Nógrád, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-23 / 175. szám
NÖGRAD 3 ! Bz MSZMP Központi Bizottságának ülése után A Magyar Sxocia.ista Munkáspárt Körponti Bizottsága Július 13—M*án tartott ülésén jelentet hallgatott meg a népgazdaság fejlődésének év eleji tapasztalatai i >«l, elfogadta a jfivő évi népgazdasági terv főbb irányait, a gyülekezési és egyesülé- «I jog szabályozásának fő elveit A testület két Nógrád megyei tagjával: Gáspár 5 áaíalnéval. a Budapesti Finomkötöíiárugyár balassagyarmati gyára varrónőjével, < és Juscsák Györggyel a pásztói Mátraaljai Állami Gazdaság igazgatójával a KB í ülésen elhangzottakról beszéigettűnk. I* 15 I x' ? Ät ' i. •• ' <-'.v Nv íM'' '• , '• Hésnyire nyitott ajtók Gáspár Antalné az önállöságrál, a felelősségről és a sikerekről Gáspár Antalné varrónő a Budapesti Finomkötöttárugyár balassagyarmati gyárában. ‘ Fiatal még, éveinek száma éppencsak túlszaladt a harmincon és két kisgyermek édesanyja. Májusban ott volt az országos pártértekezleten és a Központi Bizottság tagjának választották. — Azóta két munkaülést is (tartott a testület. Gáspár Antalné hogyan érezte magát? — Köszönöm jól. Igaz, miért is tagadnám, az első ülést megelőzően végigszurkoltam az utat Balassagyarmat és Budapest között. Folyton az járt a fejemben, mi lesz hogyan boldogulok. Hiszen alig ismerek valakit. Aztán a sok-sok bátorító szó nyomán szinte észrevétlenül oldódott fel bennem a feszültség. Most a második alkalommal már majdhogynem ismerősként ültem be a széksorokba... — Milyennek látta a kétnapos tanácskozást, a vita hangulatát? — Nagyon szimpatikus nekem az a munkastílus, ahogyan a Központi Bizottság következetesen törekszik megvalósítani a pártértekezlet döntéseit, gyorsítani a társadalmi, a gazdasági kibontakozást. Fontosnak tartom, hogy a Központi Bizottság tagjai, a tisztségviselők kölcsönösen igénylik az érdemi részvételt a vitában, a döntésben. Ennek pedig úgy gondolom elengedhetetlen feltétele, hogy kellő információ birtokában, felkészülten vegyünk részt a munkában. Természetesen segítséget is kapunk, de magunknak is meg kell tennünk mindent azért, hogy tapasztalatokat gvűjtsünk, hogy jól ismerjük az ország, a megye, a város dolgát — gondját, ahol élünk. Tetszett a vita nyíltsága, kritikus szelleme- Az a szemlélet, hogy nem elég a hibát meglátni, sokkal fontosabb, hogy változtassunk a rossz gyakorlaton- Csak növeli felelősségünket, hogy a Központi Bizottság ha rés- nyire is, de kinyitotta az ülésterem eddig zárt ajtaját. Az emberek folyamatosan tájékoztatást kaptak a_ véleménycseréről, ami az’ ülésteremben folyt. Természetesen vigyáznunk kell a betegre... Ügy vagyok én magunkkal, mint az az asszony, aki bemegy a boltba, hogy konzervet vásároljon. Megnézi a doboz feliratát, s ha a keresett konzerv- re lel, hazaviszi. Az, hogy valójában jól választott-e, végül is akkor derül ki, amikor otthon kinyitja a dobozt... Azt tartom — s erről beszéltem a Központi Bizottság ülésén is —, hogy nyitni kell a politikában éppúgy, mint a gazdaságban- S egyáltalán nem könnyű eldönteni milyen úton, milyen irányba induljunk, hogy a lehető legt gyorsabban célhoz érjünk. A testület ülésére készülve sokat töprengtem, hogy az ajánlott két programváltozat közül melyik az elfogadhatóbb. Végül is arra jutottam, hogy a gazdálkodás, az ország helyzetének jobbítása radikálisabb, de átgondoltabb változást kíván. Felelősséggel végiggondolva