Nógrád, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-23 / 149. szám

1988. JÚNIUS 23., CSÜTÖRTÖK ló párbeszéd volt, s folytatni kell Németh Miklós befejezte látogatását az USI-ban Befejezte látogatását az Egyesült Államokban és ha­zautazott New Yorkból Né­meth Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság titkára. Az Egyesült Álla­mok tájékoztatási hivatalá­nak meghívására Washing­tonban részt vett azon a nemzetközi tanácskozáson, amely a kelet—nyugati kap­csolatokkal, a gazdasági együttműködés kérdéseivel foglalkozott, Washingtonban és New Yorkban találkozott a törvényhozás, a kormányzat képviselőivel, a nemzetközi pénzügyi intézmények veze­tőivel és az amerikai üzleti körök számos képviselőjé­vel. Németh Miklós útjáról nyilatkozatot adott a ma­gyar rádió és az MTI-mun- katársának. — A washingtoni tanács­kozáson először vettek részt szocialista országok képvi­selői: jugoszlávok és ma­gyarok. A tanácskozás mind­két, fél számára fontos és hasznos volt, jó párbeszéd alakult ki mindazokról a kérdésekről, problémákról, amelyek a világgazdaságot jellemzik, a világ közvéle­ményét foglalkoztatják: B műszaki haladás, az adósság- probléma, a fegyverkezés és a gazdaság összefüggése — lehetne még sorolni a té­mákat. A tanácskozás azért is hasznos volt, mert jobban megértettük azokat az ér­veket, meggondolásokat, amelyek a nyugati oldal fe­jében járnak és úgy gon­dolom, számukra is hasznos ívólt az, hogy mi is elmond­tuk ezekről a kérdésekről a magunk álláspontját, megvi­lágítottuk, hogyan gondol­kodunk, miképpen látjuk p kilencvenes éveket, azt. hogy milyen világba lépünk be a következő évtizedben. Nagyon érdekes volt szá­momra az a következtetés, amelyet többen elmondtak de talán a legjobban Shultz külügyminiszter előadásából hallottunk meg: a leglénye­gesebb az, hogy folytatód­jék a párbeszéd. Ném sza­bad egymást olyan helyzet­be hozni, hogy a most elin­dult kedvező folyamatok esetleg kedvezőtlen irányba forduljanak, újból hideg sze­lek fújdogáljanak. Megra­gadott az is, ahogyan ezt a folyamatot minősítették. Ezt egy szóval le sem lehet for­dítani : valami olyasmi a tartalma ennek az elgondo­lásnak, hogy óvatos, meg­fontolt közeledés és elköte­lezettség a béke, a leszere­lés, a gazdasági együttmű­ködés irányában. Nagyon fontos, hogy a gazdasági kapcsolatok elmélyüljenek, mert ha a gazdaságban szo­rosabb az összeköttetés, ak­kor ennek hosszú távon mindenképpen hatása lesz a katonai, a katonapolitikai légkörre is. Igen sok szó esett az adósságproblémákról a ta­nácskozáson. Az a tapaszta­latom, hogy nagyon megosz­lanak a vélemények a tekin­tetben, hogyan kezeljék a vezető tőkésországok, köz­tük az Egyesült Államok ezt a kérdést. Többféle vé­lemény fogalmazódott meg. Az egyik elképzelés — talán úgy mondhatnám — általá­nos, globális megközelítést igyekezett felvetni, erőltet­ni: eszerint egységes, álta­lános kezelésmódot kell ki­alakítani. Ennek a véle­ménynek képviselői azonban kisebbségben voltak. Sokkal többen hangoztatták a má­sik megoldás fontosságát, azt tudniillik, hogy az adós­ságproblémának nincs glo­bális megoldása, esetről esetre, országról országra kell megnézni és kialakíta­ni azokat a módszereket: amelyekkel ez a hatalmas adósságtömeg kezelhető a jövőben. Ez számunkra is nagyon lényeges, fontos, mert ha esetről esetre, or­szágról országra közelítünk ehhez a kérdéshez, akkor sokkai inkább megvan egy- egy országnak az a mozgás­tere és eszköztára, amelv- lyel rugalmasan, saját érde­keit jól szem előtt tartva tudja