Nógrád, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-22 / 121. szám
1988. MÁJUS 22., VASÁRNAP NÖGRÄD 5 Folytatta munkáját MSZMP országos értekezlete Sándor László: Fogadjunk el mozgósító programot Közvetlenül a felutazás előtt egy idős, de még aktívan dolgozó, felszabadulás előtti párttag keresett fel, s azt mondta: Sándor elvtárs. közel 60 éve veszek részt a pártmozgalomban, de még ilyen széles körű érdeklődést sem kongresszusok, sem más pártfórumok előtt nem tapasztaltam. Ma.id megkérdezte: maguk, küldöttek, átérzik-e ezt a felelősséget, jól felkészültek? És hozzátette: végezzenek eredményes munkát, de vigyázzanak. az indulatok nehogy legyőzzék a józan észt. Ügy gondolom, hogy a múlt kritikája nem jelentheti az értékek elvetését. A jövő a nemzedékek együttes munkája, egvüttműködése után alakulhat. Azt már a salgótarjáni kommunisták fogalmazták meg: várják a pártértekezlettől, hogy gyorsítsuk meg. szélesítsük tovább, tegyük visszafordíthatatlanná a reformfolyamatot, a tennivalók fő irányában jussunk egységre, fogadjunk el mozgósító programot, az emberek hitét, bizalmát erősítő személyi feltételeket teremtsünk. Én személyesen olyan döntések részese szeretnék lenni, amit évek múltán is felemelt fejjel vállalhatok, nem kell szégyenkeznem miattuk. Ügy érzem, ehhez megfelelőek a feltételek. Osztatlan felelősség Bár a mai helyzet nem könnyű, optimista vagyok, úgy érzem pártunkban van elég erő és elhatározás a megújulásra, a változásra és a változtatásra. A párt a reform mellett kötelezze el magát! Ez ma egybevág a társadalom érdekével és általános igényével. Ezért is támogatom az állásfoglalástervezet alapvető szándékait. Nagyon fontos felismerésnek tartom, hogy a gazdasági stabilizáció és kibontakozás csak akkor lehet eredményes, ha a gazdasági reform szellemével összhangban álló megújulás megy végbe a társadalom más szféráiban is, mindenekelőtt a politikai intézmény- rendszer működésében. az emberek tudatában, gondolkodásmódjában. Ez alapvetően megköveteli, hogy új módon gondoljuk végig a pártnak a társadalom irányításában betöltött szerepét, annak érvényesítési módját. Bár magam is elfogadom, hogy a párt a szocialista építőmunka minden részletéért nem felel, de a társadalom egészéért osztatlan felelősség terheli. Ezért én elsősorban saját munkánkban keresem a jobbítás, a megújulás lehetőségét, a továbbhaladás garanciáit. Abból indulok ki. gazdasági hasonlattal élve, hogy pártunk is versenyhelyzetbe került. Nekünk a dolgozó tömegek megnyerése, a párt befolyásának növelése, a megcsappant bizalom visszaszerzése jelenti a verseny tétjét. Éppen ezért halaszthatatlan, hogy vonzóbbá tegyük tevékenységünket. Nem olcsó népszerűségre, hanem mindenekelőtt arra van szükség, hogy az emberekkel együttgondolkodva alakítsuk politikánkat, a társadalom minden rétege érzékelje a párt gondoskodását és időről időre bizonyítsuk, hogy alkalmasak vasvunk a vezetésre, kiérdemeltük a bizalmat. A nép ugyanis nem a törekvéseket. hanem a végeredményt minősíti. Nagyon fontos az is, hogy a párttagság jól érezze magát alapszervezeteiben, vonzódjon, érzelmileg is kötődjön a közösségéhez. A legprogresszívebb erők, főleg a fiatalok megnyeréséhez nélkülözhetetlen, hogy a párt tevékenysége nyitottabb, nyilvánosabb, megismerhetőbb legyen. Jobban kell láttatnunk mivel foglalkozunk, milyen viták zajlanak a pártban, mit támogatunk, mit ellenzőnk, milyen érvek alapján alakítjuk ki álláspontunkat. Ügy gondolom közösségi értékeinket, belső normáinkat is jobban meg kell ismertetni az emberekkel. De talán a legfontosabb vonzerő. hogy hirdetett elveink következetesebben tükröződjenek gyakorlatunkban és magatartásunkban, életvitelünkben. Azt hiszem jogos igénye a párttagságnak, hogy nem elégséges csak utólag megmagyarázni intézkedéseinket. Az ezek között fellelhető ellentmondások bizonytalanságot keltenek, rontják hitelünket, csökkentik a politikánk iránti bizalmat. Tegyük világosabbá, közérthetőbbé stratégiánkat, hogy mik a közeljövő céljai, hová akarunk eljutni, miilyen fő célokat kell szolgáljanak a napi, taktikai döntések. Ezért indokoltnak tartom a vitákban is felvetett igényt, hogy javítsuk ideológiai munkánkat, s támogatom azt a javaslatot is. hogy a Központi Bizottság által megbízott munkacsoport készítse el a párt új programnyilatkozatát. Ragaszkodás a régihez A párt tevékenységével kapcsolatban az állásfoglalás-tervezet is .kiemeli, hogy erősíteni kell a munka politikai — és hozzátenném — mozgalmi jellegét. Magam is azt tapasztalom, hogy üzemekben, szövetkezetekben, intézményekben fokozódó ellenőrzés kíséri azt a gyakorlatot, ha a pártszervezetek, a párttisztségviselők kinyilatkoztatásokkal, hatalmi szóval, hivatalnoki módon, helyenként még fellelhető pártgőggel dolgoznak. Ugyanakkor a társadalom minden rétegében él még a párt mindenhatóságába vetett hit, a csalhatatlanságérzet. Ezért időről időre felerősödik az operatív beavatkozások igénye, főleg a gazdaságban, várospolitikai kérdésekben. „A párt vegye jobban kézbe a dolgokat” követelés mögött a régi módszerekhez való nosztalgikus ragaszkodás húzódik meg. Több esetben tapasztalható, hogy a politikai eszközökkel történő befolyásolás hatékonysága iránt nincs elég bizalom, sokaknál önbizalom sem. Igaz, a politikai eszközökkel történő irányítás módszertani kidolgozottsága sem elégséges. Olyan kételyek is megfogalmazódnak, a párttagság egyáltalán al- kamas-e, elég felkészült-e erre a feladatra? Szélesíteni a pártdemokráciái Az állásfoglalás-tervezet vitája arról győzött meg bennünket hogy a párttagság igenis képes meghatározó módon hallatni hangját, a város közhangulatát formálni, közvéleményét befolyásolni. A folyamatos, igényes politizálásra azonban csak az a párttag alkalmas, aki a pártéletben, a párt fórumain felvérteződik ismeretekkel, érvekkel, megtanul kulturáltan vitázni. Ehhez azonban pártéletünkben gyökeres változásokra van szükség. Itt is előtérbe kell kerüljön az emberi képességek jobb hasznosítása, az ehhez szükséges feltételek megteremtése. Kulcsfontosságú a párt- demokrácia szélesítése, a jogkörök. decentralizációjának továbbfolytatása. Szükség van a pártban jó Központi Bizottságra és jól dolgozó területi szervekre. De következetesen érvényre kell juttassuk, hogy a pártnak alapszervezeteiben és tagjain keresztül kell erősnek lenni. A legcsekélyebb mértékben sem becsülöm le az irányító szervek testületéit, az ott hozott döntéseket. Ezek szükséges, de nem elégséges feltételei a jó minőségű munkának. Az irányítás hatékonyságának egyedüli fokmérője a hozott döntések megvalósítása. Szemléletünkben azonban még mindig jelen van a „jó határozat, rossz végrehajtás” alapszervezeteket sértő teóriája, vagy például az a kifejezés, hogy jobban be kell vonni a párttagságot a politika alakításába. Mintha valami külső erő gyakorolna gesztust, vagy az irányító szerv tenne ezzel szívességet. Vissza kell térjünk ahhoz a lenini gondolathoz, hogy a párt közös ügyeit a tagság közösen intézze, a párttag, az alapszervezet legyen a politikai élet főszereplője. Alapvető követelmény, hogy érezze saját fontosságát, szerepét. Tudja, hogy szükség van az ő tapasztalataira, véleményére, mert ez is kell a közös akaratképzéshez, cselekvéshez, ami nyomán változnak a viszonyok, a körülmények. Nyílt, őszinte légkörű közösségekre van igény, amelyben folyamatos a párbeszéd, kölcsönös a bizalom, a megbecsülés, a tolerancia. Ez az együttgondolkodás, a beavatottság érzete hozhatja közelebb a vezetőséget a tagsághoz, az irányító szerveket, apparátusokat az alapszervezetekhez. Nálunk, a városi pártbizottságon is többirányú gondolkodás folyik: hogyan lehetne még közvetlenebb kapcsolatot tartanunk a pártszervezetekkel, hogyan tudnánk kedvezőbb feltételeket teremteni munkájukhoz. Értékrendünkben nagyobb megbecsülést akarunk adni a Pártszervezetek irányába végzett munkának, a helyszíni segítségnyújtásnak, ezzel is elősegítve azt, hogy ne formális jegyek alapján ítéljük meg munkájukat. A párttagság kezdeményezéseire jobban építő, sablonoktól mentesebb pártélet kialakítása azzal is gyorsítható, ha a pártszervezeteket jobban érdekeltté tesszük saját ügyeik intézésében, ha önállóan dönthetnek és jobban viselik döntéseik következményeit, a jót és rosszat egyaránt. Megnőtt a helyi politizálás igénye, ezért is célszerű tágabb teret adni számukra, hogy eldöntsék milyen kérdésekkel akarnak . fogialkozni, hogyan szervezik munkájukat, milyen módszerekkel dolgoznak. A színesebb gyakorlat az ajánlottól vagy megszokottól eltérő módszerek nem jelenthetnek megbélyegzést, előítéletet. Az irányító szervek, így a mi feladatunk, hogy lényegesen nagyobb toleranciát tanúsítsunk az eltérések iránt, ne korlátozzuk a kezdeményezéseket, segítsük a hatékony módszerek közreadását, ugyanakkor a munkaformák sokszínűsége erősítse alapvető kérdésekben a politikai egységet. Ha az irányító szervek — beleértve a Központi Bizottságot is — igen sok esetben eldöntőnek olyan ügyeket, amelyekben helyben több információ állna rendelkezésre. Megmagyarázhatatlan, hogy egy felelős testület minden lényeges kérdésben dönthet, csak abban nem, hogy kit hívjon meg a saját ülésére, ezt egy szinttel feljebb jobban tudják, nem gyakorolhat fontosabb hatásköröket, mert „úgymond” erre még nem elég felkészültek, de ugyanez a közeg meg- válaszhatja vezetőjét, erre már felkészült. D vállalkozókedv garanciái Sokat töprengünk mi is, hogy helyes-e az, ha vállalat- és intézményvezetőket városi szinten tartjuk hatáskörben, nem volna-e célszerűbb a munkahelyi pártszervek, vagy alapszervezetek ez irányú jógát és felelősségét erősíteni. Néha az is zavart okoz, amikor a megyei apparátus egy-két tagja jó szándékkal besegít a hatáskörünkbe tartozó ügyek intézésébe. Ügy gondolom, hogy a demokratikus centralizmus elvétől nem idegen az alulról építkezés, az önszerveződés. Ennek azonban megfelelő eszközökkel, jogkörökkel és ezzel arányos felelősséggel kell párosulni. Az önálló helyi kezdeményezések, a felelősségvállalás jelentik az alapvető garanciát az emberi készségek kiaknázásához, a gazdaságban, kultúrában, közéletben is igényelt vállalkozókedvhezBízom abban, hogy a párt- értekezlet megerősít, újabb lendületet ad ezekhez, de önkritikusan be kell ismernem azt is, hogy az eddigi cselekvési lehetőségünk is nagyobb volt annál, mint amit teljesítettünk, A Központi Bizottság új- jáválasztásától azt várom, ■ hogy a reformok iránt elkötelezett, azokat végrehajtani kész, az elkerülhetetlen feszültségeket is vállalók kapnak bizalmat és e követelmények szellemében újulnak meg a Központi Bizottság szervei is. Nógrádi visszhang Miként szerte az országban, Nógrád megyében is nagy várakozás előzte meg az országos pártértekezletet, nagy figyelem kíséri megyeszerte a tanácskozás résztvevőinek munkáját. Munkatársaink az első véleményeket foglalták csokorba. Kollár András vanyarci tanácstag, a Budapesti Közúti Igazgatóság balassagyarmati üzemmérnökségének dolgozója: — Munkahelyi elfoglaltságom miatt az előadói beszédet nem hallottam teljes egészében, ezért inkább a hozzászólásokról mondom el véleményemet. Különösen megragadta a figyelmemet az a gondolat, mely szerint nekünk a munkás- osztállyal együtt és nem a munkásosztályért kell politizálnunk. Tapasztalat ugyanis, hogy az utóbbi jelszava alatt gyakran döntenek úgy. hogy a döntésekben nincs benne a munkásság, a többség akarata, ami lehetőséget ad a hatalommal való visszaélésre. Különben is sok szakmailag vezetésre alkalmatlan emberrel találkozhatunk az élet különböző területein. S megfelelő demokratikus gyakorlat híján — jellemző a pártra is — nem érvényesül kellően a vezető és a beosztott partneri viszonya, azaz nem egyenrangúak a véleménycserében, a vitában. Pedig az egyszerű embereknek is számos jó, alkotó jellegű javaslatuk van (lehet): ezek meghallgatása is előbbre vinne bennünket. Engem is elgondolkoztat, miért nem kerültek előbb szóba országunk súlyos gondjai, miért nem kapott időben a párttagság megfelelő magyarázatot. Vallom: ha az emberek látják a célt. meggyőződtek a kivezető út helyességéről, akkor vállalják a többlet- munkát és -terheket; mert tudják, van értelme. ☆ Harmos Ferenc, a palotáshalmi termelőszövetkezet főkönyvelője: — Kádár János előadói beszéde érthetően, főként a pártélet kérdéseivel foglalkozott. Megnyugtatott az az egyértelmű kiállása, hogy társadalmi-gazdasági életünkben fordulatra van szükség, és ennek eszköze a reform. Végre valaki kimondta a nagy nyilvánosság előtt azt is, hogy van ugyan kormányprogramunk a hatékony gazdálkodásra, annak végrehajtása azonban végső soron a termelőüzemekben dől el. Bizonyos pontokon persze ellentmondást is érzek a beszámolóban. Mire gondolok? Igaz, hogy a hatékony gazdálkodás differenciálja a teljesítményt, de a jelenlegi szabályozás nem ösztönöz a többre, hanem éppenséggel visszafogja az igyekezetét. Helyes elv, hogy a beruházási eszközöket a hatékonyan gazdálkodóknak kell juttatni, ne feledjük ugyanakkor, hogy vannak gyengébben gazdálkodók, akik helyes célokat tűztek ki, előbbre akarnak jutni, és kezdeményezésre ösztönözzük őket; ám hogyan tegyék ezt. ha nem kapnak hozzá a politikától, a kormánytól megfelelő támogatást. A beszámolónak ezért foglalkoznia kellett volna a pénzügvi politikával is. A mostani nagymértékű elvonások súlyos helyzetbe sodorják a gazdaságokat, s ezt szuper alap- és kiegészítő tevékenységgel is szinte lehetetlenség ellensúlyozni. ☆ Pintér Mihály, a salgótarjáni öblösüveggyár gazdasági igazgatóhelyettese: — Eigyelemfelkeltőnek és magával ragadónak ítélem meg Kádár János előadói beszédét. Valóban indokolt volt a pártértekezlet összehívása. A kiváltó tényezők — a közhangulat, illetve a kitűzött céljainktól való elmaradás — további, súlyosbító hatásait meg kell fékezni, és egv gyors ütemű fejlődésnek kell az előtérbe kerülniePersze ahhoz, hogy meginduljunk a változás útján, pártegységre van szükség. Akik nem támogatják eszméinket, s az ezzel szorosan összefüggő terveinket, azoktól meg kell válni, mert nincs helye a frakciózásnak. A többpártrendszernek sincs létjogosultsága, a megoldás nem ebben keresendő. Csak az bíráljon, aki megbízható, megvalósítható érvek birtokában van. A tartalom és jobbító szándék nélküli kritika nem használ, hanem árt. Az utalás, ami a tömegkommunikációs eszközökre is vonatkoztatható, nem véletlen. Gyakran találkozunk újságokban, vagy lá- tunk-hailunk a tévében olyan nyilatkozatokat, amelyek ném építő jellegűek. Az intézmény reformmal kapcsolatos észrevételem: ezt a párt kezdeményezte, s helyesen látja, hogy mindenkinek a saját helyén kell tudni felelősen dönteni. A párt ehhez biztosítja a politikai irányítást. A szorgalmas dolgozói kezek a hét végén sem pihennek. A pártértekezlet őértük is szól, mint, ahogy a határozatok megvalósításáért ők tesznek a legtöbbet. Felvételünk szombaton készült a Salgótarjáni Kohászati Üzemek hideghengerművében. — Hogy mit várunk a pártértekezlettől ? Természetesen a becsülettel végzett munka fokozottabb megbecsülését, amibe, sorolni sem kell, hogy mi minden belefér, — mondta a kép közepén látható, az SKÜ-ben 31 éve dolgozó Sós István. Véleményével társai, Nagy István, és Keszőce János is egyetértettek.
