Nógrád, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-27 / 152. szám
1988. JQNIUS 27.. HÉTFŐ NOGRAD 3 Beszélgetés dr. Csehák Judittal Hatékonyabb szociálpolitikára van szükség Magyarországon a lakosság egészségén 30 ezer orvos és 250 ezer egészségügyi dolgozó őrködik, ami Európában jó ellátottságot jelent. Ennek ellenére az utóbbi években a korábban növekvő életkor tendenciája megfordult, az életszínvonal csökkenésével együttjáró életmód-átalakulás kedvezőtlenül hatott a középkorú és az idős lakosság egészségi állapotára. Emelkedett a halálozás, elsősorban a szív- és érrendszeri betegségek, a rosszindulatú daganatok, valamint a balesetek következtében. A magyar kormány e kedvezőtlen helyzet megváltoztatása érdekében egészségmegőrző programot dolgozott ki. Létrehozták a Szociális és Egészségügyi Minisztériumot, amelynek élén dr. Csehák Judit, az MSZMP KB Politikai Bizottságának tagja áll. Neki tettünk föl több időszerű kérdést: ff Kétszikűvé” válé állomás Peresztrojka a növényegészségügyben ? — Mi tette szükségessé, hogy Magyarországon a korábbi egészségügyi tárca utódaként Szociális és Egészségügyi Minisztérium létesüljön? — 1945—1949. között már működött egy, a maihoz hasonló feladatkörű előd, Népjóléti Minisztérium néven. 1950-ben azonban, amikor az erőltetett gazdaságfejlesztés érdekei mögött háttérbe szorultak a szociális szempontok, a szociálpolitikai felelősség szétdarabolódott a különböző minisztériumok között. Napjaink szociális feszültségei nyilvánvalóvá tették, hogy markánsabb szociálpolitikára van szükség. Megvalósításának egyik feltétele az, hogy lehetőleg egy kormányzati szerv legyen a tennivalók fő felelőse, ezért önálló szociális minisztérium létrehozását javasolták. Megalapításának azonban nem voltak meg a személyi és a társadalmi feltételei. Ezért döntöttünk úgy, hogy egy már meglévő szervezetre bízzuk a szociálpolitika kormányzati jellegű központi irányítását. Két csaknem egyenértékű megoldás kínálkozott, más típusú előnyökkel és hátrányokkal. össze lehetett volna kapcsolni a szociálpolitikát a munkaüggyel, ezzel azonban óhatatlanul a foglalkoztatáspolitika felé fordult volna több figyelem, így azután az egészségügyi tárcára építettük a szociálpolitikai irányítást — bár ennek a változatnak is van kockázata— Milyen szociális kérdések foglalkoztatják jelenleg a kormányzatot? — A kibontakozás, a társadalmi-gazdasági struktúra- váltás szociális feltételrendszerét kell nagyon gyorsan kiépítenünk. Számos felmérés és kutatás leírta a jelenlegi helyzetet. A kutatómunMár országunkban is elő lehet állítani a kobaltágyúk sugárforrásait, amelyeket eddig külföldről szerezték be. A Magyar Tudományos Akadémia Izotópkutató Intézetében, az általuk kidolgozott technológiával, kül- iföldi alapanyagból teleterá- piás kobalt—60 sogáríorrást ka eredményeit a Magyar Tudományos Akadémia egy hosszú távú koncepció rendszerébe illesztette. Ennek az aktualizálását kell most elvégeznünk. Ma már biztos, hogy téves volt az a feltevésünk, hogy a munkához való jog a szocialista társadalomban egyszer és mindenkorra felszámolja a szegénységet. Tudjuk, és nyilvánosan szólunk arról, hogy változatlanul megvannak, sőt nőttek a hátrányos helyzetek újratermelődésének az esélyei. Sokféle reformintézkedésre készülünk. A mereven elosztó rendszerből banki jellegű gazdálkodó szervezetté formáljuk a társadalombiztosítást, módszereket dolgozunk ki a nyugdíjrendszer módosítására, nyugdíjak reálértékének a megőrzésére. Mivel nem elég személyre szóló a szociális gondoskodás, nem