Nógrád, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-22 / 121. szám

1988. MÁJUS 22.. VASÁRNAP

NÖGRÄD

3

Folytatta munkáját az MSZMP országos értekezlete

(Folytatás a 2. oldalról)

Sipos Géza ezredes, a Magyar Néphadsereg 1. hadtest- pártbizottságának első titkára kifejtette: a reformfolyamat folytatását, meggyorsítását a szocialista* társadalom felépítése érdekében a pártnak kell vezetnie. De a párt csak akkor lesz erre képes, ha változtatni tud — mert akarni már akar — munkastílusán. már itt a pártértekezleten is.

Hangot adott annak a véleményének, hogy a párttagság kész a megújulás érdekében a nehézségeket is vállalni. Jelentős siker, hogy a párttagok, az alapszerve- zetek a hadtestnél rádöbbentek saját felelősségükre, szerepükre. arra. hogy a megoldásokban ma még alulértékelik lehetőségeiket.

— Mi azt várjuk, hqgy a pártértekezlet foglaljon állást abban, ami a bevezető előadásban is elhangzott: a politikai intézményrendszer reformjának célja a népi hatalom erősítése; ebben kulcskérdés a párt saját tevékenységének megújítása; növekedjen a társadalom demokratizálódása, az állam, a társadalmi és tömegszervezetek szerepe — mondotta.

— Ehhez béke kell — tette hozzá. — Nem több eszközzel. nem több katonával ' fenntartott béke, hanem a lehető legalacsonyabb szinten megvalósítható egyenlő és elégséges biztonság. Ezzel azonosulunk, erre készülünk, s mindig csak ehhez kérjük a támogatást. A hadtest, a hadsereg személyi állománya nevében is biztosíthatom pártunkat, hogy a békéért és a belső nyugalomért készek vagyunk mindent megtenni.

Nemzetközi szintű versenyképességet

Németh Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára hangsúlyozta: a Központi Bizottság 1987. júliusi kibontakozási programját és az ezen alapuló kormányzati stabilizációs munkaprogramot a párttagság, a társadalom támogatta, de az eltelt közel egy év alatt az egyetértés és a támogatás mellett erősödött a türelmetlenség is. A párt- és állami vezetésnek is az a meggyőződése, hogy a gazdaságban gyökeres változásra van szükség. Az ehhez szükséges feltételek kialakítását megkezdtük. Következtetésünk egyértelmű: mindenben és egyszerre javulást eredményező, azonnali fordulatot nem remélhetünk, s felelősen ma sem ígérhetünk.

A magyar gazdaság évek óta visszatérő strukturális problémáit, egyensúlyzavarait a múlt öröksége, az elkövetett hibák és tévedések együttesen okozzák. Ennek következménye a termelési tényezők alacsony hatékonyságú hasznosulása, az infrastruktúra általános elmaradottsága, a piac kiépítet- lensége. a tőkepiac vagy a nagyobb teljesítményre ösztönző és serkentő verseny hiánya.

Szembe kell néznünk a társadalmi, emberi tényezőkben mutatkozó gondokkal »is: a népesedési folyamatok kedvezőtlen alakulásával, a lakosság egészség- ügyi állapotának romlásával, a társadalmi beilleszkedés zavaraival, a munkaerkölcs lazaságaival, a munkakultúra egyenetlenségével. Vitathatatlan, hogy e problémák megoldásához, a feszültségek oldásához több pénzre lenne szükség. Sokat nyerhetünk azzal, ha megszüntetjük gazdálkodásunkban a pazarlást, ha jobban megszervezzük a munkát, ha átcsoportosítjuk az eszközöket, de a bővebb anyagi forrásokat elsősorban nem a takarékoskodás, hanem a bátrabb. a szabadabb és főképpen ésszerű vállalkozás biztosítja.

Régóta foglalkoztat mindenkit, hpgy a veszteséges tevékenységek, illetve vállalatok életben tartására igen nagy összegeket költünk. Nyilvánvaló, hogy ezt a jövőben nem folytathatjuk, de meggyőződéssel vallom: a magyar népgazdaságban nagy jövedelemkiesés nem csupán a veszteséges vállaltatoknál, hanem azáltal is keletkezik, hogv elszalasztjuk a nagyobb nyereség, a nagyobb jövedelem elérésének lehetőségét. Ezért szakítanunk kell azzal a felfogással és gyakorlattal, amelv a középszerűséget, a felszínen maradást honorálja anyagi és politikai értelemben egyaránt. Ahhoz, hogy a vállalati önállóság kiteljesedjen, s a szabályozás elfogadható stabilitását elérjük, a gazdálkodás feltételeit lehetőleg törvényekben kell szabályozni.

Minden lehetséges eszközzel segítenünk kell a versenyképesség nemzetközi szintre emelését, az exportorientáció erősítését. Ez parancsoló szükségszerűséggé teszi a KGST-orszá- gok közötti együttműködés új alapokra helyezését. Ugyanakkor igényli az intézményes kapcsolati formák megteremtését is más gazdasági integrációs szervezetekkel, elsősorban az Európai Gazdasági Közösséggel. A magyar gazdaság fejlesztéséhez hosszabb távon is szükség lesz külső forrásokra. De a jövőben az eddiginél sokkal inkább a működő tőkére, az ahhoz kapcsolódó fejlett technika, és technológia behozatalára kell támaszkodnunk. Az új társasági törvény keretei között olyan megoldásokat is szorgalmaznunk kell, hogy fennálló adósságunk egy részét át tudjuk alakítani a külföldi fél vállalkozási érdekeltségévé.

Nagy tartalék és szervezőerő rejlik a .szocialista tulajdonviszonyok fejlesztésében, a vállalkozások formáinak gazdagításában, a tulajdonosi érdekeltség erősítésében, a társadalmi tőke mobilitásának javításában. Ezért támogatjuk a korszerű, a mai kor követelményeinek megfelelő társasági törvény megalkotását, amely az eddigieknél jobb lehetőséget teremt a különféle szocialista tulajdonformák, a magántulajdon, valamint a külföldi tulajdon működéséhez.

A fogyasztás- és jövedelemkorlátozó politika helyett a teljesítményelv kemény érvényesítése az az út, amelyet járnunk kell. De nemcsak a teljesítménynek megfelelő jövedelmet kell hangsúlyozni, hanem az adott jövedelemhez tartozó munkát mindenkitől meg is kell követeim.

Megoldandó kérdés a részvénytársaság, a tőzsde beilleszkedése a szocialista tulajdonviszonyok működésébe, a tolerálható infláció vagy az állami adósságvállalás mértéke. Mindez rövid és hosszú távon, különböző társadalmi problémákat, eltérő egyéni és közösségi érdekeket érint. Megoldásuk csak a gazdasági és társadalmi előnyök és hátrányok nyilvános mérlegelése alapján alakítható ki.

Az ellentmondó érdekek és körülmények közepette kell megtalálnunk a társadalmi fejlődés számára összességében optimumot jelentő, elfogadható megoldásokat.

Politikai intézményrendszerünk reformja lehetőséget ad arra, hogy a gazdaságirányításban az építésvezető szerepét a kormányra

bízzuk és a kormánytól a parlament kérje számon a megvalósítást. A párt pedig a koncepcióért tartozzon felelősséggel tagságunknak és társadalmunknak.

A gazdálkodás stabil értékbázisát, a piac működtetéséhez • szükséges késztetést és kényszert csak alulról, a család, a kisközösségek, az egymásért dolgozó és tevékenykedőket összefogó egyesülések kiépülése útján biztosíthatjuk. A politikának támogatnia kell az ehhez szükséges formákat, hiszen a történelem sokszor igazolta már, hogy a közömbösségből, az irigységből, az önkizsákmányoló és a humánum szempontjából megalázó munkából csak akkor lehet kikerülni, ha az egyén számára is értelmet nyer az egymásért való munkálkodás és a nép igazságérzeté éel találkozó politika válik a mindennapok gyakorlatává.

Schmidt Ernő, a szombat- helyi FALCO Fakombinát vezérigazgatója a teljesítmény, az érdekeltség, a vállalkozás összefüggéseit elemezve mindenekelőtt a kisvállalkozások szerepéről

szóit: — Akisvállalkozót én olyannak képzelem el, akinek nincs tőkéje, vagyona, hanem csak szaktudása, képessége és vállalkozókedve_ van. Ezeknek a vállalkozó kedvű embereknek kellene az elindulás lehetőségét megteremteniük. A szükség, a kényszer már kierőszakolt egy figyelemre méltó megoldást azok számára, akik napjainkban foglalkoztatási gondokkal küzdő térségeinkben munka nélkül maradtak. Nekik létrehozott a kormány egy úgynevezett újrakezdési támogatási alapot.

Máshol már jól ismert az úgynevezett kockázati tőke szerepe, éppen a kisvállalkozásban. Ott nem adnak annak hitelt, aki egyébként is gazdag, hanem a vállalkozó ötletét finanszírozzák, haszonrészesedés kikötése mellett. És akkor is finanszírozzák, ha a vállalkozónak nincs garanciája a hitel visszafizetésére.

Gráf József, a szigetvári városi pártbizottság első titkára a párt belső életével foglalkozva kiemelte: abban többé-kevésbé minden párttag egyetért, hogy a párt működésének vezérelve a demokratikus centralizmus legyen. A helyes elvek azonban már jó néhányszor megfogalmazódtak, ám a gyakorlat mégsem ennek megfelelően alakult. Sürgető feladat tehát a pártélet demokratizálása, a párt egész tevékenységének, vezető

A kisvállalkozási forma nálunk is megtette a kezdeti botladozó lépéseit, azután össztűz zúdult rá. Rögtön kezdtük félteni a főmunkaidő becsületét. Adatok keringtek a vállalkozásból származó nyereségsummákról. Nem lehetett azonban hallani a csődbe ment kezdeményezésekről és a nyomukban megjelenő anyagi veszteségekről. A vállalkozás nyomán törvényszerűen megjelennek a társadalomban a jövedelemkülönbségek, az egyéni gyarapodás. Ha az egyéni gyarapodást nem engedjük, vagy korlátok közé szorítjuk, akkor árutermelő gazdaságunk motorját kapcsoljuk ki.

Katona Béla, az MSZMP XVIII. Kerületi Bizottságának első titkára arról szólt: most el kell dönteni, hogy ragaszkodunk-e a korábban kialakult modell további fenntartásához kisebb változtatásokkal. Ez mindinkább a fejlődés peremére sodor minket. Vagy vállaljuk a rövid távon nehezebb, de hosszabb távon egyedül célravezető megoldást, a rendszer átfogó minőségi megújítását olyan stratégiai változtatások segítségével, amelyek egyértelműen szocialista jellegűek.

Kifejtette, hogy az utóbbi utat kell választani. A továbbiakban arról szólt, hogy ennek megvalósítása nem egyszerű feladat, mert nálunk is jelentkeznek a változtatástól félő, attól esetenként saját kicsinyes, személyi hatalmukat óvó, konzervatív erők.

Fontos lenne végiggondolni, hogy a formailag meglevő lehetőségek ellenére, 'miért nem volt jellemző mindeddig a szabad véleménynyilvánítás és a vita még a párt testületéinek munkájára sem. Arra a kö-J vetkeztetésre jutott, hogy a véleménynyilvánítások elmaradásának legdöntőbb oka a veszélyérzet hiánya volt. Nem volt veszélyérzete a testületek tagjainak, mert éveken keresztül senki nem kérte tőlük számon, hogyan és kinek az érdekeit képviselik az adott testületben.

szerveinek fokozottabb ellenőrzése a párttagság által. Ennek feltétele a nagyobb nyilvánosság.

A döntéshozatal mechanizmusáról szólva kifejtette: nem jó, hogy a határozatok jelentős része egyikét lépcsővel feljebb születik, mint ahol kellene. Megkönnyítheti a helyes döntések meghozatalát, ha a párttagság többet tud az irányító szervek tevékenységéről, a választott testületi tagok munkájáról. Ez egyben arra is lehetőséget nyújthat, hogy érdemibbé váljon a vezetők kiválasztása.

Szóvá tette azt is: a párttagok körében nem találkozott egyértelmű helyesléssel a korlátozott idejű választhatóság, a kötelező rotáció elve. Sokan úgy tartják, hogy a kizárólagos kritérium az alkalmasság legyen.

Kovács András filmrendező feltette a kérdést: mit tudunk realizálni azokból az értékes gondolatokból, amelyek a pártszervezetek vitáiban, és ezen az értekezleten felhalmozódtak? — Az állásfoglalás-tervezet rengeteg hasznosítható gondolatot tartalmaz — hangsúlyozta —, s nem is lehet ez másképpen, hiszen ez volt kiindulópontja eszmecserénknek. Az állásfoglalás-tervezet — és ezért szavazok mellette — lehetővé teszi a változásokat, de nem fogalmazza meg nyíltan ezeket. Vitáinkban ugyancsak tükröződött ez a kettősség: az ellenvélemények árnyalatokban fogalmazódtak meg, tehát részben ismerni kell,

Farkas Kálmánná, a hatvani Bajza József Gimnázium igazgatóvá a párt vezető szerepének fontos elemeiről, a szó és a tett egységéről megállapította: ha ez megbomlik, akkor elveszítjük a párttagok és pártonkívüliek bizalmát. A bizalmat visz- sza kell nyernünk. A felszólaló a továbbiakban javasolta, hogy a Központi Bizottság és a párttagság kapcsolatának javítására a KB valamennyi üléséről adjanak ki rövid időn belül jegyzőkönyvet, s az elhangzottakra az alapszervezetek írásban is reagáljanak, így a párttagok megismernék e testület munkáját, vitáit, a döntéshozatalt, a párttestület pedig 'megismerné döntéseinek fogadtatását.

Szabó István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Nádudvari Vörös Csillag Tsz elnöke, a TOT elnöke annak a véleményének adott hangot, hogy a párt politikai mozgástere — a külső körülmények miatt — szőkébb volt a szükségesnél és annál, mint amit arról sokan feltételeznek. Ezzel összefüggésben felvetette . azt a kérdést, hogy a rendelkezésre álló mozgástérben a párt meg- tett-e minden lehetségest és szükségest, majd így folytatta: mai fejjel — két évtized tapasztalata alapján — én is úgy gondolom, hogy a reformintézkedések részlegessége, lassú folvahogy ki mondja azokat, másrészt ismerni kell a témát. Holott mindannyian tudjuk, az éles fogalmazásnak az az előnye, hogy világossá, félreérthetetlenné teszi az ütközést, és ezzel önmagában is gondolatokat ébreszt.

Én is szeretnék élesen fogalmazni ... Ennek a pártértekezletnek a ténye önmagában történelmi jelentőségű, mert lehetőséget teremtett a közös gondolkodásra, megvalósíthatóvá teszi a generációváltást, amely szintén feladatunk. De — és ezért van szükség az éles szavakra — egy lépéssel még tartozunk. Lukács György gondolata volt, 21 esztendeje a Népszabadságnak adott nyilatkozatában fogalmazta meg: nem lehet eredményes a gazdasági reform, ha nem párosul politikai reformmal. És mint ideológus hozzátette: szükséges a visszatérés Marxhoz,

E nyilatkozat óta két évtized telt el, s ezalatt hozzászokhattunk, hogy remek szövegeink vannak, de mintha az alkalmazásról, a végrehajtásról kevésbé egyértelműen beszélnénk.

rnata, netán elakadása vagy visszarendeződése drámai módon csökkentené a magyar társadalom cselekvő- képességét, a gazdaság életerejét.

A felszólaló ezután agrár- termelésünket, agrárpolitikánkat értékelte. Ez — mondotta — nagymértékben járult hozzá annak idején az életszínvonal növeléséhez, a belső stabilitáshoz és eredményeink nemzetközi elismerésének kivívásához. Erősítette az osztályok és rétegek szövetségét, a közmegegyezést- Nem csekély mértékben szolgálta az utóbbi évek nehézségeinek elviselését, áthidalását. Mindenekelőtt az tette ezt lehetővé, hogy sohasem mondtunk le a különböző tulajdonformák és szektorok együttes működtetéséről. A rugalmasabb szövetkezeti formák meghatározó szerepe jó találmányunk. Mint ahogy az a nagyüzem és a kisüzem, a közös és a háztáji célszerű ötvözése is. Jó irányba hatott az átlagosnál ösztönzőbb anyagi érdekeltség, a nagyobb döntési szabadság, a kockázatvállalási és a vállalkozási lehetőség.

Napjainkban a mezőgazdaságot sem hagyják érintetlenül azok a működési zavarok, amelyek a magyar gazdaságot általában jellemzik, és ezek veszélyeztethetik a kibontakozás sikerét. így törekvéseink ellenére sem szűnt meg az a gyakorlat, hogy a jól gazdálkodó szervezetek jövedelmét a költségvetés átcsoportosítja; több száz, az egyik napról a másikra élő gazdálkodó szervezetek száma; egyes helyeken megtorpant, máshol még el sem kezdődött a jó vezetői képességek, az igényesség, a korszerű szaktudás, a munkakultúra számonkérése, általánossá tétele, megbecsülése. Ehhez járul, hogy a szövetkezeti parasztság közösből származó jövedelme elmarad a más szektorban dolgozókétól.

Az állam nem mondhat le arról a lehetőségről, hogy a gazdálkodást irányítsa, a gazdálkodókat befolyásolja a céljainak megfelelő magatartásra. De a szabályozó rendszer bürokráciáját le kell építeni ahhoz, hogy a felelős, hatékony vállalkozói gazdaság kibontakozhasson.

(Folytatás a 4. oldalon.)

Helyes elvek, eltérő gyakorlat

Meghatározó szerep a rugalmas szövetkezeti formáknak

Nógrádi küldöttek az ülésteremben