Nógrád, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-15 / 142. szám

MAI AJÁNLATUNK KOSSUTH RADIO: 8.20: Ecomix 8.50: Fiatalok muzsikáinak 9.10: Nótacsokor 10.05: Íróvá avatnak 10.48: Zenekari muzsika 11.38: A ..tegnap” magyar zeneszerzői 12.45: Törvénykönyv 13.00: Klasszikusok délidőben 14.10: A magyar nyelv száza­dad 14.25: Operaslágerek 15.00: Népzenei Hangos Üjság 15.39: Monológ az egészségről 16.05: Észkerék 17.00: Vizsgálatok nyomában 17.30: László Margit operett- dalokat énekel 19.30: Konrád — avagy a kor­szellem 20.18: Végvári Dezső: Tánc­szvit 20.30: Hírek, érvek, vélemé­nyek v 21.00: Töltsön egy órát ked­venceivel ! 22.00: Hírvilág 22.30: Változások és prognó­zisok 22.50: Operaest 23.40: Bizet: Az arles-i lány. II. szvit PETŐFI RADIO: 8.05: Idősebbek hullámhosz- szán 9.05: Napközben 12.30: Oláh Kálmán népi ze­nekara játszik 13.05: A tegnap slágereiből 14.00: Akár hi-fi,* akár nem. Kívánságműsor 15.05: Zenerulett (Élő) 17.05: Kölyökrádió 17.30: ötödik sebesség 18.30: A kézi Chopin együttes hangversenye 19.10: Az Állami Népi Együt­tes felvételeiből 19.55: Albumajánlat 21.05: Tanakodó 22.00: Hangminta ’88. XX/14. rész 23.10: A dzsessz története. 80/16. rész 23.50: Egy kis éji könnyű­zene MISKOLCI STUDIO: 1 6.20—6.30 és 7.20—7.30: Reg­geli körkép. Hírek, tudósítá­sok, infoi^má'éíokV szolgáltatá­sok Borsod, Heves és Nógrád megyéből. Reklám. — 17.30: Műsorismertetés, hírek, idő­járás. — 17.35: Gazdaságról, zene közben. (A tartalomból: Miként építkezik az építő­ipar. Kerekasztal-beszélgetés a stúdióban.) Műsorvezető: Csonka László. 18.00—1*8.15: Észak-magyarországi króni- , ka. — i8.20: Ablak az ország­ra. Fodor László jegyzete. — 18.25—18.30: Lap- és műsor­előzetes. — Reklám. :-r MAGYAR TELEVÍZIÓ: m I 1. MŰSOR: 8.55: Tévétorna nyugdíja­I soknak 9.00: Képújság Szünidei matiné jj 9.05: A játsszunk bábszínhá­zát meséi 9.10: Tele-fény-kép 9.30: Időlabirintus. Angol filmsorozat 9.55: Ütőn. Szicíliai üzletek. NSZK-tévéfilm. (Ism.) 10.45: Képújság 16.40: Hírek 16.45: RTV-közönségszolgálat 16.50: Bújócska 16.55: Nemcsak nőknek 17.05: Reklám 17.10: Anglia—Hollandia Európa-bajnoki labda­rúgó-mérkőzés Közvetítés Düsseldorfból. 19.05: Tévétoma 19.10: Esti mese 19.25: Reklám 19.30: Híradó 20.00: Reklám 20.05: Pálmai Gyula és Zimre Péter: A védelemé a szó 20.50: A1 DiMeola a Budapest Sportcsarnok­ban 21.50: Csak egy sikítás Angol tévéfilm 22.55: Híradó 3. 2. MŰSOR: 18.05: Képújság 18.10: Nachricten. 18.15: XVIII. VESZPRÉMI TÉVÉTALÁLKOZÖ 18.15: Monteverdi: Tankréd és Klorinda párviadala 18.35: E.T.A. Hoffmann: Az ördög talizmánjai Tévéfilm. 20.05: Reklám 20.10: Írország—Szovjetunió Európa-bajnoki labda­rúgó-mérkőzés. Közvetítés Hannoverből. A szünetben: Híradó 2. 22.05: Szárnyaló szellemünk otthona: Szabad . iskolánk. . . 22.45: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 1. MŰSOR: 9.20: Kicsinyek műsora 9.55: Amerikai film (Ism.) 11.50: Labdarúgó-EB — felvételről 16.25: A felfedezett szépség — sorozat 17.00: A nap percei 17.10: Anglia—Hollandia EB-labdarúgó- mérkőzés A szünetben: Esti mese 19.30: Híradó 20.00: NDK-tévésorozat (Ism.) 20.25: Szél ellen — ausztrál sorozat 21.10: A prágai nemzetközi tévéfesztivál krónikája 21.25: Bodrum és a lykok földje — dokumentum­film 22.10: A szovjet tv zenés­szórakoztató műsora 2. MŰSOR: 16.45: A prágai nemzetközi tévéfesztivál műsorából 18.30: Az elveszett melódia — tévésorozat 19.00: Torna f; 19.10: Esti mese 19.30: Híradó 20.00: Egy kis muzsika 20.10: Szovjetunió—Írország EB-labdarúgó- mérkőzés 22.05: Híradó 22.20: Világhíradó 22.35: A prágai nemzetközi tévéfesztivál műsorából MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Tiszta Amerika (16). Színes magyar film. — Kamara: Pá­rizs, Texas. NSZK-beli film. — Balassagyarmati Madách : A halálosztó (18). Színes ame­rikai fantasztikus kalandfilm. — Madách Kamara: Orvos­nők. Színes NSZK—NDK— svéd—svájci koprodukció. — Bátonyterenyei Bányász: Kai­ró bíbor rózsája. Színes, szinkronizált fantasztikus amerikai filmvíg játék. — Bá­tonyterenyei Petőfi: A zsaru és a szex (18). Színes, szink­ronizált francia krimi. — Pásztói Mátra: Fél 6-tól: Más, mint a többi. Színes, szink­ronizált szovjet filmvígjáték. Fél 8-tól: Vissza a jövőbe. Színes, szinkronizált amerikai fantasztikus kalandfilm. A pásztói Rozmaring népdalkor 1984-ben alakult fő­leg a helyi nyugdíjasklub tagjaiból. Az öntevékeny művészeti együttes a település és környékének nép­dalait gyűjtötte össze, ezekből állították össze produk­ciójukat, amellyel szívesen mutatkoznak be a közön­ség előtt. —kulcsár— NÓGRÁDI TÁJAKON... TELEXEN ÉRKEZETT. hogy meghallgatott! Hangszóró mellett ly*»» • • •• Köszönöm, Egyszer megkérdezték Szi­lágyi Jánostól, hogy mit tart riporteri erényének, attól let- te-e ő az a híres Szilágyi, hogy „szemtelen, hogy ag­resszív, hogy hatásosan tud támadni”, ahogyan ezt töb­ben mondják róla. Az ismert rádió- és tévériporter a rá jellemző vagánysággal azt válaszolta, nem hinné, hogy a neve mellett felsoroltak erénynek titulálhaitók, sok­kal inkább erényének érzi, hogy mindig azt kérdezi, amit gondol, kérdései az ő kérdései és nem egy intéz­ményé, vagy hivatalos sze­mélyé. Meg még azt is mond­ta, ő soha nem teszi föl azt a kérdést, amit egyesek kí­vánatosnak tartanának, de gyakran tesz föl olyat, amit egyesek egyáltalán nem .tar­tanak kívánatosnak. Ennek ellenére az embe­rek többsége nagyon szeret csevegni, beszélgetni, a Szi­lágyival, már aki ugye ezt megteheti az „elcsípett” te­lefonvonal jóvoltából. Nem tudom mennyien nyúlnak a kagylóért azokon a hét­főkön amikor a Halló, itt vagyok! műsor készül, de azt sejtem, hogy szinte min­den embernek akadnak olyan kritikus percei amikor tu­lajdonképpen csak arra van szüksége, hogy valakivel be­szélgessen, elmondhassa vélt vagy valós sérelmeit. Egyál­talán, hogy meg tudja fo­galmazni mi a problémája. Ebben segít sokat Szilágyi János azzal, hogy rendkívüli empátiáskészségével bele­nyúl a dolgok közepébe anélkül, hogy ítélkezne, vagy tanácsot adna. Ironizál, hu­morizál, nemkívánatos kér­déseit is fölteszi, de felelős­ségteljesen igyekszik a fe­szültséget oldani. Szilágyi a pszichiátereket meghazudtoló türelemmel veszi vállára a telefonálók ügyes-bajos dolgait, akik sokszor szemtelenek, agresz- szívak, szélhámosok, hülyés- kedők. És Szilágyi mindig tudja, hogy kivel hogyan le­het és hogyan kell beszélni. A mostani, hétfői Halló, Itt vagyok! adása a késő esti időpont ellenére is ki­váló szórakozást nyújtott a rádió mellett fülelőknék, együtt szurkoltunk annak a kétségbeesett anyának, kinek fia alkoholista lett és tanács­talanságában már nem tu­dott kihez fordulni, utolsó lehetőségként emelte fel a kagylót. És szurkoltunk a riporternek, hogy sikerül­jön megnyugtatnia az asz- szonyt. Szilágyi felvonultatta az egész fegyvertárát és te­litalálatot lőtt. Az asszony kezdett megnyugodni, ké­sőbb jobb kedvre derült, a végén már nevetett. Kevés sírást, több erőt! — hang­zott a riporter tanácsa mi­re az asszony: — A kapi­tány úr is ugyanezt mond­ta a rendőrségen. Szűcsné, Székesfehérvárról kemény diának bizonyult, amikor azt próbálta kiprovokálni, hogy Szilágyi vele együtt szid­ja a Jancsó szerelmei című" Hernádi-könyvet és Zaiatnay második, szintén zárdán kí­vül írt könyvét. Felháborí­tó, undorító, erkölcstelen, nem szoktunk hozzá, hogy magánügyeket kiteregesse­nek. Szó szót követett, s az is eldöntetett, hogy akinek az erkölcsösségét mindez sérti, az ne olvasson efféle könyveket. És Szűcsné itt mászott be a csőbe, mert bevallotta, hogy ő azért na­gyon szeret ám ilyen köny­veket olvasni. Na tessék! A csavaros Szilágyi, a hatásosan, de nem bántóan támadó. Hogy kihozza az emberből még azt is, ami a lélek mélyén lakozik! Szóval jók ezek a beszélgetések, bár nem való­színű hogy bármit is meg tudnak oldani. Egy azonban biztos — akik rendszeresen hallgatják ezt a műsort, azok tudják, — szinte min­den diskurzus így fejeződik be „Köszönöm, hogy meg­hallgatott!” — ria — Intézet lesz a magyarság- kutató csoport Miniszteri döntés alapján a jövőben intézetként mű­ködik tovább a magyarság­kutató csoport. Juhász Gyula akadémikus, a csoport igazgatója el­mondta: az alig három év­vel ezelőtt létrehozott ma­gyarságkutató csoportot sokkal inkább egy hosszú idő óta beidegződött ref­lexnek köszönhetően nevez­ték el csoportnak, semmint az anyagi eszközök hiánya miatt. A magyarságkutató cso­port az idén februárban je­lentette meg első kiadványát Magyarságkutatás • címmel —, de a példányszáma ke­vésnek bizonyult és terjesz­tése is nehézkes volt. Mind­ezek ellenére jelentős vissz­hangot váltott ki itthon és külföldön egyaránt. Rövide­sen nyomdába kerül a má­sodik, demográfiai jellegű évkönyv is. Ebben a kuta­tók arra a sokak által fel­vetett kérdésre próbálnak meg választ keresni: há­nyán is vagyunk mi, magya­rok. Nem arra törekedtek, hogy egy konkrét számot adjanak meg, és ennek alap­ján szánjanak vitába bizo­nyos nézetekkel, hanem el­sősorban a szomszédos or­szágokban élő magyarsággal foglalkoznak tanulmányaik­ban. Oktatási helyzetkép Palotáshalomból Fénnyel az árnyék A palotáshalmi termelő- szövetkezet elnöke Csató Sándor mpndta: — Nálunk alapelv, hogy akkor tudunk eredménye­sen dolgozni, ha jó a mun­kahelyi légkör. Ezért mun­katársaimmal azon fárado­zunk, hogy mindehhez megteremtsük a szükséges feltételeket, technikailag, szellemileg, anyagilag egya­ránt. A palotáshalmi termelő- szövetkezetben folyamatosan növekszik az állomány lét­száma, s 1984-hez képest most körülbelül hetven em­berrel többen dolgoznak. Közben a körültekintőbb, szorgalmasabb munka kö­vetkezményeképpen, jelen­tősen növekedett a terme­lési érték, s tisztes nyere­ségre tettek szert. E ténye­zők együttesen magyaráz­zák, hogy évről évre — igyekezvén lépést tartani az áremelkedéssel — nőtt a közművelődési és oktatá­si kiadások mértéke. A kulturális kiadásokra szánt több mint négyszáz- ezer forintnak mintegy a felét a dolgozók szakmai és politikai ismereteinek a fejlesztésére fordítják. Pon­tosan kidolgozott, a lehe­tőségeket és a szükségletet figyelembe vevő képzési tervek alapján szervezik az oktatást. A tudományos­technikai forradalom folya­matai és a növekvő társa­dalmi követelmények együt­tesen határozzák meg az oktatás alapvető célját és irányát: elsősorban a szak­mai képzés mennyiségi és minőségi jellemzőiben szük­séges az előbbre lépés. En­nek figyelembevételével szerveznek rendszeresen ne­hézgép-kezelői, traktorveze­tői, növényvédelmi tanfolya­mot. Munkájuk* eredménye, hogy ma a több mint 400 fi­zikai dolgozó között nőtt a szakmunkások száma.- Az oktatásban azonban kedvezőtlen jelenségek is fellelhetők. A segédmunká­sok csaknem kétszer, a betanított munkások pedig majdnem háromszor any- nvian vannak, mint a szak­képzettek. Okát abban lát­ják, hogy a kisegítő ága­zatokban sok nőt foglal­koztatnak, és az asszonyok — családi terheikre hivat­kozva — nem vállalják a szakma megszerzését. Bár a gazdaságban emelkedett a felső- és középfokú vég­zettséggel rendelkező szak­emberek száma, továbbra is nyugtalanító, hogy a dol­gozók 27 százalékának nincs 8 általános iskolai végzettsége. Az utóbbi évek­beli próbálkozások, közö­sen a helyi tanáccsal, nem jártak eredménnyel, s egy­szer sem sikerült a felnőt­tek általános iskolai tanfo­lyamát megszervezni. Ez — sajnos — nem palotáshalmi specialitás, mert manapság a tudásnak általában a kívánatosnál kisebb az anyagi és erköl­csi elismertsége, rangja. Ez pedig komoly _ akadályozója lehet gazdasági és tár­sadalmi céljaink megvalósí­tásának. (ok), Hagyomány és ismereiközlés A Discussiones Neogradienses ötödik kötete A Nógrád megyei múzeu­mok 1983-ban indult Discus­siones Neogradienses soroza­tának ötödik kötetét adta közre Salgótarjánban a me­gyei múzeumok igazgatósága, Hagyomány és ismeretközlés címmel, Kovács Anna szer­kesztésében. Ez a legújabb kötet ugyan szerves része a sorozatnak, szintén egy konferencia anyagát tartalmazza, illetve tekinti át, tartalmában mé­gis különbözik az előzőektől. Ugyanis az eddigi, Nógrád- ban rendezett (szécsényi, sal­gótarjáni, sziráki) történeti konferenciák a bányászattör­téneti kutatás, a köznemes­ség társadalmi szerepét vizs­gáló tudományos vizsgálódás eredményeit összegezték. A Salgótarjánban 1986. novem­ber 14—15-én rendezett kon­ferencia viszont a megyei irodalomtörténet egy adott időszakának kérdéseit, illet­ve az irodalmi ismeretközlés lehetőségeit elemezte. Kovács Anna szerkesztő bevezetőjében utal e sajá­tosságra s megjegyzi: „Ba­lassi Bálint életművétől Ri- 'may János szerepén, a Ma­dách Gáspár-jelenségen és Kármán József Fannijának elemzésén át Teleki László Kegvencének színháztörté­neti jelentőségéig tartó iro­dalomtörténeti folyamatra terjedt ki a vizsgálat. A fes­tői szépségű, történelmi ih­letésű természeti környezet­ben, a salgói és somoskői vá­rak közelségében természete­sen Balassi hagyomány és újítás összefüggésében és ha­tásában elemzett költészete állt a tudományos tanácsko­zás középpontjában. Kékkői és gyarmati Balassi Bálint címerét választotta emblé­májául a konferencia első napján ünnepélyes keretek között megalakult Magyar Irodalomtörténeti Társaság első megyei tagozata, a nóg­rádi.” E konferencia anyagát köz­readó kötetben tizennégy ta­nulmány járul hozzá a kor­szakról, illetve irodalmáról kialakult eddigi ismeretek elmélyítéséhez. Természete­sen, miként a sorozat ko­rábbi kötetei, ez a legújabb mű is elsősorban a szakma számára jelent értéket, ser­kentve ily módon is a továb­bi kutatást. Mindazonáltal a laikus, ám érdeklődő olvasó is sok izgalmas és élvezetes olvas­mányt találhat a kötetben. Mindenekelőtt jól felhasz­nálható az iskolai irodalom­oktatásban, kitűnően hasz­nálhatják a felsőfokú okta­tásban a hallgatók, és így tovább. A tanulmányok: Kőszeghy Péter: Balassi Bálint költé­szete: hagyomány és újítás; Ács Pál: A Balassi-imitáció elmélete és gyakorlata Ri- may János műveiben; Kom- lovszki Tibor: Rimay költé­szete és Ecsedi Báthory Ist­ván; Kovács Sándor Iván: Rimay Velencében avagy egy rimtoposz diadalmenete — és bukásai?); Jankovics József: A Madách Gáspár- jelenség; Fried István: Élet és irodalom a „Fanni hagyo­mányaidban; Kerényi Fe­renc: Teleki László „Ke- gyenc”-e és színháztörténe­tének néhány tanulsága; Sa­lamon István: Irodalmi is­meretközlés a Magyar Rádió­ban (1925—1945); Kristó Nagy István: Irodalom, irodalom- történet és kritika a Ma­gyar Rádióban; Botka Fe­renc: Bibliográfiai és topog­ráfiai kutatások a Petőfi Irodalmi Múzeumban; Fenyő István: Irodalomtörténeti hagyományápolás Nógrád megyében 1980—1985; Ta­polcámé Sáray Szabó Éva: Az irodalom és az irodalmi ismeretközlés Komárom me­gyei eredményei és tervei; Szabó Ferenc: Az irodalmi hagyományápolás helyzete és lehetőségei Békés megyében; Német József: Irodalomtör­téneti kutatások Zala megyé­ben. Valamennyi tanulmány — a tájékoztató jellegű előadá­sokat nem számítva — kor­rekt és bőséges jegyzet­anyaggal egészül ki. Ez ha­talmas segítséget jelenthet a kutatóknak, az egyetemi, főiskolai érdeklődő hallga­tóknak ahhoz, hogy a kor­szak vizsgálatát nagyobb biz­tonsággal végezhessék. Az irodalom iránt komolyabb érdeklődést tanúsító közép- iskolás diákok is gyarapít­hatják tudásukat a tanul­mányokat olvasva. Tegyük hozzá még azt a gondolatot, amit a konferen­cia egyik résztvevője is meg­fogalmazott, s amely szerint, a helyi irodalomtörténeti ku­tatások feladata nem csak a tudós műhelyek esetleges ki­igazítása, hanem szerencsés esetben új kutatási eredmé­nyekre is bukkanhatnak, an­nak ellenére, hogy a vidéken való kutatásnak számos sa­játossága van, eszközeik több területen szerényebbek. (te) ¥ 1

Next

/
Thumbnails
Contents