Nógrád, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-23 / 175. szám

4 NOGRAD 1988. JÚLIUS 23.. SZOMBAT Tábori pillanatok Közös dallanulás a táborban Munkában az Úttörősarok tudósítói 4£ algóbánya évtizedes fái hétfő óta a Barátság nemzetközi tábor résztvevői- nek nyújtanak enyhet adó árnyat■ Erre szükség is van, mert, nemcsak a hőfok emel­kedik — az időjárásnak kö­szönhetően —, hanem egyre emelkedettebbé válik, a tábo­rozok hangulata is. Kipirul* arcú úttörők ma­gyaráznak megállás nélkül külhoni barátaiknak. Felhasz­nálják minden leleményüket, hogy legyűrjék a kommuni­káció meglevő nehézségeit. Magyar, lengyel, csehszlovák és finn pajtások kis csoport­jait fedezhetik föl lépten- vyomon a kíváncsiskodók, ahogy együtt dalolnak, nevet­gélnek és apró — számukra értékes — ajándéktárgyaikat cserélik. Egy jókedvű táborból, elle­sett pillanatok... Már ezek a napsütéses ké­pek is önmagukért beszélnek. Megszólaltatva a tó,bor részt­vevőit, még több érdekesség­ről regélnek. Szinte lehetet­len kivárni a friss élmények felsorolását. Üttörők és ifi­vezetők, a külföldi nemzetek képviselői, illetve a táborve­zetőség tagjainak véleménye azonos szólamban csendül össze. Martin Striez és Imrich Kovac a csehszlovák küldött­ség vezetői: „Nagyon szeret­jük ebben a táborban azt, hogy a pionírok, a vezetőség olyan tartalmas programot nyújt, ami egyetlen haszonta­lanul vagy unalomban eltöl­tött percei sem tesz lehető­vé. A csoport nagyon elége­dett a táborozás körülményei­vel is. Külön köszönjük azt, hogy ebben az évben, amikor a csehszlovák és magyar út- iöröszervezetek közötti kap­csolat 25. éves fennállását ünnepeljük, ismét részt vehe­tünk a salgóbányai nemzet­közi táborban.' A finn delegáció bájos le­ánytagja. a kis Hannele Laakkonen a fogadtatásukról beszél: „Amióta csak megér­keztünk azt érzem, hogy nagy szeretettel vesznek körül minket a magyar gyerekek- Nagyon érdekes volt, hogy a csehszlovákok és a lengyelek is úgy beszélgetnek velünk, mintha mindig is ismertük volna egymást. Kedves do­log, hogy akárkivel találko­zom a faházak között, min­denki mosolyogva kiáltja fe­lém: Moi! (szia)”. Horváth Csaba magyar úttörő, az újságíróraj szor­galmas toliforgatója (Buzgó tábori hírközlő méhecskék őrs) megelégedésének adott hangot: „Csodálom a párat­lan szervezést.• Mindig lehet választani a programok kö­zül, de jut idő vendégeske­désre is más faházaknál, és riportokat, tudósításokat ké­szíteni, sőt még a szobában rendet *akni is. Nagyon ked­vesek és figyelmesek a veze­tőink, mindig segítenek. ha valamilyen problémánk van. vagy ha éppen tolmács kell, hogy beszélgethessünk, mert orosz tudásunk nem elég alapos, finnül meg csak a tolmács néni ért.” Hanna Wanszczyk lengyel ifivezető szerint: „Sokat se­gít ez a tábor abban, hogy n gyerekek már ilyen kiskor­ban megismerjék más nem­zetek fiait, szokásait. A kö­zös játékokon, sportverse­nyeken barátságok szövődnek, melynek finom szálai ta­lán később sem szakadnak majd el. A békés jövő egyik zálo­ga a nemzetek közötti meg­értés, aminek a tábor szép példáját mutatja.” A számtalan pozitív meg­nyilvánulás tényleg n^m túl­zás. A szép tábori környe­zet, és a KISZ-iskola felsze­reltsége, valóban megadhat­ja a lehetőségét — akár egy, akár több nemzetnek is r— a problémamentes táborozás­hoz. de nem többet. Mitől lett ilyen oldott, és mégis ennyire egyöntetűen hatásos ez a tábor? Eleget tesz-e az alapdokumentumok célkitű­zéseinek? Gaál Gabriella megyei úttörőelnök e kérdés­re így válaszolt: „,A salgóbá­nyai nemzetközi tábor idén különösen jól kezdődött és igen gördülékenyen folytató­dott. Ez mindig a beérkező csoportok összetételétől és vezetőik rutinosságától függ. Ebben az évben minden nem­zet az elvárt legjobbat tud­ja nyújtani. Az úttörők szín­vonalasan képviselik orszá­gukat. A legelső nemzeti ■ est, — a csehszlovák ■— azt is bebizonyította, hogy a rá­termett pajtások nemzeti szokásaikkal, hagyománya­ikkal is képesek megismer­tetni a többieket. Az úttörők nagyon fegyelmezettek, és a rendezvényeken, — legyen