megközelíteni ezt a problémát. A tanácskozáson és egyéb megbeszéléseim során is nagy érdeklődést váltott ki a magyar pártértekezlet, en­nek visszhangja engem is meglepeitt. Többen fogal­maztak úgy, hogy Magyar- ország ismét a reformfolya­mat élére állt a szocialista országok között, segíti azt a folyamatot, amelyet az Egyesült Államokban a gor- bacsovi politika néven em­legetnek, vagyis a peresz­trojka és a glasznoszty po­litikájának megvalósítását Nagyon fontos az is, hogy realisztikusan értékelik a magyar helyzetet. Elvileg nagy a támogatás a magyar platform, a magyar gyakor­lat megvalósítása iránt, ugyanakkor azonban fel kel] figyelni arra az összefüggés, re, amit többen is megfo­galmaztak: a magyar re­form ne csak szavakban le­gyen élenjáró, hanem tettei­ben, a gyakorlati megvaló­sításban is kövesse ezt az utat. Ügy gondolom, hofy erre most, otthon, egy ilyen nemzetközi légkörben, a le­hetőségeket jól kihasználva megteremthetők, — ha ne­hézségekkel, feszültségekkel is, — a belső feltételek. A konferencia mellett az amerikai képviselőházban Tom Lantos képviselő szer­vezett számomra találkozót a külügyi bizottság és a gaz­dasági-kereskedelmi kérdé­sekkel foglalkozó albizottsá­gok tagjaival. Kérdésük az volt, hogy mi történt a párt­értekezleten, hogyan látjuk helyzetünket ezt követően, mit szándékozunk tenni. Ta­lálkoztam a politikai kérdé­seket elemző Brookings In­tézet vezető munkatársaival: itt egy rövid bevezető elő­adás után számos kérdést kaptam ugyanezeket a témá­kat illetően. Találkoztam a Világbank, és a Nemzetközi Valutaalap elnökével, illetve vezérigazgatójával. Termé­szetesen az említett konfe­rencia is módot adott arra, hogy számos más delegátus­sal, más ország képviselőjé­vel is eszmét cseréljünk, hi­szen 38 ország küldötte vett részt a konferencián. A bank- és pénzvilágban volt alkalmam a kapcsolatok építésére, hiszen a két nem­zetközi pénzintézettel huza­mosabb idő óta eredményes és hasznos kapcsolataink vannak. New Yorkban há­rom bank vezető képviselő­jével folytattam eszmecserét. Ez annál is inkább fontos számunkra, mert az utóbbi időben az amerikai bankok — hogy úgy mondjam — ki­csit tartózkodóbbak a ma­gyar ügyek iránt, s ezért na­gyon fontosnak tartottam, hogy tájékoztatást kapjanak mindarról, ami ma otthon történik, illetve történni fog. Igyekeztem befolyásolni az utóbbi időben kialakult ki­csit negatív és tartózkodó magatartást és képet. Min­denképpen úgy érzem, hogy ha lépéseink következetesen megvalósulnak, ha a gya­korlatban látják céljainkat megvalósulni, — hiszen e céloknak nagyon örülnek és támogatólag nyilatkoznak programúkról, — akkor meg­lesz a visszatérés lehetősége a magyar—amerikai bank­kapcsolatok erősödésében. Természetesen nem azzal a céllal jöttem az Egyesült Államokba, hogy előkészít­sem Grósz Károly látogatá­sát, hiszen egy korábbi meg­hívásnak tettem eleget, de a különböző helyeken foly­tatott találkozókon óhatatla­nul felmerült ez a kérdés. Azt tapasztaltam, hogy na­gyon nagy érdeklődéssel vár­ják Grósz elvtárs látogatá­sát, mindent megtesznek azért, hogy a program jól sikerüljön és jól szolgálja a magyar—amerikai kapcsola­tok fejlődését, a magyar po­litikai irányvonal megismer­tetését és mindazt, ami a kelet—nyugati kapcsolatok megerősítéséhez, a párbeszéd fenntartásához szükséges. Németh Miklós szerdán hazaérkezett. Fogadására a Ferihegyi repülőtéren meg­jelent Mark Palmer, az Egyesült Államok budapesti nagykövete. (MTI) Reagan búcsúztatása a csúcson Ismét megfontolt és komoly politikusnak