Nógrád, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-02 / 157. szám
1988. JÚLIUS 2.. SZOMBAT NÖQRÄD 3 Befejezte Biankáját az Országgyűlés nyári ülésszaka A* Országgyűlés nyári ülésszaka pénteken folytatta munkáját. Az Ülésteremben helyet foglalt Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, a Minisztertanács elnöke. A napirendi szerint elsőként Bcreez Frigyes ipari miniszter válaszolt az ipar szerkezetátalakításának feladatairól folytatott vitában elhangzott képviselői Javaslatokra, észrevételekre. A szerkezetváltás forrásaival sok felszólaló foglalkozott. A miniszter egyetértett a kérdés fontosságával, hiszen például a dubicsányi bánya megnyitása tízmilli- árd forintos nagyságrendű összeget kíván, még akkor is, ha gazdaságosan készítik elő a beruházást. Vannak azonban olyan területek is, ahol a meglévő eszközök jobb hasznosítására, a fékező tényezők kiküszöbölésére van szükség. Bereez Frigyes ezután a minőség kérdéseiről beszélt, kiemelve, hogy a kormány minőségpolitikát kíván folytatni, olyan légkör, környezet megteremtésére törekszik, amelyben ez a kérdés nemzeti ügy lehet. A továbbiakban a felszólalásokban elhangzott konkrét javaslatokkal foglalkozottA szénbányászattal kapcsolatban örömmel nyugtázta a miniszter, hogy a terv- gazdasági bizottság döntését a szénbányászok is megértéssel fogadták. Kiemelte azt az elvet: a kormány nem abban dönt, hogy melyik bányát kell bezárni s melyik működhet tovább, hanem gazdaságossági kritériumokat határoztak meg, külön az energetikai és külön a lakossági szénre. Amelyik bánya igazodni tud ezekhez a követelményekhez, az életben marad, amelyik nem, azt be kell zárni. Szűrös Mátyás A napirendnek megfelelően ezután Szűrös Mátyás, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke kapott szót, aki előterjesztette a testület javaslatát a Román Szocialista Köztársaságban elhatározott településrendezés ügyében. — Az elmúlt napokban nyugtalanító fordulatok, két szomszédos szövetséges ország viszonyában szokatlan események következtek be a magyar—román kapcsolatokban — mondotta elöljáróban. — Ebben a helyzetben az Országgyűlésre nagy felelősség hárul; bölcsen és körültekintően kell állást foglalnia. Mi több, a választópolgárok, valamennyi honfitársunk részéről is felelősségteljes, az ország nemzeti és nemzetközi érdekeit szem előtt tartó, józan magatartásra van szükség. Nem szabad teret engedni az indulatoknak. Ugyanakkor érthető, hogy e napokban több képviselő idézte Széchenyi István szavait, miszerint „hallgatni, amikor beszélni kell, szint oly nagy hiba, mint beszélni, amikor inkább hallgatni kellett volna”. Az elmúlt napokban, hetekben a magyar párt és állam vezetése, hazánk közvéleménye mind gyakrabban kényszerült arra, hogy a román politika intézkedéseinek bennünket is érintő hatásaival foglalkozzék. A legutóbbi lépések, így például a nem román személy- és helységnevek használatának megtiltása, de kiváltképpen az úgynevezett településrendezési terv végrehajtásának megkezdése, széles körű tiltakozást váltott ki országunkban és külföldön egyaránt. A nemzetiségek, közöttük az ott élő kétmilliónyi magyarság erőszakos beolvaszA miniszter két képviselőnek az innovációs törvény megalkotását szorgalmazó javaslatára is reagált. Egyetértett a téma fontosságával, de megfontolásra ajánlotta, hogy célszerű-e külön törvényekben szabályozni a gazdaság egészét érintő folyamatokat. A határozathozatal előtt Csongrádi Csaba (Heves m., 4 7. vk.) szót kért. Annak a véleményének adott hangot, hogy mivel csak 1994—95-ig maradhat egyensúlyban az ország villamosenergia-mér* lege, szükség van a bükkábrányi erőmű mielőbbi megépítésére. Megismételte csütörtöki indítványát, és külön szavazást kért abban a kérdésben, hogy a bükkábrányi beruházás megépítésének gazdaságosságát az illetékes parlamenti bizottságok — az ipari, valamint a terv- és- költségvetési — vizsgálják meg. és a jelentést terjesz- szék az Országgyűlés őszi ülésszaka elé. Bereez Frigyes egyetértett a javaslattal. A képviselői javaslatot a képviselők