Nógrád, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-21 / 120. szám

4 NOGRAD 1988. MÁJUS 21.. SZOMBAT Tanácskozik az MSZMP országos értekezlete Nyílt, őszinte vita Nógrádi küldöttek egy csoportja a tanácskozás szünetében A vita első felszólalója Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a budapesti pártbizott­ság első titkára volt. Bevezetőben kiemelte: a fővárosi pártvitákra az ak­tivitás, a sokszínűség, a konstruktivitás és a felelős­ségérzet volt a jellemző. A vita kezdeti szakaszában az átfogó és radikális reformok követelése állt középpont­ban. később hasonló igény­ként kapott hangsúlyt szo­cialista vívmányaink védel­me és a változáshoz szüksé­ges személyi feltételek meg­teremtése. Pártunk mindig gondosan ügyelt arra, hogy a pártélet a lenini normáknak megfe­lelően alakuljon. Az érdemi tevékenységet, a kommunis­ta szellemiséget mégis ki­kezdte a formalitás, a bü­rokratizmus. A tagság ezért eltávolodott a vezetéstől, a párt kapcsolatai lazultak a tömegekkel. Előrehaladásunk egyik kulcskérdése a politikai intéz­ményrendszer korszerűsítése. Bebizonyosodott, hogy úgy nem lehet eredményesnek lenni, hogy minden területen csak egy kicsit változtatunk. Ki kell mondani, hogy át­fogó társadalmi-gazdasági változtatások kellenek. Az áU fogó reform megvalósítása szembesít bennünket a mai intézményrendszerünkkel. Az államapparátus felépí­tése, az államigazgatás ta­goltsága, a minisztériumok szervezete és egy sor intéz­mény sok vonatkozásban ide­jétmúlt. Igenis változtatni kell a formákon, a struktúrán. Az intézményrendszert al­kalmassá keli tenni a gaz­daság menedzselésére, a gaz­dasági alkotmányosság érvé­nyesítésére. Egyetérteni az alapkérdésekben A politikai intézmény- íendszer korszerűsítését az egy párt rendszer viszonyai között kell megoldanunk, Úgy. hogy a vezető szerepet elíátó párt politikai tevé­kenysége fölött is széles kö- ui társadalmi ellenőrzés ér­vényesüljön. Természetesen elsősorban a pártnak kell rendelkeznie önkontroll-, ön­korrekciós mechanizmusok­kal. de ez kevés. Olyan nyil­vánosságot kell teremteni az egész fel épít mén.vrendszer számára — az érdekvédelmi szervezetektől kezdve az ál­lami és társadalmi szerve­zetekig —. amelyben. ha kell. perbe és vitába lehet szállni az irányító politikai párttal is. garanciákkal meg­erősített partneri viszony alapján. — Valós demokratizmus kell a párton belül. Meg kell felelni annak a jogos igénynek, hogy a párttagság csak úgy tud azonosulni a politikával, ha nem csupán vég! ehajtóia, hanem ala­kitója is annak. A párton belüli demokrácia fejlesz­tésével el kel! érni, hogy a Központi Bizottság és a pártbizottságok feladat- és hatáskörét az általuk válasz­tott és nekik alárendelt vég­rehajtó szervek ne korlá­tozhassák. Erősíteni kell a pártmunka mozgalmi jelle­gét, fel kell számolni annak hivatali és formális voná­sait. Korszerű tagoltságban újjá kell szervezni a politi­kai apparátusokat. hogy azok megfeleljenek a célul tűzött feladat- és hatáskö­ri elkülönüléseknek. Panker Mihály, a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár géplakatosa. fődarusa: Csak a magabiztosság, az erkölcsi tartás, a nehézségek megoldásában bizonyított ki­tartás és közös küzdelem kelt igazi szimpátiát