minősítette Mi­hail Gorbacsovot Ronald Reagan amerikai elnök. Rea­gan kedden este a hetek csúcstalálkozójának politikai nyilatkozatáról szólva mél­tatta a szovjet—amerikai vi­szonyban bekövetkezett ja­vulást, a kelet—nyugati kap­csolatok fejlődését. Reagan, aki a hetek csúcs- találkozójának befejeztével sajtókonferenciát is tartott, mentegette azt, hogy a gaz­dasági nyilatkozat — általá­nos vélemény szerint — ke­vés új elgondolást tartal­maz. Szerinte az abban fog­lalt elgondolások a későbbi­ekben feltétlenül éreztetik majd hatásukat. Az ameri­kai elnök ezúttal is sürgette, hogy rendezzék a mezőgaz­dasági szubvenciók problé­máját, bár ezt a záróközle­mény ebben a formában nem tartalmazza. Reagan egyébként szép búcsúztatást kapott a csúcs- értekezleten elnöklő Brian Mulroney kanadai miniszter- elnöktől: a közlemény ismer­tetése után Mulroney külön méltatta az amerikai elnök szerepét az elmúlt években bekövetkezett kedvező gazda­sági és politikai fejlemények­ben, azt hangoztatva, hogy Reagan „beírta nevét a tör­ténelembe”. Az amerikai el­nöknek ez volt az utolsó ta­lálkozója ilyen szinten Washington legfőbb partne­reivel. A hetek legközelebbi csúcstalálkozóját Párizsban, a francia forradalom 200. év­fordulójának megünneplésé­vel összekötve tartják, az el­ső ülés napja: 1989. július 14-e, a Bastille ostromának évfordulója. (MTI) Leiárult a KNEB vizsgálata a MÁV vezérigazgatóságon Lezárult a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság vizs­gálata. amelyet a MÁV ve­zérigazgatóság működésé­vel. illetve a volt vezér- igazgató és vezető beosz­tású munkatársai tevé­kenységével kapcsolatban érkezett bejelentések alap­ján kezdtek. A helyzetfeltáró elemzés megállapította, hogy a jel­zések megalapozottak vol­tak; a vezérigazgatóság szervezete, működése súlyos problémákkal küszködött. A vezető testület munká­ját párhuzamos döntési mechanizmusok kialakulá­sa, hatásköri átfedések hát­ráltatták, s megbomlott a vezetés egysége. Mindezek következtében zavarok je­lentkeztek a MÁV pénzügyi, fejlesztési és beruházási feladatainak végrehajtásá­ban is. Néhány elő nem készített beruházás és át­gondolatlan döntés — fő­ként a külföldi vasúti ko­csik elhamarkodott bérlete — jelentős kárt és veszte­séget okozott. A sorozatos problémákat az idézte elő — állapította meg a KNEB-vizsgálat —, hogy a vezetői rögtönzések feszültségekhez, zavarok­hoz vezettek a vezérigaz­gatóság szervezeti és mű­ködési rendszerében. így például egyes szervezeti egységek — külön felha­talmazás alapján — felké­születlenül és durván be­avatkoztak a gazdasági fo­lyamatokba. A kialakult körülmények között a be­osztottak a felelősség áthá­rítására törekedtek, ami ugyancsak akadályozta az érdemi munkát. A vizsgálat során igaz­nak bizonyultak azok a jelzések is. amelyek egyes vezetők kifogásolható, eti­kátlan magatartását tet­ték szóvá, A rossz példa a beosztottakat is személyes előnyszerzésre bátorította. A vizsgálat megállapítá­sai alapján a Központi Né­pi Ellenőrzési Bizottság kezdeményezte a feltárt mulasztások. kötelesség­szegések elkövetőinek fe­lelősségre vonását. Továbbá szükségesnek tartotta, hogy a Közlekedési Minisztéri­um felügyeleti hatásköré­ben kezdeményezze a ve- zérigagatóság szervezeti, döntési és felelősségi rend­szerének áttekintését, az ellentmondások felszámo­lását. Hz 8ZKP értekezlete elölt Társadalmi szervezetek és politikai aktivitás A Szovjetunióban most nagy figyelemmel elemzik a tár­sadalmi szervezetek tevékenységét. Üj lendületet adott en­nek