helyzetünket, lehetőségeinket, ezt kell, ezt lehet támogatni. Még akkor ft, ha tudom, hogy nehéz évek elé nézünk. Ha az ipari, a mezőgazdasági üzemek nehezebb körülmények között dolgoznak, kevesebb siker kíséri munkájukat és minden bizonyai a lakosság terhei is súlyosabbak lesznek. — Arról is szólt a testület ülésén, hogy a változásokra nincsenek igazán felkészülve az üzemek. A legtöbben szerények a fejlesztési lehetőségek, késik a szerkezetváltás, nem egyértelmű az érdekeltség, hiányos átszervezés és a munkafegyelem is javításra szorul. Milyen tapasztalatok mondatták ezt Gáspár An- talnéval? előírják, hogy miből menynyit készítsünk, s Budapesten állapítják meg azt is, mennyi a bérünk, és mennyit fordíthatunk fejlesztésre... — Ez azért egyfajta védettséget jelent a vállalatnak és a munkásoknak is... — Meglehet... azt mindenképpen, hogy munkánk van... Csakhogy az átlagszemlélet mellett elsikkad a valóságos érdekeltség. Semmiképpen nem ösztönöz a lehetséges legjobb teljesítményre. Mindezt úgy mondom, hogy tavaly a finomkötöttárugyár gyárai között mi nyertük a munkaversenyt..- A Balassagyarmaton készült ruhákat a világ sok országában viselik a lányok, az asszonyok. — Mi változna az ' önállóbb gazdálkodással Balassagyarmaton? — Minden bizonnyal másképpen gondolnánk végig sokmindent a gazdasági és a politikai munkában és ennek megfelelően változna a munka gyakorlata is. Most történetesen semmit nem tudunk arról, hogy milyen költséggel dolgozunk. Ha jobban a magunk gazdái lennénk megnéznénk, hogy mit mennyiért készítünk.1 A végére járnánk annak is, hogy a munkához szükséges anyagok, kellékek időben és hiánytalanul megérkezzenek, s a szalagokon dolgozó szakképzett varrónőket jobban kiszolgálják. Ügy gondolom a felelősök sem maradnának névtelenek... így feltehetően folyamatosabb és sikeresebb is lenne a munka. Elkerülhetnénk a kényszerpihenők többségét, mintahogy a késő estébe a szabadnapokba nvú- ló hajrákat is. Több pénz jutna gépekre és a munkásnők fizetsége is több lenne a néey-négy és félezer forintnál. Mit mondjak?..- Előbbre jutnánk a politikai munkában is. Kevesebb szót kellene vesztegetniük arra, hogy meggyőzzük magunkat, egymást: szóljunk, mondjunk véleményt közös dolgainkról, gondjainkról. Talán világosabban látnánk, hogy értelme van a szónak, mert az okos gondolatokat tettek, s ezek nyomán változások követik. V. G. Juscsák Gyttrgy: „Az egész társadalom reformjáról van szó!" — Milyen érzésekkel tért haza a Központi Bizottság legutóbbi, üléséről? — kérdeztük Juscsák Györgytől, az MSZMP KB tagjától, a pásztói Mátraaljai Állami Gazdaság igazgatójától. — Még mindig a tanácskozás hatása alatt vagyok, igazán nem ülepedtek le élményeim. Mindenekelőtt jónak tartom, hogy együtt tárgyaltuk a gazdaság fejlesztésének lehetséges módjait, s az ehhez nélkülözhetetlen, a politikai intézményrendszert befolyásolóegyesülési törvénytervezetet. Meglepően nagy volt az aktivitás, ami jelzi, hogy a testület tagjpinak van véleménye, hatással szeretnének lenni a döntésekre. — A legutóbbi ülés menynyiben -különbözött a korábbiaktól? — Az országos pártértekezleten megújult testület már önmagában más. Érzékenyebb, következetesebb, ezt példázza: nemcsak mondtuk, a megelőző ülésen, hogy kell a nyilvánosság. Ez néhány hét elteltével gyakorlattá vált. — Volt olyan aggály is, hogy a nyilvánosság előtt a KB-tagok majd „hazabeszélnek.” — A KB-üléseken általában én nem tapasztaltam ilyet. Ha mégis előfordult, erről a testületnek igen rossz volt a véleménye. Csak olyan felszólalásokat vesz komolyan, amely szintetizálni képes az országos, és a helyi gondokat. Most leginkább arról van szó: a kisebb közösség miben és hogyan látja a megoldást, hol találja meg helyét a kibontakozásban. Nem arról számoltunk be .tehát, hogy ki-ki milyen nehézségekkel birkózik, s milyen támogatásra tart igényt. Az is nyilvánvaló, hogy a gondok nem mindig oldhatók meg a közigazgatási határokon belül. Ehhez pedig jó értelembe vett offenzíva, megoldásvariációk szükségesek. Ügy kell szólnunk például Nógrád megyéért, hogy egyúttal az egész országért szóljunk, az új valós értékek megteremtése érdekében. — Ez másként jelentkezik az országgyűlési képviselő és másként a KB-tag esetében... — Nem bántó szándékkal mondom, de nem kevernek össze. Tehát hozzám nem jönnek telekügyekkel. — Az új módszerből milyen feladatok adódnak a Központi Bizottság két ülése között? — A KB úgy zárta le a kérdést: a szükségszerűen radikálisabb döntést értessük meg az emberekkel. Fo- gadtassuk el, hogy nem valami szubjektív dologról van szó, a helyzetünk kívánja így. S azt is, hogy korábbi beidegződéseket, a politikai intézményrendszerrel kapcsolatos döntéseket is át kell értékelnünk. Az emberek gondolatait kell megreformálni, úgy, hogy közben minél kevesebben kerüljenek szembe önmagukkal, ne sértődjenek meg. A Központi Bizottság ülésének vitájában felvetődött: bemegyünk az alagútba, kijövünk a végén, s ott esetleg már nem a szocializmus lesz. Elhangzott a válasz is: szocializmus lesz, azon dolgozunk, azt akarjuk építeni, de, hogy milyen, az tőlünk függ, munkánkon múlik. Az más kérdés, hogy egy ideológiára akarunk-e gyakorlatot csinálni, s közben nem vesszük észre, hogy a világban milyen reálfolyamatok játszódnak le. Vagy azt mondjuk: szocializmust építünk, s ehhez megkeressük a magunk módszereit. A gyakorlat bizonyítson, ne az elmélet magyarázzon! Az új emberek, új hangok, a reformszellemben gondolkodók és cselekvők nélkül ez nem megy. — Felvetődik, hogy az előttünk álló radikális változásokhoz lesz-e elég erőnk? — Egymást is kell erősítenünk. Ez nemcsak a Központi Bizottságon, az országos pártértekezleten múlik. Nagyon fontos az önállóság. Annak beismerése, hogy ahol kell, ahol a kérdések döntésre érettek, ne halogassuk azt. Megnövekedett a választott testületek, a különböző közösségek felelőssége. Egyszerre kell demokratizálni, szabadabb mozgásteret biztosítani és tennivalóinkat fegyelmezetten végrehajtani. A szabadabb mozgástér, valamint a fegyelmezett munks igénye nem zárják ki egymást. Nem nélkülözhető a bizalom sem, erre mindenkinek szüksége van a maga területén, hogy megtalálja a helyzetéből kivezető utat. Bizonyos értelemben türelem is kell. — Nem járattuk le egy kicsit a türelem szót? — Nem. S ide kíyánko- zik, a nyilvánosság kérdése. Hogy az emberek elhigygyék, valóban nehéz a hely* zetünk. S nem elég megújítani a Központi Bizottságot, kicserélni a kormányt, mindannyiunknak megvan a saját feladata. Ahogy a minap a televízióban szó esett róla: vannak olyan emberek, akiknek nem kell többet dolgozni, csak jobban. Ám nagyon sokan vannak olyanok, akiknek többet is kell dolgozniuk, meg jobban is! Tehát ha az újat akarókkal, a tenni akarókkal vagyunk türelmesek, az nem baj. S tudomásul kell vennünk azt is, hogy az emberek a közvetlen sorsuk