Nógrád, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-14 / 114. szám
1988. MÁJUS 14., SZOMBAT NOGRAD 3 Szabálytalan önéletrajz — Barát Istvánnak hívnak. Harminchárom éves vagyok és a Ganz Acélszer, kezeti Leányvállalat Mátra- terenyei Gyárában dolgozom, a műszaki osztályon. Egy hónapja neveztek ki acélszerkezeti, technológiai irodavezetőnek. A nyolc általános után a 211. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben folytattam tanulmányaimat: szerszámkészítő-lakatos szakmában. Akkor még szóba sem került, hogy valaha főiskolára jelentkezem. . .♦ Mint lakatos i^t, a Ganzban helyezkedtem el. Szóba került az acélgyár is, de ke. vesebbet kerestem volna és hát ez helyben van. Most is szívesen barkácsolok otthon, természetesen lakatos jellegű munkában. Egyébként két évig dolgoztam a munkapad mellett, s közben leérettségiztem a dolgozók szakközépiskolájában. Ez újdonságnak számított akkoriban Salgótarjánban, hiszen felvételinek is betudhattam. Édesapámat a szóbeli vizsga előtt érte a halál, s mivel édesanyám egyedül maradt volna elhatároztam, hogy visszalépek. Végül is a család beszélt rá, így kerültem Dunaújvárosba, a Kohó, és Gépipari Műszaki Főiskola nappali tagozatára. "Szerettem a diákéveket. Annak ellenére, hogy igazán „megszenvedtem'* ,az alapozó tárgyakkal: kétségtelen, hogy hátrányban voltam a gimnáziumból frissen érkezőkkel szemben. Mikor a szakmai jellegű tananyag is „belépett", már jobban éreztem magam. Itt mutatkozott meg a gyárban eltöltött né. hány év, a szakmai tudás előnye. Szembe találtam magam viszont egv íéllent- mondással: főiskola * előtt 2700. utána 2500 forintot ke. restem havonként. Pedig három év telt el, s időközben történt az olajárrobbanás is... Visszakerültem a Ganz. ba, s kezdettől a műszaki osztályon dolgozom. Egy-két évet azzal töltöttem, hogy körbejártam a különböző tevékenységi területeket, magyarán ismerkedtem leendő feladatommal. A technológus munkaköre nem mindig hálás. Bevett gyártmányaink vannak, amelyeket esetleg éveken át ké_ szítünk. Emiatt nehéz rászoktatni az embereket a hatékonyabb fogásokra, a korszerűbb gyártásmódra. „Üigyis úgy kell csinálni!” — mondogatják időnként. Az új technológia kidolgozásában van a jelentősége annak, amit csinálok. Ettől is függ: nyereségesen tudjuk-e gyártani a vállalt munkát... Foglalkozom újításokkal is. Eddig 20 ötletemet fogadták el és tarvaly megkaptam a Kiváló Üjító kitüntetés bronz fokozatát. Legszívesebben arra az új, technológiai jellegű beadványomra emlékszem vissza, amelyet most a Polgár köz. ségben épülő Tisza-hídnál is alkalmaznak. Könnyebb szerelést, pontosabb illesztést valósíthatunk meg általa. Valószínűleg apámtól örököltem újít.óképességemet. Vájár volt, s akkoriban szinte mindenhez érteni kellett a föld alatt. Sokat „bütyköltem” együtt vele... S bár a községben élek, itt nevelkedtem, nehezen fogadtak el, mint mérnök.: Állandóan bizonyítanom kel. lett és kell ma is. Persze, többnyire sikerült elfogadtatnom magam, de ez nem ment egyik napról a másikra. Sokat tanulok, forgatom a műszaki irodalmat. Három éve egy nyugatnémet hegesZitéstechnológiai intézet jóvoltából hegesztőmérnöki, munkairányítói képesítést szereztem. Az országban sem lehet több tíznél, aki ilyen papírral rendelkezik. A bizonyítványt minden évben meg kell védenem, jeles szakértők előtt. Ha a gyárban nem lenne valakinek efféle vizsgája, nem szállíthatnánk acélszerkezeteket az NSZK-ba. A múlt hónaptól egyébként a gyár hegesztő- mérnöke vagyok, s a napokban várom az erről szóló hivatalos értesítést... Nős vagyok: feleségem is itt dolgozik, sőt apósom és anyósom is. Kertes házban lakunk, ami ' családi összefogás eredménye. A kerítésnek ugyan híja van, de tavalyi, az NSZK-ban tett szakmai utamon sikerült vásárolnom egy képmagnót, amire már régóta vágytam. Német nyelvismeretem szeretném gyarapítani általa, bár 'mostanság a hétéves fiam többet „bűvöli”, mint én... Nem vágyódom el Novák- ról, hiába keresnék többet esetleg egy tarjáni vállalatnál. Az a két óra utazás nem éri meg. Itt nyolc óra alatt keresem meg azt, amire a családnak szüksége van. S nem utolsósorban: elisme. rik a munkámat! [ T. Németh László Kép Bencze Péter Pásztón lüktet a kereskedelem n galambot be kell cserkészni A pásztói áfész iparcikkáruházának Duna-kavics borította homlokzata, igencsak jellegzetes; A tervezők által megálmodott külső jól tartja magát, de az áruház életét belülről irányítók tervei sem számítanak falra hányt borsónak. Bővebbet Vallus István áruházigazgatótól tudtunk meg. — A Duna-kavics díszítette felület valóban nagyon jól sikerült, de tudjuk, hogy a vásárlók ennél azért tovább látnak. Hat osztályunkon az ő kedvükben igyekszünk járni, különösen ebben az időszakban készülünk meglepetésekre, akcióra. — Milyen alkalomból? — Augusztus 14-én ünnepeljük az áruház 20 éves fennállását. Külön öröm számunkra, hogy 50, alkalmazottunkból 17-en „húszévesek”, a nyitástól itt dolgoznak. , 5 — És Vallus István? — Húsz éve irányítom az áruházát, — Gazdag kereskedelmi tapasztalatai birtokában miben látja a továbbfejlődési lehetőséget? — Immár negyedik éve jövedelemérdekel t^gben dolgoztunk, a vásárlók számára ez előny, mert bennünket az áruválaszték bővítésére, változatosságának biztosítására ösztönöz. Kimondva ez egyszerűen hangzik, ám a gyakorlatban sok-sok munkával jár. Különösen mostanában, amikor a vásárlók megfontoltabbak, ugyanakkor a kínálati pozíciónk sem mindig a legtökéletesebb. A sült galamb azonban nem repül a szánkba, nekünk kell azt becserkészni. Munkatársaimmal jóformán az egész országot bejárjuk. Kapcsolatunk van többek között a Pécsi Bőrgyárral, a HÓDIKÖT-tel, a fővárosi, a szegedi, a szolnoki, a miskolci nagykereskedelmi vállalattal, a Debreceni Ruhagyárral, a Szabolcs Cipőgyárral. — „Megtérülnek” a kilométerek? — Egyes árucikkeket két héten belül szállítanak a partnerek s az sem másodlagos szempont, hogy — még mielőtt ideérkeznének — szó szerint szemrevételezzük az árukat. — Az utánajárásé a jövő? — Az utánajárásnak tulajdonképpen mindig jelentősége volt. A napjainkban tapasztalható beszűkült lehetőségek azonban még jobban megmozgatják, a piacok felé kényszerítik a szakembereket. Az olcsóbb beszerzés, az ésszerűség diktálja azt is, hogy a ruházati szakmában közvetlenül a termelőknél vásárolunk. Mindez a forgalmunk élénkülését eredményezi. — Az áruházon lévő Skála-COOP tábla minek szól? — Két osztályunk, a kötöttáru és a műszaki, a Skála-lánc tagja. Ezeken az osztályokon 500 forinton felüli vásárlás esetén tombolát kapnak vásárlóink, amivel nálunk és a nagy Skála Gálán egyaránt részt vehetnek — „kéthelyes” nyerési lehetőségük van. — Hogy érzi, népszerűek a környéken? — Kilencven településről járnak áruházunkba vásárolni. Dolgozóink majd’ mindegyike szakképzett, tisztában vannak az áru jellegével, tulajdonságával. A vásárlók épp ezért szeretnek idejárni. Egyébként valósággal lüktet a kereskedelem Pásztó egészében, mióta várossá vált. Vallus Istvánnak hinni lehet, hiszen nemcsak tapasztalt kereskedő, hánem tősgyökeres pásztói lakos is. — benkő■ Az értékek világa Valamennyien érintettek és érdekeltek vagyunk Megjegyzések Kárpáti Sándor könyve kapcsán B izonyos szempontból kétségkívül az idő szorításában élünk. Az ezredvéghez közeledő emberiség maga is válaszút előtt áll, az emberi élet, a kultúra a civilizáció megőrzése a világ felelős politikai, tudományos, kulturális tényezői szerint is új gondolkodás — és ennek megfelelő cselekvés — mielőbbi kimunkálását teszi szükségessé. Ugyanakkor a magyar történelemben, napjaink folyamában is sorsfordító kérdések elé kerültünk. Sorskérdéseinkre mielőbb meg kell találnunk a szocializmus keretein belüli hatékony megoldásokat. A megújulás igénye tehát mind nemzetközi, mind pedig nemzeti méretekben felvetődik. Tudományos viták és konferenciák egész sora, szakértői vélemények tömkelegé, de az élet megannyi hétköznapi megnyilvánulása is jelzi azt a szellemi aktivitást, amely az MSZMP közelgő országos értekezlete előtt különösen jellemzi napjainkat. Bár a gondok és a problémák zöme nem mai keletű, a gazdasági helyzet, a politikai, az ideológiai élet állapota tömegesen hozta felszínre a kérdéseket, a megoldandó gondokat, a továbblépés igényét úgyszólván életünk valamennyi szférájában. Az emberek hangulata nem mentes a feszültségektől, ellentmondásoktól terhes. A gazdasági fejlődés érezhető megtorpanása, a szociális feszültségek a társadalmi különbségek növekedése, bizonyos korosztályok, a fiatalok, a pályakezdők, a nyugdíjasok helyzetében bekövetkezett kedvezőtlen változás, az értékrendben végbement erózió, amely az élet számos területén nyomasztóan tapasztalható, felszínre hozta nemcsak a fokozott érzékenységet, hanem a nagyobb eszmei biztonság iránti igényt, a társadalmi-politikai céljainkért való felelősséggel teljes aggodalmakat is. A stabilizációs és a kibontakozási program alapja és jövőbeni eredményessége természetesen alapvetően a gazdasági reformfolyamatok következetes megvalósításán múlik. Fejlődésünk záloga a társadalmi-gazdasági folyamatokban, azok ellentmondásainak feloldásában rejlik. Mindazonáltal nyilvánvaló, hogy e folyamatoktól egy pillanatra sem választható a mai magyar társadalom életének többi szférája sem, beleértve a többi között a szellemi élet ideológiai és tudati, az egész társadalom erkölcsi és világnézeti állapotát, az emberek gondolkodását befolyásoló közérzeti és hangulati tényezőket, a nyitottság, a szocialista demokrácia kérdéseit, az egyetemes és a magyar kultúra pillanatnyi helyzetét, az egyéni és a kollektív érdektudatot, •s egyáltalán nem utolsósorban az értékrendet. Az Erkölcs és világnézet a mai magyar társadalomban címmel a közelmúltban Békéscsabán megrendezett országos elméleti konferencián is megfogalmazódott a hazai társadalmi-gazdasági folyamaitokkal szerves összefüggésben az elismert és megkövetelt értékek iránti igény az élet minden szférájában. Jelentős pozitív változásokra van szükség az erköltsi szférában is. A morális szempontokat sem a gazdasági reform konzekvens továbbvitele, sem a politikai intézményrendszer átalakítása, sem az egyes ember, sem a közösség nem nélkülözheti. Óhatatlanul szükség van arra, bogy a marxizmus jegyében újraértékeljük életünk erkölcsi szféráit is, s természetesen ne feledkezzünk meg az úgynevezett klasszikus erkölcsi értékekről, az erkölcs állandó elemeiről sem. Az értékek szférája természetesen szinte határtalanul tágas, ám egyáltalán nem megfoghatatlan. Ezzel kapcsolatban utalok arra, hogy az elméleti munka e téren sem nélkülözhető. Ugyanakkor azonban roppant nagy szükség van arra is, hogy elméletek és elméleti eskedést mellőzve a tudományos definíciók iránt sem érdeklődő emberek számára is nyilvánvalóvá váljanak az értékek, s ezek cselekvő képviselete a hétköznapi életben. Szükség van arra, hogy az értékek a mai ellentmondások közepette mielőbb megtalálják azokat az érintkezési pontokat, ahol nem egymás ellen, hanem egymást segítve fejthetik ki jótékony hatásukat mind a társadalom, mind az egyes ember számára. Tudom, a tévéző, rádióhallgató, újságolvasó ember manapság egymástól igen eltérő megközelítésben találkozhat nap mint nap az érték fogalmával összefüggő kifejezésekkel és fejtegetésekkel. Nem is szólva a tudományos publikációk gazdag' választékáról. Mindannyian ismerjük például ezeket a kifejezéseket: értékrend, értékválság, értékváltás, értékrombolás, abszolult érték, tisztesség és erkölcs, leértékelődés, minőség és így tovább. A közös cselekvéshez, a hatékonyabb gazdasági tevékenységhez, életünk minőségének javításához elengedhetetlen, hogy legalább alapvető szinten mindenki tájékozott legyen a szocialista értékrend időszerű kérdéseiben, hiszen ' ennek alakítás^ mindannyiunk közös feladata. Ehhez nyújt igen hasznos segítséget a Népszava Lap- és Könyvkiadó Fórum sorozatában most megjelent, s mindenki számára hozzáférhető könyv, Kárpáti Sándor: Az értékek világa című kötete. Ígérhetem, hogy a felkészült szerző könyve olvasmányként is igen élvezetes és izgalmas, ami távolról sem véletlen. Kárpáti Sándort hosszú idő napi újságírói gyakorlata tanította meg arra, hogy a súlyos elméleti kérdésekhez is lehet — sőt, kell — népszerű formában, tudományoskodást kerülő stílusban nyúlni. Annak érdekében, hegy közérthető legyen mindaz, amiről szól. Kárpáti Sándor természetesen szilárd elméleti megalapozottsággal rendelkezik e témában is, erre a többi között könyvének gazdag forrásanyaga is utal. Ugyanakkor azonban egy pillanatig sem felejti el azt, hogy újságolvasó emberekhez szól, sok hétköznapi példát kínál, színesen fogalmaz. Az értékek körüli őrjáratában nem Ígéri, hogy minden kérdésben egyetért az olvasóval, s ezt az olvasótól sem várja el. A vélemények különbözőségét nemcsak magától értetődőnek, de bizonyos szempontból szükségesnek is tartja. Ez által is ösztönzve az olvasót a vitára, a tisztázó szándékú gondolkodásra. Nyílt sisakkal lép az olvasó elé. Ezt a nyíltságot várja el tőle is. Ez hasznos könyvének egyik értékét is jelenti. Nem az egyetlen. Az olvasó dolgát tovább könnyítendő már a kötet elején megfogalmazza, miről kíván beszélni. Először őrjáratot tart az értékek, az értékrend körül, megvizsgálja napjaink hétköznapi szocializmusfelfogását, jellemzi mai értékrendünk helyzetét, szól az értékek főbb fajtáiról, alapértékeket emel ki, végül, de nem utolsósorban megpróbálja felvázolni az új értékrendszer kialakulásának folyamatát, feladatait, s amennyire lehetséges, előretekint a jövőbe is. Ügyszólván lehetetlen feladatra vállalkoznánk, ha a gazdagon rétegzett kötetet kívánnák részletesen ismertetni. Erre nincs is szükség. Néhány kérdéskört azonban még érdemes jelezni azzal a nem titkolt szándékkal, hogy Kárpáti Sándor könyvét minél többen olvassák el. Az értékek főbb fajtái, területei közül például részletesen ír a szerző a modernizációról, a gazdaságig a politikai, a természeti;, az erkölcsi, a kulturális és művészeti, az úgynevezett köznapi értékekről. Alapérté- keinkről, mint a béke, az egészség, a család, a munka, a létbiztonság, egyenlőség, igazságosság, tudatosság, tervszerűség, közösség, demokratizmus,’ műveltség, képzettség, tudás, nemzettudat, hazafiaság, nemzetköziség. K üllőn fejezetet szentel az értékek és a szakszervezet viszonyának, a leszakadás vagy felzárkózás kérdéseinek az érdek és az értékvédelem szoros kapcsolatának, s még megannyi számos más fontos problémának, a jövőkép kialakításának. Nem törekszik semmiféle álharmónia kialakítására, de határozottan állítja a szocialista értékrend kialakítása és érvényesítése távolról sem csak a hivatalos intézmények feladata, nemcsak a tudósok, az oktatók, a propagandisták dolga, hanem mindannyiunké. Valamennyien érintettek és érdekeltek vagyunk. Ellentmondásoktól sem mentes út előtt állunk, de történelmi távlatokban gondolkodva sem mondhatunk mást, sorsunkról, gyermekeink és unokáink jövőjéről van szó'. A boldogabb életről. Tóth Elemér A Borsodi Erdő- és feldolgozó Gazdaság miskolci fűrésztelepén fűrész por-brikettáló üzemet építettek. A présgép, kötőanyag nélkül óránként másfél tonna fűrészpor pogácsát sajtol. A 4200 kalória fü- tőértékű tüzelőanyag jó hatásfokkal égethető el a cserépkályhában. Fotó: Kozma István
