolguk. De ennek így kell lennie. Korábban ugyanis — mit tagadjuk — néhányan közülük úgy te­kintettek a dolgozókra, mint valamiféle alattvalókra. Most pedig, hogy vezető le­hessen valaki, alulról kell elismerést szereznie, s ál­landóan jó munkával kell igazolni azt. Grósz Károly az MSZMP időszerű feladatairól szólva hangsúlyozta, hogy a társa­dalmi megújulásnak nincs alternatívája. Az MSZMP értekezlete nyomán erősö­dött a társadalmi egyetér­tés, megnőtt a párt iránti bizalom. Kedvezők a fel­tételek ahhoz, hogy határo­zott lépések történjenek a gazdasági helyzet javítasara, a nyitottabb, racionális gazdálkodás kialakítására. Az MSZMP határozott tö­rekvése a politikai intéz­ményrendszer korszerűsí­tése, a demokrácia és a tár­sadalmi nyilvánosság erő­sítése a párt vezető szerepé­nek korszerű érvényesítése, az ügyek megoldása a dol­gozók bevonásával. Grósz Károly kitért arra, hogy Magyarországon óri- si figyelemmel és érdeklő­déssel figyelték az SZKP XIX. konferenciája mun­kájának minden napját. Ez azzal magyarázható, hogy az MSZMP májusban meg­tartott országos értekezle­tén is a gazdasági és politi­kai rendszerben megérett vál­tozásokkal kapcsolatos dön­téseket hoztak. A szocialis­ta társadalom megújításá­nak sürgető feladata áll előttünk — mondta a magyar vezető. — Habár országaink között nem kevés a kü­lönbség, ennek a folyamat­nak egységes stratégiája van. S nálunk is első szá­mú probléma a dolgozók be­vonása, az állami és társa­dalmi ügyekbe. S keressük a párt — mint a társadalom politikai élcsapata, amely nem helyettesítheti az ál­lami, s még kevésbé a gaz­dasági szerveket — tevé­kenységének optimális mun­kamódszereit és formáit. Mihail Gorbacsov szólt ramjaként kedden délután a szovjet sajtó képviselőivel, illetve szovjet közéleti sze­mélyiségekkel találkozott a külügyminisztérium nem­zetközi sajtóközpontjában. A magyar vezető a bará­ti, nyílt légkörű találkozón rövid Ismertetést adott ha­zánk fejlődéséről, gondjai­ról és eredményeiről, politi­kai, társadalmi és gazdasá­gi életünk időszerű tenni­valóiról az MSZMP érte­kezletét követő időszakban. Az MSZMP főtitkára tá­jékoztatott Mihail Gorba- csovval megtartott tárgya­lásairól, méltatva, a megbe­szélések őszinte, tárgyszerű és lényegre törő légkörét, az érintett kérdésekben megnyilvánuló kölcsönös megértést, az álláspontok egységét, a nemzetközi hely­zet, valamint a szocializmus fejlődése kérdéseit illetően. Grósz Károly kitért a magyar—szovjet politikai és gazdasági kapcsolatok hely­zetére, fejlődésük távlatai­ra, az MSZMP és az SZKP együttműködésének jelen­tőségére. ☆ Moszkvai tárgyalásait be* fejezve kedden a kora esti arról, hogy az SZKP veze­tése figyelmesen tanulmá­nyozta a magyar országos páirtértekezlet dokumentu­mait, összehasonlították sa­ját elgondolásaikkal, mint­egy ellenőrizve magukat a barátok tapasztalatai alap­ján. „Természetesen ná­lunk más a helyzet, de sok az egybeesés, elsősorban ami a szellemet, az elméleti elképzeléseket és koncepció­kat illeti.” A két testvérpárt vezetői eszmecserét folytattak olyan időszerű témáról is, mint a választott szervek szerepé­nek növelése, és az appará­tus e testületeknek való kö­telező alárendelése. Grósz Károly elmondta, hogy Magyarországon nem­rég, az MSZMP KB tagjai­nak sorából munkabizottsá­got alakítottak, amelynek az a feladata, hogy elemezze az