Nógrád, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-22 / 121. szám
2 NOGRAD 1988. MÁJUS 22., VASÁRNAP Folytatta munkáját az MSZMP országos értekezlete Kádár .János és Grósz Károly beszélget az MSZMP országos értekezlete második napján. Mögöttük Lukács János és Lázár György. Tímár Judit, az MTA Regionális Kutatások Központja alföldi kutatócsoportjának tudományos munkatársa rámutatott: a falvak népességmegtartó képességéhez először is olyan összetételű lakosság szükséges, amelyben még megvannak az egyszerű népességreprodukció feltételei. Elengedhetetlen továbbá a gazdasági megtartóképesség is. s olyan időszakban, amikor a hatékonyságot tűztük zászlónkra, nem sok esélye marad a ..levetett" technológiával, ráfizetéssel dolgozó kisüzemeknek. Szükség van a népesség megtarSzűrös Mátyás, az MSZMP KB titkára a stabilizációs és kibontakozási program valóra váltásának legfontosabb külső feltételeit elemezve hangsúlyozta: — A szocializmus, a munkásmozgalom egésze felelősségteljes időszakot él át: történelmi korszakváltáshoz, világméretű reformkor küszöbéhez érkezett. Az elméleti alapokat is mélyen újragondolva, gyökeresen meg kell újulnia, mert csak így válhat jövőbemutató alternatíviává az emberiség számára. A magyarországi fejlődés ennek az általános folyamatnak szerves része, sőt, bizonyos értelemben előfutára volt, és ma is előrelen- díitője lehet. A magyar és az egyetemes szocialista fejlődés eme ..egyiránvúságá- na'k” jelentőségét aláhúzza az a történelmi tapasztalat, hogy gazdasági és politikai reformterveink következetes megvalósítása nem nélkülözheti a megfelelő nemzetközi szocialista hátteret. Egv szocialista ország elszigetelten, magára hagyatva, aligha képes következetes és átfogó reformpolitika folytatására: különösen érvényes ez a kisebbek számára. Nekünk fontos háttér és bátorítás, hogy a közelebbi és távolabbi szocialista környezetünkben zajló történelmi jelentőségű változások ma már nemhogy fékeznék, hanem inkább ösztönzik és segítik immár két, sőt három évtizedes törekvéseinketAbban, hogy nemzetközi politikai körülményeink kedvezően változtak az elmúlt két-három évben, legnagyobb hatása és jelentősége annak van, hogy a szocialista világban kibontakozóban van a szocializmus megújhodása. Kétségtelen persze, hogy a reformfolyatásához legalább minimális infrastruktúra kiépítésére is. Csakhogy kérdés, megfelelő munkalehetőségek híján és idős lakossággal hogyan teremthető meg az elvárt „önerőre támaszkodás". Számos olyan apró falu létezik, ahol már nincs esély a demográfiai erózió megállítására. Akkor pedig ne keltsünk hamis illúziókat az ilyen települések lakóiban. Ki kellene jelölrri a legfontosabb, reálisan véghezvihető feladatokat, pontosan meghatározva, hogy mit. minek az árán tudunk megvalósítani. mat a világszocializmus fejlődésének még nem kizárólagos, hanem kiteljesedöben. fejlődőben levő irányzata, a kor követelménye. A változások legfontosabb jellemzői között említette, hogy enyhült a nemzetközi légkör, nőtt a bizalom a kelet—nyugati kapcsolatokban, mindenekelőtt azért, mert javult a szovjet—amerikai viszony. A magyar külpolitika élt a kedvező változások kínálta lehetőségekkel, aktív nemzetközi szerepet vállalt magára. — Társadalmi rendszerünket és gazdaságunkat úgy tehetjük hatékonnyá — folytatta —, ha hazai reformunk és nyitottságunk révén egyre több ponton és még szervezettebben csatlakozunk a világgazdasági, a nemzetközi politikai rendszer egészéhez szocialista és tőkésviszonylatban egyaránt. Mindez további aktív nemzetközi szerepvállalást igényel, nem hagyhatjuk sodortatni magunkat az eseményekkel. részt kell vennünk a számunkra is kedvező külső feltételek formálásában és tartóssá tételében. A többi között a szocialista országok két- és többoldalú együttműködésének tartalmi és szervezeti korszerűsítésében, abban, hogy létrejöjjön a KGST- nek a tagállamok fejlődését dinamizáló funkciója. Ahhoz, hogy a világ országainak körében jó nevünket megtartsuk és egyenrangú, együttműködésre érdemes partnerként kezeljenek bennünket, a magyar külpolitikának meg kell őriznie és új vonásokkal kell gazdagítania azt a cselekvőképes, gondjainak leküzdésén fáradozó szocialista reform-Magyarország képet, amely rólunk az elmúlt két évtizedben a világban kialakult. Szocialista és tőkéspartnereink most nem azt várják tőlünk, hogy gondjainkat egy csapásra megoldjuk, de arra számítanak, hogy gazdasági és politikai működési zavarainkra gyorsan reagálva képesek és készek legyünk időben tudatosan, a feszültségeket is vállalva cselekedni. Az eredményes külpolitikai munkának ma két elengedhetetlen belső feltétele van: a stabilitás megőrzése, valamint az elavult gazdasági és politikai struktúrák átalakítása. A pártértekezlet dokumentumtervezetének vitája során elhangzott vélemények újólag igazolták azt is, hogy külpolitikánk időszerű," belpolitikailag is indokolt feladata a határainkon túl élő magyarság sorsával való törődés. A problémát természetesen nem mi kerestük magunknak, számos gondot a körülmények kényszerítettek ránk. A séma, mely szerint „a nemzetiségi kérdés tökéletesen megoldódott”, ugyancsak a múlté. Párttagságunk körében gyakorlatilag teljes az egyetértés azzal, hogy pártós állami vezetésünk az utóbbi időben nyíltan is síkraszáll minden nemzetiség kollektív és egyéni jogainak szavatolásáért, feliép a nemzeti önazonosság megőrzésének korlátozása. a méltatlan megkülönböztetés és a durva beolvasztási törekvések ellen. A magyar közvéleményt különösen és joggal aggasztja a Romániában élő magyarság sorsának alakulása. Az aggályokat erősíti a körükben tömegessé váló áttelepülés kényszere. Lakosságunk többsége együttérez a hozzánk érkezőkkel, kész segíteni rajtuk. Ugyanakkor annak is tudatában vagyunk, hogy az áttelepülés nem oldhatja meg egy kétmilliós közösség gondjait. Minden ember természetes joga, hogy törvénytisztelő polgárként szülőföldjén boldogulhasson. Népünk, párttagságunk azt reméli, hogy ez a feszültség a civilizált nemzetközi normák. a lenini nemzetiségi politika, a népek, nemzetek önrendelkezése elveinek érvényesítésével végül megnyugtatóan rendeződik. Az MSZMP, a magyar kormány ennek érdekében cselekszik, és mindig kész a kielégítő megoldás előmozdítására. A szocialista Magyarország hozzájárul a világ jobbításához. Dr. Tényi Jenő, a Pécsi Orvostudományi Egyetem intézetvezető egyetemi tanára bevezetőben a népegészségügy helyzetéről szólt. — Ide- tartozik-e egyáltalán ez a kérdés? — kérdezte, majd így folytatta: mint kommunista orvosnak mély meggyőződésem, hogy igen. Nemcsak azért, mert a munkás- mozgalom a dolgozó emberek életkörülményeinek jobbításáért harcolva mindig is küzdött az egészségért, de idetartozik azért is, mert pártunk egészség- politikája segítette elő hazánkban a nagy népbetegségek visszaszorítását, a közegészségügyi és járványügyi viszonyok javítását, az orvosi ellátás ki- terjesztését. Ezekre joggal lehetünk büszkék, mint történelmi eredményekre. Beszédének további részében a professzor már gondjainkat ecsetelte. Az ezer lakosra jutó általános halálozás, a születéskor várható átlagos élettartam, a társadalmi beilleszkedési zavarok előfordulási gyakorisága aggodalomra ad okot. A körülmények azonban nem végzetszerűek, van kiút — hangsúlyozta dr. Tényi Jenő, majd rámutatott: a nemzetközi és hazai tudományos tapasztalatok egyaránt azt mutatják, hogy ez a kiút a társadalmi méretű összefogásban és tudatos cselekvésben, az egészségpolitika megújításában és a különböző társadalmi szektorok együttes, az összefogáson alapuló cselekvésében jelölhető meg. Dévainé Seres Erzsébet, a Kaposvári Tejipari Vállalat osztályvezetője az alap- szervezeti munka fontosságáról beszélt. Emellett érvelve elmondta: minden kommunista valamelyik pártalapszervezetnek a tagja, az alapszervezetek szervezetileg átfogják egész társadalmi-gazdasági életünket. A párt politikáját ki-ki a munkahelyén valósítja meg. Ha nem így gondolkodunk, nem így fogjuk fel a párttagok, a pártalap- szervezetek hivatását, akkor a párt vezető szerepe, egysége nem érvényesülhet. A pártértékezletnek ki kell mondania, hogy az alapszervezetek a pártmunka műhelyei, s nem „leosztott” feladatok végrehajtói. Ezután szólalt fel Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. Elöljáróban kijelentette: — Az állásfoglalás-tervezetet elfogadom, annak politikai irányvonalával egyetértek. Annyi okos szó és fontos gondolat elhangzása után mind szűkebb térre szorulnak azok, akik még valami újat, fontosat akarnak mondani. Így aztán egyre többen leszünk, akik a változás szándékát megerősítő hitvallást vállalják inkább, mint újabb javaslatok megtételét. Hiszen tudjuk, hogy milyen keveset érnek azok a javaslatok, amelyek mögött szervezett erőket és szervezeteket nem tudnak felsorakoztatni. Éppen most van itt az ideje, hogy elkötelezzük magunkat az új szervezeti elvek mellett, amelyek az egység görcsös és bénító követelményei helyett a vitában, az áramlatok küzdelmében, a kisebbséget is védő, alkotó környezetben alakítják ki az új minőségű egységet. Ehhez elegendő, ám nélkülözhetetlen is a mély meggyőződés, s annak a nagy önuralmat kívánó türelemnek a megteremtése, amely tiszteletben tartja mások jogát az önálló gondolkodásra. Ahol az egység rituális és monolitikus, ott az nem a haladás, hanem a hatalom szolgája. Ilyen helyen a vita a démon, mely az ellenség nevet kapja. Ahol az egység alkotó, ott a vita a megújulás eszköze. A magyar politikai élet a maga bonyolultságában ma a megosztottság jeleit mutatja, de éppen ezért tartalmazza a haladás lehetőségét. A fennálló viszonyok elutasítáVégezetül a pártélet nyitottságát, a tájékoztatás bővítését szorgalmazta, s azt, hogy a pártépítésben minél előbb mentesüljön a tagfelvétel gyakorlata a statisztikai szempontoktól. Krasznai Lajos, a Pest megyei pártbizottság első titkára utalt arra, hogy a párttagok közül sokan bizalmatlanná váltak a párt vezető testületéivel szemben, egv sajátos bizalmi válság jelei mutatkoznak. — Több mint húsz esztendeje, 1965-től kezdve, minden kongresszusi és más fontos pártdokumentumban folyamatosan megfogalmazódott a szerkezetváltás halaszthatatlansága, de érdemi előrelépést ebben a mai napig nem tudtunk elérni. Iparpolitikai határozat is született, egyelőre mindhiába. Hosszú idő óta nem sikerült megvalósítani azt a sokat meghirdetett gazdaságpolitikai célt, hogy az intenzív fejlődést a termelési folyamat lényeges területeire kiterjesszük. Ma sem tudunk elfogadható magyarázatot adni arra — még ezen a fórumon sem —, hogy a XIII. kongresszust követően, amikor már nyilvánvalóvá vált. hogy a nagyszámú prioritás teljesítésének gazdasági feltételrendszere ingatag alapokon áll, akkor a tervezés miért vállalta mégis e célokat? Ennyire felületesen értékeltük volna a helyzetünket? — A felelősségérzet és a tehetetlenség lassan minden szinten szembefordult egymással, amelynek eredménye az egymásra mutogatás és az önmarcangolás lettTömeges igény ma már, hogy ha a párt alkotmányosan is a társadalom vezető ereje, akkor mutasson a nemzet számára kivezető utat. És ez már inkább tömeges társadalmi követelés, mint a bizalom megnyilvánulása. sában ugyanis ma már nemcsak népgazdasági és á háztartási veszteségek miatti elégedetlenség munkál, hanem az a hit is, hogy lehet ezt másképpen is csinálni. Persze, hogy ez a bírálat viharát is meghozta. Félreérthetetlenül kinyilvánították a bizalmatlanságot a rendszer hivatalos intézményeinek működőképessége iránt. Zengett az ország a felelősség számonkérésétől, a garanciák követelésétől. De gondoljuk csak végig, hogy a rossz közérzetnek mi volt a valódi és általános oka. Ügy hiszem, legfőképpen a késlekedés és a tehetetlenség. Ezt erősítette meg a létbizonytalanság, a távlatnélküliség. Mégis" a gazdasági veszteségek, a morális lealacsonyo- dás miatti elkeseredés nem az önfeladás, hanem az öntudatosodás felé vitte társadalmunkat. A nép végrehajtotta a fordulatot. Most van megvalósulóban nálunk az a jenini alapgondolat, hogy a nép érdekeire hivatkozó kormányzást jel kell váltania a nép által való kormányzásnak. Ebben a fordulatban semmivel nem helyettesíthető szerepe volt a párttagságnak, mert miközben a pártnak, mint szervezetnek csökkent a tekintélye, megcsappant iránta a bizalom, a párttagság és a pártonkívüliek. a kommunisták és a nép. a nemzet egymásra találtak. Mi az, amit Magyarországon párttagok és pártonkívüliek egyaránt tudnak? Tudjuk, hogy a XX. században a katasztrófák kezelésére szolgáló összes tartalékunkat kimerítettük. Nincs több lehetőségünk katasztrófák elviselésére. Nekünk élni kell, és előbb- utóbb ismét jól élni. Ennek a célnak az eléréséhez új közmegegyezésre van szükség. A népfrontmozgalom történelmi feladata, egyben saját megújulásának is nagy esélye, részt venni ennek az új közmegegyezésnek a létrehozásában. Az új közmegegyezés előkészítésében a népfront — hivatásának is megfelelően — támogathatná a közjogi viszonyok megújítását, az alkotmány, a választási törvény reformját, a népszavazásról, valamint az egyesületekről szóló törvény megalkotását, az alkotmány- bíróság és a közigazgatási bíróság felállítását. Mindezek együtt biztosítanák a hatalom megosztását és ellenőrzését, hogy ezáltal szervezetileg és jogilag megszűnjön minden szinten az önkény és a hatalommal való visszaélés lehetősége. A közjogi viszonyok fejlesztésével együtt kell haladnia az állampolgári jogok kiteljesítésének, amelynek leltétele a szuverén törvényhozás, az önállóan politizáló kormány,j az erős tanácsi önkormányzat és az önrendelkezésre képes, az ország felelős birtokosaként viselkedő érett állampolgár. Ezek között az alkotmányos keretek között nem csökkenő, hanem növekvő szerepe lesz a pártnak és a vele autonóm módon, partnerként együttműködő társadalmi szervezeteknek, mozgalmaknak es az egyesületi törvény alapján alkotmányosan működő állam-’ polgári közösségeknek, érdekképviseleteknek. Vagyis, Mihail Gorbacsov szavait is idézve — hiszen azok. nagy örömünkre, egybecsengenek a mi törekvéseinkkel — a szocialista jogállam és a szocialista pluralizmus együtthatásával megteremthetjük az emberek közötti szolidaritásra, demokráciára és vállalkozókedvre alapozó hatékony, vonzó szocializmust, amely ugyan nem lépett ki még a szükségszerűség birodalmából, de lépteit a szabadság birodalma felé irányítja. Az értekezlet vitája megerősíti hitünket: újra élcsapat lehetünk. lesz magyar kibontakozás! Jelenlegi gondjaink döntő része éppen a gazdasághoz vezethető vissza, melyekből súlyos társadalmi feszültségek is keletkeztek — hangsúlyozta Izsák Gyula, a Bátaszéki Búzakalász Tsz elnöke. — Kulcskérdés a politika és a gazdaság kapcsolata. A politikának elsőbbsége van a gazdasággal szemben, persze nem úgy. hogy az objektív gazdasági törvényeket figyelmen kívül hagyja. — A mezőgazdaság a párt agrárpolitikájától azt várja, hogy adjon hosszabb távra szóló, világos, kiszámítható programot. A mezőgazdaságban nehezebb a szerkezetváltást megvalósítani, ’mint a gazdasági élet más területein, s a kiszámíthatatlan változásokhoz a mezőgazdaság — sajátos helyzete miatt — nem tud gyorsan alkalmazkodni. Nagy gond az agrárolló, amelyet az ágazat már nem tud elviselni. — Jogos a politika kérdése: mit tudunk adni? — tette fel végezetül a kérdést Izsák Gyula. Így válaszolt: — A jó program mellé felsorakozva, a biztosított mozgástér lehetőségei közepette, szorgalmasan, eredményesen és nyereségesen termelünk, becsületesen dolgozunk- Minőség, hatékonyság. innovatív szemlélet, rend, fegyelem s a de- tnokrácia széles körű kiterjesztése legfőbb vezérelveink. (Folytatás a 3. oldalon.) Meg kell őriznünk a reform-Magyarország képet flz állampolgári jogok kiteljesítése