az tábori olimpia, vagy játékos vetélkedő, — mindig kedv­vel és nagy odaadással vesz­nek részö” Kotroczó Róbert A lengyel pajtások a faliújságot szépítik Rendcsinálás a szálláshelyen Rigó Tibor felvételei Reklám nélkül is sláger Világútlevél minden kilencedik ember zsebében Visszatekintő: január elsején hatályba lépett rende­lettel megjelent a világ összes országára érvényes útiok' mány. népszerű nevén, a világútlevél. Az első napokban arról adtunk számot, hogy megyénkben nincsenek a bu­dapestihez hasonló hosszú várakozó sorok az útlevélért. Áp­rilisban a nógrádiak is kedvet kaptak az utazáshoz, hosz* szabbodtak a sorok, csúcs volt a kérelmek benyújtásában. Június 30-án a kapitányságok átvették a a 26 ezer 746'ik kérelmet. Ha Nógrád 231 ezer lako­sával vetjük össze az em­lített számot, ez azt jelen­ti, hogy a megye minden kilencedik állampolgára rendelkezik világútlevéllel. Ha pedig a múlt évihez ha­sonlítjuk, azt láthatjuk, hogy az idén az első hat hónapban 30 százalékkal többen kértek és kaptak út­levelet, mint tavaly az egész esztendőben. És már csak eddig kétszer annyian utaz­hattak külföldre, mint a múlt évben. Az új jogszabály ugyan könnyítéseket hozott, de akadnak azért gondok. Mindjárt félreértések adód­nak a határidőkből, ugyan­is a rendelet nem szabá­lyozza a kérelmek elinté­zésének határidejét, ezért az államigazgatási eljárás­ról szóló törvényt kell al­kalmazni. Ez pedig harminc- napos határidőt ír elő, amely meghosszabbítható, de le is rövidíthető. A problémák mégis inkább a sürgősségi, más szóval, gyorsított eljárási kérelmek­nél adódnak. Többen ugyan­is ezt a lehetőséget úgy ér­telmezik, hogy csak le kell fizetni a különilletéket, és máris kész az útlevél. Korántsem így van azon­ban a dolog. A kérelmek sürgősségi intézése csak kü­lönös méltánylást érdemlő esetekben — például halál­eset, külföldi bírósági idé­zés, — indokolt és lehetsé­ges. A „barátommal szeret­nék utazni, mert ő holnap­után kocsival megy”, a munkahelyi csoportos uta­zások vagy az utazási iro­dáknál előre lekötött és be­fizetett utak, mint indokok az ügyintézésnél csupán fi­gyelembe vehetők, de nem kötelező erejűek. A megyé­ben egyébként minden ké­relmet elbíráltak harminc nap alatt, sőt egyes kapi­tányságokon 5—10, máso­kon 15—25 nap alatt ké­szültek el az útlevelek. Lényegesen befolyásolja az ügyintézési határidőt a kérőlapok pontos vagy pon­tatlan kitöltése, a szüksé­ges mellékletek megléte, avagy hiánya. A kitöltött nyomtatványok sokszor ol­vashatatlanok, az adatok el- mosódottak, és ezt pótolni kell. Többször adott nézet- eltérésekre okot a csatolt fényképek milyensége is. A jogszabály szerint egy év­nél nem régebbi képet kell leadni, de az ügyintézők ta­lálkoztak már nvolc-tíz éves, albumból vagy csoportkép­ből kivágott fényképekkel. Akadtak, akik a gyári iga­zolványból, vagy az előző piros útlevélből vették ki a képet. Több szülő szóvá tette, hogy miért kell az együtt­élő szülők esetében mind­kettőjüknek megjelenni a rendőrségen és együttesen nyilatkozni ahhoz, hogy gyermekük útlevelet vált­hasson. Miért nem fogad­ják el — mint régebben — az egyik szülő írásos nyi­latkozatát? Az előző évek tapasztala­ta az oka ennek, amikor nem egy 16—17 éves fiatal saját maga írta alá apja, vagy anyja nevét a nyilat­kozaton, ha valamelyikük nem engedte külföldre utaz­ni. Ma tehát kötelező az együttes megjelenés, amit csak az pótolhat, ha a szü­lők valamelyike közjegyző előtt nyilatkozik, s hozzá­járul ahhoz, hogy 18 éven aluli gyermeke kiváltsa a világútlevelet. Ezt a lehető­séget eddig azonban nem­igen vették igénybe. S ha már megvan a vi­lágútlevél, külön problémák adódhatnak annak megőrzé­séből. Az útlevél ugyanis a Magyar Népköztársaság tu­lajdona, s azt mindenki kö­teles gondosan megőrizni. Elvesztése, megsemmisülé­se esetén ezt haladéktalanul jelenteni kell, vagy a kiállí­tó hatóságnak, vagy külföl­dön a külképviseleti szerv­nek. S az elvesztés szank­ciókat is hozhat maga után: egyrészt bírságolást, más­részt öt évig kizárást a