Nógrád, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-18 / 145. szám
1988. JÚNIUS 18.. SZOMBAT 3 NÖGRAD Aralfiti előkészületek Az AGROKERmiatt nem lesz fennakadás A kukorica sorköreit művelik az örbahni Hazafias Népfront Termelőszövetkezet 3<K) hektáros területén. — bp — Az AGROKER megyei ki- rendeltsége felkészült az aratási szezonra, miattuk nem lesz várhatóan fennakadás a mezőgazdasági munkákban. Az év elején meghirdettek egy előrendelési akciót, amelynek előnye, hogy azok a mezőgazdasági egységek — termelőszövetkezetek, állami gazdaságok —, amelyek előre jelezték alkatrészigényeiket, azt időben meg is kapták. Kielégítetlen vevő nem volt. Sajnos, a megyében kevesen éltek a felkínált lehetőséggel. Ezenkívül a szocialista gyártmányú mezőgazdasági erő- és munkagépekhez jelentős mennyiségű raktári készlettel rendelkeznek, így az aratás kezdetétől működő aratási ügyelet is valószínűleg minden hirtelen jövő igényt ki tud majd elégíteni. Az elmúlt évben az ügyelet idején — munkaidőn túl — mintegy hárommillió forint értékű alkatrészforgalmat bonyolítottak le. A balassagyarmati központban megtudtuk azt is, hogy, ha náluk nincs raktáron a keresett alkatrész, ám az országban bárhol másutt van, egy-két napon belül azt is szállítani tudják. Alakulóban a tőkepiac R gazdasági társulásban rejlő lehetőségek Sokan latolgatják ma azt, hogy vajon miilyen változásokat hoz majd a gazdasági és a társadalmi életben az új társasági törvény. A készülő jogszabály tulajdonképpen csak az úgynevezett gazdasági társaságok — ilyen a közkereseti társaság, a betéti társaság, a részvénytársaság a korlátolt felelősségű társaság, a közös vállalat, az egye: sülés — alapításának és működésének módját szabályozza újra, ám ennek hatására sok egyéb is módosulhat. Mindenekelőtt megindulhat a tőkeáramlás. Szabadon dönteni Míg a hagyományos állalmi vállalatok csak két külső forrásból — költség- vetési támogatásból és bankhitelből — bővíthetik fejlesztési, beruházási, innovációs lehetőségeiket, addig a vailamiilyen társasági formában működő gazdálkodó egységek további forrásokat is bevonhatnak: társak bekapcsolásával vagy részvények kibocsátásával növelhetik tőkéjüket. Vagyis a pénztulajdonosok — akár más vállalatok, akár költségvetési intézmények, akár magánszemélyek, akár külföldi cégek — szabadon dönthetnek majd arról, hogy hová, és milyen tevékenységbe fektetik pénzüket. Ez a döntégi szabadság várhatóan megélénkíti a tőkemozgást, a pénz szabad áramlása, az új források bekapcsolódása pediig meggyorsítja a termelési szerkezet korszerűsítését, a gazdaság modernizálódását. Hiszen ha a befektetők válogathatnak a célok között, akkor bizonyára a leghatékonyabbakat választják: oda teszik a pénzüket, ahol az a legjövedelmezőbben működhet. Mindez természetesen csupán lehetőség, amely csak akkor válik valósággá, ha a készülő javaslat törvényerőre emelkedik, és ha a pénztulajdonosok valóban betársulnak más vállalkozásokba. Azt szinte biztosra vehetjük, hogy az Ország- gyűlés megalkotja majd a társasági törvényt — meglehet, a tervezetet módosításokkal fogadja el — az azonban már kérdéses, hogy ez feltámasztja-e, és ha igen, milyen mértékben, mekkora időtávon a befektetési kedvet. Mindenekelőtt p>edig az a kérdés, hogy egyáltalán van-e szabad tőke az országban-. Honnan várható új források megjelenése. A vállalati szférából kevéssé. Vannak ugyan tekintélyes nyereséggel működő vállalatok, ám jövedelmük túlnyomó részét az állam elvonja, újraelosztás céljából központosítja, lgv a legsikeresebbeknek is kevés szabadon befektethető p>én- zük marad, ám ebből a kevésből is megmozdulhat valamicske, ha új, még jobban jövedelmező célokra lehet majd fordítani. Nagy pénzek vannak viszont a költségvetési szervek egy részénél, például a társadalombiztosítási alapoknál, nyugdíjalapoknál, a biztosítóknál. Ám ezek a szervek ma, egyelőre, a szó valóságos értelmiében nem gazdálkodhatnak a pénzzel: meg van kötve a kezük. Ha ezeket a megkötöttségeket legalábbis részben, az ésszerűség és a biztonság követelményeit szem előtt tartva — feloldják, akkor tekintélyes tőkék bevonása is elképzelhető. Ehhez azonban egy további reformlépés is szükségeltetik: a költségvetés reformja. E lépés megtételéhez szintén folynak előkés zületek. Néhány milliárd már megmozdult Ha pontosan tudni nem is, de becsülni lehet, hogy mennyi szabad pénz van a lakosságnál. Ebből a pénzből néhány milliárd megmozdult azóta, hogy magánszemélyek is vásá- solhatnak kötvényeket. Ám a kötvény a magánszemélyek számára még nem befektetés, hanem inkább csak a takarékbetét alternatívája. A kötvényvásárló nem vállal kockázatot a kibocsátó tevékenységben, hanem csupán kölcsönadja pénzét a kibocsátónak, amely azt kamatostul visszafizeti. További pénzeket kapcsolhat be a gazdaság vérkeringésébe a befektetés szabadsága, ami már kockázatos ugyan, de nagyobb hasznot ígér, mint a kötvény. A külföldi cégek, amelyek ma, ha jónak látják, befektethetnek ugyan a magyar gazdaságba, de csak oly módon, hogy vegyes vállalatot alapítanak magyar gazdálkodókkal. Ez meglehetősen nehézkes, körülményes, és kötött formája a befektetésnek. Kötött, mert befektetett pénzüket — mivel nirics igazi értékpapírpiac — nem tudják kivonni. A társasági törvény életbelépésével ennél vonzóbb befektetési formák kínálkoznak majd számúikra. Olyanok, amelyek bármikor, gyors műveletekkel megnyílnak, hiszen a már nélkülözhetetlen tőkepiacon bármikor vehetnek részvényeket. És ugyanitt részvényeiket bármikor el is adhatják, azaz pénzüket bármikor ki is vonhatják. Kedvezd gazdasági környezetre van szükség Többletforrások tehát ígérkeznek. De vajon valóban megmozdulnak-e majd ezek ? Aktivitásuk attól függ, mennyire vonzóak, s még inkább attól, menynyire biztonságosaik a befektetési lehetőségek. Vonzó célok vannak, és feltehetően továbbiak is támadnak; megjelennek gazdaisági gondolatok, találmányok, know- howk, szabadalmak szellemi termékek realizálásának formájában is. A befektetés biztonságát azonban csak egy annak kedvező, és stabilan kedvező gazdasági környezet teremtheti meg A kedvező gazdasági környezet számos tényezőből tevődik össze és csak lassan, fokozatosan teremtődhet meg. Feltétele egyebek között a verseny- és szektor- semleges szabályozás a gazdálkodás minden terén, elsősorban az adózásban, ami magyarán egységes vállalkozási adótörvényt jelent. (Ez is előkészületben van, és az Országgyűlés őszi ülésszaka elé kerül.) További feltétele a tőkepiac, amely nélkül a tőke szabad áramlása megoldhatatlan. A kedvező gazdásági környezeten azonban ennél sokkal többet kell érteni. Olyan légkört, amely ösztönzi a befektetést. Olyan gazdaságpolitikát, amely a befektetőkbe bizalmat ébreszt, sőt, nemcsak ébreszt, hanem folyamatosan ápol is. Jól Zsuzsa Próbagyárfás élesben A holnap nyomában — ma A kohászati vállalatok arra törekednek, hogy a kommersz acél helyett minőségi, ötvözött acélt gyártsanak és értékesítsenek a feldolgozók megelégedésére. E program alapfeltétele a Salgótarjáni ötvözetgyár munkája, termékskálája. A Salgótarjáni Ötvözetgyár- naik, mint a hazai kohászati vállalatok és öntödék egyetlen magyarországi ferroöt- vözet-szállítójának tevékenysége korántsem érdektelen a szerkezetátalakítás szempontjából. A minőségi acélgyártáshoz minőségi ötvözőanyagok szükségesek, és mint azt Szepesi Ferenc termelési főmérnöktől megtudtuk: igyekeznek a követelményeknek megfelelni. — Elegendő termékszerkezetünk alakulását megvizsgálni. öt esztendővel ezelőtt gyártásunk döntő részét a ferroszilícium-ötvözőanyagok tették ki. Kis mennyiségben készítettünk nemes ötvözőanyagokat és néhány tétel ferroötvözőt. Mára a ferro- szilícium gyártása visszaszorult, jóllehet még mindig meghatározó szerepet játszik, de mellette megjelentek teljesen új mangán- és krómötvözők is a korszerűbb ferroötvöző anyagok, amelyek a magasabb minőségi követelményeknek megfelelő acélgyártáshoz . elengedhetetlenek. — Egy lépéssel tehát önöknek mindig a kohászat előtt kell járniuk... — Mivel nagyon jó és szoros kapcsolatunk van felhasználóinkkal, talán a hasonlatával élve a „lépéstartás” a meghatározó. Minden esetben tájékoztatnak minket a tervezett korszerűsítésekről, konzultálunk arról, hogy az ehhez szükséges ötvözőanyagokat el tudjuk-e készíteni. Közösen gondolkodunk a lehetséges fejlesztési irányokról. Sokszor hangoztatjuk, hogy az idő pénz. Együttműködésünknek köszönhetően a gondolatfelvetéstől a gyártás megindításáig jelentősen lerövidítettük az utat. — Ettől függetlenül az önálló kezdeményezés sem idegen az ötvözetgyártól... — Csak ebben az évben hat új termékünket próbálják ki partnereink. Jövetelem indító oka valójában az a sajtótájékoztató volt, amelyen a Magyar Gazdasági Kamara és a Műszaki és-Természettudományi Egyesületek Szövetsége ismertette az általa kiírt „Sikeresen takarékoskodtunk ’87” című pályázat nyerteseit. A szűkszavú ismertető közli, hogy az ötvözetgyár és az LKM közös csapata harmadik díjat nyert „A 0—5 milliméteres frakciójú ötvözőanyagok hasznosítása” című pályamunkájával. — A pályamunka címe rendkívül lenyűgöző. De nekem, és gondolom nem csak nekem, hanem más, nem szakmabelinek sem, nem sokat mond. Mit rejt e cím? — A törés-osztályozás során keletkező ferroötvözet- prarok hasznosítását — kapcsolódik be a beszélgetésbe Solymár András üzemvezető, aki a főmérnök, a műszaki igazgató Kovács János, és két, a Lenin Kohászati Művekben dolgozó kollégával a díjnyertes csap>at tagja volt. — Arról van szó, hogy a kohászati vállalatok új technológiára való áttérése terén élen jár az LKM. A gyártáshoz nekik szükségük van fer- rokróm- és ferromangán-öt- vözetekre. Ennek alapanyaga a Szovjetunióból érkezik. A gyártás viszont megköveteli a rendkívül pontos szemcsenagyságot. Ezért a beér- ^ kező anyagot, mintegy bérmunkában mi törjük, alakítjuk a megfelelő méretre. Az 5 milliméter szemnagyság alatti anyaggal azonban az LKM már nem tud dolgozni. Így 1981-től a gyártás beindításától elfekvő készletet jelentett ez a meglehetősen értékes anyag, amelynek kilogrammja 15— 25 forintba kerül. Nos ezt hasznosítottuk és készítettünk belőle importkiváltó, illetve exportképes ötvözőanyagot. — összesöpörték az udvart, azután jó pénzért eladták nyugatra, illetve az LKM-nek? — Sajnos a dolog azért ennyire nem volt egyszerű. E tevékenységünkkel egy hazánkban eddig ismeretlen technológiát valósítottunk meg. A világ többi részén folytatott hasonló gyártási rendszerek jóval jobb minőségű port hasznosítanak, mint mi. — Pontosan milyen termékekről van szó? Miből, mit készítenek? — A már említett törés közben keletkező, nagy karbontartalmú ferromangán- porból készítünk szilikoman- gánt. Ilyen anyag egyébként szintén beérkezik gyárunkba törésre. A folyamat hulladékából p>edig alacsony karbontartalmú ferromangánt készítünk. Ezek az ötvözőanyagok a minőségi acélgyártás nélkülözhetetlen adalékanyagai. Egyébként az ötvözőanyagok árai úgy emelkednek, amilyen sorrendben említettem azokat. Így a feldolgozás költségeit fedezi az árkülönbözet. Azon túl, hogy maga a tevékenység megszabadít az elfekvő készletektől, csökkenti a költségeket, arról nem is beszélve, hogy importkiváltó, tőkósexportkép>es ötvözőanyagok készülnek gyárunkban. — Ez így rendkívül egyszerűen hangzik: ebből ezt, abból azt. Sejtésem szerint azonban ez nem volt buktatótól mentes vállalkozás... — Mint minden vállalkozás, amely egy teljesen új technológiát próbál megvalósítani, erre vonatkozó tapasztalatok nélkül kockázatos, váratlan gondok megjelenésével „kecsegtet”. Első dilemmánk az volt, hogy berendezéseink alkalmasak-e egyáltalán erre a feladatra, és ha sikerül, akkor milyen kihozatal mellett valósíthatjuk meg a termelést? A szennyezőanyagok ebben a pjorban fordulnak elő a legnagyobb mértékben. Ez felvetette a minőség kérdését. Előre nem látható problémákat kellett megoldanunk, már a próbagyártás során. Kényes pont volt a karbon- tartalom megfelelő szint alá csökkentése. Ennek megoldására már a gyártási folyamat során bevezettünk egy speciális csapolási technológiáit. — A szilikokromátot a hazai kohászat még nem használja, de tőlünk nyugatra kereslet mutatkozott iránta. Már rendelésünk volt rá, amikor a próbagyártást megkezdtük. így ennek próbája élesben ment. A jó kollektíváinak köszönhetően a nagyon magas minőségi elvárásoknak is meg tudtunk felelni. — Mennyire beruházásigényes tevékenység ez? — Első megközelítésben nem volt szükség gép>ek beszerzésére. Tehát az imént említett háromlépcsős rendszer első lépcsőfokát, a jelenlegi berendezéseinkkel meg tudjuk valósítani. A második lépcsőfok megtételére az LKM elektroacél kemencéit vesszük igénybe. — Mennyi beruházást igényelne, hogy berkeken belül mindent elvégezhessenek, és tervezik-e ezt? « —| Vállalati döntés született a szükséges elektroke- mence megépítésére. A terv szerint a százmillió forintos beruházás legkésőbb 1990-re befejeződik. Ekkortól a tevékenységünk nemcsak hulla- dékanyag-hasznosító lesz, hanem energiatakarékos is. — Milyen tapasztalataik vannak? Eredményes vállalkozásba fogtak? — A tavalyi év mindenféleképpen ezt igazolja: az LKM elfekvő készleteiből 1900 tonna, 30 millió forint értékű ferroötvözőport használtunk fel — kapcsolódik be ismét Szepesi Ferenc. — Ebből 49 millió forint értékű anyagot készítettünk, melynek egy részét: 500 tonna szilikokrómot 17 inillió forintért nyugatra exportáltunk. Ezek csak számok, amelyek azért jelzik, hogy nem öncélú foglalatosság ez. Emellett még vannak olyan, korántsem mellékes dolgok mint az, hogy a sajátunk mellett az LKM bizonyos kihasználatlan kapacitását is munkába fogtuk és a ferro- szilícium-kínálat mellé belépett a króm és a mangán is. A készletekről pedig már szóltunk... — A készletekről jut eszembe: képződik annyi hulladékpor, ami biztosítja a folyamatos gyártást? — A minőségi acélgyártás fejlődik. Ami nálunk az ötvözőanyagok iránti növekvő igényként jelentkezik. Nagyobb mennyiségben fogunk őrölni, így a hulladék meny- nyisége is elkerülhetetlenül növekedni fog. Ezért nem fé_ lünk a jövőtől. — Gyakran pályáznak? — Az utóbbi években egykét pályázaton sikeresen vettünk részt. A mostani azért volt különösen „szimpatikus”, mert nem kellett sokat írni: a tartalom volt a legfontosabb. Milyen jó lenne, ha több ilyen pályázattal találkoznánk, ahol nem a körítés a fontois, hanem a tartalom. És milyen szép lenne, ha mindenhol a jó ötletek, a hasznos dolgok és tevékenységek lennének fontosak és nem az üres szócséplés... Mészáros Zsolt Szobrok salakból Egy ismert tudóst és egy híres színészt ábrázoló két szobrot öntöttek nfemrég a nikopoli ferrorötvöíetgy árban, majd „művüket” rögtön össze is törték. Persze nem azért, hogy nem nyerték el alkotóik tetszését — a szilárdságot akarták ellenőrizni. E szobrok ugyanis a szi- likomangán feldolgozása után visszamaradó salakból készültek. Az utóbbi hat év során öntött kőtermékek előállítására hatféle technológiát dolgoztak ki a gyárban, öntött termékeik felveszik a versenyt a vasbetonnal, az acéllal és a tűzálló anyagokkal is. A megoldás gazdasági szempontból is előnyösebb, mintha a salakot adnák el az építőiparnak. Kezdetben kisebb építészeti idomokat készítettek, majd eljutottak a salakszobrokig. A technológiát szobrász közreműködésével finomítják. Most a megfelelő színek kiválasztása és az anyag porózitásának csökkentése van napirenden. Jövőre elkészül a gyár kőöntő üzemrésze, amely • évente 20 ezer tonna öntött kőterméket ad majd.