tájékozódunk naprakészen a tényleg bajba jutottakról, bürokratikus az ügymenetünk, nem kerülünk igazán közel az ellátásra szorulókhoz. Ezért azt gondolom, a szociálpolitika rendelkezésére álló eszközöket nem arra kell fordítani, hogy még több emberre valami átlagosat találjunk ki, hanem decentralizált demokratikus és nyilvános döntési rendszer segítségével a speciális emberi problémákra, a sokféle gonddal küzdő családokra kell hogy jusson több erőnk. — Magyarország lakosságának egészségi állapota milyen képet mutat napjainkban nemzetközi összehasonlításban? — Népességünk egészségi állapota annak ellenére romlott, hogy jelentős — ha nem is elégséges — anyagi eszközt fordítottunk az egészségügyi ellátás fejlesztésére. A leginkább jellemző halandósági adatokban sajnos az európai ranglista végén kikészítettek. A kísérleti gyártást márciusban fejezték be, s a napokban megkezdték az új sugárforrások beszerelését. Az első ilyen jellegű hazai sugárforrással a budapesti Országos Onkológiai Intézetben és a Weil Emil Kórházban, valamint a győlogunk, és alig hihető, de mégis igaz, hogy nálunk a középkorú férfiak várható élettartama ma alacsonyabb, számos fejlődő ország értékeinél is. A halandóság azonban társadalmi csoportok, iskolai végzettség, a települések lélékszáma szerint is nagyon különböző. Ma már tudjuk, hogy a lakosság egészségi állapotának romlásáért nem csupán az egészségügyi ágazat a felelős, hanem azok a társadalmi, gazdasági, életmódbeli deformációk, amelyek az elmúlt 10 évben felerősödtek, és károsan hatottak. Mégis, egészen a közelmúltig csaknem kizárólag a kórháznak, az orvosnak kellett közvetlenül szembenéznie az így keletkezett gyógyítási-ellátási feszültségekkel és megbirkóznia a rá nehezedő feladatokkal. Ennek a helyzetnek a tarthatatlanságát felismerve hirdette meg a kormány az egészségmegőrzés nemzeti programját, amelyben szövetséget kínálunk mindenkinek, akinek érdekében áll az emberi egészség védelme. A program végrehajtása megkezdődött, de nincsenek illúzióink : diófát ültetünk, melynek gyümölcsét gyermekeink, unokáink élvezhetik majd, ha már most figyelünk azokra az életmóddal összefüggő kockázati tényezőkre, társadalmi feltételekre, amelyek korunk népbetegségei kialakulásában meghatározó szerepet játszanak. Mindez persze nem teszi feleslegessé a gyógyítómunka feltételeinek javítását, sőt megköveteli lemaradásaink pótlását. — Hogyan vesz részt Magyarország az ENSZ szakosított egészségügyi szervezetének a WHO-nak a munkájában? — A 40- születésnapját köszöntő Egészségügyi Világ- szervezet egészségkoncepciója, az egészségmegőrzés filozófiájának kialakítása jelentős hatást gyakorolt a magyar egészségpolitika alapelveinek megújításában. Nem titok, hogy az egészségmegőrzés magyar társadalmi programját még a kidolgozás szakaszában többször és részleteiben egyeztettük a WHO szakértőivel. Az Egészségügyi Világ- szervezettel széles körű tudományos együttműködést, szakértők cseréjét egyaránt magában foglaló megállapodásunk van. Kapcsolatunk minőségét jelzi, hogy a WHO felkérésére számos egészségügyi rendezvényt látunk vendégül hazánkban. ri, a miskolci és a pécsi kórházban levő kobaltágyút töltik föl. Amint az intézet kutatói elmondták, ha lehetőség adódik további alapanyag-vásárlásra, az intézet a jövőben elláthatja sugárforrással az ország gyógyintézeteiben levő mindegyik kobaltágyút. Szinte már aggódni kezd az ember, amikor a növény- védelmi központ jelentéseit olvassa: gombák, tetvek és más kártevők tömeges megjelenését jósolják, térképen mellékelve a veszélyeztetett gócokat. Ugyanakkor a szakemberek zöme rekordtermést remél, talán nem is alaptalanul. Meg kell-e hát kongatnunk a vészharangokat? — teszem fel a kérdést Kiss Andrásnak, a Balassagyarmati Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás főmérnökének. — Szó sincs erről — nyugtat meg. — Legfeljebb a megelőzést szolgáló információk sokasodnak, s ennek inkább örülnünk illik. Amikor már offenzív (beavatkozó) dolgokkal kell foglalkoznunk, akkor van baj! Szükséges a körültekintő előrejelzés, hiszen a kormány ösztönző intézkedései hatására megnövekedett a ház körüli termesztők tábora. A laikus számára a növényvédelem körülbelül így fest: adott a növényi kultúra, s a rajta megtelepedett kártevőt megfelelő — többnyire kémiai — eljárással megsemmisítik. Hogyan kapcsolódik ebbe a munkába az állomás? — kérdezhetné bárki. Nos —, mint a főmérnök válaszából kiderül — korántsem egyszerű összefüggésről van szó... — Túlzás nélkül állíthatom, hogy forradalmi változásokat élünk át — mondja. — A minisztériumok — így a MÉM — irányító rendszerének korszerűsítése kihatással van a háttérintézményekre is. Május elsejével lépett életbe az 1988. évi 2. számú törvényerejű rendelet, s a végehajtását szolgáló 5/1988-as MÉM-rendelet. Jogosítványunk szerint eddig növényvédelmi és agrokémiai hatósági és szak- tanácsadási intézmény voltunk. . Látható, hogy ez egy tudathasadásos állapot. Miért? Vegyünk egy Az Észak-magyarországi Regionális Vízmű- és Vízgazdálkodási Vállalat salgótarjáni üzemigazgatósága a máhálygergei és a hasznosi víztározóból feldolgozott és továbbított vízzel segíti a megyeszékhely, valamint a Pásztó és a Salgótarján környéki települések vízellátását. Az üzemigazgatóság idei vízfogyasztási tervében a tavalyi szint elérése szerepel. Ez azt jelenti, hogy naponta "15—18 ezer köbméter ivóvizet biztosít az előbb említett térségeknek, ahol 80 ezer ember él. Eddig az előzetes számításoknak megfelelően alakult a vízfogyasztás, sikerült maximálisan kielégítenövényvédelmi kísérletet, amelyhez termelői segítséget kérünk — például területet. Ugyanakkor a hibákért is felelősségre kellene vonnunk, mert — mondjuk — nem az előírásnak megfelelően tárolja a védőszereket. Egyik kezemmel simogatok, a másikkal pofont adok! A rendelet a két tevékenységet — szolgáltatást és hatósági eljárást — jól körülhatárolja, növény- és talajvédelem terén. S, bár a cégér még változatlan, az említett okok miatt megváltozott az állomás neve is. Ezentúl növény-egészségügyi és talaj- védelmi állomás a helyes megjelölés. De ki fog szolgáltatni és ki veszi fel a „rendőrzubbonyt” ? — Házon belül még nem dőlt el a kérdés — magyarázza Kiss András. — A lényeg — az első esetben — a termelőüzemek és a szolgáltatást nyújtó intézmény egyenjogúsága, s a piac diktál. Ha mondjuk a tsz növényanalitikát kér, fizetnie kell érte. Másik „felünk” pedig elkötelezettség nélkül érvényesítheti az állami rendeletek betartását, szó mi szó, szinte rendőri szerepkörben. Ez utóbbit jobban megvilágítva, a következőről van szó. A növényvédelmet csak a szer- engedély-okiratban meghatározott feltételek mellett lehet és kell elvégezni. De mi van, ha az adott kultúrára engedélyezett kemikália nem kapható? Korábban emiatt igen sok kellemetlenséget éltünk át, most ez megváltozik. Szinte valamennyi gyártó cég „nagykultúrára” (pl. gabona) akar vegyszert kifejleszteni, a lóbabnak ugyanakkor nincs engedélyezett védőszere. A hatósági szerep kikényszerítheti a hiányok megszüntetését, mert a gazdának olcsóbb lesz