Nógrád, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-08 / 136. szám
MAI AJÁNLATUNK KOSSUTH RADIO 8.20: Eco-mix 8.50: Nótacsokor 9.37: Beszélni nehéz 9.49: 10.05: 10.33: 11.43: 12.45: 13.00: 14.10: 14.25: 15.00: 15.30: 16.05: 16.30: 17.00: 17.35: 18.02: 19.32: 20.30: 21.00: 21.25 22.00 22.30 23.00: Dalposta Királyné kedvence Mikszáth Kálmán novellája A Rádió Dalszínháza Suppé: Pajkos diákok A Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének énekkara Kodály-kórusokat énekel Törvénykönyv Klasszikusok délidőben A' magyar nyelv századai Operaslágerek Zengjen a muzsika! Véges-végtelen ,,A homályost a még homályosabbal . . .’ Vekerdi László előadása Sóderparti Szülők és gyerekek a svéd gyerekversekben Amikor én még . . .” Gobbi Hildával beszélget Szabó Éva Múltidéző Az Állami Népi Együttes felvételeiből Gyurkovics Tibor: Lóhalálában Bata Imre könyvszemléje Gobbi Hilda rádiós szerepeiből Korkóstoló Régi, híres énekesek műsorából Magyar művészek a nagyvilágban Hírvilág Vallások világhíradója Nagy mesterek — világhírű előadóművészek PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Idősebbek hullámhoszszán 9.05: Napközben 12.10: Fúvósindulók 12.30: Postabontás 13.05: A tegnap slágereiből 14.00: Karavánszeráj 15.05: Szórakoztató antikvárium 15.45: Dr. Balogh István, a János kórház főorvosa 16.05: Tartóshullám Könnyűzenei magazin 17.05: Kölyökrádió 17.30: ötödik sebesség 18.30: Albumajánlat 19.25: ,.Eresz alatt fecskefészek . . Zenés beszélgetés Alpár Géza nótaszerzővel 20.00: . a Rába. ETOBp. honvéd'' labdarugó M NK-mérkőzésről 20.50: Tükörképek 21.05: Közkívánatra! 2.7.10: A dzsessz története 23.50: Népdalok MISKOLCI STUDIO: 6.20—6.30 és 7.20—7.30: Reggeli körkép. Hírek, tudósítások, információk, szolgáltatások Borsod, Heves és Nógrád megyéből. — Reklám. — 17.30: Műsorismertetés. hírek, időjárás. 17.35: Gazdaságról »ene közben. (A tartalomból: Munkavédelmi újítások a BVK-ban — Diny- nyések között.) Felelős szerkesztő: Paulovits Ágoston. — 18.00—18.15: Észak-magyaror_ szági krónika. — 18.20: Filmlevél. Kiss József jegyzete. — 18.30: Lap- és műsorelőzetes. — Reklám. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 8.55: Tévétorna nyugdíjasoknak 9.00: Képújság 9.05: Az ész bajjal jár Szovjet tévéfilm 10.15: Képújság 16.55: Hírek 17.00: Popkorong % 17.40: Kézenfogva 17.50: Sorstársak 18.10: RTV Közönségszolgálat 38.15: Álljunk meg egy szóra! 18.25: Reklám 18.35: Tévétorna 18.40: Cim-cim 19.05: Esti mese 19.23: Reklám 19.30: Híradó 20.00: Reklám 20.05: Családi kör 21.00: Tájkép 21.45: Müller Péter: Hungarian Dracula Tévéfilm 22.55: Híradó 3. 2. MŰSOR 17.30: Képújság 17.35: Nachrichten 17.40: Pannon Krónika 18.40: Sakk-matt 19.00: Közvetítés az Ödry Színpadról George Feyedeau: Bolha a fülbe 21.50: Híradó 2. 22.05: Balett-tükör 22.50: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 1. MŰSOR 9.25: Zenés, szórakoztató műsor gyerekeknek 9.55: NDK-film (ism.) 11.10: Vitamüsor (ism.) 16.45: Felfedezett szépség, sorozat 17.15: A nap percei 17.25: Visszaemlékezések a múltra 17.55: A szocialista országok életéből 18.20: Esti mese 18.30: Honvédelmi magazin 19.30: Híradó 20.00: NDK-dokumentumfilm (ism.) 20.25: Szél ellen — ausztrál tévésorozat 21.15: Talál'kozás barátokkal 21.55: Nemzetközi atlétikai verseny felvételről 2. MŰSOR: 17.05: Német nyelvtanfolyam 17.40: Beszélő kiscsomag. Angol animációs film 18.30: Fiatalok sportja 19.1«: Esti mese 19.30: Híradó 20.00: Vivát, Benyovszky. Tévéfilmsorozat. 21.20: Hogyan főzünk a természetben? 21.30: Híradó 22.00: Világhíradó 22.15: Milyen a mai szülő? 