kül­földi utazásból. Nem kevés a feledékeny utazó: vonaton, gépkocsiban felejtik, frissen szerzett is­merősöknél hagyják az út­levelet. Mások itthon is ma­gúkkal viszik, üzletekbe, piacokra, s ott vesztik el, vagy lopják el tőlük. Mert az útlevél ma nemcsak slá­ger, de érték is lett: egyre többen s egyre többször el­lopják. Végül el kell mondani, hogy a megyéből az idén eddig külföldre utazók kö­zül 24-en nem tértek visz- sza: 11 egyedülálló személy és négy család disszidált. Telek Albin rendőr őrnagy Közvetíti a Magyar Rádió Ring-premier a Wagner-fesztiválon Évente egyszer, az idén július 28-tól augusztus 29- ig világvárossá változva fo­gadja vendégeit a Wagner- fesztivál eseményein Bay­reuth. A nemzetközi zenei élet vitathatatlanul' legiz­galmasabb színhelyéről Eu­rópa rádióállomásai — kö­zöttük a Magyar Rádió — sugározzák a szezon ki­emelkedő produkciójának premier előadásait. Július 27. és augusztus 1. között a négy estét betöltő Ring ze­nedrámái hangzanak fel a Festspielhausban; a Rajna kincse. A walkür. a Sieg­fried és az Istenek alkonya az ünnepi játékok szenzá­ciójának ígérkezik. A nemzetközi hírű Harry Kupfer, a berlini opera fő­! zeneigazgatója már három évvel ezelőtt megkezdte a rendezői előkészületeket a Ring felújításához. Napjaink k életritmusának megfelelően, gyorsabb érverésű előadáso­kat ígért, új, fiatal. Bay- reuthban az idén debütáló művészekkel. Legfőbb tá­masza Daniel Barenboim lesz. a dirigensi pultnál. Harminc előadásból áll az ünnepi játékok programja, a Ring háromszor hangzik fel. és a múlt évek sikeres repertoárjából a Parsifal, a Lohengrin és A nürnbergi mesterdalnokok örvendezte­tik meg a közönséget, az elő­adásokban magyar művész is közreműködik. Szólót éne­kel Sólyom-Nagy Sándor Hermann Ortel kismester szerepében. Benei Katalin, a pécsi operatársulat fiatal tagja pedig a Lohengrin egyik apródjelmezében. A budapesti Operaházból kó­rusénekeseket hívtak meg újra a különböző darabok­hoz. A Wagner-fesztivál ha­gyományos programja a nemzetközi ifjúsági talál­kozó. amely az idén 38. al­kalommal hívja a világ minden részéből érkező fi­atal ének- és zeneművésze­ket. Jan Sibelius védnöksé­ge alatt 1950-ben rendezték meg először. Résztvevői Wagner életművén túl a modern zenei irányzatokkal ismerkednek és önálló pro­dukcióval mutatkozhatnak be. E. M. Diákváros, diákkönyvtár Könyvesmérleg Gyarmatról Már közhelynek számít, hogy Balassagyarmat diák­város, ám ennek a közhely­nek igazsága van. hiszen a különféle oktatási intézmé­nyek száma kilenc. Ehhez a tényhez és az is­kolások, diákok igényeihez is igazodik a Madách Imre Városi Könyvtár, de ter­mészetesen a felnőtt olvasók kiszolgálását e mellett ugyanilyen hangsúllyal ke­zelik. A gyermekrészlegnek több mint 670 olvasója volt ez év első felében, a felnőttek pedig csaknem 1400-an jár­tak a könyv házába. A többféle funkcióval mű­ködő Dózsa iskolai fiók­könyvtárban pedig 908 ol­vasó (ebből 178 a felnőtt) járt rendszeresen. A könyvek mellett szín­vonalas programokat is kí­náltak az első fél évben az iskolásoknak, összesen 134- et a gyermekrészlegben, s 44-et a Dózsában. Sajnos az iskolák nagyon eltérő mér­tékben használták ezeket a lehetőségeket. Első helyen áll a Kiss Árpád Általános Iskola, ők kilencven prog­ramot vettek igénybe. Má­sodik a Rákóczi tizennyolc­cal, majd az Ifjúság úti kettővel. A Petőfi iskolából az elmúlt fél évben csopor­tosan nem látogattak a könyvtárba. Ugyancsak ennék a kor­osztálynak a nyári szünet­ben is színvonalas progra­mokat kínálnak: az aszfalt- rajzversenyeket, anyanyel­vi játékos fejtörőket, krea­tivitást fejlesztő foglalkozá­sokat. Az idősebb, középiskolás diákság 43 százalékát adja a felnőtt olvasóknak. A .kö­zépfokú oktatási intézmé­nyek is szívesen veszik a különféle programokat, igy a Balassiban négy, a Szán­tóban három, az ISZI-ben huszonnyolc, a honvédkol­légiumban hat, a kereske­delmiben hét alkalommal szervezett programot a vá­rosi könyvtár. A buzgó hírközlő ' 1 § ~ f ­méhecskék többiemy,rWlm

Next

/
Thumbnails
Contents