Nógrád, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-14 / 114. szám
2 NOGRAD 1988. MÁJUS 14., SZOMBAT Áz év lakóháza Pasztán látható Immár hagyomány, hogy a magánerős házak tervezési színvonalának emelésére évente egy alkalommal pályázatot ír ki az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium a Nógrád Megyei Tanáccsal közösen. Az „Év lakóháza ’87” elnevezésű pályázatra összesen tíz pályamű érkezett, melyeket az erre a célra alakított bíráló- bizottság értékelt. A zsűri a heérkezett tervrajzok, leírások és fényképek pontozása után a helyszínen is szemügyre vette az épületeket. Többek között a házak szerkezetét, formai kialakítását és a kivitelezés milyenséget vették figyelembe az értékeléskor. A Nógrád megyei „Év lakóháza ’87” kitüntető címet, az ezzel járó bronzplakettet és a huszonötezer forintos első díjat a pásztói Kossuth Lajos út 16. számú épület alkotói nyerték, melynek építtetője Vörös Tibor és felesége, tervezője pedig Koós Miklós építész. Dicséretben és tizenötezer forint pénzjutalomban részesültek a pásztói Szabadság út 51. számú épület alkotói (építtető: Szilágyi Sándor, tervező: Jászfalusi Henrik építészmérnök) ; dicséretben és tízezer forint pénzjutalomban részesültek a kishártyányi Rákóczi út 60/A épület alkotói (építtető: Antaé Attila és felesége, tervező: Wilwelger Józsa építészmérnök). A díjakat tegnap a Nógrád Megyei Tanács épületében Tamássy István megyei főépítész, a bírálóbizottság elnöke adta át az építésügyi szakemberek megyei értekezletén. Ezután az építésügyi szakvizsgákat értékelte Holles Miklós, a megyei tanács építési és vízügyi osztályának vezetője. A szakvizsgákról szóló okleveleket a tegnapi értekezleten Holles Miklós adta át. Gyermekgyógyászati konferencia Szirákon Tudományos ülést tartott pénteken a Magyarországi Gyermekorvosok Társaságának északkelet-magyarországi tagozata a Nógrád megyei Szirákon. Több mint százötven szabolcs-szatmári, borsod-abaúj-zemplénii, Haj- dú-Bihar megyei, Heves és Nógrád megyei szakorvos figyelmének központjában a gyermekkori légúti megbetegedések állottak, amelyek száma sajnálatos módon tovább növekszik. A fő okok közt szerepelnek az egyre romló környezeti ártalmak, leginkább a borsodi iparvidéken, a salgótarjáni medencében és Romhányban. Olyan környezeti ártalmakról van szó, amelyek önmagukban is veszélyeztetik a gyermekek egészségét, ráadásul elősegítik a vírusos és bakteriális fertőző megbetegedések terjedését. Sok kárt okoz az antibiotikumok túlzó, okszerűtlen alkalmazása. Mind az utóbbi, mind a környezeti ártalmak akadályozzák a szervezet természetes ellenálló képességének kialakulását. A konferencián kitértek a gyermekkori gyomor- és bélrendszeri, továbbá az idegrendszeri megbetegedésekre is. A gyermekorvosok előtt ugyan már rég nem titok, a közvélemény számára azonban tanulságos lehet, hogy a gyermekek tartós és válogatás nélküli televíziózása és videózása egyre súlyosabb károkat okoz a legfiatalabb generációk ideg- rendszerében, de testi fejlődésében is. Ülésezett a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői katonai tanácsa Május 11. és 13. között Szófiában megtartotta soros ülését a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek katonai tanácsa. Az ülés munkájában részt vett Viktor Kulikov, a Szovjetunió marsallja, az egyesített fegyveres erők főparancsnoka, a katonai tanács tagja, valamint a Varsói Szerződés tagállamai honvédelmi minisztériumainak és az egyesített fegyveres erők vezetési szervei állományának képviselői. A katonai tanács — a Varsói Szerződés tagállamai katonai doktrínájának védelmi jellegéből adódó követelményeket szem előtt tartva — megvizsgálta az egyesített fegyveres erők jelenlegi állapotának és további fejlesztésének egyes kérdéseit és egyeztetett aján" lásokat fogadott el. Az ülés tárgyszerű légkörben, a barátság és a kölcsönös megértés jegyében zajlott le. (MTI) VSZ külügyminiszteri találkozó A Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszterei pénteken Berlinben találkozót tartottak, amelyen Eduard Sevardnadze, a Szovjetunió külügyminisztere tájékoztatást adott George Shultz amerikai külügy miniszterrel a moszkvai csúcstalálkozó előkészítéséről Genfben folytatott megbeszéléseiről. A külügyminiszterek teljes támogatásukról biztosították a Szovjetuniónak az Egyesült Államokkal folytatott tárgyalásokon képviselt álláspontját. Reményüket fejezték ki, hogy Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan megbeszélésein lényeges megállapodások születnek a hadászati támadófegyverek felére csökkentéséről, más leszerelési kérdésekről, valamint a kétoldalú kapcsolatokról. A találkozó testvéri légkörben zajlott le. A találkozón részt vett Pe- tar Mladenov Bulgária, Bo- huslaw Chnoupek Csehszlovákia, Marian Orzechowski Lengyelország, Várkonyi Péter Magyarország, Oskar Fischer az NDK és Eduard Sevardnadze a Szovjetunió külügyminisztere, valamint a román külügyminiszter képviselőjeként Georghe Cáran- fil, Románia berlini nagykövete. A tanácskozás befejezése után Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke fogadta a Varsói Szerződés tagállamainak külügyminisztereit. (MTI) A Pénzügyminisztérium tájékoztatója a lakossági takarékbetétek kamatának és kamatprémiumának etnelésérftl Június 1-jével emelkedik a lakossági betétek kamata- és kamatprémiuma. A mostani intézkedések következtében az egy éven túli lekötésű betétek kamata — a kamat- prémiummal együtt — 13,5—17,5 százalék között alakul. Például a takaréklevél esetében hatéves lekötés után a prémiummal együtt évi 16,5 százalék, az életbiztosítás nélküli nyug- díj-előtakarékossági betét esetében 5 év után évi 17,5 százalék kamatjövedelem illeti meg a betétest 1988. június 1-jétől. Az intézkedés célja a lakossági megtakarítások ösztönzése, annak a folyamatnak a megállítása, amely az utóbbi hónapokban a betétállomány növekedésének lelassulásához vezetett. A mostani intézkedéssel pozitív reálkamat alakulhat ki a lakossági betétek egy részénél. Az 1 éves és azon túli lekötésű kamatozó betétek és csekkszámlabetétek, a takaréklevél, a lakáscélú betétek, a nyugdíj-előtakarékossági betétek, a gyámhatósági betétek és a közérdekű célra juttatott adományok, valamint az átutalási betétek kamatai átlagosan közel 3 százalékkal emelkednek. Az egyes betétfajták érvényes kamatairól a lakossági pénzintézetek adnak részletes tájékoztatást. A lakossági pénzintézetek a tartós lekötésű betétek kamatának kiegészítéseként az 1987 októberében meghirdetett, egyszeri, évi 3 százalékos prémiumot 1988. június 1-től évi 4 százalékos mértékűre emelik fel. A kamatprémiumemelés az 1—3 éves lekötésű könyves és csekkszámlabetéttel, takaréklevéllel, a lakáscélú betéttel és a nyugdíj-előtakarékossági betéttel rendelkezőket illeti meg 1988. június 1-jétől az év végéig. A prémium a már jelenleg is betétben lévő, valamint az 1988. év végéig betétben elhelyezett összegek után jár. A pénzintézet a prémiumot csak 1988. december 31-én még betétben lévő összegek után, a betétszerződés feltételeinek teljesítése esetén számolja el és fizeti ki időarányosan, a tényleges elhelyezési időre a kamatfizetés időpontjában. A kamat és a prémium utáni adót a pénzintézetek, az 1988-as évre, a már meghirdetett módon maguk fizetik. (MTI) Fejti György előadása a Budapesti Műszaki Egyetemen (Folytatás az 1. oldalról.) Fejlődésünk elmúlt évtizedei, a jelentős változások, ma már mindenki számára világossá tették, hogy a szocializmus építése hosszú történelmi folyamat, amelyben nincs mindenki számára egyaránt alkalmazható modell. Az elmélet ma abból indul ki, hogy társadalmunk erdektagolt. Ennek alapján olyan intézményrendszer kialakítása a cél, amelyben a párt — mint az intézményrendszer eleme — állandó párbeszédben áll a társadalom csoportjaival, s érdekeiket tanulmányozva, a folyamatokat szintetizálva alakítja ki politikai stratégiáját. Fejti György ezután azokról a főbb irányokról, alapelvekről szólt, amelyek a politikai intézményrendszer korszerűsítését jellemzik. Az első ilyen alapgondolat, hogy átfogó reformra van szükség, amely átalakítja a politikai, a gazdasági, sőt a szellemi-erkölcsi szférát is. Ez az átalakulás hazánkban hosszú távú, alapvetően evolúciós jellegű io- lyamat, de forradalmi jegyeket is 'magán visel, ami meggátolja a „visszarendeződést”. Olyan munkamegosztást kell kialakítani, amelyben világosabban elkülönül a különböző hatalmi tényezők döntési-felelősségi rendszere. Így például újra kell gondolni a párt- és az állam és a tömegszervezetek, illetve az állam és az állampolgárok viszonyát. A pártnak, a társadalom vezető erejének e viszonyrendszerben a stratégiai döntésekre kell koncentrálnia figyelmét. Ugyancsak a korszerűsítés része a „Több demokráciát!” jelszóval összegezhető kérdéscsoport is, amelynek lényege, hogy nem a nép nevében, hanem a nép által kormányzó hatalmi struktúrát kell kialakítani. Folytatódnia kell a döntési rendszer decentralizálásának, erősíteni kell a társadalmi kontroll különböző formáit, ösztönözni szükséges a „(lentről építkező” önkormányzat, önigazgatás kialakulását. Ez megköveteli — széles társadalmi vitára alapozva — az állam szerepének újragondolását is, szakítást a mindenhatóságába vetett illúziókkal. A reformok sikere emellett jórészt attól függ, si kerül-e megszüntetni a társadalom gyors alkalmazkodóképességét gúzsbakötő túlszabályozottságot, amely az eredeti elképzelésekkel szemben éppen maga válik a rend hiányának egyik forrásává. A szabályoknak azt kell rögzíteniük, ami tilos, s ezt következetesen számon is kell kérniük. Ezzel összefüggő feladat, hogy a törvényhozó, végrehajtó, bírói hatalmi hármasban erősítésre vár a bírói hatalom. Ez különösen az állampolgári biztonságérzet növelése szempontjából elengedhetetlen. Ugyancsak növekvő szerep vár társadalmunkban a népképviseleti szervekre, a parlamentre és a kollektív érdekképviselet más szervezeteire. Végül mindezeket a változásokat, elképzeléseket keretbe fogná az alkotmány áttekintése, az alaptörvény egyes rendelkezéseinek bővítése, konkrét megfogalmazása. Az előadás után párbeszéd alakúit ki a Központi Bizottság titkára és a hallgatók között, amelyben a fiatalok számos kérdést tették fel vendégüknek, a többi között az egyes gazdasági-társadalmi ' kérdésekben kidolgozandó alternatív koncepciók lehetőségéről, a reform következetes valóra váltásának garanciáiról, az érdekpluraMtás és a politikai pluralitás viszonyáról. (MTI) A hét kérdése: Mit hozott a genfi külügyminiszteri találkozó ? Sevardnadze és Shultz 26. alkalommal találkozott most a Genfi-tó partján, felváltva ülésezve az amerikai és a szovjet képviselet épületében. A két nagyhatalom párbeszédének folytonosságát lehet és kell itt elsősorban kiemelni! Azt, hogy mit is hozott mostani tárgyalásuk, jó két hét múlva azon fogja tudni lemérni a világ, hogy Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan moszkvai csúcstalálkozója milyen eredménnyel jár, mert — bár nyilvánvalóan a két vezejtő az utolsó pillanatban is dönthet, akár új javaslatok alapján is — nagyon sok függ a külügyminiszteri tanácskozásokon kialakított előkészítéstől. Természetesen a két nagyhatalom egymáshoz való viszonya és a világ mai állapota, benne megannyi konfliktussal, nagy-nagy teret enged az úgynevezett szelektív tárgyalási módszernek: félre lehet tenni egyes megoldatlan kérdéseket, legyenek azok bár oly fontosak, mint a hadászati atomfegyverek 50 százalékos csökkentése. Most ez történt, mert elő kellett venni a decemberi washingtoni rakétaszerződés ügyét, főként annak ellenőrzési elemeit, mégpedig azért, hogy lehetővé tegyék az amerikai—szovjet megállapodás szenátusi ratifikálását. Köztudomású, hogy a Capitoliu- mon a szenátorok többsége eddig vonakodott szentesíteni Gorbacsov és Reagan decemberi megállapodását. Most valóságos versenyfutás kezdődik az idővel: május végéig, a moszkvai csúcstalálkozóig megkapja-e a Reagan-kormányzat a szenátus kétharmadának jóváhagyását? Ugyanakkor minden bizonnyal nemcsak amolyan „kincstári optimizmus” mondatta a genfi találkozó mindkét résztvevőjével, hogy tárgyalásuk eredményes volt. Számos más kérdésben is közeledett az amerikai és a szovjet álláspont: a bécsi utótalálkozó dolgában, egyáltalán a hagyományos fegyverek és a vegyi fegyverek korlátozása terén, vagy éppenséggel Afrika déli felének problémáit illetően, beleértve a namíbiai kérdést és Angola jövőjét. _ Mindez téma lehet a csúcstalálkozón, ahogyan Afganisz- Tán is, ahoTTaiszöbSriáll a szovjet csapatkivonulás megkezdése. A „diplomáciai dramaturgia” íratlan szabályai szerint egészen június 2-ig lehetnek azonban még új meg új fordulatok, amíg csak a Kremlben véget nem ér Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan tárgyalása. Illetve: éppen az amerikai—szovjet párbeszéd folyamatossága alapján akár még eg.y hasonló csúcsszintű kísérlet is elképzelhető az idén új megegyezés elérésére... A gdanski hajógyári sztrájk, Nowa Huta és a varsói Ursus gyár körül jelentkezett nyugtalanság joggal vonta magára a figyelmet, s míg Nyugaton egyesek a lengyelországi válság kiéleződését remélték, a szocialista világban együttérző aggodalmat keltettek a lengyel események hírei. Szerencsére három héten belül kiderült, hogy 1988. Lengyelországa már nem ugyanaz, mint az 1980-bán. Az állam céltudatosan igyekszik megvalósítani a reformokat, s ehhez éppen a sztrájkok befejezésekor kapta meg a szejm (a parlament) teljes támogatását. Ellenszavazat nélkül — s mindössze két tartózkodással — fogadták el a képviselők a kormánynak szóló rendkívüli felhatalmazást. A hatóságok a sztrájkok színhelyén — hol erőteljes fellépéssel, hol türelmes meggyőzéssel — le tudták vezetni az indulatokat. A politikai megfigyelők nyomatékosan utalnak a katolikus egyház mai állásfoglalásának jellemzőjére: a , gyárakban az egyház képviselői közvetítő feladatra vállalkoztak és a megegyezés érdekében léptek fel. Kétségtelen, hogy a gazdasági helyzet gondokra ad okot: az év első három hónapjában 45 százalékkal drágult az élet, s az áremelések előtt szokásos felvásárlási láz helyenként áruhiányhoz vezetett. A dolgozók főleg azokban a szakmákban elégedetlenek, ahol valamikor magasak voltak a jövedelmek: a hajógyártásban, a kohászatban, a bányászatban. A sztrájkok befejezése persze még nem jelenti azt, hogy lemondtak volna bérköveteléseikről... A lengyel reform viszont nem engedi meg jelenleg a nagy bérkiáramlást. A reform keretében csökkentik az állami támogatásokat az iparban, leállítottak nagyberuházásokat. Az is egyre világosabbá válik azonban a lengyel tömegek előtt, hogy a válságot csakis demokratikus vita keretében, és olyan érdekegyeztetés nyomán lehet megoldani, amely nem minden rétegnek kedvező. A keserű pirulát ám le kell nyelni a gyógyulás kedvéért. Pálfy József — A gdanski hajógyárnak azok a dolgozói, akik részt vettek a sztrájkban, nem kapják meg a május 3—11. közötti időszakra eső bérüket — jelentette be a hajógyár vezetése pénteken Gdanskban. A döntés megfelel a szak- szervezeti törvénynek, amely kimondja: a törvénytelen sztrájkok költségei teljes egészében a sztrájkot meghirdetőket terhelik, a sztrájk idejére munkabér nem jár. A döntés mintegy ezer embert érint különböző mértékben, hiszen a sztrájk kezdetétől a végéig egyre apadt a résztvevők száma. A munkabeszüntetésben résztvevők azonban már szerdán a gdanski Szen.t Brigitta-temp- lomban felvehették a sztrájk idejére járó bérüket a „Szolidaritás” kasszájából. Czeslaw Tolwinski, a Lenin hajógyár vezérigazgatója közölte az MTI tudósítójával: nem kívánnak senkit felelősségre vonni a sztrájkokban való részvételért, de határozott intézkedéseket terveznek a munkafegyelem javítása érdekében. Nem adminisztratív, hanem gazdasági szankciókra gondolnak, vagyis mindenki — az igazgatóktól az egyszerű munkásig — a zsebén fogja megérezni a munkafegyelem lazaságait. Tolwinski szerint aligha kerül sor a hajógyár végleges bezárására, de aa üzem jövője változatlanul bizonytalan. Nagymértékben attól függ, sikerül-e a kiesett mintegy 500 ezer munkaórát behozni és vízre bocsátani az idei évre tervezett 11 hajót. Közben a hajógyárban normálisan folyik a munka, a csütörtöki 8300 dolgozóval szemben pénteken 8400-an jelefctek meg munkahelyükön, ami lényegében megfelel a 10 ezer dolgozót foglalkoztató üzem szokásos jelenléti arányának. (MTI) i Gdanski helyzetkép Javítják a fegyelmet