ország fejlődésének utol­só évtizedeit. Ezt a párt­program dokumentumainak előkészítése teszi szükséges­sé. A többi munkabizottság a szervezeti szabályzatban, az ország alkotmányában szükséges változtatásokkal, valamint a hosszú távú gazdasági terv kidolgozásá­val foglalkozik. Nálunk körülbelül ugyan­ezekről az elképzelésekről van szó — mondotta Mihail Gorbacsov. Egyebek között azon gondolkozunk, miként lehetne elérni, hogy a Köz­ponti Bizottság tagjai, fő munkájuk mellett aktívan kivegyék részüket magá­nak a Központi Bizottság­nak a tevékenységéből a politikai döntések meghoza­talának ' minden sza­kaszában. Feltehetőleg nálunk is munkabi­zottságokat kell létrehozni a bel- és külpolitika legfőbb kérdéseiben. Így lehet majd pontosabban meghatározni a pártapparátus helyét ab­ban. hogy elősegítse a párt, mint a társadalom élcsapa­ta tevékenységének kibonta' kozta fását. Mihail Gorbacsov és Grósz Károly véleményt cserélt a szovjet—magyar kapcsola­tok helyzetéről. Elégedettsé­güknek adták hangot az erősödő bizalom és kölcsö­nös megértés kapcsán. Hangsúlyozták a nézetek összevetésének, a tapaszta­latok kölcsönös tanulmá­nyozásának. az információ- csere bővítésének fontossá­gát. Egyetértettek abban, hogy át kell alakítani a gaz­dasági kapcsolatok kialakult rendszerét. Erőfeszítéseket órákban hazautazott Moszk­vából Grósz Károly. Grósz Károlyt Moszkva Seremetyevo 2. repülőterén Jegor Ligacsov, az SZKP KB PB tagja és Vagyim Medvegyev. a KB titkárai búcsúztatták. Jelen volt Rajnai Sándor, hazánk moszkvai nagykövete, vala­mint Borisz Sztukalin, a Szovjetunió budapesti nagy­követe. •ír Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára, a Minisztertanács elnöke, aki a Szovjetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának meghí­vására július 4—5-én mun­kalátogatást tett a Szovjet­unióban, kedden az esti órákban hazaérkezett Bu­dapestre. Fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Be- recz János, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Kótai Géza, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja, a KB külügyi osztályá­nak vezetője. tesznek annak érdekében, hogy kölcsönösen elfogadha­tó döntések szülessenek a két ország kereskedelmi és fizetési mérlegének kiegyen­súlyozására, az árucsere mértékének megőrzése, és lehetőség szerinti növelése érdekében. Kiemelték, hogy szükség van a szakosodás és a kooperáció elmélyítésére, a tuományos-műszaki ha­ladás korszerű vívmányaira építve. Mindkét fél abból indul ki, hogy sokkal cse- lekvőbben kell hasznosítani az olyan öszönzőt, mint az együttműködésben résztve­vő vállalatok és szerveze­tek közvetlen anyagi érde­keltsége. Tovább folytatják azt a politikát, amelynek célja a két ország állampol­gárai közötti, érintkezés ki- szélesítése. az ifjúsági kap­csolatok megélénkítése a fel­növekvő nemzedéknek a szovjet—magyar barátság szellemében való felnevelése érdekében, a helyi szintű kapcsolatok elmélyítése. A megbeszélésen érintet­ték a jelenlegi nemzetközi helyzet egyes kérdéseit. Grósz Károly nagyra érté­kelte a szovjet—amerikai csúcstalálkozók eredménye­it, hangsúlyozva, hogy ezek­nek köszönhetően sikerült utat nyitni ahhoz, hogy Eu­rópa fokozatosan megsza­baduljon a nukleáris fegy­vertáraktól. A megbeszélés résztvevői rámutattak, hogy jelenleg a kontinens első­rendű külpolitikai problé­májává