Nógrád, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-16 / 169. szám
m nögräd ÜIHiitrcitcsrenyen Valóságos legendák a szülői munkaközösségről Időnként párás, trópusi fojróságú nyár hevíti tes tünket, sok ember a pihenésre gondol, és mi most mégis a tavaszról meg az őszről, vagyis az iskolai tanévről és a munkáról ejtünk szót. Hát nem volt még elég?! A válasz kategorikus: nem. így, gondolják (persze rajtuk kívül szerencsére még számosán) a Mátraterenyei Általános Művelődési Központ mátranováki és ho- raokterenyei szülői munka- közösségének a tagjai is, akik közül többen a nyári szünetre is vállaltak feladatot. Az előbbi közösség 20 ezer forint körüli összeggel támogatja gyermekeik júliusi berekfürdői táborozását. az utóbbi 25 ezer forintot ad a bogácsi táboro- zóknak. Nem kis összeg. Hogyan tesz szert ennyi pénzre egy szülői munka- közösség? Ennek jártunk utána Mátraterenvén. Kialakult az aktív mag — Számomra rendkívül tiszteletre méltó és izgalmas az, amit a két szülői munkaközösségünk csinál — mondja György István, az ámk igazgatója, aki korábban hosszú évekig dolgozott a járási művelődési apparátusban, igazán vannak hát tapasztalatai az összehasonlításra. — Az szmk-nak kialakult már egy-egy 30—40 fős aktív magja, s ezek a szülők nagy leleménnyel és kedvvel találnak ki, ragadnak meg lehetőségeket arra, hogy hasznára legyenek a gyerekeiknek, az egész iskolai közösségnek. Esetükben nem pusztán arról van. szó, hogy erkölcsileg, szellemileg és anyagilag segítik oktató-nevelő munkánkat, hanem igyekeznek közben közösséggé kovácsolódni, önmaguknak is örömet szerezni. Mire gondolok? Arra. hogy kulturális, szórakoztató műsorokat szerkesztenek, és adnak elő a művelődési házakban, és alkalmanként mintegy 200—250 embert kellemes élményben részesítenek. Senki nem kényszeríti őket rá, teljesen alulról jövő kezdeményezésekről van szó és mindvégig önálló kivitelezésről. Mi. tanárok, ebben' legfeljebb közreműködők vagyunk. A szülői munkaközösség efféle tevékenységének különösen mélyek a gyökerei Mátranovákon. Tóth József igazgatóhelyettes 1956 óta tanít itt biológiát és földrajzot, s már akkor fenni- akaró, serény szülőkkel találkozott. — Nem is emlékszem olyan szülői munkaközösségi elnökre, aki ne szívvel- lélekkel és jól látta volna el megbízatását. Mindig maga köré tudott gyűjteni néhány tucat embert, akik aztán sokat segítettek az iskolai rendezvények lebonyolításában, az üzemi kapcsolatok szervezésében, a pályaválasztási teendőkben. — Ma is nagyon jó az oktatási intézmény és a termelőegységek kapcsolata, együttműködése, — jegyzi meg György István. — Említhetem a Ganz acélszerkezeti leányvállalatot, a té- eszt, a Páva Ruhagyárat. Gyerekeink gyakran adnak kultúrműsort az üzemi rendezvényeken, cserébe a brigádok társadalmi munkában részt vesznek működési feltételeink javításában, beszámolnak üzemi tevékenységükről, és meg is mutatják, amit csinálnak. így sok gyerek megalapozottan választ szakmát magának, s az érdeklődése, a tehetsége szerint, és nem a haverja példájára. K szemlélet példamutató Az igazgatóval és helyettesével alig győzzük számba- venni a szülők konkrét, kétkezi tetteit. Van ebben festés, takarítás, kerítésfelújítás, függönyfelszerelés, tornaterem-építés... A mátranováki szmk ráadásul 10 ezer forintot is hozzáadott a tornaterem létrehozásához. — A hozzáállás a szemlélet példamutató — összegzi véleményét György István. — S nem lebecsülendő, hogy a szülők partnerek a nevelőmunkában. Ennek legfeljebb a tudatosságát lehetne fejleszteni, a pedagógusok által szervezett előadásokkal, beszélgetésekkel. A tennivalók többségét pedig olyan gyakorlattal csinálják, hogy tanulságul