Nógrád, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-03 / 132. szám
iPTÁ Ri VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XLIV. ÉVF„ 132. SZÁM ÁRA: 1,80 FT 1988. JÚNIUS 3., PÉNTEK Fillérek, forintok, milliók... (3. oldal) Ha gyermek van, jövő is van (5. oldal) Bólint: „Várjuk meg a vb-selejtezőket (7. oldal) L Grósz Károly fogadta a KGST- tagországok KB-titkárait Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke június 2-án Budapesten, a KB székházában fogadta a KGST-tagországok kommunista és munkáspártjai központi bizottságainak gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozó titkárait, akik Budapesten tartották tanácskozásukat. — MTl-telefotó — Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, a Minisztertanács elnöke csütörtökön a Központi Bizottság székhazában fogadta a KGST-tagországok kommunista és munkáspártjai központi bizottságainak gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozó titkárait, akik Budapesten tartják tanácskozásukat. A találkozón jelen voltak a KB-titkári tanácskozáson részt vevő miniszterelnök-helyettesek, s ott volt a küldöttségek több más tagja, továbbá a* KGST titkára.' Az MSZMP főtitkára szólt hazánk helyzetéről, az időszerű politikai és gazdasági feladatokról. A pártértekezlet fontos tanulságaként hangsúlyozta, hogy a párt tagsága, a társadalom széles rétegei a megújulás, a reformok következetes folytatása mellett szállnak síkra. Az MSZMP határozott szándéka, hogy a demokrácia bővítésével, a párt vezető szerepének korszerű érvényesítésével. a társadalom -erkölcsi értékeinek megszilárdításával, hatékony gazdálkodással, a szocializmus további fejlődése előtt utat nyisson. A légkör ma kedvező ahhoz, hogy a pártér- lekezleten elfogadott állás- foglalást határozott tettek kövessék. Grósz Károly hangsúlyozta: a társadalomban széles körű egyetértés van abban is, hogy hazánk fejlődése elválaszthatatlan a szocialista országok történelmi változásaitól. Üdvözöljük a szocialista világ ’megújulását. Az MSZMP főtitkára sikereket kívánt a testvérpártoknak a gazdasági-társadalmi feladataik megoldásához. Hangsúlyozta. hogy az MSZMP, a Magyar Nép- köztársaság nagy jelentőséget tulajdonít a szocialista országok gazdasági integrációja megújításának. A KGST-tagországok testvérpártjai vezetőinek 1986 novemberi moszkvai tanácskozásán hozott nagy jelentőségű megállapodások megbízható politikai alapot teremtettek az előrehaladáshoz. A politikai feltételek ma egy- (Folytatás a 2. oldalon) Az oktatási törvény végrehajtásának néhány tapasztalata A Pedagógusok Szakszervezete megyei bizottságának értekezlete Az SZMT salgótarjáni székházában csütörtökön a jelenlegi tanév utolsó munkaértekezletét tartotta a Pedagógusok Szakszervezete Nógrád Megyei Bizottsága, a központi vezetőség, az SZMT és a Nógrád megyei pártbizottság képviselőinek részvételével. Napirendjén az ■oktatási törvény végrehajtásának tapasztalatai, a reszortfelelősök beszámolói szerepeltek, értékelték továbbá az 1987—88-as oktatási év mozgalmi munkáját, megjelölték a kővetkező szorgalmi időszak fő tennivalóit. Az ülésen Nagy Géza, a megyebizottság elnöke elnökölt. Az oktatási törvény végrehajtásának néhány tapasztalata Nógrád megyében című elemzést Pálinkás József érsekvadkerti tanár, a megyebizottság köznevelési felelőse terjesztette a testület elé. Ebben a pozitívumok mellett — a valóságos helyzetnek megfelelően — kritika: észrevételek és javaslatok is elhangzottak. A nevelők általában egyetértettek a törvény szellemével, különösen az új fejlesztési stratégiával, amely a növek(Folytatás a 2. oldalon) Véget ért a moszkvai csúcstalálkozó Reagan Londonban A Kreml György-termé- ben zajlott le csütörtökön az SZKP KB főtitkárának és az Egyesült Államok elnökének búcsúja. Mihail Gorbacsov rövid búcsúbeszédében köszönetét mondott az amerikai elnöknek és munkatársainak az együttműködésért, a tárgyalások nyílt és tárgyszerű légköréért. Mihail Gorbacsov kitért arra, hogy — értelmezése szerint — az elnök kész a további közös munkára, s biztosította őt, hogy szovjet részről mindent megtesznek az előrelépés érdekében. Az SZKP KB főtitkára kifejezte reményét, hogy az elnök és felesége kellemes emlékekkel tér haza, s arra kérte Reagant és feleségét, hogy az Egyesült Államokba visszatérve tolmácsolják az amerikai népnek a Szovjetunió népeinek legjobb kívánságait. Az amerikai elnök, először a meleg vendégszeretetért mondott köszönetét a Gorbacsov házaspárnak, s rajtuk keresztül a szovjet népnek. Hangoztatta, hogy barátként is búcsúzik, nemcsak a főtitkár és felesége, hanem az egész szovjet nép barátjaként. így érez a szovjet nép iránt az amerikai nép is. — Remélem — fejezte be búcsúbeszédét Ronald Reagan —, hogy találkozóink eredményeként új kor, a béke kora köszönt ránk. A beszéd után Mihail Gorbacsov és felesége a vendégekkel kart karba öltve sétált a Kreml palotájának bejáratához, s ott köszönt el a gépkocsiba beszálló Ronald és Nancy Reagantól. A Kremlből az amerikai vendégek kocsija a szovjet főváros esőben ázó vnukovói repülőterére hajtott. A dísz- század elvonulása után Andrej Gromiko az elnöki különgép lépcsőjéhez kísérte a vendéget, akitől kézszorítással búcsúzott el. A repülőgép ajtajában Reagan elnök és felesége mosolyogva intett búcsút Moszkvának. ☆ Ronald Reagan elnök ötnapos moszkvai látogatásának befejeztével csütörtökön délben Londonba érkezett. A nyomtatott betű hete „Hiánya katasztrófa volna... Ülést tartott a Minisztertanács A Minisztertanács csütörtöki üléséről a kormány szóvivője a következő tájékoztatást adta: A Minisztertanács jóváhagyólag tudomásul vette Grósz Károly beszámolóját Prem Tinszulanondával, a Thaiföldi Királyság miniszterelnökével folytatott tárgyalásairól. A kormány meghatározta a felsőoktatás fejlesztésének leiadatait és cselekvési programját. Döntött a felsőoktatási fejlesztési alap létrehozásáról. A Minisztertanács vitát folytatott az egységes vállalkozói adórendszer elveiről és a bevezetéssel kapcsolatos kérdésekről. A kormány jelentést hallgatott meg a népgazdaság 1987. évi munkavédelmi helyzetéről. A Minisztertanács jóváha- gvólag tudomásul vette a Győr-Sopron Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának munkájáról szóló beszámolót. (Kormányszóvivői tájékoztató a 2. oldalon.) Országszerte június 3-án nyílik az idei ünnepi könyvhét. amelyen egy híján nyolcvan új mű kerül az ■ország olvasói elé. Megyénkben elsőként a salgótarjáni városi megnyitóra került sor, tegnap délután, a Nógrádi Sándor könyvesbolt előtti téren. A megjelenteket a Lovász József Általános Iskola kórusa köszöntötte, majd Bódi Tóth Elemér költő, a NÓG* RÁD főmunkatársa szólt; elsőként az ünnepi könyvhét kialakulásáról, létének fontosságáról. (Folytatás a 2. oldalon) írók, költők időnként emlegetik a csodát, amikor a létezésről beszélnek. De mi is ez a csoda? Talán az, amikor rádöbbenünk arra, hogy milyen nagy és tágas a világ. Nem tudom, érezték-e már azt a szívszorító és mégis lelket röptető, képzeletet fölgyújtó érzést, ha csak a föld térképére pillantottak is, hogy mily sokféle tája van a földnek és mily sokféle nép él e tájakon. Akad-e olyan ember, aki legalább gyermekkorában ne szeretett volna tengereket, szigeteket, kontinenseket bejárni, manapság esetleg az űrbe is kiröppenni. Nem tudom, rádöbbentek-e már arra, hogy ugyanakkor milyen kicsi a világ, mennyire összefüggenek a dolgok, milyen nagy szüksége volna az emberiségnek szellemi és anyagi erői ésszerűbb fölhasználására, a nyugalmasabb jövő megteremtésére, hiszen a jövő kitüntetett jelentőségű, amit alakítani lehet, amit el lehet rontani, sőt, meg is lehet szüntetni. Mindenképpen felelősek vagyunk érte. írók, költők érzik ezt. Baudelaire például így írt erről: ,.A kisdiák mereng mappán és tarka képen, s a Mindenség neki, mint lelke éhe, tág. Ólt. mily nagy is a föld a lámpák fénykörében, s ha már emlékezünk, mily kicsiny a világ!” Könyvek és valóság természetesen ezer szálon szorosan függenek össze egymással. írók, költők a magyar irodalomtörténet tanúsága szerint mindig is felelősséggel az élet dolgait szerves egységben látva szóltak és szólnak világunkról, benne az ember helyéről, szerepéről. Legjobbjaink pontosan tudták, hogy az objektív gazdasági és társadalmi folyamatok döntő jelentőségűek a mindenkori jelen és a jövő kialakítása szempontjából. E tudás birtokában keresték a választ az élet minőségének kérdéseA könyv ünnepe ire, arra az alapvető kérdésre: hogyan kell élni. A kérdés napjainkban különös időszerűséggel bír, a gazdasági és a társadalmi átalakítás mindannyiunk számára személyes felelősséggel is járó nehéz, ám lelkesítő idejét éljük. A ma kezdődő ünnepi könyvhéten is akadhatnak, akik megkérdezik, hogyan kapcsolódik mindehhez a könyv? A könyvnapok megrendezésének eredeti célja lényegében az volt, hogy az akció „a magyár kultúrának egyetemes nemzeti ünnepe legyen". Ez a cél, jóllehet az ünnep tartalma alapvetően módosult és gazdagodott 1929, az első magyar könyvnap óta a történelmi jelentőségű politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális változások következtében, ma is érvényes. A könyvhét az .írók, a könyvszakma és az olvasók közös ünnepe napjainkban is. Nem felhőtlen ünnep. A könyv és a könyvszakma sorsa nem választható el a hétköznapok jelenségeitől, köztük például azoktól a kedvezőtlen tendenciáktól sem, amelyek a tudás, a műveltség presztízsének leértékelődéséhez vezettek, az értékrendet is veszélyeztetve. Ma már tudjuk, nem tartható ez az állapot, felelős fórumon erősítették meg ismételten, hogy a több szocializmus több kultúrát is jelent. A könyv, jóllehet régóta nem az egyetlen, de ma is a legfontosabb kultúrahordozó. Magyarországon jelenleg a lakosság 17 százaléka tartozik a rendszeres olvasók közé. Ez azt jelenti, hogy havonta legalább egy könyvet elolvas. Időnkénti olvasónak az tekinthető, aki negyedévenként olvas el egy könyvet, nagyon ritkán olvas, aki legalább évenként egy könyvet olvas el. Felmérés szerint, a rendszeres olvasók aránya csökkent az utóbbi időben. Általában is kevesebb lett az olvasásra, a tanulásra fordított idő. Igaz, bizonyos mértékben nőtt az időnként olvasónak nevezett csoport, tehát valamivel többen olvasnak ma könyvet Magyarországon, mint például harminc évvel ezelőtt, de a lemorzsolódás a legfontosabb, a rendszeresen olvasók rétegét érintette. Végül tegyük hozzá, ma hazánkban minden negyedik ember úgy éli le életét, hogy sohasem olvas el egyetlenegy könyvet sem. Változatlanul ideje van tehát napjainkban is a könyv ünnepének, amiben természetesen megjelenik a kiadók és a kereskedelem érdeke, hiszen ismeretesek a kiadók körüli súlyos anyagi gondok is, ám lényegében mégis többről van szó. A könyv a művelődés minden formájának nélkülözhetetlen eszköze, amivel fokozottan mind szélesebb rétegeknek élniük kellene. Sem a társadalomnak, sem az egyénnek nem válna hasznára, ha a könyv sorsában a kedvezőtlen változások állandósulnának. A kor sodró lendületére napjaink emberének nem lehet panasza. Ügyelnie kell arra, hogy e lendületben ne veszélyeztesse saját identitását, aminek egyik leghatékonyabb támasza éppen a könyv, az irodalom, ami mindig is a humánum, az emberi élet, a társadalmi haladás pártján állt. A könyv szintén mozgósító lehet, nemcsak tudást, de reményt is nyújtva az embernek. T. E.