megfizetni a drágán előállított egyedi vegyszert, mint a bírságot. Vagy egy másik példa. Ma vini az igényeket. Ez egyúttal azt jelenti, hogy az üzemigazgatóság víztermelő kapacitásának 70—80 százalékát használta ki. A legnagyobb fogyasztás június 15-én volt, amikor 18 ezer köbméter vizet továbbítottak a vezetékek. Az üzemigazgatóságnál továbbra sem számolnak vízhiánnyal. A július 15-től augusztus közepéig tartó nyári csúcsidőben naponta 27 ezer köbméter vizet juttatnak a fogyasztóknak. Az előzetes számítások szerint ekkor sem lesz szükség víz- korlátozásra. A helyi elosztással kapcsolatos problémák viszont az adott községben esetleg korlátozhatszonylag nagy területen termelnek magyénkben lencsét. Erre a Merkazin nevű védőszert engedélyezték, de a gyártása legalább egy hónappal később fejeződött be, mint ahogy fel kellett volna használni. A termelő nem tehetett mást: a burgonyagyomirtónak elfogadott Patoránhoz és Patorán Speciálhoz nyúlt, ami viszont a védekezés idejére elfogyott. A szerengedély-ok- irat ezt is orientálhatja a jövőben. Az út menti táblák — hál’ isten — gondos kezelésről tanúskodnak. S, bár a szerellátás akodozott, az akut növényvédelmi problémákat sikerült felszámolná. — Való igaz — erősít meg a főmérnök —, hiszen elnyomhatja a gyomot. A megdőlt gabonát viszont „átnövi” a betolakodó, s ekkor már a növény nem tud segíteni, ami komoly betakarítási veszteséghez vezet. Meg kell említenem, hogy egyes gyomfajták tűzvészgyorsasággal terjednek. Ilyen a vadzab, ami a tavalyelőtti 13 ezerről tavaly 17 ezer hektárra terjeszkedett. Ugyanebben az időszakban a nagy szél ti ppan termőterülete megduplázódott, s a galaj nevű gyom is 10-ről 18 ezer hektárra növelte előfordulási övezetét. Kiirtásukra természetesen megfelelő készítmények állnak rendelkezésre. A jó talajművelés, a vegyszerezés elmulasztása — a számokból is látható — tönkretehetik megyénk mezőgazdaságát. Minél később figyelünk fel a jelenségre, annál drágábban védekezhetünk ellene. Az állomás jelzése szerint a búza gyomirtása megfelelőnek mondható idén, bár fu- zárium még jelentkezhet, ha a csapadék nem szűnik. Ez ellen viszont a hatósági jogkör sem tehet. ják a felhasznált víz meny. nyiségét. összehasonlítva a fogyasztást a nyugati fejlett országokéval, kiderül: még mindig pazaroljuk a drágán kitermelt ivóvizet. Amíg a tőkésállamokban az egy főre jutó napi vízfogyasztás 130—150 liter, addig — beszámítva azt, hogy az ipari üzemek is ivóvizet használnak fel, illetve saját kúttal rendelkeznek —, az előbb említett térségekben 350 liter ez az érték. Az üzemigazgatóságon kapott tájékoztatás szerint, a kisebb üzemzavarokat nyolc, a nagyobbakat 24 órán belül elhárítják. Ám egyik sem okozhat gondot, mert a vízhálózat kétoldali betáplálású. Sugárforrás kobaltágyúkhoz T. Németh László Nem lesz sem hiány, sem korlátozás Caomagolőiízem <§rlialoml»«in A COMPACK Kereskedelmi Csomagoló Vállalat és az örhalmi Hazafias Népfront Mgtsz 1983-ban hozta létre közös vállalkozását, az ÖRPACK Gazdasági Társulást. A mezőgazdasági üzem által biztosított épületben jelenleg őtvenketten dolgoznak, túlnyomó többségben asszonyok és lányok, s különféle vegyicikkeket csomagolnak. A gt az Idén 110 millió forint árbevételt és 4 milliós nyereséget szándékozik elérni, s az eddigi eredmények arra utalnak, hogy sikerül a tervet teljesíteni. Mivel az apróüzem munkája iránt növekszik az igény, a gt, alapítói latolgatják a további fejlesztését. Képeink: Ultrát és mosogatószert csomagolnak az asszonyok és lányok. Bábel László felvételei
