Nógrád, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-06 / 107. szám
3 1988. MÁJUS 6.. PÉNTEK NÓGRAD Beszélgetés a versenyfelelőssel Gazdasági érdek és emberi értékek Régi ismerősként köszöntőm Kovács Istvánnét, aki egy éve önállóan végzi a munka verseny-felel ősi teendőket a Romhányi Építési Kerámiagyárban. Ezt megelőzően a közgazdasági osztályon tervelőadóként dolgozott. Egyébként a szocialista munkaversennyel való foglalkozás mindig is ennek az osztálynak volt a feladata. — Nálunk az 1970-es évek közepén lendült fel az új tartalmat hordozó, az emberi kapcsolatokat gazdagabbá tevő, a tanulást és vállalkozást ösztönző szocialista munka- verseny. Úttörői az új iránt legérzékenyebb dolgozók közül kerültek ki. Ilyennek ismertük Koczka Imrénét, ma már nyugdíjas, vagy Pásztor Palit, a tmk dolgozóját. Mindketten brigédvezetők is voltak. Amilyen gyorsan fejlődött gyárunk, olyan ütemben alakultak meg a többre vállalkozó, s vállalásukat komolyan felfogó kollektívák. A gyorsulás az R—III. átadása után következett be, amikor a régi gyárakból megindult az újba a törzsgárda. Az ide átkerült csempegyártó-dinasztiák legjobbjai maguk közé vették az új dolgozókat. Ekkor mutatta meg igazi énjét a brigáddá szerveződött, a XII. Pártkongresszus nevet viselő kollektíva, amely ma már az ágazat kiváló brigádja. Ugyanitt, a válogatószalagnál évek Tanácskoztak Tartalmában sokat fejlődött a szocialista brigádmozgalom a Nógrád Volánnál, s ehhez hozzájárult a Hónap brigádja, Az egység élenjáró brigádja havi értékelési rendszer alkalmazása, e címek odaítélése. A múlt évi teljesítmények értékelésénél 138 kollektíva minősítését, munkáját vették alapul. A versenyben részt vevők közül 7 ifjúsági, 15 pedig komplexbrigádként dolgozott tavaly. Megvalósultak ' a külön munkaversenyben tett felajánlások: a NOSZF 70. és a Kemerovo—Nógrád testvér- megyei együttműködés 20. évfordulója alkalmából immár két éve folyó verseny többletvállalásai, melynek eredményeként a vállalati kollektívák 143,8 millió forint nyereséget értek el. óta a legjobbak között említik a József Attila és a Latinka Sándor brigádot. Közben a hatékonyság növelése érdekében a kisebb létszámú kollektívák úgy döntöttek, hogy csatlakoznak a nagyobb brigádokhoz. — Manapság sokan és sokszor eltemetik a szocialista munka versenyt, mondván: korszerűtlen, túlhaladta az élet, képtelen megújulni. — Az utóbbi években valóban nagyobb szerepet kapott a termelési célokat szolgáló vállalás., Most a hatékonyság, a minőség és az ésszerű takarékosság az alapvető követelmény. — Kik járnak élen az igényes munkában? — A férfiibrigád megválik attól, akinek nem használ a figyelmeztető szó, mert veszélyezteti a kitűzött cél elérését. A nők viszont inkább a jutalom elosztásánál érzékeltetik, melyikükről, mi a véleményük. A mozgalom megújulásában sok múlik a termelési egység vezetőjén is. Ha félvállról veszi a segítőtársakat, azok válasza hasonló lesz. A versengők önmagukhoz és másokhoz képest is sokat fejlődtek. Hogy ki, milyen címre érdemes, azt majd a brigádvezetői tanácskozás mondja ki. — Mostanában sokat beszélnek arról, hagy a pénz- hajhászás elidegeníti egymástól az embereket, s enA brigádtanács döntése alapján a Vállalat kiváló ifjúsági brigádja címet a személyforgalmi üzemigazgatóság „Andropov” helyijáratos, és a műszaki üzemigazgatóság „Ikarus” karbantartó brigádja érte el. Vállalat kiváló brigádja címet kapott a teherforgalmi üzemigazgatóság „Május 1.”, a „Dr. Csanádi György” MÁV—Volán komplex-, és a „Május 1.” nemzetközi teherforgalmi brigádja. A bátonyterenyei üzem- igazgatóságtól a „Gagarin” személyszállítási komplex- és a „Landler Jenő” műszaki komplexbrigádok részesültek még e kitüntetésben, a balassagyarmatiak közül pedig a „Lenin” műszaki komplex és a „Volán II.” autóbusz-vezetői kollektíva. nek kedvezőtlen hatása a szocialista brigádoknál is jelentkezik. — Nálunk még nagy a munkán kívüli együttlét, a jó hangulat igénye. Ilyen értelemben véve hagyományosak a módszereink. Rendszeresen visszatérő program a színházlátogatás, a kirándulás, s továbbra is meghatározó az önzetlen segíteni akarás. Szép példája ennek az, amikor a brigád saját pénzéből tolókocsit csinált két rokkant dolgozónak. A Mit üzen a Rádió — fehívá- sára Szentén Valkó Rozáliának a Dózsa György brigád beszerelte a villanyt. A Bánki Donát nevét viselő kollektíva pedig Marosvölgyi Kálmánná budapesti lakosnak, aki egyedül neveli gyermekét, nemcsak elszállította a csempét, hanem fel is rakta a konyhába és fürdőszobába. A különböző címeken kapott pénzek egy részét berakják a takarékba, s ebből segítik rászoruló társaikat. — Ezek szerint önöknél szóba sem került az autonóm munkabrigádok létrehozása? — Azért nem szimpatizálunk vele, mert csupán gazdasági közösségekről van szó, melyeket kizárólag az anyagi érdek köt össze. Ettől nálunk jóval többre; az emberi, közösségi együttlétre. egymás segítésére vágynak a brigádok. Venesz Károly brigádvezetői A személyforgalmi üzem- igazgatóságnál az „Egyetértés” és á „Kossuth Lajos” autóbusz-vezető brigád. a műszaki üzemigazgatóságnál az „Április 4.” karbantartó brigád kapta meg ugyanazt az elismerést, míg a vállalat központjában a „Széchenyi István I.”, a „Vajda Imre”, a „Dobó Katica” és a „Május 1.” elnevezésű kollektívák. A Vállalat kiváló brigádja lett a Tengizben dolgozó „Vörös Csillag” autóbusz-vezetői kollektíva is. Az értékelés alkalmával jelentették be, hogy a Szakma kiváló brigádja címet a „Balassi Bálint” nevét viselő balassagyarmati autóbusz-karbantartó kollektíva vívta ki. V. Gy. a Nógrád Volán Export a Szovjetunióba, a Tungsram győri gyárából A Tungsram Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. győri gyára az idén már több mint 600 millió forint értékben készít ,gyártógépe két, -berendezéseket. Termékeik jelentős részét — 85 százalékát — szállítják külföldi megrendelőknek, többek között a Szovjetunióba. Fotó: Matusz Károly Miniszteri fizetéssel — ezer láb mélyen Az utolsó meredélyen már két vitlával manőverezve vonszolják a frontba az egységeket. Azt a néhány másodpercet, ami a délutános harmad beszállásáig hátravan, a „íerozolóban” ütjük el. Itt kapják meg a bányászok és' közvetlen vezetőik a főaknász eligazítását az aznapi munkáról. Egy, legfeljebb két szól cigaretta lapul a zsebben, s azt is parázsról gyújtják, hiszen tűzszerszá_ mot tilos magukkal vinni. Egeresi László is a „beké- szítettből” húz elő egyet, s mikor értesül jövetelünk céljáról, szinte kérdeznem sem kell, árad belőle a szó... — Való igaz, féltünk egy kicsit, mikor jó egy éve azt hallottuk Tiribesen, hogy Kányásra kell jönnünk. Ez a brigád száraz bányához szokott, itt meg egész műszakon csorog a víz az ember nyakába. Sokan cukkoltak azzal is, „No, Egeresi! Most mutasd, meg, milyen híres a csapatod !” Nem a május elsejei kitüntetések kapcsán „szorítunk helyet” a lap hasábjain a Ságvári Endre nevét viselő ifjúsági elővájásd csapatnak. Azt szerettük volna látni, vajon sikerült-e „megmutatniuk”?. .. — Tavaly végig frontelőkészítésen dolgoztunk — szippant mélyet a cigarettából a brigádvezető —, s különösen második félévünk sikerült jól: 603 métert hajtottunk ki. Most kényszerűségből az egységeket szállítjuk a frontba, mert új helyünkön nem lenne elegendő ember a kiszolgálásunkra. Termetes vasak, van vagy kilenc tonna egy pályakocsi súlya. Minimum hat bányász kell hozzá... Már, ha van még az efféle „lényből”, mert napjainkban Kányáson 3—400 fizikai dolgozó biztosan hiányzik. A fiatalok vagy nem jönnek, vagy épphogy csak megmelegszenek, s máris továbbállnak. — Mi is egy hónapja váltunk el az egyiktől — fújja tovább a füstöt —, pedig rendes gyerek volt, ami* kor hozzám került. Mondtam is az aknásznak: adjuk meg neki a százszázalékos bért, csináljunk neki kedvet! Némi rábeszélés után elfogadta a javaslatomat. Az ifiúrnak viszont hamar kinyílt a csipája, csak mímelte a munkát és mindenféle ürügyekkel rövidítette meg a műszakját. Én megmondtam aztán: édes bará- tocskám, ez így nem megy. Vagy beállsz a sorba, vagy megválunk egymástól. Amúgy nincs gondom az emberekkel. Tudják itt valamennyien, hogy nálunk 600 forint is megvan műszakonként, így hát a jobbak közül választhatunk! De azt senki se higgye, hogy ezt a pénzt ingyen adják... Közben megérkezik két kísérőnk; Balázs Pál, személyzetis és fiatal kollégája, Nagy B. Zoltán elő- vájási körletvezető. Az aknatalptól csak néhány percnyire kezdődik a ki-be szállást rendkívül meggyorsító s zemélys zál 1 í tó gumi szál ag. A készülő fronthoz vezető vágatban találkozunk azokkal a mentősökkel, akik a siklón juttatják el a korábbi munkahelyről kiszerelt egységeket Egeresiékhez. — Azt mondják, túl vagyunk fizetve — magyarázza Figura Jenő —, de kérdezze csak meg ezt az embert itt, mennyit vitt haza a múlt hónapban? — Kiszámoltam: az adózás után kétezerrel kevesebb a pénzem — veti oda Handó C. Gábor. — S, hiába tettek rá valamit a túlműszak bérére, abból is sok megy az adóba — jön közelebb Gyüre János. A pluszműszakról faggatom további útunkon Balázs Pált: — Sok ember hiányzik, így szükségünk vain a ráadásmunkára. Sajnos, a jövedelemadózás visszavetette kissé a túlmunka iránti kedvet, ezért úgy határoztunk, hogy annak, aki két pluszt csinál, a harmadikra már ráteszünk 500 forintot. Igaz, hogy legfeljebb kétharmadát kapják kézhez... A Ságvári Endre brigád többi tagja időközben már előkészítette az egyik pályakocsit a beszállításra. Vitláról (csörlőről) vitlára haladt a „nagy vas”, most azonban egyszerre kettővel kell manőverezniük, mivel rendkívül meredek vágaton viszik keresztül. — Ha ezt megnyerjük — mosolyodik el Egeresi László —, akkor már fent van! — Igyekezniük kell, hiszen május közepén indulna a „Glinik-front” — teszi hozzá Nagy B. Zoltán. — Ennek érdekében szinte minden hét végét bent tölti a csapat... — Sőt, műszakváltás után is maradtunk korábban, mert át kellett építeni a keskeny vágatot — mondja a rangidős Gyurcsó Gyula, aki már nem éppen a KISZ-korosztály tagja: ’56- tól dolgozik bányában, s csak egy éve előváj ásón. Szép a kereset is, hiszen a brigadéros márciusi borítékjára 46 ezer forintot írtak, bár ebből jó húszezer ment el adóba. — Túlműszak nélkül nyolcat, ha hazavinnék — magyarázza Bozsik András, a csapat legfiatalabb tagja. A 29 éves fiatalember nem is olyan rég nősült, s nagyon kell a pénz a lakáshoz. — Tény, hogy a fiúk keresnek a legjobban — összegzi a gondolatokat Balázs Pál —, de tegyük hozzá: a műszakonkénti 600 forintért nem 100 százalékot várunk ‘el; sokkal többet... Bő egy év után tehát úgy tűnik, az Egeresi-csapat megállt a lábán. Sőt, május elsején a Vállalat kiváló ifjúsági brigádja feliratú táblával vonulhattak a Nógrádi Szénbányák transzparensei között. Ezt említi fel éppen a személyzetis, mire így szól a brigádvezető: — Nem nagyon akarja fogni senki Palikám, mert a szél kicsavarja a kezükből — majd nevetve nekirugaszkodnak, s a hatalmas vasidom centiről centire közelebb kerül a bányaüzem negyedik frontfejtéséhez. .. T. Németh László „Termetes vas, annyi szent!” Kép: Bábel László Otthonteremtők támogatása a kohászatban mezőgazdasági vásár Az idei 55. nemzetközi újvidéki mezőgazdasági vásáron a Hungexpo rendezésében 19 magyar vállalat és gazdaság mutatja be kínálatát, termékeit. Hazánk üzemei ezúttal 20. alkalommal szerepelnek a jugoszláviai rendezvényen, amely nagyjából azonos termékválasztékot vonultat fel, mint az ötévenként megrendezett itthoni nagy seregszemle, az OMÉK. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek az idén 5,5 millió forinttal támogatja dolgozói otthonteremtését. Eddig harminckét kohász kért 50 ezertől 200 ezer forintig terjedő kamatmentes kölcsönt, s valamennyien megkapták. A kölcsönt kérők 80 százaléka fiatal, harminc éven aluli. A vállalat azzal is sokat segít a lakásépítőknek, illetve lakásvásárlóknak, hogy az OTP egyszázalékos kezelési költségét is átvállalja. A pénzbeni támogatáson túlmenően a SKÜ bontott anyaggal, fuvarozáshoz jármű biztosításával, munkagép kölcsönzésével is hozzájárul az otthonhoz való jutás megkönnyítéséhez. Ezeket a kedvezményeket mindazok a dolgozók igénybe vehetik, akik érvényes építési engedéllyel rendelkeznek.