a 19. országos pártkoníerencia küldötteinek megválasz­tása. A jelöltek megvitatását gyakorta kísérte a szakszer­vezetek, a Komszomol, a szövetkezeti, a tudományos, a mű­szaki, a kulturális, a sport- és más szervezetek munkájának éles bírálata, mert az ott dolgozó nem kevés kommunista is jelölte képviselőit a konferenciára. Miért nem tetszik az embereknek ezeknek a szervezetek­nek a jellege? Elsősorban azért, mért maga a jelleg hiány­zik. Nagylétszámú szervezetekről van szó: a szakszerveze­tek például mintegy 140 millió dolgozót tömörítenék, a Kom­szomol létszáma meghaladja a 38 milliö főt. A szervezetek­nek elméletileg és gyakorlatilag védelmezniük kellene a mö­göttük álló társadalmi csoportok és a lakosság különböző rétegeinek érdekeit, hatniuk kellene a politika formálására. Ezeknek a szervezeteknek a hangját azonban elnyomja a fizetett funkcionáriusok ereje, így nem is váltak érzékelhe­tő erővé. A pártkonferenciát megelőző viták részvevőinek többsége egyetért abban, hogy ideje törvénnyel szabályozni azokat a kérdéseket, amelyekben az állami intézmények nem dönt­hetnek a társadalmi szervezetek részvétele nélkül. Ez utób­biak jogállását törvénnyel kell megerősíteni, széles jogkör­rel felruházni, hogy hatékonyan befolyásolják az országban a szociális és gazdaságpolitikát. Vagyis valóban hatásos demokratikus ellenőrzés megte­remtéséről, az önigazgatás megbízható közvetítőiről van szó. A demokratizmus egyik ilyen közvetítője az idén hatályba lépett vállalati törvényi A vállalati tanácsok munkájának első hónapjai azonban azt mutatják, hogy jogaik bővítése nem elegendő, szükség van az emberek közéleti aktivitására. A kollektíva tagjai­nak álláspontjától függ, hogy a tanács az átalakítás hathatós eszköze lesz vagy az igazgatóság "akaratának végrehajtója. Nem véletlen, hogy amikor a társadalmi intézmények jog­körének kiterjesztését szorgalmazzák, a szovjet értelmiség a sajtóban arra bíztatja az embereket, hogy lépjenek ki a tár­sadalmi apátiából. Nem lehet passzívan várni az országot nemesebbé tevő változásokat, várni a sült galambot, — utal­nak rá a cikkek. A demokratikus erők nagy nyomása nél­kül a bürokratikus apparátus kétségtelenül megpróbálja a politikai rendszer reformját semmitmondó félintézkedésekké csökkenteni. Andrej Nujkin ismert publicista a Lityeraturnaja Gazetá- ban például azt javasolta, hogy hozzák létre a peresztrojkát támogató bizottságokat, amelyek a 27. kongresszus határo­zatainak platformján a társadalmi szervezeteket szervezeti­leg és strukturálisan egyesítenék. Ezek a bizottságok a párt vezető szerepével egységes demokratikus frontban egyesülve el tudják takarítani a peresztrojka útjából a bürokrácia gát­jait, — véli a szerző. A politika épp úgy nem tűri a légüres teret, mint a ter­mészet. Amint a „hivatalos” társadalmi szervezetek kezdték elveszíteni befolyásukat a nép körében, azonnal aktivizálód­tak az önmaguktól szerveződő úgynevezett nemformális egyesületek. A peresztrojka hullámain megjelenő szerveze­tek egy része a célok értéktelensége folytán eltűnik vagy belső ellentmondások miatt széthullik. Bárhogyan történik is, a nemformális egyesületek léte és aktivitása, amelyet a peresztrojka hívott életre, az átalakítás céljait is szolgálja. Az öntevékeny politikusok sokszínű karában néhol szov­jetellenes hangokat is hallani, jelentkezik a szélsőségesek klubja, csatasorba állnak az anarchisták, sőt, nemrég egy kis csoport "alakuló kongresszust tartott és bejelentette, hogy Demokratikus Szövetség néven ellenzéki pártot alapított. Jellemző, hogy a hatóságok most a korábbiakkal ellentét­ben nem riasztották a rendőrséget, hanem az elvi kérdé­sekről érvekkel folytatnak vitát a sajtóban az újsütetű el­lenzékiekkel. Ez a nyíltság az egyik legbiztosabb jele annak, hogy a peresztrojka szociálpolitikai téren felgyorsul, hogy az SZKP érdekelt a társadalmi szervezetek politikai aktivi­tásának növekedésében­Nemzetközi tanácskozás a termelési kooperációról (Folytatás az 1. oldalról.) niszterelr.