Nógrád, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-27 / 152. szám

MAI AJÁNLATUNK KOSSUTH RADIO: 8.20: A hét zeneműve 8.50: A hét költője: Szilágyi Domokos 8.00: Napközben. Zenés délelőtt. 11.00: Mi ez a gyönyörű? 11.13: verbunkosok, katonadalok 11.31: A Pickwick klub. Charles Dickens regénye folytatásokban 12.15: Utak, ösvények 13.00: Klasszikusok délidőben 14.25: Nóták. 15.00: Szépirodalmi figyelő 15.30: Kóruspódium 15.05: Hangoló. Gyerekek zenélő órája 17.00: Ecomix 17.30: Operettparádé 18.15: Közvetlen kapcsolat 20.15: Egy rádiós naplójából 21.30: PAF-műsor 22.00: Hírvilág 22.30: Sándor György önálló estjei 23.30: Maria Stader opera- áriákat énekel PETŐFI RADIO: 8.55: A Gyermekrádió műsora 8.05: Nóták 8.30: Arról van szó. . . 8.35: Rivaldafényben 11.05: Világújság 11.10: Térkép és útravaló 11.30: Balaton rádió 12.10: Népdalcsokor 13.05: Sziriusz kapitány és Leonida néni. 1. rész 13.35: Edmondo De Amicis: Szív. — 6. 14.00: Kettőtől ötig. .. A Rádió kívánságműsora 17.05: Táborock. Zenés ifjúsági vetélkedő a Balaton partjáról 17.30: ötödik sebesség 18.30: Garázs 18.05: Hagyományápolók. 20.03: Aranylemezek 21.05: Randevú a Jókai klubban 22.05: Rockújság 23.10: Egy kis éji könnyűzene 0.15: Ejfél után MISKOLCI STÚDIÓ: 8.20—0.30 és 7.20—7.30: Reg­geli körkép. Hirek, tudósilá- •ok, információk, szolgáltatá- •ok Borsod, Heves és Nógrád megyéből. — 17.30: Műsoris­mertetés. hírek, időjárás. — ]7.35: Hétről hétre, hétfőn es­te. Zenés magazin. Telefon: 38—810. Szerkesztő: G. Tóth Ferenc. — El szeretném mon­dani. Kiss László jegyzete: — 18.00—18.15: Észak-magyaror- »zági krónika. — Reklám. — 18.25—18.30: Lap- és műsor- előzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 1. MŰSOR: 18.50: Hírek 18.55: Kaláka nemzetközi folkfesztivál. Diósgyőr, iö87. Magyar együttesek 17.25: A marabu és az esőmenyasszony. Az Atlasz-hegység berberei között. NSZK-rövidfilm 18.10: Ez már nemcsak játék. Kamaszmusical. (Ism.) 18.10: Tévétorna 18.15: Esti mese 18.30: Híradó. 20.00: Két férfi — egy eset. NSZK bűnügyi tévé­filmsorozat. Fekete számok 21.00: Hogyan tovább? Riportok, dokumentu­mok. helyszíni tudósí­tások a Szovjetunióból, az SZKP pártértekezlete előtt 22.30: Hírek 2. MŰSOR: 20.00: Körzeti tévéstúdiók. — Budapest, — Pécs. — Szeged. Salgótarjáni kábeltelevízió: 18.15: Mese. 19.30: Tarján! magazin. Képújság. (Megyei-vá­rosi hirek, lakótelepi életünk, kulturális aján­latok, 13+1 IBUSZ-rejt- vény, szolgáltatási in­formációk. reklám.) 28.00: Moziklip (magyar ze­nés film). Kb. 21.30: Tarjáni magazin. Képújság Ism.) BESZTERCEBÁNYA : 1. MŰSOR: 18.50: A nap percei 17.00: Katonák műsora 17.55: Pozsonyi magazin 18.20: Esti mese 18.30: A híradó sajtó- konferenciája 18.30: Hiradó 20.00: Az utolsó pillanatban. Tv-játék 21.20: Sportvisszhangok 22.20: Aktuális kérdések 2. MŰSOR: 17.05: Az Incheba-film 1988 műsorából 18.30: A hét eseményei magyar nyelven 19.10: Esti mese 19.30: Hiradó 20.00: Fizetéstől fizetésig. Szovjet film, (feliratos) 21.30: Hiradó 22.00: Világhíradó 22.15: Irodalmi műsor 22.50: Kérem a következőt. Magyar rajzfilmsorozat MOZIMŰSOR: i Salgótarjáni November 7.: A kicsi kocsi Monte-Carlóba megy. Színes, szinkr. ameri­kai filmvígjáték. — Kamara: Emberrablás magyar módra. Szines magyar filmvígjáték. — Kohász: A másik ember I—II. Színes magyar film. — Kertmozi: King Kong.' Szí­nes, fantasztikus amerikai szuperprodukció. — Balassa­gyarmati