alakításába bele akarnak szólni, és ez így helyes. — A megyei pártbizottság ülésén is szóba hozta, hogy vannak dolgok, amelyekhez nem kell anyagi befektetés, és gyorsan kamatoznak., — A közpénzek felhasználásának gyakorlatát említettem. Ha ez nyíltan, demokratikusan, az érintettek bevonásával és ellenőrzésével történik, azonnal javíthatja a helyi közhangulatot. — Felszólalt a Központi Bizottság ülésén is. Felelevenítené néhány részletét? — Elmondtam a többi között, hogy az elmúlt időszakban sok kedvező változás zajlott le, de a teljesítményekre ez nem jellemző. Azt is leszögeztem: elsődlegesnek tartom a politikai intézményrendszer korszerűsítését. A radikálisabb változat mellett szóltam. Másokkal ellentétben azt is elmondtam, hogy szívesen hallottam volna arról, mik voltak a kibontakozást eddig akadályozó tényezők, milyen intézkedések miért maradtak el, bizonyos területeken pedig kevesek és bátortalanok voltak, főként a termelésre vonatkoztak, holott az egész társadalom reformjáról van szó! A gazdaság persze ennek egyik legfontosabb része. Azt is elmondtam, hogy a tett intézkedések hatása lefelé és oldalirányban a kívánatosnál lassúbb. Szóltam róla: fontos elemezni a költség- vetésből élő intézmények hatékonyságát is, mert a működésükhöz biztosított összegek a legkevesebb ösz- szefüggést sem mutatják a gazdaság teljesítményével. Jónak tartanám, ha mind több olyan intézményt találnánk, amely új megoldá.- sok keresésével bizonyítaná, hogy a termelőkért van és sorsközösséget vállal velük. Említettem a szociális nehézségeket, a közkiadások társadalmi ellenőrzések szükségességét. Hangsúlyoztam, hogy a gazdaságban elsősorban az importálhasson, aki exportál is... — Köszönjük a beszélgetést! M. Sz. Gy. — Részt vett a vitában Gáspár Antalné is. Felszólalása, átgondolt érvei a gyorsabb a radikális változás mellett, szemléletes hasonlatai élénk érdeklődési keltettek. — Hogy milyen nagy-volt az érdeklődés a Központi Bizottság munkája iránt, arra valójában akkor döbbentem rá, amikor hazaértem. A városban, a gyárban is sokan nézték a televíziót, olvasták a lapokat és kérdeztek arról, mit végeztünk, mi várható? Többen igazat adtak abban, hogy vállalni kell a nehezebb éveket is, csak lássák az eredményét. Aztán olyan is volt, aki megkérdezte: jó... jó, de 'mi van akkor, ha a műjét sikerül, s a végén mégiscsak meghal a beteg? — A Központi Bizottság ülésén több vállalatvezető mondta el véleményét a munkáról, az önálló gazdálkodásban tett apró lépésekről, a sok tekintetben korlátozott lehetőségekről. Magam is azt tartom, hogy szabadabbá kell tenni az utat a változások előtt... Olyan helyzetet kell teremteni, hogy a vállalatok maguk dönthessenek dolgaikról, a fejlesztésről, á gondolkodásról, a piacról, az érdekeltségről. Meggyőződésem, hogy a finomkötöttárugyár balassagyarmati gyára is eredményesebben dolgozna, ha nem botlanánk lépten-nyomon azokba a korlátokba, amelyet a budapesti anyavállalat rak elénk. A mi félezres kollektívánk egyike a négy gyáregységnek. Megkapjuk a munkához szükséges anyagot, A Salgótarjáni Kohászati Üzemek bátonyterenyei csőgyárában előállított vékony falú és kis keresztmetszetű, csövek keresettek a valutával fizető ‘piacokon is. Hazai és külföldi megrendelők igényei szerint készülnek a. különféle tartályok, vegyipari berendezések a ÍVe- gyépszer salgótarjáni gyárában. —képek: kulcsár józsef— Korszerű technika, keresett termék