ök-helyettes, hang­súlyozva, hogy minőségi elő­relépést a termelési és a tu­dományos-műszaki együtt­működésre is kiterjedő köz­vetlen vállalati kapcsolatok bővítése hozhat. A továbbiakban kiemelte: fontos feladatunk, hogy vál­lalatainkat érdekeltté te­gyük önálló, saját érdekeik­nek leginkább megfelelő együttműködési formák ki­alakításának kezdeménye­zésében. A kapcsolatok alap­jául azonban még mindig a felső szinten hozott politi­kai döntések szolgálnak, s nem a tényleges piaci igé­nyek alapján szerveződik az együttműködés. Emlékeztetett arra, hogy a gazdálkodó egységek közöt­ti közvetlen kapcsolatok ki­alakításának szükségessége régóta témája a KGST-meg- beszéléseknek, ám számotte­vő előrelépés eddig nem történt. A Szovjetunióban tapasz­talható változások, illetve a KGST fejlesztésének szük­ségessége ismét előtérbe he­lyezték ezt a kérdést. Mára létrejött egy sor olyan két­oldalú szerződés, amely megteremti a minőségileg új együttműködés kereteit ám továbbra is megoldatlan néhány alapkérdés, 3melyek nélkül e megállapodások­ban foglaltak nem működ­hetnek. Ügy látjuk —mond­ta —, hogy a KGST-orszá- gok, a gyakorlatban ma még — bér nem egyenlő mértékben — továbbra is felülről vezénylik a folya­matokat, a vállalatok önál­lósága nem éri el azt a szintet, ami a nemzetközi együttműködésben az önál­ló kötelezettségvállaláshoz szükséges. Ez pedig korlá- tozóan hat a magyar válla­latok kapcsolatainak bőví­tésére. A KGST-országok közötti munkamegosztás eddig álta­lában a késztermékekre összpontosult, ezen azonban változtatni szükséges — hangsúlyozta. A végtermék­centrikus gondolkodást a részegységékre, alkatrészek­re, illetve az egyes techno­lógiai fázisokra alapozott szakosításnak, kooperáció­nak kell felváltania. A ma­gyar gazdaság fejlődéséhez, a szerkezetátalakítási fel­adatok végrehajtásához új hajtóerőt a feldolgozóipari, a gépipari és az innovációs jellegű együttműködés hoz­hat. E kapcsolatok, s álta­lában a termelési együtt­működések fejlesztését azon­ban gátolják azok a törek­vések, amelyek a kooperá­ciós szerződések keretében szállított termékek esetében a KGST-ben általánosan el­fogadott árképzési elvektől eltérő, külön kooperációs ár­képzési módszerek alkalma­zását szorgalmazzák. Ezzel kapcsolatban Marjai József megjegyezte, hogy valóban szükség van az árrendszer korszerűsítésére, de bár- tniféle árrendszer kö­vetkezetes alkalmazásának elengedhetetlen feltétele egy közös, a sokoldalú el­számolást is lehetővé tevő oénz megteremtése a KGST-n belül. Ennek lét; rehozésát a magyar gazdag­sági vezetés mindig is tá­mogatta. Marjai József vé­gezetül arról beszélt, hogy a termékek minőségét illetően a KGST-országok piacai is egyre nagyobb igényeket tá_ masztana'k a gyártókkal szemben, s ennek a köve­telménynek az együttműkö­désben is érvényesülnie kell. A plenáris ülés résztve­vői ezt követően több elő­adást hallgattak meg » kooperáció és a termékminőr sée témakörében, majd szek­cióüléseken folytatódott a vita. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents