Nógrád, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-16 / 169. szám

1988. JÚLIUS 16.. SZOMBAT NOGRAD 3 Káliói kalászok Toklászok kergetőznek a levegőben, s az aranysárga kalászok zizzenését elnyomja a kom­bájnok mély moraja. — Szerencsére elkerült bennünket a múlt heti vi­haros szél és jégeső, így nem kell a megdőlt ga­bonával küszködni a beta­karítógépeknek — tájékoz­tat Puskás József, a Kállói Vörös Csillag Termelőszö­vetkezet növénytermesztési főágazatvezetője. — Ezerhatszázhetven hek­tár őszi búza és 410 hektár tavaszi árpa aratását kezd­tük el 12 kombájnnal július 7-én. Az egyik legjobb ter­mésátlagot érhetjük el az idén, a tervezett 4,2 tonna/ hektár helyett eddig 5 ton­na a búza átlagos hozama. Csak a nagy hőség okoz 2— 3 mázsa szembesülést hek­táronként. A kombájnosok három brigádja közül az egyik Kalló határában dolgozik. Dudok János vezérkombáj- nosnak ez az idei aratás az „utolsó”, hiszen ősszel már nyugdíjba megy. — Harmincnyolc éve dol­gozom a mezőgazdaságban. Aratógéppe! kezdtem és kombájnnal fejezem be. De azért sikerül átadnom a stafétabotot. Rihárd uno­kám még csak nyolcadikos, de „feketén” már ő is ural­ja a gépet. — A kalászosok harmada már a tisztítóba és a mag­tárakba került, — kapom a hasznos információt a nö­vénytermesztőtől, — s ha az időjárás kegyes lesz hoz­zánk, a hónap végére be­fejezzük az aratást. A poros földútról kifor­dulva az aszfaltra Jenei Mónika gyűjtögeti a menet­leveleket. — Varrónőnek készülök, most végeztem el az általá­nos iskolát, s a nyári szü­netben egy hónapig vagyok az aratókkal. A napozást egybekötöm a zsebpénz­kereséssel. Próbálom kiseperni a nyakamból a szúrós toklá­szokat — nem sok sikerrel. S belegondolok, milyen ne­héz kiseperni annak, aki reggel nyolctól este nyolcig gyűjtögeti... Bencze Péter Jegybanki A termőhelyen fagyasztja kedvezmény a mó|nát a gép A Magyar Nemzeti Bank új kedvezménnyel ösztönzi a hazai vállalatokat, szövetke­zeteket, hogy váltókat hasz­náljanak fizetéseiknél. A ko­rábban meghirdetett viszont- leszámítolási kamatlábaknál egy százalékkal alacsonyabb kamat felszámításával vásá­rolja meg az MNB azokat a váltókat, amelyeket a leszá­mítolás előtt a váltóbirtoko­sok kétszer vagy többször átruháztak. Feltétel az is, hogy a váltó kiállítása és le­számítolása között legalább harminc nap teljen el. Ezt a kedvezményt az MNB júli­us 15-éfől alkalmazza. A központi bank július 1- je óta a következő viszontle- számítolási kamatlábakat al­kalmazza: ha a váltót ese­dékessége előtt 60 napon belül számítolják le, a ka­mat évi 10,5 százalék, hat­van és kilencven nap között évi 11 százalék, 90 és 180 nap között évi 12 százalék, 180 napnál hosszabb idő ese­tén évi 13,5 százalék. A Központi Élelmiszer- ipari Kutatóintézet szakem­berei a világon elsőként olyan mélyhűtő gépet fejlesztettek ki, amely a termőhelyen, a táblán fagyasztja le a sé­rülésre különösen érzékeny málnát és más gyümölcsöt. Az intézet kutatóinak szol­gálati szabadalma alapján elkészült gép mintapéldá­nyával — folyékony nitro­gén, illetve széndioxid fel- használásával — óránként 250—300 kilogramm málnát lehet mélyhűteni, akár az ültetvénysorok között is. A berendezés használatá­nak előnye, hogy a hagyo­mányos betakarítással szem­ben — amikor a mélyhű­tésre a hűtőházban kerül sor — az új eljárással nő az exportképes, úgynevezett gurulós málna aránya. Ez