22.50: Kérem a következőt! MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Fél 4-től: A csitri. Színes, szinkronizált francia film. Háromnegyed 6 és 8-tól: A halálosztó. (18) Színes amerikai fantasztikus kalandfilm. — Kamara: Vadlovak. Színes, új-zélandi western. — Balassagyarmati Madách: Kiáltás és kiáltás. Színes magyar íilm. — Madách Kamara: Az őrült család. (16) Színes, szinkronizált japán film. — Bátonyterenyei Bányász: A taxisofőr. (18) Színes amerikai film. — Bátonyterenyei Petőfi: A bolygó neve: Halál. (16) Színes, szinkronizált amerikai fantasztikus k alan d- film. — Pásztói Mátra: Fél 6-tól: Szeleburdi vakáció. Színes magyar filmvígjáték. Fél 8-tól: Nincs kettő négy nélkül. Színes, szinkronizált olasz filmvígjátók. Megyénk települései között rangos helyet vívott ki magának Pásztó. Építkezéseinek esztétikájával, szolgáltatásainak, infrastruktúrájának magas színvonalával kielégíti a városi életforma igényeit. Képünk a központban megvalósított egyik lakóházról (a helyiek szóhasználata szerint a csipkeházról) és az alatta lévő kávéházról készült. —kj— NÓGRÁDI TÁJAKON... telexen Érkezett. Az „utcáról” Hollandiába FANATIKUS TÁNCOS Hangszóró mellett Cseléd- (család) Az egész úgy kezdődött, hogy egy frissen érettségizett fiatalember az utcáról belépett a salgótarjáni táncházba, s ha már ott volt, szétnézett. Megtetszett neki a népáncosok produkciója, talán már akkor is pödrött egyet a bajszán, és közéjük állt. Nem mindennapi eset, annyi biztos! A tinédzserek inkább a diszkóban ragadnak meg, mint a néptáncosok között. A miértre a fiatalember, Szmolenszky Gábor így válaszol. — Én is eljárok még ma is, alig 22 évesen a diszkóba, s szeretek minden olyat, ami fiatalos, de a néptánc az más... A néptánc nem múló divat, és számomra nem múló szerelem. Ráadásul tényleg az első pillantásra szerettem bele. — A szülei nem lepődtek meg? — Csak akkor lepődtek meg, amikor látták, hogy komolyan gondolom. Azelőtt sokmindennel próbálkoztam. Például vívtam, karatéztam, de tartósan egyiket sem műveltem. Beletelt egy kis idő, amikor szüleim azt mondták, hogy „Gábor, jól gondold meg!” Akkor már tulajdonképpen velük együtt arra gondoltam, hogy „ebből lesz valami”. — Hogy lett belőle „valami”? — Hozzáláttam a kemény munkához. Napközben kereskedőként dolgoztam a lak- berendezési áruházban (maid a háztartási boltban), délután és esténként pedig próbáltam. Próbáltam a megadott időben, de ha lehetőségem engedte, akkor előtte és utána is. Alig telt bele pár hónap, máris azon vettem észre magam, hogy kezNem sokkal a tanév vége előtt kopogtattunk Simon Imre igazgató ajtaján. Arra voltunk kíváncsiak, mivel foglalkoznak ilyen* tájt. A pásztói Dózsa György Általános Iskolában 800 gyerek tanul 27 tanulócsoportban, s 60 fős tantestület foglalkozik tanításukkal, nevelésükkel. Mint az ország más általános iskolájában, itt is június 10-ig tart a tanév. — Egy hónapja volt iskolánkban a Dózsa-napok rendezvénysorozata — mondja Simon Imre —, de még ma is nagyon sokszor szóba kerül közöttünk és a gyerekek között. Ez volt a negyedik alkalom. Először iskolánk fennállásának 75. évfordulójára rendeztük meg, s akkor olyan jól sikerült a megemlékezés, hogy azóta minden tavasz- szal Dózsa-napokat szervezünk. Sokféle rendezvény szórakoztatja, tanítja ilyenkor a diákságot. Különböző vetélkedőket, . játékos ügyességi és sportversenyeket bonyolítanak, úgynevezett fordított napot tartanak. Ez azt jelenti, mint más intézményekben is: az iskolaigazgatót a gyerekek maguk közül választják, ők tartják meg az órákat, míg a tanárok, beülnek az iskolapadba. — Ez — amiről annyit dek a tánc megszállottja lenni. — De először csak föl kellett lépni a színpadra ... — Először 1985. január 25- én, Karancslapujtőn léptem fel a Nógrád táncegyüttessel. Nem volt könnyű bekerülnöm a színpadi csapatba, mert a legtöbb néptáncos már gyerekkorában megismerkedik