Madách: Fél 4, há­romnegyed 8 és 8-tól: Ritz- fürdőház (18). Színes, szinkr. angol filmbohózat. — Madách Kamara: Az elefántember. Színes angol film. — Kiste- renyei Petőfi: A cápa 2. (18). Színes amerikai horrorfilm. — Bátonyterenyei Petőfi: Frankenstein menyasszonya. Szines. szinkr. angol fantasz­tikus film. — Pásztó: Fél 6- tól Asterix és Cézár ajándé­ka. Színes, francia rajzjáték­film. — Fél 8-tól: Smaragd­erdő. Színes, szinkr. ameri­kai film. — Szécsény: Du. 4-től: A ositri. Szines, szinkr. francia film. Este 6-tól: A zsaru és a szex (16). Szines. szinkr. francia krimi. — Ka- ranrslapujtő: Törvénysértés nélkül. I—II. Magyar film. — Jobbágyi: A halálosztó (18). Szines amerikai fantasztikus kalandfilm. — Nagylóc: Is­kolamozi: Mátyás, az igazsá­gos. — Érsekvadkert: A kí­méletlen (16). Színes francia bűnügyi film. Szóban és írásban Kóruscnttékck a tanév végéről A salgótarjáni iskolások kórusa sikert aratott a me­gyeszékhely finn testvérvárosában, Vantaaban. Lovász József Általános Iskola, Salgótarján. A min­dig hűvös tanári szobában a kórus új diáktitkárával és Szilágyi László karvezetővel az énekkar tanév végi leg­emlékezetesebb fellépéseit idézgetjük. Előttünk az asz­talon a kórusnapló, benne szinte minden gyerek írás­beli élménybeszámolójával. Mind megannyi válasz... — A Magyarország május 13-i számában ezt írta ró­latok Pálfy József: „A sal­gótarjáni gyermekkórus Hel­sinki északi elővárosában, Vantaaban koncertezett.. Mit szóltok hozzá? Pintér Zsuzsanna, a diák­titkár kis gondolkodás után mondja: — Nagyon megtisztelő szá­munkra a fogalmazás. Ha egy együttesről ezt írják: „koncertezik”, az általában azt jelenti, hogy színvonalas, „menő” társaságról van szó. Akkor is nagyon boldogok lennénk, ha csak így írta volna: a kórus kirándult Finnországba és néhány hangversenyen elég jól sze­repelt. Lapozzunk bele a kórus­naplóba! Seppo Hietala ének­tanár sorainak fordítása: „Eljöttek hozzánk a baráta­ink, magukkal hozták a ta­vaszt, a madarakat, a zenét, a szeretetet. Mi, a hideg vi­rágai néhány nap óta ennek a szeretetnek a melegében élünk.” Martti Makela igazgató így fogalmazott: „... Nagyon szépen köszönjük a látoga­tást. .. A búcsúzás pillana­tában szomorú érzésünk van. De ez az elválás lehetővé teszi az új találkozást... Sze­retettel gondolunk rátok. A barátság örökké tart!” Egy kórustag vallomása: „A gazdag program, a sok látnivaló, a finn családok kedves fogadtatása, testvér­iskolánk vendégszeretete csodálatos élményt nyújtott, valamennyien otthon éreztük magunkat.” A naplóból megtudjuk, hogy május 4-én az egyik vantaai óvodában adott mű­sort a salgótarjáni együttes. A négy kórusműből, három könnyű hangszeres műsor­számból és két magyar nép­táncból álló kis hangverseny —, akár a többi — nagy si­kert aratott. Ugyanaznap es­te finn—magyar barátsági est és hangverseny volt az iskolában, amelyen tizen­nyolc műsorszám hangzott el: ez már tényleg „koncert” volt. Másnap délelőtt a ven­déglátó iskola tanulói hall­gatták meg a koncertet. Es­te pedig három finn kórus­sal együtt léptek fel az új, Martinus-teremben, Vantaa zenei központjában; ez a legjelentősebb volt a finn­országi fellépések sorában. Utolsó hangversenyüket május 9-én a zenei tagozatos középiskolában tartották, itt tanulnak most a tavaly Sal­gótarjánban járt finn vendé­gek. Szilágyi László karvezető tanár idézi az emlékeket: — Karai József magyar zeneszerzővel Finnországban találkoztunk először, aki egyik saját szerzeményű kó­rusművét és egy fuvola­zongora kompozícióját sze­mélyesen kísérte zongorán. Utána írta a naplónkba: „Nagyon elégedett vagyok a kórus színvonalával, és mű­veim kiváló előadásával. To­vábbi sikereket kívánok és boldog, szerencsés hazaté­rést.” A salgótarjáni iskolások a szereplések mellett ismerked­tek a város nevezetességei­vel is. Többek között ellá­togattak a Helsinkin Sano- mat című újság nyomdájá­ba, voltak a Fazer csokolá­dégyárban. Jártak Porvoo városában és Turkuban, Finnország régi fővárosában. — A finn út óta már há­rom szereplésünk volt itthon — tudatja a kórustitkár. — Különösen nagy élményt je­lentett a június 3-i hang­versenyünk az iskola torna­termében, ahol majdnem minden művet előadtunk a repertoárunkból. A karvezető hozzáteszi: — Tetszett a hallgatóság­nak, s ezt nemcsak a tapsból és a koncert utáni gratuláci­ókból tudjuk. Hangverseny közben azonnal észrevesszük, érezzük azt, hogy képesek vagyunk-e megaragadni a figyelmet, tetszik-e, amit csinálunk, egy hullámhosz- szon vagyunk-e a közönség­gel. Ezt a tavasz folyamán többször is éreztük, de leg­inkább most, amikor a kó­rustagok szülei és a nevelők foglaltak helyet a székso­rokban. Nagyon boldogító érzés, szinte szárnyakat ka­punk tőle, a gyerekek egyre szebben, egyre lelkesebben énekelnek. Biztos' vagyok abban, hogy az ilyen órában még a szívünk is egyszerre dobban. N. I. A XVIII. veszprémi tévétalálkozó Ki osztották a díjakat Szombat este a veszprémi Dimitrov Megyei Művelődé­si Központban ünnepélyesen befejeződött a XVIII. tévé­találkozó. A veszprémi tévétalálko­zó premier versenyprogram­jában 12 drámai filmet és az operakategóriába tartozó négy tévéfilmet bírált el a zsűri. Az értékelés szerint a premier versenyprogram drá­mai kategóriájában a fődíjat Csáth Géza A varázsló ál­ma című tévéfilm nyerte Molnár György rendezésé­ben. Az operakategória fő- diját Verdi Falstaff című operája tévéváltozatának ítélték oda, amelyet Vámos László rendezett. Veszprém város díját a Mami blue cí­mű tévéfilmnek ítélték oda, amelynek szövegírója Pajer Róbert és Garaczi László, rendezője pedig Pajer Ró­bert. A Szakszervezetek Veszprém Megyei Tanácsá­nak társadalmi zsűri által megítélt díját Sarkadi Im­re Elveszett paradicsom cí­mű drámájának tévéváltoza­táért Mihályfi Imre rende­ző, az operakategóriában pe­dig Verdi Rigoletto című operájának tévéváltozatáért Horváth Ádám rendező vette át. Ugyancsak a társadalmi zsűri ítélte oda a budapesti tavaszi fesztivál díját, ame­lyet László Miklós Illat- szertár című tévéjátéka nyert el Hajdúfv Miklós rendezésében. Á Magyar Te­levízió KISZ-bizottságának kezdeményezésére díjat ala­pítottak a Fiatal Művészek Stúdiója legjobb alkotásá­nak elismerésére. Az e díj odaítélésére alakult három­tagú különzsűri Fazekas Bence operatőr-rendező és Polik László riporter Ma­gánügyek című munkáját ér­tékelte legjobbnak. Különdíjat kapott Karin­thy Ferenc író, B. Marton Frigyes operatőr, Dévényi Rita díszlettervező, Békés András rendező, Szabó Mik­lós műfordító és Vajda Já­nos zeneszerző. A drámai ka­tegóriában színészi díjat ka­pott Bán János, Blaskó Pé­ter. Dörner György, Gálffy László és Gáspár Sándor. Az operakategóriában különdíj- jal jutalmazta a zsűri Kom- lóssy Erzsébet, Melis György és Polgár László produkció­ját. (MTI) Mit ét az éteitségi, ha a ént számít ? „Engem nem