az európai hagyo­mányos fegyverzet és had­erők csökkentése lép elő. Az a kezdeményezés, ame­lyet a VSZ tagállamai tet­tek két évvel ezelőtt, az el­múlt időben számos új ja­vaslattal gazdagodott. Most az a feladat, hogy ne le­hessen halogatni az erről a kérdésről folytatandó tár­gyalást, amely elsőrendű je­lentőségű a kontinens vala­mennyi népének jövője szempontjából. Magyarország és a Szov­jetunió a jövőben is konzul­tációkat folytat és együtt fog működni az európai té­makörben, amely külpoliti­káink egyik kiemelt kérdé­se. Grósz Károly és Mihail Gorbacsov találkozója szí­vélyes és baráti volt, az elvtársi nyíltság és a teljes kölcsönös megértés légkö­rében zajlott le. A találko­zón részt vett Vagyim Med­vegyev, az SZKP KB titká­ra. (Folytatás az 1. oldalról.) Az ünnepség a Szózat el­hangzásával ért véget, majd elindult a díszmenet a fő­város felé. Győr-Sopron me­gye településeinek lakói a Budapestre vezető fellobogó­zott útvonal mentén tisztel­gő sorfalat álltak, így fejez­ték ki mély tiszteletüket a hazatérő Bartók Béla iránt. Délután négy órakor Bu­dapestre, a Magyar Tudomá­nyos Akadémiára érkezett a Bartók Béla hamvait kísérő menet. A zeneszerző földi maradványait őrző koporsót az . MTA székházának feldí­szített oszlopcsarnokában ra­vatalozták fel. A délutáni órákban itt rótták le ke­gyeletüket a zenetudós emlé­ke előtt tisztelegve a magyar politikai, kulturális élet ve­zetői, művészek, tudósok, Bartók Béla tisztelői. A nagy magyar zeneköltő ravatalánál Iványi Pál, a Fővárosi Tanács elnöke mon­dott beszédet: — Amiképp Rákóczinak, Kossuthnak, Károlyinak po­rait fogadtuk egykor, akként tisztelgünk ma Bartók ham­vai előtt. Hányatott törté­nelmi sorsunk, hibáink, nem­zetvesztő politikusaink, egy­kori — remélhetően örökre eltűnt — önsorsrontó hajlan­dóságaink, történelmi léptékű tévedéseink csupa olyan do­log, ami miatt sokszor csak késve tudunk tisztelegni nagyjaink előtt- Nemzetünk többé ezt nem engedheti meg magának. E hazának olyan feltételeket kell teremtenie, hogy az önkéntes szám­űzetés a történelem lomtá­rába kerüljön. Vigasz és megnyugvás számunkra, hogy Bartók Bé­la végső nyughelye — ha megkésve is — július hetedi­kétől az általa oly annyira szeretett budai helyoldalban, Farkasréten lesz, a város ál­tal adományozott díszsírhe­lyen. Végre teljesül egyik kései levelében megfogalma­zott vágya: „szeretnék haza­menni, de végleg”­A zeneszerző pályáját, élet­művét méltatva elmondta: Bartók Béla 1899 őszén köl­tözött Budapestre. Dohnányi Ernő tanácsára főiskolai ta­nulmányait a budapesti ze­neakadémián folytatta. Ezzel sorsát az európai zenei élet­ben egyre jelentősebb he­lyet elfoglaló Budapesthez és a Liszt Ferenc-i hagyomá­nyokat őrző zeneakadémiá­hoz kötötte. Akkor még senki nem sej­tette, és nem is sejthette, hogy a fővároshoz való kö­tődése milyen nagy hatással lesz életére. Budapesten nem­csak a liszti hivatástudatot örökölte a nemzeti zenemű­vészet további fejlesztésének eltökélt céltudatosságával, hanem megismerte, elfogad­ta és támogatta a század elején újult erővel feltörő nemzeti függetlenségi moz­galmak haladó eszméit is. Elkötelezetten vállalta a Tanácsköztársaság, zenei direktóriumában való aktív részvételt, Az ellenforradal­mi időszakban az őt ért zak­latásokat emelt fővel, öntu­datosan viselte el. Elhatá­rolta magát a népeket egy­másra