az em­berekben. Sokunk nevében mondom: mi nem vagyunk hajlandók támogatni semmi olyan elképzelést, ami a párt vezető szerepét csökkentené, ami gyengítené a közmeg­egyezésen alapuló munkás­hatalmat és ezen keresztül gátolná vagy megkérdője­lezné a céljainkat. Ezért a vitáknak is megfelelő meder­ben kellene folynia. Tartoz­zon hozá gyakorlatunkhoz a vita, a helyes megoldások keresése, de az alapkérdé­sekben végre jó lenne egyet­érteni. az energiánk nagy részét pedig az értékteremtő munkára fordítsuk. Miben érdekelt az ifjúság? Szabó Tamásné, az Orszá­gos Kereskedelmi és Hitel­bank kiskunhalasi fiókjának vezetője kifejtette, az érde­keltségből sarkallt erőfeszíté­sek hatása semmi mással sem helyettesíthető. Fontos, hogy ne csak mondjuk, de' tegyük is meg: a nagyobb teljesítmény a vállalatnál és a dolgozónál egyaránt na­gyobb helyben maradó hasz­not eredményezzen. És ha ehhez ma az kell. hogy a költségvetés fogja vissza fo­gyasztását, akkor ezt tegye meg jövőnk érdekében. A bérreformról szólva han­goztatta: senkinek nem len­ne jó egy inflációt gerjesztő ár-bér spirál. De a jelenlegi bér elosztásában gondolkod­va is lehetne jobb az ösztön­zés. Ki tudja kiszámolni az elmaradt hasznot, amely a ki nem használt teljesítőké­pességből, a munkaerkölcs folyamatos romlásából szár­mazik? A meg nem hozott döntésekéid ki a felelős? — tette fel a kérdést. Nemcsak a politikai élet­ben — hangsúlyozta —. ha­nem a gazdaság minden te­rületén hinni kell a helyben való problémafelismerésben, a helyben való döntésben és a helyben való cselekvésben. — Kivel tart ma. s milyen a magyar ifjúság? — tette fel a kérdést Hámori Csaba, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Politikai Bizottságá­nak tagja, a KISZ KB első titkára, majd az ifjúság szá­mára meghatározó területek helyzetét ecsetelte. 1980 óta csaknem 90 ezerrel csökkent hazánk népessége, ugyanak­kor ennek négyszeresével a harminc éven aluliak száma. Az oktatásügy neki-nekilen- dülő majd alábbhagyó re­formhullámai és az anyagi feltételek fájdalmas hiánya oda vezetett, hogy ma is minden huszadik pedagógus képesítés nélküli, hogy mi­közben évente csak 24 ezren szereznek felsőfokú diplomát, csaknem 10 ezren az általá­nos iskolát sem fejezik be. Gond az elhelyezkedés is. Napjainkban összességében kevesebb munkahelyet kí­nálnak a gazdálkodó szerve­zetek, mint ahányan tanul­mányaikat befejezik. A la­káshoz jutás gondjairól szól­va kifejtette: a ^családok 20 százalékának házasságkötés után öt évvel még nincs ön­álló otthona. A fiatalok köz­életi szerepének és vezetővé válási esélyeinek gyengülését vázolva felhívta a figyelmet arra, hogy a népképviseleti és politikai testületekben a vezetők között ma alig ta­lálni harminc év alattit. — E folyamatok gyors megváltoztatására számítani irreális, hiszen felelős politi­ka a következő esztendőkre nagy ígéreteket nem tehet. Változást csak nagyobb tár­sadalmi teljesítménnyel. a gazdasági és társadalmi re­formot meggyorsítva, a ma­gyar szocializmust alapvető­en átalakítva, hatékonyabbá és demokratikusabbá téve remélhetünk. Egy átfogó re­form révén a fiatalok java. tehát a nagyobb tudású, szorgalmú, vállalkozó kedvű emberek kerülnek jobb hely­zetbe. erkölcsileg és anyagi­lag egyaránt. Az ifjúság a perspektívát adó, a gyors és határozott változásokban ér­dekelt. Nem külön az ifjúság érdekeit szolgáló, hanem jö­vőorientált társadalmat aka­runk — szögezte le a KISZ KB titkára. — A KISZ az utóbbi évek­ben markánsabban, har­cosabban politizál, »minek a párt, a társadalom és az ifjúság nagyobb részében jó a visszhangja, másoknál vi­szont megütközést kelt — állapította meg, javasolva az állásfoglalás-tervezet azon tételének megerősítését, amely e politikai gyakorlat folytatására biztatja az if­júsági szövetséget. Rajki Sándorné, a Gagarin Hőerőmű pártbizottságának titkára az elmúlt időszak tapasztalatait összegezve rá­mutatott: a párt a szüksé­gesnél kevesebb figyelmet fordított működésének meg­újításává. elhatalmasodott a formalizmus, ,a bürokrácia, felerősödött a tekintélyelv. Bebizonyosodott, hogy jó néhány kommunista vezető alkalmatlansága, életvitele ártott a párt tekintélyének. Gyenge a párton belüli de­mokrácia, a vezetés és a tagság eltávolodott egymás­tól, és ezért sem volt a döntési és irányítási folya­matokban megfelelő a kont­roll. Mindezek kifejezetten a pártra tartozó, csak álta­lunk megoldható és helyre­hozható problémák. A tag­ság erre vár: Ez nem egv feladat a sok közül, hanem a döntő feladat. Olyan párt­nak kell lennünk, amely elsőként és pontosan érzé­keli az élet változásait, nem tér ki a problémák elől, megalkuvás nélkül levonja a tanulságokat és halogatás nélkül cselekszik. Olyan pártnak kel! lennünk, amely a dolgokat folyamatában, történetiségében vizsgálja. Ezzel összefüggésben szor­galmazta: a pártértekezlet alkosson olyan állásfoglalást, amely konkrét feladatok sorát jelöli ki a párt tag­jai és vezető szervei szil- mára. Barta György, a Budapesti Műszaki Egyetem pártbi­zottságának titkára hangsú­lyozta, hogy a történelmi távlatvesztés, az értékzavar a napi politikai munkában állandóan jelen van. még­pedig azért, mert elkéstek, vagy elmaradtak az alko­tó viták a párt ideológiai munkájából. Hiányoznak azok az eredmények, ame­lyeket a pártnak már ko­rábban be kellett volna fo­gadnia a társadalomkutatás műhelyeiből. Ezután az információ és az informálás fontosságáról beszélt. Utalt arra: sokan elgondolkodtatónak tartják, hogy a párttagság, a hazai közvélemény egészét fog­lalkoztató egyik-másik kér­désről, újszerű megfogal­mazásokról és érvekről egy londoni sajtóértekezletről, vagy a minap egv amerikai tévétársaság riporterének rámenős kérdései nyomán értesülhetett. Kérdezni a hazai újságírók is tudná­nak. Azonkívül ezekhez a dolgokhoz, nekünk, az MSZMP tagságának kissé több közünk van, mint ne­kik, odakint. A bizalom helyreállításá­ra, az ifjúság visszaszerzé­sére, csak egy olyan párt képes, amely megőrzi tar­tását, komolyan veszi saját követelményrendszerét és nem adja fel az eszményeit. Egy olyan párt, amely nem bonyolódik bele kicsinyes, párhuzamos igazgatásba, formális helybenjárásba, egy szürke, unalmas pártélet adminisztrálgatásába. Keresztúry Dezső akadémi­kus, író kötelességének tar­totta, hogy pártonkívüliként néhány fontos kérdésben ki­fejtse véleményét. Az állásfoglalás-tervezettel foglalkozva kiemelte: azt a féligazságok fél árnyéka te­szi bizonytalanná. A való­ságnak a felét sem jellem­zi. ha csak a bajt állapítja meg — s a jobbnak vélt utat aligha jelöli meg jól, ha a bajokhoz vezető rosszat nem jellemzi. — Amennyire nagyra érté­kelem tehát az MSZMP ha­tározott szándékát a válság­helyzet feltárására, a szük­séges változtatások végre­hajtására, annyi aggodalom­mal is töltenek el a tervzet hiányosságai, aránytalansá­gai. A legveszélyesebbnek tartom a művelődés értéke­lésének aránytalanságát. Mű­velődés nélkül sohasem volt műveltség, értelmes válto­zás. jóravaló fejlődés. Gáspár Sándor, a Politi­kai Bizottság tagja, a SZOT elnöke kifejtette: helyes és természetes, hogy pártérte­kezletünk vitájának közép­pontjában a párt munkájá­nak. vezető szerepének töké­letesítése áll. II gazdaság élénkítéséért Felszólalása további részé­ben a szakszervezetek fel­adatairól szólott, hangsú- Ivozva. hogy a társadalmi- joizdasági megújulás elvá­laszthatatlan a dolgozók éle lenek javításától, a dolgozó emberek nagyobb megbecsü­lésétől, a róluk történő fo­kozottabb gondoskodástól. Majd így folytatta: — A gazdasági-társadalmi kibontakozási program meg­valósításának közvetlen ha­tásai egy ideg megterhelik, áldozatvállalásra kényszerí­tik a lakosságot. A kedvező hatásokat később érzékelni fogja mindenki. A társada­lom tűrőképességének azon­ban vannak határai. Ezért számolnunk kell a megkez­dődő folyamatok anyagi, ide­ológiai és politikai hatásai­val. Az adórendszer, a fog­lalkoztatási gondok, a ma­gán- és külföldi tőke megje­lenése, a nagyarányú inflá­ció az emberek gondolkodá­sát, politikai hitét is meg­próbáltatások elé állítja. A kibontakozási stratégia kör­vonalazása mellett már a közvetlenül előttünk álló évekre is olyan gazdasági célokat kell meghatározni, amelyek mérséklik azt a gaz­dasági magatartást. amely szűkíti a fogyasztást, és visz- szafogja a növekedést. A gazdaság élénkítésére fordít­sunk nagy energiát, ne csak a visszafogásra — tette hoz­zá. A SZOT elnöke a továb­biakban hangsúlyozta: a dolgozók többsége kész vál­lalni az átmenet nehézsége­it, óm százezrekre tehető azoknak, a száma, akik a megnövekedett terheket ne­hezen tudják elviselni. Nem halasztható tovább az ala­csony nyugdíjból élők hely­zetének javítása, akár a nyugdíjrendszeren, akár a szociálpolitika keretein be­lül. A szakszervezetek egyik kezdeményezői voltak a bér. reform kidolgozásának. En­nek azt kell eredményeznie — mondotta —. hogy a tör­vényes munkaidőben elér­hető keresetekből a dolgo­zók rendesen megéljenek. A SZOT elnöke ezután a szakszervezetek helyéről és szerepéről szólott: — 1957 óta a magyar szakszervezetek nem díszítő­elemei, nem kellékei a rend­szernek, hanem a hatalom részesei — szögezte le. majd így folytatta: — A mozga­lom ma ismét útkeresésben van. mert változó körül­mények között, nem egyne­mű közegben végzi majd munkáját. A szakszerveze­teknek meg kell erősíteni­ük a párttal az elvi alapo­kon nyugvó partneri viszo­nyukat: egyrészt elismerve i párt vezető szerepét és növelve annak politikai ha­tását. másrészt növelve a szakszervezetek eddigi moz­gásterét. biztosítva teljes önállóságát és felelősségét. Bieter Katalin, a Kontak- 'n Alkatrészgyár szentesi c árának szakmunkása. — Az állásfoglalás-terve­zet alaphangvétele, beállí­tottsága, önkritikus okfej­tése találkozott a párttagság rokonszenvével, ugyanak­kor mindez többek vélemé­nye szerint sem elegendő a lényegi változáshoz —mon­dotta. hozzátéve, hogy a végrehajtás garanciáit vár­iak a párttagok. — A párt politikája mellett nehéz úgy érvelni, hogy az ideológiai megalapozottság hiányos, az alapelvek tisztázásra, fino­mításra szorulnak. A továbbiakban javasol­ta, hogy az állásfoglalás sok­kal határozottabban fogal­mazza meg a bürokrácia, a megvesztegetés, a korrup­ció elleni fellépést, majd javasolta, hogy a megvá­lasztandó Központi Bi­zottságban több munkás kapjon helyet. Menyhárt Lajos, az MSZMP Debrecen Városi Bizottsá­gának első titkára annak a véleményének adott hangot, hogy ha a Magyar Szocia­lista Munkáspárt az ország társadalmi, politikai életé­ben betöltött vezető szere­pének megfelelően vezé­nyelni akarja a jelenlegi helyzet megoldását, akkor számba kell vennie a han­gulati tényezőket, meg kell tanulnia a társadalmi at­moszféra kezelését, mert az emberek megnyerése nélkül nem lehet megoldást találni. A politikai es munkastí- 1 usváltásnál arra kell töre­kednünk. hogy ez a párt ne csak a munkásosztályért po­litizáljon. hanem a munkás­osztállyal együtt. Be kelj vonni ezt az alapvető osz­tályt. és a társadalom min­den dolgozó rétegét a poli­tika alakításába, és akkor ez a kérdés, ami egy negyed­századdal ezelőtti osztályka­tegória alapján fogalmazó­dik meg. más akusztikát nyer politikai szövegeink- ken. Tulajdon és bizalmatlanság Dudla József, a Borsod- Abaüj-Zemplén megyei párt- bizottság első titkára az el­múlt időszak meghatározó élményt adó politikai vitái­ról szólt, arról a féltő fele­lősségről és tenni akarásról, amellyel a párt tagsága műltunkat. helyzetünket, feladatainkat elemezte. A hibát ott követtük el — mondta —. amikor hagy­tunk eluralkodni egv furcsa kettősséget. Míg egyfelől számos friss, új, jó felisme­rés született az elméletben, másrészről ragaszkodtunk a változatlan értékrendhez, és az azt közvetítő mecha­nizmusokhoz. Vagyis egy­szerre voltunk reformerek és konzervatívak. A párt vezető szerepének modernizálása megkívánja a politiku'ság újratanulását, hogy miként lehet politikai mozgalomként befolyásolni a gazdasági, a társadalmi fej­lődést. Mindennek igen fon­tos eszköze a nyíltság. Kovács Géza, a szabolcs- bákai tsz elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a gaz­daságban mindennél fonto­sabb egy olyan érdekeltségi forma kialakítása, amely az eszközök üzemeltetéséből a jelenleginél jóval hatéko­nyabb. a tulajdonosra jel­lemző teljesítményt képes kiváltani: s nem csupán a mezőgazdaságban, a szövet­kezeti forma esetében, ha­nem az állami tulajdont üze­meltetőknél is alkalmazható. Sürgette: a pártnak fel kell készítenie tagjait annak elfogadására, hogy nemcsak az állami tulajdon szocia­lista, hogy hárítsuk el azok bizalmatlanságát, akik ellen­zik a külföldi vagy magán­tőke termelésbe vonását, en­gedjünk teret a valódi vál­lalkozói közösségeknek, melynek természetes velejá­rója a jövedelemkülönbsé­gek megléte is. Karvalits Ferenc. az MSZMP Zalai Megyei Bi­zottságának első titkára a párt belső életével kapcso­latban kifejtette: — Meggyőződésem, hogy a társadalomnak nem egy­(Folytatás az 5. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents