Nógrád, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-08 / 136. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON... TELEXEN ÉRKEZETT.. . ÚTTÖRŐSAROK »Barátunk az újság« Bemutatjuk legjobb tudósítóinkat lünk a Mátyás-templomban és a Halászbástyán is.” (Tóth Péter. Nőtincs.) AMIKOR MINDEN TÓTÁGAST ALL (Fordított nap a Dózsa iskolában) ANDRASSY HAJNALKA MOJZES TÍMEA A kisterenyei Jászai úti iskola S. osztályos tanulója. Ot éve tanul zenét furulyán és hegedűn, emellett aktív sportoló. Első tudósítását 2. osztályosként küldte szerkesztőségünknek. Doktornő szeretne majd lenni. A 6. osztályt végzi a Vanyarci Általános Iskolában. Az elmúlt év szeptemberében lépett a tudósítók táborába. Jó tanuló és sportoló, ki szlovákul és németül is képezi magát. A jövőt illetően még nincs pontos döntése. KEDVES PAJTÁSOK! Még pár nap, s az iskolák csengői is pihenni térnek, hiszen kezdődik a vakáció; vár benneteket a tábor, az üdülő, vagyis a kemény munka utáni gondtalan pihenés. Búcsúnk azonban rövid időre szól, hiszen a nyár olyan hamar elröpül, s kezdődik az új tanév. Szeptemberben tehát ismét jelentkezünk. Köszönjük a felkészítő tanárok és a tudósítók jó munkáját, s várjuk az újabb levelezők jelentkezését! MADARAK ÉS FÁK NAPJA „Szakkörünk megtartotta ünnepélyes zárószakkörét. Erre az összejövetelre meghívta a nem szakkörösöket is versengés céljából. A madarak és fák napja volt a verseny témája. Ebből a vetélkedőből mi kerültünk ki győztesen. A sok feladat után bizony jól esett a győztesnek kijáró torta.” (Fürkész szakkör. Nógrádsáp.) „Május 27-én benépesült Salgótarjánban a Zója-li- get. Száztíz általános iskolás tizenegy csapattal érkezett a madarak és fák napja alkalmából rendezett akadályversenyre. Az első három helyezett csapat jutalomban részesült. Eredmények: 1. Süni őrs (Petőfi DSE 102 pont), 2. Réti sas őrs (Etes), Hupikék törpikék (Petőfalvi is!k.). Két balláb (Petőfi DSE) mindhárom 97 pont, 3. Moha és Páfrány (Szalvai isk.) 96 ponttal. TARI HÍREK „Az anyák napját méltóképpen megünnepeltük. Az őrsök különféle versekkel, énekekkel készültek a szeretett édesanyák köszöntésére. Iskolánkban is voltak tanulmányi kirádulások. Rajunk Hollókőre, Tpolvtarnócra és Szirákra készül. Jelenleg kutatómunkát végzünk e helyek nevezetességeivel kapcsolatban. Természetesen a tanulásra nagy gondot fordítunk, szeretnénk ha bukásmentes raj lennénk.” (Barna Éva, Tóth Mónika) OSZTÁLYKIRÁNDULÁSOK Május 13-án tanulmányi kiráduláson volt az 5. osztály Egerben. E méltán népszerű és híres városban először a tanárképző főiskolát tekintettük meg. Csendesen lépkedtünk a folyosókon, s csodálkozva néztük a tudomány eme hatalmas csarnokát. A könyvtár sem panaszkodhatott méreteire, s mi érdeklődéssel szemléltük a régi könyveket, a gyönyörű freskókat. A csillagászati múzeumban is hasonló lelkesedést tanúsítottunk a különböző műszerek iránt. Ezután a székesegyházat néztük meg. Délután következett a vár, s mondanom sem kell, ez aratta a legnagyobb sikert. Az öles kőfalak, az ágyúk, a kazamaták látásakor sem felejtettük el: itt hős magyar vitézek estek el a hazáért. A Gárdonyi-házat is megtekintettük, s erről csak any- nyit: aki ellátogat Egerbe, s megnézi a várat, ne mulasz- sza el megtenni azt a pár lépést, amely után egy életen át emlékezni fog a híres író szép lakhelyére.” (Tari András. Jobbágyi.) „Osztálykiráduláson voltunk fővárosunkban. Először a Planetáriumba látogattunk el, ahol megtekintettük a „Földtől a csillagokig” c. kiállítást, amely sok olyan földrajzi ismerettel gyarapítóit, amit órán nem hallhattunk. Majd utunk a Ferihegy 2 repülőtérre vezetett. Délután Budán alkalmunk volt megtekinteni a Budapest Kongresszusi Központot. Ezután a várban megnéztük a történeti kiállítást. JárKiemelkcdő közösségi munkájuk eredményeként oklevelekkel, könyvjutalmakkal, a kiválóknak járó jelvényekkel jutalmazták a ccredi úttörőcsapat legjobbjait, közöttük a szomszédos Zabar községből itt-tanuló diákokat is. Képünkön Ludvig Mária, Talpas Szabolcs, Forgács Krisztián, Cser- nus Edit elismerést kapott úttörők diáktársaik körében. „A nap "kihirdetéssel" kezdődött. Már ez is rendhagyó volt, hiszen az efajta gyűléseket kedden tartja az iskola. De ezen a napbn fordított napként került a Dózsa iskola történetébe. Tehát az igazgató hirdetett. Természetesen ő is diák volt, Szarvas Krisztián, a 8.b. tanulója. Könnyedén játszotta »-szerepét« mintha egész életében iskolát igazgatott volna. A gyűlés után kezdődtek a fordított órák. Utólagos vélemény: a diák- tanárok nagyszerűen "állták a sarat«. Magától értetődik, a diákoknak szurkoltak, jobb jegyeket osztogattak. A második szünetben különös látványosság vonzotta az aulába a tanulóifjúságot: divatbemutató. A manekense- reg a volt tanárokból került ki. Némelyik utcai ruhában illegette magát, mások idegen toliakkal ékeskedtek. Közben a diákokból álló zsűri szorgalmasan jegyzetelt, pontozott. A tét óriási volt: a Miss, illetve Mr. Dózsa cím elnyerése. Az eredményhirdetésre a harmadik szünetben került sor. (Miss!) Dózsa: Klacskó Józsefné, Mr. Dózsa (megosztva) Fürjesi Csaba és Sipos Péter. A győztesek koronát kaptak, Miss Dózsa ezenfelül országalmát és egy kiváltságlevelet, mely szerint a következő választásig joga van viselnie a címet. A délután egyik nagy eseménye a homokvárépítő verseny volt. Három, tanárokból álló csapat mérte ösz- sze tudását a könnyűnek éppen nem mondható műfajban. A győztesek: Rónay Gáborné, Maksó Sándorné, Kanyó Tiborné. Az értékes díj, amiért e nemes küzdelem folyt, egy kisvödör, egy kisgereblye, és egy homokozó. Természetesen fejenként járt egy ilyen készlet. A délután igazi fénypontja a művészeti szemle volt "Kerek egy esztendő« címmel. A bemutatón a művészeti seregszemlék legjobbjai léptek föl, megcsillogtatván tudásuk legjavát. Volt itt minden: próza, jelenet, ének, tánc, sőt paródia is akadt. A műsor egyetlen szépséghibája: kissé hosszúra nyúlt. Ez azonban nem indok arra, hogy a nézők egy része az előadás szünetében elillanjon. Az előadókat ez szerencsére nem keserítette el: lelkesen játszottak a hűségesen kitartóknak, s az üresedő széksoroknak. Erőfeszítésüket siker koronázta: a jelenlévők vidáman távoztak a műsor végén.” (A helyszínről tudósított: Tóth Nikoletta. 8.a. Pásztó.) A REJTVÉNY NYERTESEI Legutóbbi fejtörőnk helyes megfejtése: Bajza. Könyvjutalmat nyertek: Telesi Zsuzsanna Erdőkürt, Marsinszki Judit Mátratere- nye, Patriskov Roland Pásztó, Kelemen Csaba Salgótarján, Géczi Béla Balassagyarmat. A könyveket postán küldjük el részetekre! Az ecsegi takarékszövetkezet kezdeményezése ff Életre szóló" adomány „Tisztelettel értesítjük, hogy igazgatóságunk határozata alapján 150 ezer forint támogatást nyújtunk a kórház részére. Kérjük, hogy az összeget orvosi műszer vásárlására szíveskedjenek felhasználni. A felajánlással a kormány egészségmegőrző programjának megvalósításához, megyénk lakosságának, szövetkezetünk tagságának egészségvédelméhez kívánunk hozzájárulni.” A néhány soros, géppel írt levelet a Salgótarjáni Madzsar József Megyei Kórház vezetőjének címezték, feladója az Ecseg és Vidéke Takarékszövetkezet. — Nehéz erről meghatottság nélkül beszélni — mondta az ajándékozás kapcsán dr. Reichard Jenő főigazgató főorvos. Szavait Csonka József, a szövetkezet elnöke, Csetneki Antalné ügyvezető és dr. Vekszler György, a baleseti sebészet osztályvezető főorvosa is meghallgatta. — Ha egy közösség ilyen célra áldoz, azt jelenti, az ott dolgozók széles látókörű, önzetlen, gondolkodó emberek. Tudják, milyen szerteágazóak az egészségmegőrzés tennivalói, s bizonyára azt is felmérték, hogy megvalósításuk számtalan nehézségbe ütközik. A betegségek kiszűréséhez, eredményes gyógyításához gyors és jó diagnosztikai műszerek kellenek. Az egészségügy milliókat költ gépekre, berendezésekre, ám nemegyszer a sok is kevésnek bizonyul. A megyei kórház combcsontfej pótlásához szükséges készletet vásárol az ecsegiek adományán, s ez olyan műtéti eljárás bevezetését teszi lehetővé, amit eddig csak más intézményekben végeztek. Jelentéséről dr. Vekszler György főorvos is elmondta a véleményét : — Évente számottevő, átlagosan 100—150 a csípőtörések száma. Köztük sok az idős ember, akik a beavat kozás, a hosszas gyógyulás után egy ideig elég jól mozognak. Komoly hányaduknál azonban mégis megtörténik a baj: a combcsontfej elhal. A súlyos következményekkel járó elváltozás a beteg életét veszélyezteti, s ekkor már csak a műtét, a pótlás segít. Nálunk erre eddig nem volt lehetőség, most viszont már adottak a feltételek, a szakorvosgárda, a műszerek, s az ecsegiek jó voltából az említett készletet is beszerezhetjük. Csonka József a takarék- szövetkezet igazgatósága nevében szólt: — Közel vagyunk az emberekhez, ismerjük gondjaikat, egészségi problémáikat, s ezek sok rokon vonást mutatnak... Ezért határozott úgy igazgatóságunk, hogy a tagsági alap egy részét idősek támogatására ajánljuk fel. Nagy tisztelettel adjuk ezt a pénzt, s talán illene most szép dolgokat mondanom. Ehelyett csupán szövetkezetünk óhaját tolmácsolom: közösségi célok elérését könnyítsük meg, s ha csak egy ember életét sikerül meghosszabbítani, már nem volt hiábavaló az igyekezetünk. ' -t Az ecsegi takarékszövetkezet az elsők között alakult Nógrádiban. Országosan is jelentős, a megyében a „középmezőnybe” sorolható. Hat és fél ezer tagot számlál, betétállománya jelenleg 136 millió forint. Nyolc településen van kirendeltsége, tagságának változatos kedvezményeket nyújt: autóbuszkirándulásokat szervez, (melynek utazási költségeit fedezi), s a fiatalok sportolási lehetőségeinek megteremtéséhez sem sajnálja a segítséget. Részt vesz kulturális programok lebonyolításában, Ecsegen és Mátrave* rebélyben diák-takarékszövetkezeti csoportot működtet. ennek előnyeit az általános iskolások élvezhetik. Csonka József megalakulása óta vezetője a szövetkezetnek : — Az akkori alapító tagok ma már idősek, de mi azért nem feledkezhetünk meg róluk. Hogy manapság adakozás helyett az üzletet keresik a cégek? Így igaz, de megtérül majd a mi befektetésünk is busásan, ha egészségesek, hosszú életűek leszünk. — Mihalik — Otthoni ízek A BRG Mechatronikai Vállalat szécsényi gyáregységében a helyi áfész üzemelteti az üzemi konyhát. A háromfős konyhai személyzet otthoni ízekkel készíti el a napi 150 ebédet. — bp Együtt, de külön Ahogy a régi palócok — Most majd mehetek kölcsönkérni az anyámhoz — méltatlankodik a fiatal, családos férfi, s lapáttenyerébe rejti elborult tekintetét. Ujjal közt sovány pénzcsomó — a fizetése. — Az a csepp, madárétkű asszony tud félretenni a háromezer forintos nyugdíjából, s én — bárhogy is restellem — őrá szorulok — hallom az elfojtott suttogást. „Már nem bírom tovább hallgatni az örökös siránkozását — sírja az ismeretlen a telefonba. — A hozzávalói eladták a tetőt a feje felől, s hogy szabaduljanak tőle, kórházba dugják. Egyébként makkegészséges, csak öreg, és szeretetre vágyik... Tegyenek valamit!” „Ha egyszer sok pénzt nyernék, házat építtetnék a lányaimnak és magamnak. Egy nagyobb telken, hogy külön lakhassunk, de közel egymáshoz, ahogy a régi palócok. Mindig erre vágytam” — sóhajt az idős orvosnő, — s talán észre sem veszi — gondolatai sietve alakot öltenek: a keze ügyében lévő papíroson kusza vonásokkal egv családi ház rajza készül. Nemzedékek egy fedél aiatt egyre ritkábban férnek meg, hely, idő, pénzszűke miatt. Ahol ez mégis megtörténik, az érdek lép előtérbe, célja a lakáshoz jutás, az „ára” eltartás. Fiatalasz- szony ismerősöm „kénytelen” megosztani ötszobás lakását férje szüleivel. Együttélésüket előszeretettel festi nemkívánatosnak, egészségtelennek. Majd megtudnád! — mondogatja, s bizonygatja rossz sorát. Csak arról nem beszél, amit mindenki lát, hogy mire délután hazatér, már kiteregetve a tiszta ruha, asztalon gőzölög a vacsora, s az sem gond, hogy kire' hagyja a gyerekeket, ha egy mozira, színházra szottyan kedve neki és a párjának. Az is bizonyos, hogy elégedetlenkedni könnyebb, mint alkalmazkodni. Sok idős ember egyedül éldegél, naphosszat várnak arra, hogy valaki, — bárki, legalább a postás” — benyissa az ajtót. Számukra — ha van — a gondozónő az egyetlen, eleven kapocs lényük és a külvilág közt. (Az ,,új hozzátartozókat” nemegyszer meghatóan szép kapcsolatok fűzik össze.) A gondoskodásra szorulókat jelzőszolgálat deríti fel, a rászorultsági elv érvényesítését társadalmi szervek ellenőrzik. Legutóbb népi ellenőrök boncolgatták ezt a problémakört, a hivatalos adatokon kívül figyelmet érdemlő észrevételeket is gyűjtöttek. Az egyik nagyközségi párttitkár a családok felelősségére hivatkozva mondta: a rászorulók megsegítése nemcsak az állam feladata. Mások a szülők gyermek iránti kötelezettségét vetették fel. Generációk együttélésének előnyeit is megfogalmazták, megerősítve a kölcsönös segítségnyújtás vitathatatlan előnyeit. Sok hozzátartozó „vállalná idős szüleinek gondozását, ha az ápolási időt munka- viszonynak lehetne tekinteni, s ezért gondozási díjat kapna”. Számos más vélemény szerint is hosszú távon kedvező megoldást a családon belüliség hozhat. A megnyilatkozások — a felületesek, az óvatosak és a tartalmasak — bár elgondolkoztatóak, azt mutatják, hogy a többség ismeri, méltányolja azokat a lépéseket, a figyelmet és az anyagiakat, amelyeket társadalmunk a rászorulók ellátásának központi szervezésére fordít. De mást is fejtegetnek. Az egymásra utaltság felelősségét tartják szem előtt, s ha néha tévúton járnak is, a megoldás kulcsát keresik. S már nemcsak igényt, vágyat, lehetőséget is sejttetnek abban: a gvors segítség nemcsak kívül-ól jöhet! M. J.