szolgálhatnak a sok tapasztalattal rendelkező pedagógus számára is. Kivételes erejük abban van, hogy közösségé szerveződtek. S be kell vallani, ezt az ámk is nagyon nehezen tudja. Egy esztendeje videóra veszik kultúrműsoraikat az szmk-sok, másolják, otthonaikban lejátsszák. Ezek újabb mozzanatai a közösségerősítésnek, miközben dokumentálják — élménvsze- rűen — a tevékenységet, megörökítve a későbbi generációk számára. Mindenképpen jó helyre került a Hazafias Népfront országos titkárságának Kiváló társadalmi munkáért oklevele, melyet a tanévzáró ünnepségen nyújtottak át a mátranováki szmk-elnöknek, Eczet Ist- vánnénak. Ö egyébként pár éve, kormánykitüntetést is kapott közösségi munkájáért. Eczetnének — hozzátartozik az igazsághoz, nem ő az egyedüli — valóságos legendája van. Nyolc éve választották meg titkárnak, majd elnök lett, aztán két évig más álft az élen, míg az 1987—88-as tanévben újra ő elnökösködött. Nyolc esztendeje motorja a szülői munkaközösségnek, a farsangi, szilveszteri és egyéb ünnepi műsorok (melyeket mindig meg kell ismételni, olyannyira sikeresek) fő szervezője. Oktatási előadó a Ganz-gyárban. — Nálunk jó hagyományai voltak a munkának, lehetett mire alapozni, de a szórakoztató műsorokat mi tettük rendszeressé — mondja a kétgyermekes családanya, akinek leánya idén fejezte be az általános iskolát, míg a fia hetedik osztályba lépett. — Ügy gondoltuk, hogy így tudunk pénzhez jutni, így tudjuk jobban segíteni gyerekeinket, az iskolát. Miközben — mert ez sem mellékes — jól érezzük magunkat. Kezdetben nehezen ment a dolog, az emberek visszahúzódóak voltak. Ma pedig már maguk ajánlkoznak. Először csak Eczetné és a férje öltözött be krampusznak, maskarába, aztán követték őket mások is. Amikor már többen voltak, ki lehetett találni szerepeket, apró bohóctréfákat, paródiákat köznapi gyarlóságainkról, botlásaikról. A szöveget Eczetné meg a szereplők írták. Űjabb fejlődési fokot jelentett, amikor már zenét is bemutattak, énekeitek és táncokat koreogra- fáltak. A tánctanításban Bal- láné, az egykori kultúrház- igazgató segített. De amikor elköltözött a faluból, ez a feladat is Eczetnére szakadt. Teljesen laikusként kezdett koreografálni. Jelenleg is olyan táncjeleket használ. amelyeket kizárólag csak ő ért meg. Tréfásan mondhatjuk: így legalább senki sem tudja ellopni tőle. Sokat jelent a taps — Olyan gyakorlatunk van a műsorszerkesztésben, hogy már minden szereplő tudja a teendőit, ötleteket hoznak, kezdeményeznek mások is, aztán közösen finomítjuk a jeleneteket. Mindenki örömét leli a munkában. Nagyon sokat jelent a taps, az, hogy a közönség élvezi, amit csinálunk. Ma már senki nem szégyen!) magát, s bár olykor izgulunk, de szívesen megyünk fel a színpadra. Akad olyan szmk-tagunk is, akinek már a gyereke nem jár az iskolába, mégis velünk tart. Különben nálunk nem egyszerűen rszülői, hanem családi vállalkozás a programok szervezésben, lebonyolításában való részvétel. A nagymamák, a gyerekek is besegítenek. Az szmk aktív magja június második felében a Mátrában, Bochídon ünnepelte népfront-kitüntetését. Fellépéseik hasznából erre is futotta. — A csapat — kezdi futballnvelven Eczet István, aki órás Salgótarjánban — 90 százaléka eljött. Csak akinek valami hirtelen, fontos dolga támadt, az maradt távol. Nagyszerűen éreztük magunkat. Varga Dezsőék éppen akkor ünnepelték házassági évfordulójukat, s éjfélkor megleptük őket: szerenáddal köszöntöttünk. Nem volt rossz a programunk, ezért aztán itóka is került, nem maradt szárazon a torkunk. Kevés szó esett eddig a másik, a homokterenvei— nádújfalui szülői munkaközösségről. Ennek oka, hogy ők igazából ebben az esztendőben lendültek bele a