elérheti a leszedett gyü­mölcs 80—90 százalékát is. A módszerrel a jelenlegi átvételi-feldolgozási rend­szernek azt az értékvesztő részét küszöbölik ki, ami­kor a legtöbb sérülés, zú- zódás éri a dűlőutakon szál­lított roppant kényes gyü­mölcsöt. A termőhelyen fagyasztott málna már nem károsodik, hiszen a kemény­re fagyott szemek a hűtő­raktárig történő szállítás, majd a válogatás közben épek maradnak. A KÉKI szakemberei ál­tal kialakított mélyhűtő be­rendezés a jól ismert Bar­kas vagy TJAZ típusú kis- tehergépkocsival könnyen, tábláról táblára szállítható. A fagyasztógép „üzemanya­gai” — amelyet a fagyasz­táskor a frissen szedett málnára permeteznek — hazánkban is viszonylag ol­csón, könnyen beszerezhe­tők; a folyékony nitrogén például jelenleg az oxigén- gyártás ipari folyamatának mellékterméke, míg a szén­dioxidot hazánkban nagy- üzemileg állítják elő. Nyíltság és lelkesedés L elkesedni mindig tudtunk, hurráoptimiz­musunk ezúttal a nyíltság jegyében kap tág teret a tömegtájékoztatásban. Íme, néhány híradás az elmúlt napok ter­méséből. Elsőként a kormány lapjában olva­sóim az újdonság erejével ható közleményt: egy megye úgy döntött, hogy a lakosságra is tartozik, amit a lakosságért tesz, ezért a ta­nács sajtótitkárt alkalmaz. Státust létesít egy embernek, aki majd szépen elmondja a sajtónak: miről és mit tárgyaltak —, s ebből mi tartozik a lakosságra. Az ember még fel sem ocsúdhat, amikor meggyőzik a változás vitathatatlan tényé- ről: ezentúl a megyei város tanácsának vég­rehajtó bizottsági ülése után elmondják a helyi lapok, a körzeti rádió- és televízió munkatársainak: mi volt a napirend, az ál­lásfoglalás, a döntés. A gátakat ledöntő korlátlan nyíltságtól megszédült ember már-már azt hiszi, hogy mindez fokozhatatlan, amikor újra tudósít a televízió. A lelkesedéstől nem mentes felve­zető kommentárt nem kisebb egyéniség, mint újságíró-szövetségünk elnöke adja közre: megint egy másik megyében az „első számú vezetők” megelégelték a kozmetikázott jelen­téseket, „kimennek a területre”. Ez igen, csettint az ember, valami meg­mozdult. Mégsem értem az egészet, talán éppen ezért jut eszembe az, amit a Ludas Matyiban szoktam olvasni: „Egy újszülöttnek minden vicc új”. Legalábbis a nyíltság ügyében. Emlékezetem felidézi a pár évvel ezelőtti találkozót, amikor az akkor még egzisztáló Minisztertanács Tanács Hivatalának elnöke baiáti találkozóra és eszmecserére invitálta a tanácsokkal foglalkozó toliforgatókat. Itt tették szóvá azt, amit e sorok írója akkor sem értett: a fővárosban és néhány megyében kitiltott fórum a fővárosi pártbizottság, illet­ve a megyei pártbizottság lapja a tanácsok végrehajtó bizottságainak eszmecseréjéről. Ha azt vesszük, ideje tehát lelkesedni, egy­re több helyen adják meg a lakosságnak — azaz a választóknak —, azt, ami a választot­taktól jár. A változó idő kikényszerítette a beavatottság gyakorlatát, ha másért nem, akkor azért, mert manapság ez a divat. Mielőtt tapsra ütném a tenyerem, mégis hiányérzetem van. Azért például, amit már azon a bizonyos pár évvel ezelőtti eszme­cserén is elmondtam — néhány kolléga irigy­kedő álmélkodására —: nem mindenütt per­sona non grata „a sajtó képviselője”. Hiszem, hogy nem magánügy, amikor azt írom: ami­óta munkám révén Nógrádhoz közöm van, a NÖGRÁD mindig ott ült a régió ..kormá­nyának” ülésén. Ahogy a megyei tanács vég­rehajtó