uszító soviniszta poli­tikától. Később, amikor e rendszer képviselői törlesz- kedni próbáltak hozzá, ezt bátran és felelőssége tuda­tában utasította vissza. Alkotói útkeresése közben talált rá a népzenére, amely megérlelte benne zeneszer­zői ars poeticáját csakúgy, mint életfilozófiáját a Duna menti népek barátságáról, egymásrautaltságáról. Alkotásaiban megszólal­nak a környező európai népek dallamai. Több szlo­vák, román népzenei anya­got \dolgozott fel, mint ma­gyart. S amikor ezért vá­dolták, büszkén vállalta: „Az én .igazi vezéreszmém ...a népek testvérré válásá­nak eszméje, a testvérré vá­lásé minden háborúság és minden viszály ellenére.” E gondolatok nemesítik meg korszakos remekművét, a Táncszvitet, amelyet 1923- ban, a főváros felkérésére írt, Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 50. évforduló­jára. Bartók olyan magyar mű­vész, akinek alkotása az em­beriség egyetemes kincse. Zeneművei otthonra leltek a világ operaházaiban — hangversenytermeiben; ko­runk legnagyobb előadómű­vészei keltik azokat új élet­re. Mindaz, amit a népze­nekutatásban — a gyűjtés és rendszerezés terén — meg­teremtett, e tudományág csúcsát jelképezi mindmáig. Bartók 1940. októberében írt végrendeletében kikö­tötte, hogy róla utcát, te­ret, középületet halála után ne nevezzenek el, neki em­léktáblát ne állítsanak mind­addig, amíg fasiszta vezé­rek nevét terek őrzik Bu­dapesten. Ez is mutatja kompromisszumot nem is­merő felfogását, amelyre egy róla szóló mű címe vilá­gít rá: ^Bartók nem alku­szik”. És valóban, Bartók nem alkudott; sem zenéjében, sem életében. Emberi tartá­sa követendő példa minden­ki számára. E határozottság évtizedeket ível át, okulásul szolgál mindannyiunknak. A felszabadulást követő­en teljesült végakarata, de arról se lehet megfeledkez­ni, hogy nem sokkal- ezután — ha csak átmenetileg is — akadtak olyanok, akik Bar­tók zenéjét, szellemét ki • akarták szorítani a legna­gyobb magyar művészek, és alkotásaik sorából. Bartók művészi nagysága a magyar nép alkotóerejét példázza. A zeneszerző és a főváros kapcsolatáról, Iványi Pál el­mondta : Legkedvesebb la­kóhelye a Rózsadombon, a Csalán utcában volt. A há­zat emlékhellyé alakították át. Bartók Béla emlékét ut­cák, szobrok, dombormfi- vek őrzik Budapesten. Ze­neiskolák, zenei együttesek, közművelődési intézmények kötelezték el magukat a név- választással a bartóki élet­művel. ötévenként Buda­pest a helyszíne a Liszt— Bartók nemzetközi zongo­raversenynek és a főváros vált a nemzetközi Bartók- kutatás elismert központjá­vá is. — Alkotásaiban eddig is velünk élt Bartók Béla. Im­már hamvai is megérkez­tek, amelyeket tisztelettel, szeretettel, meghajtott fővel fogadok a főváros lakossága nevében — mondta végeze­tül Iványi Pál. A főváros lakossága szer­dán 10 és 18 óra között ró- hatja le kegyeletét Bartók Béla ravatalánál, a Magyar Tudományos Akadémia székházában. "(MTI) A VSZ honvédelmi miniszteri bizottságának ülése Kedden Moszkvában megnyílt a Varsói Szerződés tag­államai honvédtmr miniszteri bizottságának ülése. A tag­államok honvédelmi minisztereit tömörítő bizottság ülése előtt a résztvevők megkoszorúzták a Lenin-mauzólieumot, az ismeretlen katona sírját, és ellátogattak Lenin egykori Kreml-beli lakására és dolgozószobájába, amely ma mú­zeum. Közlemény a tárgyalásokról

Next

/
Thumbnails
Contents