munkába. Ök is dolgoztak ugyan eleget, ám jobbára a hagyományos módon. Első műsoros estjüket farsangkor tartottá^ a másodikat, a férfinapot április végén, Ivó napján. Helyet a nádúifalui táncteremben találtak. Száztízen fértek be, s legalább ötvenen, a hely szűkössége miatt kiszorultak. Nádasdi Balázsné mátra- szelei óvónő farsang óta elnöke az szmk-nak. Homokterenvei otthonában a videón mi is végignézzük az áprilisban felvett műsort. Igazából annak érdekes, aki ismeri a szereplőket, az élcelődés célpontjait, ám némelyik jeleneten mi, a kívülállók is jót derülünk. Tizenegy házaspár szerepelt a programban: tréfás jelenettel, énekkel, zenével, tánccal. S, ahogyan Mátranovákon, itt is vacsora és bál fejezte be az összejövetelt. Egyik évben itt, a másikban ott — Régen, amikor a fonóba jártak, meg az ötvenes években, amikor még nem volt televízió, sok ehhez hasonló rendezvény volt a faluban — meséli Nádasdiné. — Úgy gondoljuk, hogy a mai viszonyok közepette megint van létjogosultsága, értelme az öntevékenységnek. Élményekhez jutunk, pénzünk lesz, tudunk tervezni, támogatni... Pár hét alatt, közösen hoztuk össze á műsorunkat. De nem mindenki örült annak, hogy a nádújfalui kul- túrházba vittük, mert így nem övék lett a haszon. De hát a mai helyzetben nekünk is okosabban kell gondolkozni, gazdálkodni. Nem mindegy, hogyan és menynyivel tudjuk segíteni gyerekeinket. például a gyermeknapon, a nyári táborozáskor. A mátranováki szmk-val szoros a homokterenye—nád- újfaluiak kapcsolata. Együtt rendezték meg a pedagógus- napot, és úgy döntöttek, hogy a jövőben mindig így lesz. Az egyik évben Mátranovákon, a másikban Ho- mokterenyén. Nincs egyikükben sem irigység, tudnak örülni egymás sikereinek. Aminek csak egy a magyarázata: mindketten dolgozni akarnak és tudnak is. Egy gyereknapot például le lehet tudni egy pár virslivel. Homokterenyén ezt disznótorossal tették emlékezetessé a gyerekek számára. S amíg a finom étkeket készítették a vadászházban, az apukák és az anyukák is közelebb kerültek egymáshoz. Este negyvenötén ettek a friss tepertőből. Másnap a gyerekeknek az adagok mellé kóla is jutott. A mátraterenyei szmk- sok nem zárkóznak el mások elől. Két éve a mátrano- vákiak bemutatóra hívták a környék szmk-vezetőit, iskolaigazgatóit. Néhol már követik a példájukat. Például Mátramindszenten, ahol megpróbálkoznak a videófelvételek készítésével is. Ezek a közösségek nyitottak. Aki jól érzi magát közöttük, az maradhatott még akkor is, ha a gyermeke(i) már kimaradt(ak) az iskolából, Ezért is gondoltak arra, hogy a „kiöregedett” szülőknek klubot szerveznének, a szabad idő kultúrált, közös eltöltésére. Nagyjából ugyanazt csinálnák, mint szmk-tagként, mindig . az igény, a tehetség szerint, és természetesen nyereséggel. Így a közösség tényleg életben tartható. Mi az itteni munka, e legendás valóság titka? Mert kell lennie, hiszen nagyon sok helyen szinte csak papíron létezik a szülői munkaközösség, vagy elszórt alkalmakkor. Nem több és nem kevesebb: mindkét oldalon — a szülőin és a pedagógusin is — akarták a közeledést, és keresték egymást. Ezt az akaratot erősítették a hagyományok, a pedagógusok és a községbeliek egymást ismerése, tisztelete. Szöveg: Sulyok László Kép: Bábel László György István igazgató tapasztalatai széies körűek és gazdagok. Mókázni is tudnak az apák és anyák. Méltó helyre került a HVF-kitüntclés. A mátranováki iskolaépület felújításában sok szülő kétkezi munkája is benne van. Tóth József igazgatóhelyettes 33 éve tanít Mátranovákon. Eczet Istvánné. a mátrano- váfci szmk-elnök évek' óta a tevékenység egyik legfőbb szervezője. Nádasdi Balázsné. a homok- terenye—nádújfatui s/mk • elnöke.