az alpelemekkel. Ugyancsak 1985-ben, tánc- együttesünk tizedik évfordulóján háromórás műsort adtunk a fővárosban. Emlékezetes fellépés volt, hiszen az „arany II.” fokozat minősítést akkor vehettük át. Az igazán nagy élmény azonban „tarsolyában” volt még az 1985-ös évnek. Az év végén én is bekerültem az NSZK-ba és Hollandiába utazó együttesbe. — Nincsenek irigyei? Hiszen rövid idő alatt külföldi utazási lehetőségeket kapott! — Vannak, akiknek csak a külföldi utazásokra terjed ki a figyelmük, de az így vélekedők a próbatermi kemény munka lá,ttán már nem annyira magabiztosak. — Végül is, hogy lett főfoglalkozású táncos? — Katonaidőmet töltöttem, amikor a mesterem, MIinár Pál megkérdezte, hogy volna-e kedvem fő hivatásban néptánccal, illetve utánpótlási csoportokkal foglalkozni. Nem sokat töprengtem a válaszon. A gyakorlatból sem estem ki, mivel többször is engedélyt kaptam a katonaságtól a próbákon való részvételre, 1987 őszén pedig a Be'ügvminisztérium országos kulturfesztiválján páros kategóriában első lettem. — Kiket oktat? — Kisdoboscsoportokat, és azokat a felső tagozatos általános iskolásokat, akik a beszélünk, — egy nagyszerű demokratikus fórum, ahol a gyerekek kipróbálhatják ömaguk képességeit. Sok-sok játék, tréfa mellett fegyelmezetten zajlott le a fordított nap. Bebizonyosodott, hogy a gyerekek tudnak élni a lehetőségekkel. Az igazgatóválasztás igazi választás volt. Négy jelöltet állítottak, mert másképp nem tudtak megegyezni. Aki aztán nem „futót be”, az igazgatóhelyettes lett. Itt tanácskoztak a napi teendőkről ebben az irodában. S amikor a végén bejöttem, nagyon örültem, hogy az egyik azt mondta: Nem is könnyű feladat ez, tanár úr! Felelevenítjük a rádiósnap szépségeit, a Fut a Dózsa elnevezésű akciót. Kezdetben még csak 150 körüli létszámban futott diák és felnőtt, most már 600-an is kocogtak. A legügyesebbek apró figyelmességként díjakat kaptak, míg csokoládéból, kólából másoknak is jutott. Már a mostani tanévben csökkent az iskola tanulói létszáma. Folyamatosan így lesz. Júniusban 104 nyolcadikos hagyja el az intézményt, szeptemberben 60 elsős jön a helyükre. Idén végeznek először a hat éve kezdődött testnevelés tagozaton; mint mondják, néhány tehetséges gyerek akad közöttük, olyan, aki komoViganó táncegyüttes tagjai, ök a Nógrád táncegyüttes „ifi”-csapata. — Milyen tervei lehetnek egy néptáncosnak? — Szeretném a „C” kategóriás, kétéves táncoktatói iskolát elvégezni, és természetesen minél több sikert elérni a színpadon a gyerekekkel, de „magammal” is. — „Táncprofizmus”? — Jó volna egyszer profinak lenni, olyan együttesekben táncolni, mint a BM Duna Művészegyüttes, vagy a Magyar Állami Népi Együttes. — A mester mit mond erről? — Azt, hogy talán jobb oktató leszek, mint táncos. — A bajusza kötelező „kellék”? — Nem kötelező, ám ha nem lennék néptáncos, akkor is viselném. Legfeljebb nem pödörném meg a végét.. . — A néptánchoz stílusos zene illik. És Szmolenszky Gáborhoz? — A néptáncot aláfestő zene a kedvencem, ugyanakkor élvezettel hallgatom az akusztikus gitárjátékot, s a „tiszta” elektromos gitárzenét jászó, már klasszikusnak számító angol Shadows együttest. — A színpadon kívül is táncra perdül a lányokkal? — Ritkán, amúgy van egv fogadalmam, hogy 25 éves koromig nem nősülök meg. — És mi lesz ha egyszer a szerelem táncolja körbe? — Azt szeretném, ha a feleségem is táncos lenne. — Meddig lehet csinálni a néptáncot? — Ameddig szusz van az emberben! Fanatikus táncos ... Benkő Mihálv lyan foglalkozhat a sportolással. A diák-sportegyesü- let egyébként az elsők között, 1986 őszén alakult meg. Tizenkét szakosztályt működtet, a sportköri vezetők ügyessége révén megfelelő anyagi körülmények között és jó színvonalon. Az intézmény