bizottsága tagjait vésett réztáblák ül­tetik a helyükre, úgy rendbe ott van eszten­dők óta egy másik felirat is az asztalon: „Sajtó”. Irigylésre méltó helyzet? Mi tagadás, nem mindig. A nyílt véleménycserében el kellett és el kell viselni a kritikát is, ahogy mondani szokás „el kell vinni a balhét”, ha felületes, vagy pontatlan a tájékoztatás, a napi sajtó­munka. E kellemetlen perceket nem szá­mítva mégis több az előre vivő élmény: öt­letek vagy inspirációk születnek; ezt és ezt így és így kellene csinálni. Bízva abban, hogy szerepünket nem értékelem fel, e kö­zös munkából egyetlen megjegyzést, idéznék. Egy alkalommal a tanácskozást vezető me­gyei tanácselnök így fordult a szakosztályok éppen jelenlévő vezetőihöz: „Fölösleges az előterjesztésekre ráírni, hogy a -sajtó tá­jékoztatható«. A sajtó majd tudja, hogy mi a dolga. Ha pedig nem, akkor az az ő felelős­sége.” Balgaság volna azt állítani, hogy ez a kap­csolat felhőtlen. A magyarázat roppant egyszerű, az önállóság magában hordja a té­vesztés lehetőségét, a vélemények különbö­zőségét. S ha úgy vesszük, akkor a kényel­mes sajtónak az a jó, ha a tanácskozás után megmondják, hogy merre hány méter. Ke­vesebb idő kell ugyanis, a rizikóról, ponto­sabban annak hiányáról nem is beszélve. Mégis azt mondom: ott jártak és járnak rossz nyomon, ahol most — igazodva az ak- tuálpolitikához — kinyitják az ajtót, vagy legalábbis a küszöbre beengedik a nyilvá­nosság fél lábát. Ezért nem tudok lelkesedni mások lelkesedésével szinkronban. Miért, ki­áltjuk ki újítónak azt, akit el kellene ma­rasztalni, mert fáziskésésben van? Arról nem is beszélve: miért nem esik szó azokról, akik munkájában eddig is vezérelv volt: számadással tartozunk azoknak, akik küld­tek erre a munkára? S, hogy e lelkesítő híradások írógép mellé ültetnek, annak van egy nagyon prózai oka. Élek a gyanúperrel, a mai újítók megkésett vállalkozása elhomályosítja a normális gya­korlatot. Azt, amikor a választók bizalmán alapuló felelősség szülte partneri kapcsolat eleve feltételezi az oly nagy lelkesedéssel körüiudvarolt nyíltságot. Azt, példának oká­ért, hogy a hét hétfőjén hárem város taná­csának. illetve végrehajtó bizottságának ülé­sére várták a megyei sajtót. -Nem tájékoz­tatóra, hanem a vitát és véleménycserét is felmutató tanácskozásra. Megtisztelő teher­tétel — amit másutt áhítoznak, annak itt eleget tenni fizikai képtelenség. D e miért mondom mindezt el, ha úgy tet­szik, akkor miért dicsekszem önmagunk" ról, önmagunknak? Félő, hogyaz álújdon­ság az újdonság erejével hat, a spanyolviasz fel­fedezői pedig esetleg követőkre találnak. Még néhány lihegő tévériport, a sajtótitkárságról, az álbeavatást demonstráló testületi ülést kö­vető tájékoztatóról, s azok, akik ezt a bizo­nyos beavatást minden sallang nélkül, ter­mészetesen gyakorolták, esetleg azt gondol­ják: nem ez a korszerű. Aztán leveszik az asztalról a réztáblát, kitessékelik a sajtót a fórumról. Hogy beálljanak az újítók sorába — a nagyobb nyilvánosság jegyében. Mind­ezt természetesen el lehet kerülni. Akkor, ha egy kissé visszafogott a lelkesedés, ha csín­ján bánunk az álújítókkal. S> a természetes életet élőkről is szólunk, nemcsak azokról, akiknek késik a vonatuk. Kelemen Gábor Közgyűlés előtt az SIVT Űjranlakul a salgötarjöní sxervexet A Szervezési és Vezetési Tu­dományos Társaság legmaga­sabb országos fóruma, a köz­gyűlés