Nógrád, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-28 / 127. szám

4 NOGRÄD 1988. MÁJUS 28., SZOMBAT Egymásra találnak? Közönség!csen két cserháti faluban Siker volt a Buborékok Újra van színházi előadás Szécsényben A Művelődési Minisztéri­um széles körű vizsgálódást írt elő a megyei tanácsok művelődési osztályai számá­ra: nézzenek szét a műve­lődési otthonok háza táján, mérjék fel működésűiket, tegyenek javaslatot a felté­telek javítására, és ahol egyál­talán nincs mód erre, ott zárják be az intézményt. De lehet-e érv ellenük az, hogy visszaesett, vagy stagnál a működés, hogy lassabban halad a szekér, mint pár évtizede, vagy esztendeje? —- Pár évvel ezelőtt nagy­részt saját erőből építettük a cserhátsurányi művelődési házat. A lakosság társadal­mi munkájának értéke sem fillérekkel járult hozzá el­készültéhez. Amint Heren- csénvben sem, amikor ta­valy sort kerítettünk az ot­tani klubkönyvtár felújítá­sára — sorolja Fazekas Já­nos cserhátsurányi tanács- titkár, és még hozzáteszi: — Kell ennél több bizonyság arról, hogy igény van a köz- művelődés helyi intézmé­nyeire?! Aztán a költségvetést mu­tatja, amelyből kiderül: idén is — bár mondja, a re­álérték nem azonos a múlt­belivel — hatszázezer forint jut közművelődésre. Ebben természetesen bennfoglalta' tik a fenntartás emelkedő összege is, amely mostanra egyharmadnál nagyobb részt visz a kasszából. De a fenn­tartók a szűkös körülmények között is találnak utat arra, hogy ha kevesebbel is mint szeretnék, ezen felül is hoz­zájáruljanak a működtetés­sel járó terhek csökkentésé­hez, s ezzel arányosan a tar­talmi munka emelkedéséhez. Csak egyetlen példa a mi­kéntre: Herencsényben, a társközségben a mozi láto­gatottsága — mint megany- nyi helyen a megyében — indokolttá tette volna a meg­szüntetést. Erre mégsem ke­rült sor, mert a tanács nem kér terembérleti díjat a mo­ziüzemi vállalattól, és le­mond a fűtésért járó bevé­telről is. — Azonos rangú telepü­lésnek tekintjük Herencsénvt is. Nem akarjuk, hogy azt érezzék az ott lakók őket megrövidítettük... Egymás szájából veszik a szót a herencsényi asszo­nyok, amikor a tetszetős falusi boltban arról kérde­zősködöm, olyan gazdag-e a kulturális kínálat a község­ben, mint aminő az áruvá­laszték az üzletben, s ha igen. ugyanolyan ..vevök"-e arra is, mint a boltbeli porté­kákra ? — Bálok voltak idén, cir­kuszi előadás, nemrégiben pedig szövetkezeti, falu- és takarékszövetkezeti gyűlést tartottunk a klubkönyvtár­ban — summáza Petrovecz Lászlóné. áfész-felvásárló. A bénztárgéonél ülő Kiss Mihálvné folytatja: — Moziba is mehet min­den héten aki szereti a fil­met, s kétszer nyitva a könyvtár annak, aki olvas­nivalót keres. Rendszeresen játszóházi foglalkozásokon Kastélymúzeumok látoga­tásakor mindig különleges é'mény az ..Ősök termé”-nek megtekintése. Elvonul előt­tünk például a főúri csalá­dok emelkedésének történe­te, politikusok. katonák, egyháznagvok személyéhez kapcsolódva megelevenedik a múl: közismert vagy éppen Fazekas János vb-titkár: Segítettek az emberek, mert kellett nekik az intézmény! Muri András népmű­velő: A fiatalok érdek­lődőbbek. Kiss Mihályné: A gye­rekek több rendezvényt szeretnének. .. (Fotó: Bencze Péter) szórakozhatnak a gyerekek, de több rendezvény kellene nekik. Tudom — nekem is kettő van —, ők több min­denre „vevők” lennének, mi szülők pedig szívesen fi­zetnénk az árát, tudva azt, hogy értelmesen töltik el idejüket. Bár egyre nő a színházi belépők éra, a körzeti műve­lődési ház igazgatója, Muri András ekként vélekedik: — Az évi hat felnőtteknek és a nyolc gyerekeknek szóló előadásról nem mondtunk le ez évben. Hogy jövőre mi lesz, az az árak alakulásá­tól függ, de a gyermekek előadásait művelődéspolitikai megfontolásokból is megtart­juk. Meg aztán ők tényleg érdeklődők, tele velük az ez idő tájt feledésbe merült eseményei. Főúri galériák, családi arcképek a magyar történelmi képcsarnokból címmel az idei tavaszi fesz­tivál eseményeként nyílt meg három országos intéz­mény. a Magyar Nemzeti Galéria, a Magyar Nemzeti Múzeum és az Iparművészeti Múzeum együttműködésével intézmény egyegy alkalom­mal. Ha szükséges, inkább a felnőttek előadásszámát csökkentjük, hiszen ők job­ban el tudnak menni más­hová is, ha idejük engedi. A termelőszövetkezet színház- bérleteivel például. Tavaly százötvenen éltek a lehető­séggel. A művelődési otthon tevé­kenységét itt is a folyama­tosan változó, differenciáló­dó igényekhez próbálják iga­zítani, amelyek új tevékeny­ségformákat, szolgáltatáso­kat hívnak életre. Fotó-, KRESZ- és ifjúsági klub, citeraszakkör, játszóház, az­tán a közhasznú tanfolya­mok sora jelzi a változást. A valóságos érdekviszonyok­hoz igazodva alakultak ezek a művelődési közösségek, s a tevékenységformák úgy látszik, újabb rétegeket tud­nak megnyerni és bevonni Herencsényben a klubkönyv­tári, Cserhátsurányban a mű­velődési otthoni közművelő­désbe. Viszonylag gyenge — s ez nem meglepő, ismerve az erre vonatkozó országos sta­tisztikát — az intézmények vonzása a lakosság középko­rú rétegeire. — Sok munkát ad ma is faluhelyütt az állattartás, a föld munkaidőn túl is min­denkinek, hiszen ki ne ke­resné a boldogulás, az elő­rébb jutás útját? — mond­ja Majdán Istvánná boltve­zető, s a többieket kérdezve a közelmúltat idézi: — Em­lékeztek még, amikor a he­lyi pávakör lépett színpadra a kultúrban? Be sem fértek az emberek. Hasonló' ren­dezvényeket mostanában is szívesen látnánk, főként te­lente, amikor a háztáji ten­nivalók szusszanásnyi időt adnak a felnőtteknek. Az ajtó mellett somolygó férfiak — a termelőszövet­kezet tízóraiért betérő dol­gozói — bólogatnak a hal­lottakra, igazat adva az asz- szonyoknak. A fentiekből talán nem csak az derül ki, hogy az intézményi kínálat nem min­den esetben találkozik az el­várásokkal a legjobb szán­dékok mellett sem, hanem az is, hogy jobbára csak — és még mindig — az úgyneve­zett nagyrendezvényeket te­kintik kulturális program­nak. Pedig meglepően nagy az igény mindkét település la­kossága körében példának Okáért az ismeretterjesztő előadások, az utóbbi időben főként az egészségvédelem és -megőrzés témaköre iránt. Csak a múlt évben tizenöt ismeretterjesztő előadás hangzott el. S ha már az előbb egy­néhány dolgot a számok tük­rében néztünk. miért ne tehetnénk ezúttal is? A két falu lélekszáma alig haladja meg a kétezret, s ha egy-egy előadáson csupán húszán- huszonötén jelennek meg, már az is eléri, vagy bőven meghaladja a lakosság tíz százalékát. S ez a számadat cseppet sem lebecsülendő... Tuza Katalin Budpesten. a Magyar Nem­zeti Galériában az a repre­zentatív tárlat, amely idén egész nyáron, szeptember 4- ig várja a hazai és a külföl­di érdeklődőket. A kiállítás­hoz tudományos katalógus készült négy bevezető tanul­mánnyal és azok német nyelvű rezüméjével. A korábbi években igen élénk volt Szécsény, az egy­kori járási székely színházi élete. A debreceni, a szolno­ki, az országos falujáró szín­ház társulata gyakran szere­pelt a településen. Egy-egy évadban 8—10 rangos, szín­vonalas előadást láthatott a színházkedvelő publikum. Neves színészek léptek fel az ódon művelődési ház színpadán: Soós Imre, Már­kus László, akik abban az időben a debreceni Cso­konai Színház társulatának tagjai voltak, Ascher Osz­kár, Sinkovits Imre... Olyan színházi siker részese lehe­tett a közönség, mint a Hamlet, a Néma levente, a Fösvény, az Ármány és sze­relem... Szécsénvben színhá­zat értő és szerető emberek éltek — és élnek. A Déryné Színház több premier-elő­adást tartott a jelenlegi vá­rosban. Annak idején két­milliomodik nézője is szé- csényi volt. Pár éve elmaradtak a színházi előadások. Az egy­re korszerűsödő színháztech­nikának a régi művelődési ház kis színpadtere nem fe­lelt meg. Az emelkedő szín­házi előadások árát is nehéz Hétköznapi tallózó Furcsa testvérek Volt egyszer, hol nem volt, nem is csak volt, hanem tán van is egy különös testvér­pár — kezdődhetne mese­szerűen a gondolatfűzés a látszat és lényeg tör­ténetéről, különös eseteiről. Náluk furcsább kapcsola­tot ritkán formált az idő kiszámíthatatlan szeszélye világunkban. Együtt léteznek ők a dol­gokban, az emberi viszony­latokban, de még gondolko­dásunk legkülönösebb tarto­mányaiban is. Bőséges alak- változásuk, ellentmondásos, mégis egymást feltételező viszonyúk éppen elegendő ahhoz, hogy létezésüket a nehezen kibogozható ti­tok homálya övezze. A dol­got csak bonyolítja a felis­merésük körüli íélreérthe- tőség. Látszat, miként azt a sokat tudó mesemondók hírül adják, a hivalkodó minden tekintetben. Ruházata ékes. ha lehet előretolakszik, vi­selkedése feltűnő. A szem­lélőt könnyen megtéveszti simulékonyságával. közért­hetőségével, gyanús egysze­rűségével. Az a nyilvánvaló kapcsolat, ami a mindenna­pi tapasztalások és a min­denkori látszat között érzé­kelhető bizony megtévesztő, csalfa, az esetek többségében tévútra vezető. A hamis testvérpárja, a lényeg, éppen ellenkezőleg: szerény, hall­gatag, visszahúzódó. Megje­lenése visszafogott, ezért ne­hezebb is észrevenni, hiszen a látszat agresszivitása és hivalkodása teljesen háttér­be szorítja őt. Ám a vele való találkozás ha fáradtsá- gosabb, embertpróbálóbb is, mint léha testvérével, mégis megéri. Hiszen olyan útra- valót kaphatunk ezeken az alkalmakon, melyek értéke a tudás, az igazság, a hűség, az alkotás „pénznemeiben” mérhető. Tévút helyett a helyes utat ♦ mutatja ő, felszínes megnyugvás helyett az em­beri erőfeszítés édes örömét kapjuk ajándékba tőle. Per­sze a jó választást segítheti a többi ..furcsa testvérről” szóló történet ismerete: mint ..okról” és „okozatról”, „fel­színről” és „mélyről”... Róluk sem ártana meghallgatni ..minden napra egy mesét”. —nos— volt az adott körülmények között kigazdálkodni. Növe­kedtek az igények tehát, úgy a színészek, mint a né­zők körében, s az egyre mos­tohább körülmények egyik félnek sem feleltek meg. Az új művelődési ház át­adásával azonban ismét le­hetőség teremtődött arra, hogy felgördüljön a függöny. A mostani rövid színházi év­adban többek között olyan előadásokat láthatott a szé- csényi közönség, mint a Háry János. A nadrág, a Tűvétevők, az Én és a kis- öcsém. A Józsefvárosi Színház utolsó, évadzáró bérleti elő­adása a közelmúltban Csikv Gergely Buborékok című vígjátéka volt. Csiky, a ma­gyar kritikai realista dráma megteremtője jól látta a polgári társadalom belső ellentmondásait, a pénzhaj­szát. a tunya po'gárasszo- nyok üres életét, a felületen csillogó, de a mélyben tragé­diákat hordozó, erőltetett társadalmi közéletet. A családot végül is meg­mentő férjet Tyll Attila sze­mélyesítette meg. Képes szembefordulni felesége üres, léha, képmutató, nagyzoló, Beszélgetés az íróval Mindenki fanköteles Ezekben a hetekben su­gározza a televízió a Min­denki tanköteles című csehszlovák filmsorozatot. Az Orbis csehszlovák saj­tóügynökség munkatársa Markéta Zimnerovával a sorozat szerzőjével beszél­get. Zinnerová ismert tele­víziós szerző. Az említett sorozaton kívül írt tizen­két gyermekkönyvet, több film-, televízió- és rádió­játék-forgatókönyvet. s mű­vei hanglemezeken is meg­jelennek. Elsősorban a gye­rekek kedvelt szerzője. — Iskolai környezetből vette a témát. Miért? — A csehszlovák tele­vízió felkért, hogy írjak egy sorozatot az iskoláról. Az eredeti elképzelés nyilván a tanítói szoba történeté­nek bemutatása volt. A megbízás birtokában azon­nal elfogott az a bizonyos alkotói bizsergés. S ez ná­lam azt jelelenti, hogy az adott témát egyszerűen mu­száj feldolgoznom. Azt hit­tem, hogy ehhez mint há­rom gyermek anyja — ket­tő közülük már iskolaköte­les —, megfelelő minősítés­sel rendelkezem. Ez az el­képzelésem persze, ahogy az iskola területére léptem, azon nvomban megválto­zott. Rájöttem, hogy sem anyai, sem írói minősíté­sem nem elég ahhoz, hogy sorozatot írjak az iskolai és családi közegről. Elkép­zeléseimben csupán akkor állt be a megfelelő válto­zás, amikor sikerült kigon­dolnom a címét: Mindenki tanköteles. Mi ugyanis mindnyájan valamilyen mó­don kötődtünk vagy kötő­dünk az iskolához. Ez a cím lehetővé teszi, hogy a so­rozatban minden szerepel­hessen. ami az iskolával ösz- szefügg. Hosszas konzultá­ciók után több olyan álta­lános jelenségről szerez­rongyrázó életformájával, és a sarkára áll, szétpattint- ja a csillogó buborékot. Ne­jét — aki a férfit sakkban tartja, aki gyermekeit az ál­tala elképzelt boldogságra akarja nevelni, de minden (tettével a boldogtalanság felé vezeti őket — Pécsi Il­dikó remekül ailakítja. Izzik körülötte a levegő. Legidő­sebb lányuk (Szilágyi Zsu­zsanna), aki az öntudatos, megvesztegethetetlen osz­tálytanácsos (Kránitz Lajos) felesége, keresi az utat az üres. léha életmód és a tisz­tességes. tartalmas életforma között. A darab többi figu­rái — a semmittevő ficsurok, a korrupt, felkapaszkodó, pénzéhes polgárok, a gazdag házasságban reménykedők — mind-mind a kor egy- egy jellemző alakjai. Miszlay István rendező jó érzékkel állította színre a darabot, Fehér Miklós dísz­letei és Jánoskuti Márta jelmezei jól szolgálják a da­rab mondanivalóiét, összes­ségében tehát kellemes szín­házi élményt nyújtott az évadzáró előadás Szécsény- ben. (szenográdi) Jelenet a sorozatból. tem tudomást, mint példá­ul a tantesületek elnőiese­dése, a pedagógusok túl­terheltsége, a nevelés súly­pontjának áttolódása az is­kolára, a válások számának növekedésével összefüggő problémák. — Sorozatával mit akart kifejezni? — Ügy fogalmaztam meg, hogy mindenki — tanítók, szülők, gyerekek — számá­ra elég hely jusson önma­ga kifejezésére. Az egyes résztvevők szemszögéből ír­tam meg: nem kizárólag a dolog szakmai oldalát néz­tem, hanem hogy kiderüljön belőle, milyen emberek va­gyunk. Sok mindent akartam ki­fejezni vele. Meg akartam mutatni például a fiatal férfiaknak, hogy a gyerme­kek tanításával, nevelésével való foglalkozás nem is olyan hiábavaló dolog, s hogy azt is hivatásként le­het felfogni. Arra töreked­tem, hogy felhívjam a tár­sadalmi szervezetek — a legfelsőbb intézményket is beleértve — figyelmét arra, hogy a tanítókat védeni kell, hogy legyen elég erejük a fiatal nemzedék nevelésé­re. Azt is szeretném — s éppen ez munkám vezér­motívuma — hogy minden generáció és minden társa­dalmi csoport kölcsönösen megértse egymást. Bizonyos fokú toleranciára vágytam. Mert ott, ahol nincs meg­értés, előítéletek születnek, s gyakran fölöslegesen el­ítéljük azokat, akiket nem értünk meg. Dana Menciková Főúri ősgalériák, családi arcképek A Magyar Nemzeti Galéria kiállítása

Next

/
Thumbnails
Contents