közfelkiáltással elfogadták. Ezután határozathozatal következett: az ipari miniszter beszámolóját, valamint a felszólalásokra adott válaszát az Országgyűlés öt ellenszavazattal, négy tartózkodás mellett jóváhagyólag tudomásul vette. eliterjesztése tását célzó román politika mind többeket kényszerít arra, hogy elhagyják az országot- A román vezetés e lépései ellen országok parlamentjei, pártok, társadalmi szervezetek, vallási vezetők és közéleti személyiségek emelték fel tiltakozó szavukat. Az emberi jogi kérdésekben az előrelépést akadályozó román magatartás a bécsi utótalálkozó eredményes befejezését is veszélyezteti. A magyar közvélemény folyamatosan hangot adott erősödő aggodalmának, ellenérzéseinek- Számos spontán kezdeményezésre is sor került, amelyek a határainkon kívül élő magyarok, a nemzet egésze iránti nagyfokú felelősségérzetről tettek tanúbizonyságot. Bizonyították, hogy népünk pontosan érti a kérdésben rejlő politikai gyú- anyag veszélyességét; önbecsülése, érdekei jogos védelméről azonban nem mondhat le. Mindezek során nem történt olyan esemény — a június 27-én mintegy 25—30 ezer fő részvételével lezajlott budapesti tüntető felvonuláson sem —, amely a Magyar Népköztársaság jogrendjébe ütközött volna, vagy a román nemzeti szuverenitást sértené. Szűrös Mátyás nyomatékosan hangsúlyozta: a magyar lakosság tiltakozása nem a román nép ellen irányul. Éppen ellenkezőleg, a románságot is sújtó intézkedések miatt érzett aggodalmat és felháborodást fejezi ki. Minden felelősen gondolkodó magyar állampolgár tudatában van annak, hogy közös jövőnket csak egymásra utalt népeink megértése, barátsága és összefogása alapozhatja meg a mában. — Elvi politikánk változatlanul arra irányul, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközzel n ormai izálj ük viszonyunkat, és fejlesszük kapcsolatainkat. E törekvésünket jól tükrözik az 1977- es legfelsőbb szintű találkozón és azóta előterjesztett javaslatok. Legutóbb 1987 júniusában adtunk át konkrét indítványokat a román félnek. Kezdeményezéseink mindenkor összhangban voltak a nemzetközi jog általánosan elfogadott normáival, az emberi jogok egyetemes nyilatkozatával, a helsinki záróokmánnyal, a magyar—aromán barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződéssel és a két ország kormánya áltál -aláírt más megállapodásokkal. A párt és a kormány részéről, valamint a sajtóban újra és újra hangot adtunk azon készségünknek, hogy a gondok érdemi, építő jellegű megvitatásában és megoldásában konstruktív partnerek vagyunk. Álláspontunk lényegéről a két párt között május—júniusban lezajlott levélváltásról közzétett nyilatkozatban is szóltunk. Megerősítettük, hogy a Román Szocialista Köztársaságban élő magyarok jogos igényeinek kielégítése elsődlegesen Románia felelőssége és feladata. Számunkra azonban változatlanul fontos kérdés a magyarság sorsának alakulása, önazonosságának megőrzése, az anyanyelv védelme, egyéni és kollektív jogainak érvényesülése, tevékeny részvétele a hazánkkal folytatott együttműködésben, emberi kapcsolatainak zavartalan ápolása. Nem rajtunk múlik, hogy kapcsolatainkban nem sikerült előrelépnünk. Sőt, a helyzet sajnálatos módon tovább romlik. A román fél elutasította javaslatainkat, vagy nem is válaszolt azokra ; hasonló kezdeményezéseket a maga részéről nem tett. Propagandája az országban és világszerte magyarellenes indulatokat próbál szítani, rendszeresen rágalmazza a magyar párt és állam politikáját és vezetőit, népünk jogos önbecsülését sértő állításokat terjeszt. Üzeneteik és nyilatkozataik elfogadhatatlan követeléseket, sőt fenyegetőzéseket tartalmaznak, hogy egyedüli tárgyalási alapnak kizárólag a román álláspont tot fogadtassák el. Azonos szövetségi rendszerhez tartozó országok esetében különösen súlyosnak minősül az, hogy a román kormány —, amely eddig is korlátozta ottani külképviseleteink jogszerű tevékenységét — felszólított bennünket kolozsvári főkonzulátusunk bezárására, ve* zetőjét és munkatársait pedig kiutasította Románia területéről. (A íőkonzulátus személyzetének és ingóságainak hazaszállítása egyébként június 30-án, 16 óráig megtörtént.) A jövőben változatlanul határozottságot kell tanúsítanunk érdekeink védelmében, és konstruktivitást a problémák megoldását szolgáló lépések együttes kimunkálásában. Ebben a szellemben továbbra is készek vagyunk külügyminisztereink és á két párt központi bizottsági titkárainak találkozójára, ' a tavasszal közösen elhatározott miniszterelnöki megbeszélések megfelelő előkészítésére. Mindez jól szolgálná a legfelsőbb szintű véleménycseréhez nélkülözhetetlen feltételek kialakí* tását. Természetesen nyitottak vagyunk minden építő jellegű román indítvány megvitatására is. A magyar külpolitika törekvéseinek megalapozottságát a román intézkedések nemzetközi fogadtatása is igazolja. Szűrös Mátyás végezetül utalt arra, hogy az elmúlt hetekben, napokban számos képviselő azzal a javaslattál fordult az Országgyűlés elnökéhez, hogy a törvényhozó testület foglaljon állást a román vezetés jogsértő, antihumánusjf intézkedéseivel, különösen a település- rendezésre vonatkozó tervével kapcsolatban. A külügyi bizottság áttekintette a kialakult helyzetet, és felelősségteljes mérlegelés után arra jutott: a magyar népszuverenitást megtestesítő Országgyűlés foglalkozzék e kérdéssel és álláspontját dokumentumban is rögzítse. A külügyi bizottság elkészítette az állásfoglalás tervezetét, és azt az Országgyűlés elé terjeszti. Kérte, a képviselőket, az Ez év március elején a Román Szocialista Köztársaságban hivatalosan bejelentették az ezredfordulóig szóló ..nagyszabású” területrendezési program végrehajtásának megkezdését. A programban célként a romániai településszerkezet modernizálását, a város és falu közötti különbség felszámolását, a megművelhető mezőgazdasági földterület növelését jelölték meg. Az elhatározott tervek szerint a falvak száma a jelenlegi 13 ezerről 5 ezerre csökkenne, E program hazánk lakosságában mélységes aggodalmat és nyugtalanságot, a széles nemzetközi közvéleményben megütközést és tiltakozást váltott ki. Országok parlamentjei, különböző pártok. társadalmi szervezetek, egyházak és közéleti személyiségek emelték fel szavu* indítványt vitassák meg, fogadják el, és döntsenek amellett, hogy azt hivatalosan eljuttatják a Román Szocialista Köztársaság najgy nemzetgyűlésének. Boldizsár Iván (országos lista) író, a Magyar Pen Club elnöke elmondotta: tudja. hogy elsősorban az erdélyi magyar falvak ügye aggasztja a közvéleményt. Schöner Alfréd (országos lista), a Magyar Izraeliták Országos Rabbitanácsának elnöke saját közösségének történelmi tapasztalataira hivatkozva emlékeztetett arra, hogy mit jelent a közömbösség, ugyanakkor mit jelent az. ha az emberek nem közönyösek, hanem felemelik tiltakozó szavukat minden olyan ügyben, amely egy közösséget emberségében, gondolkodásában, anya- nyelvében, múltjában és jelenében sért. Barcs Sándor (országos lista), az MTI nyugalmazott vezérigazgatója, az Interparlamentáris Unió magyar tagozatának elnöke felszólalásában emlékeztetett a magyar—román kulturális egyezmény 1948. január 30* án történt törvénybe iktatásának vitájára. Ezt követően Szűrös Mátyás mondott köszönetét a hozzászólásokért, és kérte az Országgyűlést, bízza meg a külügyi bizottság elnökét és titkárát, hogy az elhangzott javaslatok alapján véglegesítsék a szöveget, mutassák be az Országgyűlés elnökének és adják át a sajtónak. Szavazás következett: az előterjesztést, annak közzétételét a javasolt módosításokkal. s eljuttatását a Román Szocialista Köztársaság Nagy Nemzetgyűléséhez az Országgyűlés egy tartózkodással elfogadta. kát. Magyar részről diplomáciai lépésekre és széles körű állampolgári tiltakozásra is sor került. Az Országgyűlés osztja a közvélemény jogos aggodalmát. A romániai falvak felbecsülhetetlen történelmi és kulturális kincsek hordozói; Európa s az egész emberiség közös anyagi és szellemi örökségének elidegeníthetetlen részét alkotják. A „szocialista fejlődésre” hivatkozva felszámolásra ítélt települések értékeinek megsemmisítése nemcsak a magyar, a német és más nemzetiségűéinek, hanem a román népnek is pótolhatatlan veszteséget jelentene. A terv végrehajtása a romániai nemzetiségek számára anyagi és szellemi bölcsőjük elpusztítását, közösségeik szétszóródását, emberi tragédiákat, végső soron erőltetett. meggyorsított beolvasztásukat jelentené. A területrendezési terv végrehajtásának megkezdése újabb terheket róna a magyar—román viszonyra is. A településszerkezet ilyen jellegű átszervezésével. ..modernizálásával” együttjáró kényszerű lakóhely-változtatás, az áttelepítések, összességében a nemzetiségeket korlátozó politika sérti az alapvető emberi, nemzeti, nemzetiségi jogokat, ellenkezik a humanizmus szellemével és a szocializmus eszméjével. Az emberi jogok védelme és az egyetemes kultúra értékeinek megőrzése az egész emberiség ügye. Ezen jogok tiszteletben tartására Románia is számos nemzetközi dokumentumban — így az Egyesült Nemzetek Szervezete ,,A polgári és politikai jogok nemzetközi egységokmányában”, valamint a helsinki záróokmányban — legmagasabb szintű erkölcsi, politikai és nemzetközi jogi kötelezettséget vállalt. A Magyar Népköztársaság Országgyűlése kifejezi reményét, hogy a Román Szocialista Köztársaság kormánya felülvizsgálja ez irányú elképzeléseit, terveit, eltekint azok végrehajtásától. Ezzel jelentős akadályt hárítana el a magyar és a román nép közeledésének, barátsága elmélyítésének. a két ország internacionalista együttműködésének útjából is. Ez országaink közös érdeke és célja. A magyar Országgyűlés felhívja a román nagy nemzetgyűlést arra, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása szellemében tegyen meg minden erőfeszítést e súlyos problémák megnyugtató rendezésére. Magyarország változatlanul kész az érdemi együttműködésre. Ezután az interpellációk tárgyalása következett. Pálfi Dénes (Zala m., 3. vk.), a növénytermesztési és -minősítő intézet fajtakísérleti állomásának vezetője a lakossági elektromos áram fogyasztói árának egységesítése tárgyában a múlt ülésszakon az Országos Árhivatal elnökéhez interpellált. Az akkor kapott választ sem ő, sem az Országgyűlés nem fogadta el, így az interpellációval kapcsolatos vizsgálatot az Országgyűlés terv- és költségvetési, valamint ipari bizottsága végezte el. Az együttes jelentésben foglaltakkal Pálfi Dénes és Szik- szay Béla, az Országos Arhi- vatal elnöke egyetértett. Az Országgyűlés az együttes jelentést 40 ellenszavazattal és 7 tartózkodással elfogadta. Ezután az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának jelentését vitatta meg a parlament- Kovács András (Heves m., 10. vk.), a Selypi Cukorgyár főmérnöke a tavaszi ülésszakon a mezőgazdasági üzemek hitelellátása tárgyában a Magyar Nemzeti Bank elnökéhez interpellált. Miután a választ a képviselők többsége nem fogadta el, az illetékes bizottság vizsgálatot végzett és arról jelentést készített. Bartha Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank elnöke biztosította a képviselőket arról, hogy a bizottság áltgl készített jelentést elfogadhatják. A terv. és költségvetési bizottság jelentését az Országgyűlés 24 ellenszavazattal és 26 tartózkodással elfogadta. Ezután meg hat interpelláció hangzott el. Az Országgyűlés ezután határozatban kérte fel a kormányt, hogy a szeptemberi ülésszakon adjon tájékoztatást a parlamentnek a politikai intézményrendszer reformjával kapcsolatos tervekről. A törvényhozó testület megválasztotta az alkotmány-előkészítő bizottságot. Végezetül Szirtesné Tom- sits Erika (Budapest, 22. vk ), a Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. Számú Gyermekklinikájának tanársegéde javasolta, hogy a parlament hozzon létre egy reformbizottságot, vagy szélesítse a már meglévő ad hoc bizottság jogkörét. A javaslatra Stadinger István válaszolt. Az Országgyűlés nyári ülésszaka ezzel befejezte munkáját. Az ülésszak harmadik munkanapján Stadinger István elnökölt. — Parlamenti tudósítások képei: Kulcsár József — Dr. B«>rsi.éki E.ssébeí kéüviselöiík as iiléstcrcsíbcn. I magyar Országgyűlés állásfoglalása a romániai „területrendezési programról”