fognak ki­készíteni. Nem hagyom ma­gam” — mondja nem titkolt cinizmussal egy harmadikos gimnazista, akiről osztályfő­nöke így vélekedik: „Jó eszű a fránya kölyke, de nem haj­landó megfeszülni. Harag­szom rá, mert a közepesnél többre képes, ugyanakkor megértem: így tiltakozik a túlterhelés, a maximalizmus ellen. Lazára veszi a dolgot, csak azt tanulja meg, ami­hez kedve van.” Egyik hajtós osztálytársa így vélekedik: „Könnyű neki! Megenged­heti magának a lazítást, mert az érettségi után szak­mára hajt. Mi, akik tovább akarunk tanulni, keményen küzdünk.” A laza fazon fel­mentő kifogást is fabrikált magának: „Ha a gyomromat megtörnöm, elnehezülök. A fejemmel is így vagyok. Egyes órákon valóságos szel­lemi émelygés kerülget, mert vannak olyan tanárok, akik mindent belénk gyömöszöl­nének .. A maximalista követeimé, nyekkel lépést tud tartani a diákság szüie-java, a kiseb­bik rész, a többség viszont közönybe süllyed, nem vál­lalja a harcot. Az egyete­mekre, főiskolákra igyekvők csalk a felvételi tárgyakból készülnek. Csak a pontot érő jegyek fontosak szá­mukra, az érettségi pedig nem tartozik ezek közé. „Az érettségin elég arra töreked­ni, hogy ne áruljon el nagy tájékozatlanságot az ember” — állítja egy negyedikes gimnazista. Pedagógusvéle. meny szerint: az érettségi hasonlít a korcsolya-világ­bajnokság gálájához, amely­nek a helyezések szempont­jából már nincs semmi je­lentősége, de a jók azért igyekeznek ott is a lehető legjobb kűrt bemutatni. Ebben az értékeket ve- szejtő világban az érettségi leértékelődése nem tartozik a legfájdalmasabb vesztesé­gek közé. Végül is diáknak, tanárnak egyformán jói, ha nem kell megfeszülnie. Diákvélemény: „Valahogy férfiasabb dolog lenne, ha ez a társadalmi beavatás, ez a passport egyfajta komoly erőpróba lenne, amelyért ér­demes megfeszülni, mert tét­je van, mert számít. Én nem­csak a továbbtanulásnál ven­ném figyelembe az érettségi minősítését. Igazságtalannak érzem az alig kettesek és a jelesek esélyegyenlőségét az elhelyezkedéseknél.” Tanári vélemény: „Az érettségi értékcsökkenése a tanulók szemléletében, ma­gatartásában és munkájában is tükröződik. Nem érzik az érettségi vizsgákat eddigi ta­nulmányaikat lezáró, igazán nagy feladatnak, s ezért nem is készülnek fel rá megfe­lelően. Nem értik: miért ez a nagy munka vele, ha nincs rá,szükség, ha jelentéktelen­né tették. Az értékvesztés akaratlanul is rosszul han­golja a tanárok felkészítő tevékenységét, értékelő, ja­vító munkáját, önvizsgála­tát is. Lehet-e nevelői lelki­ismeretességgel, felelősségtu­dattal dolgozni azért, ami­nek jelentéktelensége tanár és tanuló előtt egyaránt nyilvánvaló?” A lazaság, a megfeszülések nem vállalása nem férfias dolog. Ezt még azok is be­látják, akik imádják a ké­nyelmet, mert érzik, hogy erre később csak ráfizetnek. Nem véletlen, hogy az új­fajta minőségekért, az okta­tás hatékonyságáért ma már a fiatalok is perlekednek. Az országos diákparlament például levéllel fordult az Or­szággyűlés terv. és költség- vetési bizottságához. Arra kérték a képviselőket: a jö­vő évi költségvetési törvény tárgyalásakor annak szelle­mében vizsgálják az okta­tásra fordítandó kiadásokat, támogatásokat, hogy a ki­bontakozási program végre­hajtása elképzelhetetlen az általános, a középfokú és a felsőfokú oktatás jelenlegi helyzetének gyökeres meg­javítása nélkül. Z. E. 5 Hamaru Kami moto (Japán): A réten

Next

/
Thumbnails
Contents