még ebben az évben megtartja összejövetelét Bu­dapesten. A küldöttek talál­kozója jó alkalmat kínál ar­ra, hogy megvitassák: milyen körülmények nehezítik az egyik legnépesebb tudomá­nyos szervezet munkáját, mi­ben és miiként kell javítani a végrehajtást. Mindezekhez jó alapokat kínál a helyi szervezetek öt évre szóló — 1990-ig tartó — cselekvési programjának félidei értéke­lése. A napjainkban 301 főt számláló Nógrád megyei szervezet a közelmúltban tar­totta meg félidős értékelő küldöttértekezletét. Dombi Andrásnak, az SZVT megyei szervezete titkárának vita­anyaga kiemelte, hogy mun­katervüket három nagy té­makör fogja át: az anyag- és energiatakarékosság, gaz­dálkodás, a számítástechni­ka és az elektronika széles körű alkalmazása, valamint az üzem- és munkaszervezés helyzetének a javítása a vállalati szervezőtevékeny­ség, a munkakultúra és a munkaerkölcs színvonalának emelésével. E három témá­hoz szorosan kapcsolódik a megyei üzemek speciális helyzetéből adódó negyedik téma: a vezetés, a belső irá- nyítás, gz érdekeltség és az ösztönzés színvonalának, ha­tékonyságának a javítása. Feladataik végrehajtását egyfajta olló szorítása nehe­zítette, melynek egyik ágát a vállalatok költségcsökken­tésre irányuló politikája ad­ja, másik ágát pedig az je­lenti, hogy a szervezetektől — így az SZVT-től is — egy­re hatásosabb eredményt vár a gazdálkodó egység- Ugyanakkor érződik az akti­visták leterheltsége, hiszen ők alkotják más társadalmi, önszervező stb- csoportok ge­rincét is. Egyéni tagjaik száma 1985-ben még 471 volt, mára pedig épp hogy meghaladja a háromszázat. Ezzel együtt viszont javult a tagdíjfizetési arány: 44 százalékosról 71 százalékos­ra. A létszám csökkenésének feltehetően oka egyes folyó­iratok lemondása, tanul­mányutak sorozatos elma­radása. Az utóbbival kap­csolatban a vitaanyag meg­említi, hogy az éves költ­ségvetések tervezésénél nem lehetett előre látni az adó­rendszer bevezetését, az uta­zási költségek radikális emelkedését. A tapasztalat- cserék elmaradása különösen a külföldi partnerekkel való kapcsolat szempontjából kí­nos jelenség. A jogi tagvállalatok díj­fizetése sem rendeződött egyértelműen, hiszen van olyan, amelyik budapesti és van olyan, amelyik helyi egyszámlaszámra fizeti tar­tozását, az országos elnök­ség határozatának hiányos végrehajtásából adódóan. Az SZVT egyes szakcso­portjai — kereskedelmi, pénzügyi és ellenőrzési — élénk társasági életet élnek, csakúgy, mint, a balassagyar­mati területi szervezet.. Más­hol a húzóemberek — leg­többször a titkár — távoz- tával csökken az aktivitás, például: vezetési, beruházási és fővállalkozási szakcso­port, fiatalok bizottsága. Előadásaik szervezésében kihasználják az októberi műszaki-közgazda sági hónap adta lehetőségeket, a Tech­nika Háza nyújtotta előnyö­ket. Nemzetközi kapcsolataik­ban kiemelt helyet foglal el a csehszlovák CSVTS-sel ki­alakított együttműködés és a bulgáriai Fentük megyei testvérszervezettel fennálló tapasztalatcsere-program, önkritikus megjegyzésként hangzott el, hogy a salgó­tarjáni szervezet megszűnte, lése nem volt szerencsés döntés, mert hiányzik .»z; összehangoló, szakcsoporto­kat irányító munkája. Az elnökség ezé”t határozatot hozott » szervezet újraélesz­tésére. Tisztítás után kerül a magtárakba a gabona. A vezérkombájnos és unokája.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents