Nógrád, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-22 / 121. szám
4 NOGRAD 1988. MÁJUS 22.. VASÁRNAP Folytatta munkáját az MSZMP országos értekezlete (Folytatás a 3. oldalról.) Pintér Imre, a Tiszai Vegyi Kombinát pártbizottságának titkára mondta: — Ügy érzem, hogy még ered- ményesebb munkát tudtunk volna végezni, ha a párt egész tevékenységében jobban a figyelem középpontjában áll az üzemi pártszervek informálása, véleményének figyelembevétele a dönések előkészítésében, a végrehajtás megszervezéséMedgyessy Péter, a Minisztertanács elnökhelyettese, a Nógrád megyei küldöttcsoport tagja az elmúlt időszak gazdasági folyamatait elemezve a többi között rámutatott: a magyar ben, ellenőrzésében. Több fórumon szóvá tettük már, hogy amíg az Ipari Minisztérium és a gazdasági kamara évente többször közvetlen eszmecserét folytat a vállalati gazdasági vezetőkkel, nem tapasztaljuk ezt az érdeklődést a Központi Bizottság részéről, a nagyüzemek pártszervezetei iránt. A jelenlegi információs rendszer nem tudja helyettesíteni az élő, közvetlen kapcsolatot. a strukturális változások rendre háttérbe szorultak a nyomasztó, rövid távú feszültségek következtében. A komplex és programszerű gondolkodásra, tervezésre épp azért van sziikzott óvatosság, a halogatás nagyobb kockázattal jár, mint az egyetértésen alapuló, bár nehézségekkel járó cselekvés. Prokop Zoltán, a Belügyminisztérium MSZMP-alap- szervezeti titkára elmondta: — Megfigyelhető, hogy a társadalom úgy általában felháborodik a negatív jelenségek miatt, de az egyes konkrét esetek megítélése már nem egyértelmű. A közélet tisztaságát sértő cselekményeknél szinte mindig jelen vannak a gazdaságunkban tapasztalható hiányosságok. az emberi gyengeségek. Akadnak olyanok, akik munkaköri kötelességük teljesítéséért várnak, néha erőszakosan követelnek előnyöket, anyagi ellenszolgáltatást. Nemegyszer a kéz kezet mos elv alapján történik az ügyintézés. A társadalmi torzulások elleni fellépés egyik leghatékonyabb eszközének azt tartom. ha ezeket a nyilvánosság elé tárjuk. Aczél György, a Politikai Bizottság tagja, az MSZMP Központi Bizottsága Társadalomtudományi Intézetének főigazgatója: — A konferencia dicséretével szeretném kezdeni. Három esztendővel ezelőtt, a XIII. pártkongresszuson úgy fogalmaztam, hogy más országban él ez a nép, és más nép el e hazában. Most szeretném . azt is megfogalmazni, hogy más pártot ismer meg az ország. Harminckét éve vagyok tagja a Központi Bizottságnak, harminckét év óta felelős vagyok mindenért, ami ebben az országban, a pártban történik. Azokért a hibákért, tévedésekért, a késlekedésért, amit a párttagság és a pártértekezlet joggal hiányol. Ezekről ma már általánosságban nem szabad beszélni. Ha megengedik, saját felelősségemről szeretnék ■— a teljesség igénye nélkül — néhány szót szólni. Felelős vagyok azért, mert vallottam és vallom, hogy a hatalom szolgálat, de nem harcoltam elég következetesen a pártdemokráciáért, amely intézményesen biztosítja, hogy a párt politikája, 800 ezer párttag véleménye, akarata a döntésben jobban kifejezésre jusson. Felelős vagyok azért, mert későn ismertem fel, hogy a kétségeket nem ismerő, a nézetkülönbségeket nem ismerő egység az nem jó egység. Félrevezető, mert akadályozza, hogy élő, a mainál elevenebb mozgalom legven. És felelős vagyok azért, hogy nem kamatoztattuk kellőképpen egyik legnagyobb kincsünket, a szellemi tőkét, nemcsak az értelmiség munkáját, hanem minden párttag, minden magyar állampolgár minden értünk ■született gondolatát. Mégis, tegyük fel a kérdést, mi történt ezalatt a harminckét év alatt. Engedjék meg. hogy Kerssztúry Dezső barátomhoz csatlakozva, hadd mondjak erről én is valamit. Ez a harminckét esztendő az elmúlt évszázadok történetében Magyarország legnagyobb szabású történelmi vállalkozása. Ez juttatott el bennünket odáig, hogy évszázadok óta először nem a bukás, hanem a siker, az eredmény vitt a nemzetközi élet megbecsülésének középpontjába. Nemcsak a fogyasztás legitimálta ezt a harminckét évet, nemcsak a reálbérek emelkedése, nemcsak a falu változása, hanem az a szellemi pezsgés, ami ebben az országban megindult. Űgyhogy meg szeretném ismételni: ne tagadjuk meg' ezt a 32 évet, mert az önök saját munkáját, évek, évtizedek tevékenységét, az ország dolgozóinak, munkásainak, parasztjainak, értelmiségének a harminckét évet, a mai hibákért nem lehet letagadni. De szeretnék még valamit mondtani erről a 32 évről. Valamit, amiről szeméremből nem szoktunk beszélni. Hogy ez a korszak minden megtorpanásával, minden kudarcával együtt mégis a magyar történelem egyik jelentős korszaka volt, a szocializmus megújulásának időszaka, azt nagymértékben egy történelmi személyiségnek köszönhetjük, a valóság józan fanatikusának, ahogy egyszer ő nevezte magát: „a jó kompromisszumok robotosának” — Kádár Jánosnak. (Nagy taps.) Ezt mindenekelőtt annak az ifjúságnak mondom, amelyik ezt a harminckét évet személyesen nem ismeri és nem élte meg. És ma sem részese még kellő arányban a közéletnek. Nekünk. akik megettük kenyerünk nagy részét, legyen nagyobb felelősségünk abban, hogy bevonjuk őket a közéletbe. Legyen nagyobb felelősségünk abban, hogy olyan pártot, olyan országot adjunk át a jövő nemzedéknek. amely az ő alkotóerejüket, önálló gondclkcdásukat, szemléletüket semmiben sem korlátozza, mert amit sokan megálmodtunk, amiért oly sokan elpusztultak, de amiért éltünk és élünk, a szocializmust ők fogják megvalósítani. Ezért az eszméért, amit szocializmusnak neveznek, aminél — meggyőződésem szerint — jobbat még az emberiség nem talált ki magának. Ezért milliók haltak meg: egy burzsoá lexikon azt írja, hogy ez az az eszme, amiért az emberiség történetében a legtöbben áldozták életüket. Mit tí'oz a jövő? — tették fel itt többen a kérdést. Semmit magától! A jövőt nekünk kell hozni, a perspektívát, a reményt vissza kell adni az embereknek! Tavaszi József, a Pestvidéki Gépgyár fődiszpécsere felszólalásának középpontjába a bizalom kérdését állította. Figyelmeztetett arra, hogy amíg a munka társadalmi hasznosságát, értékét tekintve is ,,sokféle forint” létezik az országban, amíg a hiánygazdálkodásból fakadóan naponta adódnak lehetőségek a visszaélésre, amíg a törvények, rendeletek, szabályozások nem azonos szigorral és következetességgel érvényesek mindenkire, addig nagyon nehéz lesz megtartani a bizalmi egyensúlyt. Törvényes és személyi garanciát kell adnunk arra, hogy a politikai, társadalmi reformokat tekintve ne legyen lehetőség a visszarendeződésre. Arra, hogy egyesek, vagy egyes csoportok kényelemszeretetből, az újtól való félelemtől, a hatalomhoz való ragaszkodásból az egy lépést előre, kettőt hátra elvet képviseljék. Faragó Mészáros Vilmos, Zsombó Községi Tanácsának elnöke egy kis település helyzetét ecsetelve elmondta: nincs kegyetlenebb és lesújtóbb érzés sem az egyén, sem a közösség számára, mint amikor csupán egy állomásnak tekintheti szülőföldjét, biztonságérzetének gerincét, a mindennapi küzdelemben erőt adó hagyományait és tapasztalatait. E gondolatsort folytatva kijelentette: a városba bejáróknak, nemcsak igényeik nőttek, de magukkal hozták a helyi életkörülmények gyökeres javítása iránti türelmetlenséget is. Nem maradt más hátra, mint összefogni. Összefogni a lakossággal, a szomszédos településekkel, az eljáró dolgozók munkahelyeivel. Ügy kell számításba venni a lehetőségeket, hogy a hátrányos adottságokból is előny származzon. — A párt működésének megújítása az egyszerű párttagtól, a vezetés legfelsőbb szintjéig, mindenkitől szemléletben. módszerben és felelősségvállalásban egyaránt megújítást követel — hangsúlyozta Huszti Lász- lóné, a Vörös Október Férfiruhagyár vásárosna- ményi gyárának csoport- vezetője. s kifejtette: — Mint fiatal, gyakorló alapszervezeti titkár, fontosnak tartom, hogyan tudjuk a felOlajos Imre, a Kardoskúti Rákóczi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnöke arról szólt, hogy nem megnyugtató az agrárágazat, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek helyzete. A termelőszövetkezetek jelentős része termelőalapjának felélésére kényszerül- Ez ma még a mozgalom belső ügyének látszik, de ha nem figyelünk fel rá időben, ha nem ügyelünk a helyes arányok megtartására, holnapra esetleg már áruhiány lesz. Egyetértett a kormány álláspontjával az esélyegyenlőségről, a valós teljesítményt, a valós értékeket elismerő rendről. Nagy Gábor, a Debreceni Tartósítóipari Kombinát vezérigazgatója leszögezte: fel kell tudnunk nőni a demokrácia gyakorlásához. Gátat kel] szabni a névtelen levélírás és feljelentgetés áradatának. A demokrácia megcsúfolása, ha a jogos észrevételeket tevő, a problémá- r kát feltáró embereknek névteleneknek kell lenniük ahhoz, hogy ne érje őket retorzió. Tűrhetetlen, hogy egyesek minden felelősség és következmény nélkül vádaskodhatnak. Török Zoltán, a Tungsram zalaegerszegi gyárának művezetője a többi között arról szólt, hogy napjainkban a pártfegyelem állapotára jelentős hatással vannak az érdekmozgások. Sajnálattal tapasztalható, és aggodalomra ad okot, sőbb szintű határozatokat életközeibe hozni, a gyakorlati munkába átültetni. Mikor jó a mi szintünkön egy határozat? Ha konkrét, érthető a párttag szántára, ha mozgásteret ad és ellenőrizhető. A továbbiakban a demokratikus döntés-előkészítés fontosságát hangsúlyozta. Ezt követően Sándor László, az MSZMP Salgótarjáni Városi Bizottságának első titkára szólalt fel. (Felszólalása az 5. oldalon.) Schreiner László, a Győr- Sopron Megyei Tanács Kórház- és Rendelőintézetének főorvosa beszámolt arról: ott, ahol dolgozik, egyetértés van abban, hogy a pártnak meg kell újítania tevékenységét. fordulatra van szükség. Egyértelműnek tűnik, hogy a demokratikus centralizmus alapján felépülő és működő pártunknak a demokratizmust kell erősíteni, a . politikai munka minden szintjén. A demokratizmus gyakorlásához felkészült, ideológiailag és erkölcsileg szilárd. fegyelmezett párttagságra van szükség — folytatta. A demokratizmus gyakorlása nagyobb személyes felelősséget, nem pedig felelőtlenséget, szabadosságot jelent. hogy a társadalmi kapcsolatokban a rossz értelemben vett személyes érdekek is megerősödtek. Szinte divat lett lekicsinyleni a közösségért való tenni akarást. Ezután azt a véleményét hangoztatta, hogy a párt- alapszervezetekben csak a szűkebb közösség által tudatosan teremtett politikai légkörrel érhető el a kommunisták kezdeményezőkészségének erősödése. Baranyai Lőrinc, a Dorogi Szénbányák Vállalat pártbizottságának titkára elmondta: — A bizalomvesztés egyik meghatározó elemének tartjuk a felelősség kérdését. Párttagjaink egyetértenek a tervezetnek azzal a megállapításával, hogy felelősség terheli a kormányt, a Központi Bizottságot és annak végrehajtó szerveit, de úgy érezzük, ki kell szélesíteni a felelősség körét ránk, az irányító pártszervekre, a társadalmi és egyéb szervezetekre is, hiszen minden egyes fontos kérdést véleményeztünk és a sikeres végrehajtásért nagyobb szerepet kellett volna vállalnunk a saját területünkön is. A bányászkollektívák ma is minden tőlük telhetőt elkövetnek. hogy becsülettel teljesítsék feladataikat. Vállalják a gazdasági stabilizációs és kibontakozási program rájuk háruló feladatait, de nem értik, és visszautasítják azokat a napjainkban felerősödött nézeteket, hogy a bányászok eltartottak és nem segítik, hanem nehezítik a népgazdasági gondok megoldását. Lehet, hogy a mai gazdaságpolitika újabb bányák visszafejlesztését, illetve bezárását igényli. De mielőtt döntés születik erről, gazdasági számításokkal meg kell vizsgálni, hogy milyen energiahordozóval lehet a kiesetteket pótolni és ez mibekerül az országnak — mondotta befejezésül. ☆ Ezzel az országos pártértekezlet második munkanapja, amelynek tanácskozásán Dudla József, Tatai Ilona, Garaczi Károly és Góg Mátyás felváltva elnökölt, befejezte munkáját. A küldöttek ma, a vita összefoglalójának meghallgatásával kezdik a tanácskozást. (Folytatás az 5. oldalon.) gazdaságot egy évtizede a stagnálás, a versenyképesség romlása jellemzi. A gazdasság gyors fejlődéséhez szükséges korábbi hajtóerők ma már kimerültek. így korábban a beruházások, de most már mindinkább a fogyasztás korlátozásával kényszerültünk fékezni az eladósodási folyamatot. Ezzel a közvetlen veszélyt sikerült elhárítani, de a szükséges struktúraváltozások, főként a gazdaságtalan tevékenység visszaszorítása, a jövő megalapozása elmaradt. A reformprogram megvalósítását következetlenség jellemezte. A 80-as években, különösen az évtized közepe óta ígéretes reformlépésekre került sor. A kisvállalkozás intézményesítése, a tőkepiac fejlesztése, a ban.k- refoi m, az adóreform és a most napirenden levő társasági törvény a gazdaság önszervező képességét, a vállaíkozószellemet kívánják erősíteni. Törekednek a részletekbe nyúló állami irányítás visszaszorítására, a piac működését gátló korlátok leépítésére. Részei ezek egy átfogó, a párt- és kormányprogramban körvonalazott stratégiának. E változások azonban — mutatott rá a miniszterelnökhelyettes — ez ideig nem voltak átütő erejűek, mert a társadalom nem győződött meg a párt és a kormányzat megújulási eltökéltségéről. Nem alakult ki az a szellemi pezsgés, nem formálódott széles körű vitákban az az egység, ami pedig a reformperiódusok nélkülözhetetlen élesztője. Eltökélt szándékunk, hogy a reformot következetesen véghezvisszük. Megteremtjük azokat a szervezeti kereteket, amelyek lehetővé teszik a valóban átfogó gazdasági reformprogram kialakítását. A reform és a szükséges gazdaságpolitikai változások előkészítése zajlik. A legnehezebb feladat az, hogy egyidejűleg egymással párhuzamosan kell stabilizálni — vagyis megfékezni — az egyensúlyhiányt és megindítani azokat a strukturális változásokat, amelyek a későbbi fellendülés szilárd' bázisát jelentik. A múltban ség. hogy ezt a veszélyt a jövőben elkerülhessük. A gazdasági mechanizmusban, az intézményrendszerben tett lépéseink csak akkor fejtik ki hatásukat, ha erősítjük a piaci viszonyokat, ha a jövedelmező gazdálkodás, a tőke megőrzése és gyarapítása, a vagvonérdekeltség, a tulajdonosi motiváció nem egyszerűen a gazdaságirányító apparátusok által számon kért mutatók lesznek, hanem belső hajtóerővé, a siker legfontosabb mércéjévé válnak- Működőképes mechanizmusok kellenek, nem egyszerűen a korábbinál jobb állapotok. Programunk kulcskérdése a vállalkozói autonómia rövid idő alatti, éppen ezért kétségkívül nagy kockázattal járó ’megteremtése, a gazdálkodás liberalizálása. Ennek azonban feltételei is vannak. Nélkülözhetetlen a szigorú, protekcionizmustól mentes bankpolitika, a kereslet főként banki eszközökkel való kézben tartása, amely a kínálat növelésére serkentő feltételek mellett, az inflációs feszültségek enyhítésének alapvető eszköze. Elengedhetetlenül szükséges a következetes gazdaságpolitika kiegészítőjeként az erős szociálpolitika érvényesítése, amely a hátrányos helyzetűeknek esélyt ad. az igazságtalanságokat szocialista elveink szerint kiküszöböli, miközben teret ad a valós és társadalmilag elfogadható jövedelemdifferenciálódásnak. A piac működésének korlátái csak akkor szüntethetők meg, ha a vállalatok, szövetkezetek szigorúan saját erőforrásaikból élnek, A támogatások és kedvezmények szövevényes rendszerét rövid idő alatt )e kell építeni. Ugyanakkor a társadalmi élet egyes területein, így például a kultúrában, az egészségügyben, a piacon túlmutató értékrendnek is érvényre kell jutnia. A gazdaságpolitika kockázatát a társadalom jelentős része bizonyára vállalja, ha annak problémáit, feszültségeit, kedvező, de elkerülhetetlen negatív hatásait is nyíltan megvitatja. Ha világossá válik a közvéleményben, hogy a túlEszmecsere az értekezlet szünetében:. Zsuffa Miklós, a Nógrádi Szénbányák vezérigazgatója, Szalai László, a megyei pártbizottság titkára és Boldvai László, a KISZ Nógrád Megyei Bizottságának első titkára Megteremtjük a szervezeti kereteket Elismerni a valós teljesítményt és értékeket