tanulói általában jól szerepelnek a tanulmányi versenyeken is. az egyéni pályázatokon. Évente mintegy százan vállalják a nemes vetélkedést, ám előfordult már, hogy 127-en is voltak. Idén ketten érdemelték ki a zánkai úttörőtáborban való részvételt: Benes Orsolya nyolcadikos, orosz, Mikes Gabriella hetedikes társadalomtudományi (történelem) pályázatával. — Ügy foglalkozunk a gyerekeinkkel, hogy lehetőleg minél biztosabban álljanak helyt a középiskolában — mondja Simon Imre. — Általában jó a tanulmányi eredményünk. Szeretnénk tartani a megszokott szintet, miközben pedagógus társaimmal már készítjük elő a következő tanévet. Lehetőséget kaptunk a megyétől, hogy a ciklusok helyett a hetes órarendre térjünk át. Jónak tartjuk, de a szükséges tananyag-átcsoportosításokat alaposan meg kell beszélnünk a nevelőkkel. Az áttérés nem jelenthet fennakadást. (ok) sztori Egy régi intézmény, a cse* lédeskedés nyomába szegődött mérsékelt eredménynyel — véleményem szerint — Szél Júlia az Értékmegőrző legutóbbi (vasárnap, Kossuth) adásában. Mérsékelt és meglehetősen vegyes volt a riport összbenyomása, amiként maga a riporter is szakított régi jó szokásával, amikor még többnyire maga ment a dolgok után. Ezúttal „szellemi kalauzzal”, a cselédség történetét kutató fiatal történésszel, Gyáni Gáborral osztotta meg önmaga, s témáját (mindenkorit) jelentő alanya között mikrofonját. Számomra legalábbis zavaró, ha egy kiválasztott beszélgetőtárs egyáltalán nem tud beszélni (mert beszédhibás és hadar is, bár az utóbbi ma már szinte „követelmény”, a jól tagolt beszéd alvásra ingerli a fiatalabbakat). A peszton- kakérdésben azonban kénytelen vagyok cáfolattal élni. ☆ Azt mondja-hadarja egy helyütt az ifjú történész, aki úgy került a téma kutatásába, mint légy a tejbe (véletlenül egy cselédfelmérési köteget emelt le a levéltárban a polcról), hogy a pesz- tonka mezővárosi cselédke volt. Ezzel a fiatal lány szolgálóval kutatásai során 5 nem találkozott a fővárosban. S amivel nem találkozott, az nincs. Kár, hogy a régebben nagyobb szívósságot tanúsító Szél Júliá ezt ráhagyta a történészre ,,ő jobban tudja...”. Mert talán elég lett volna az amúgy meg kedvesen megfaggatott, ma is szolgáló, budai szép lakásban lakó, csütörtökönként a háztartási alkalmazottak szak- szervezetében kártyázgatő Ilonkától megkérdezni. Magam is pesztonkás családból származom. A pesz- tonka (süldólány, a család kisebb gyerekeire felügyelt) egyenesági leszármazottaként ismerem fővárosi berkekből az ő történetüket. Éppen mert egészen fiatal lánykák alkalmazásáról van szó, főként a már szolgáló idősebb cselédrokonok szerezték be őket a népesebb, tehetősebb családokhoz Budapesten is. Érdekesebb azonban, amit Szél Júlia a fiatal történészszel közösen megállapított, hogy ugyanis hiányzik! ez a funkció és betöltője a mai családokból. S ha, mint ez esetben is történt — csupán ebből az egyetlen jelből meglehet állapítani a mai család alaposan megváltozott helyzetét, szerepét, munkamegosztását — már akkor sokat nyert a tudomány... Ez aztán persze megtörtént. ☆ Jószerivel a családok is hiányzanak mai életünkből. A cseléd hiánya csak hetedsorban lehet(ne) feltűnő, nem is szólva még néhány olyan gazdasági és egyéb szempontról, ami eleve feleslegessé tehetné a mai cselédség kutatását. A tegnapiét lehet ugyan kutatni, de minek? Ilonka, aki leszolgált egy életet, azt mondja egv helyen „nem mentem férjhez, mert annyi rossz házasságot láttam...” Most aztán miben higgyen az ember? A régi családokban. amelyek rossz példát adtak, de léteztek, vagy a maiban sem, amelyek régi értelemben — s nem csak a cselédség oldaláról — végeredményben „nem is léteznek”. (T. Pataki) Pásztori, a Dózsa iskolában Fordítóit aap után célegyenes ben 1
