Nógrád, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-18 / 117. szám

1988. MÁJUS 18., SZERDA NOGRAD 3 H lakásépítési árak 1983-87 között Átfogó reform szükséges A lakásépítési költségek és árak átlagosan 36—42 szá­zalékkal emelkedtek 1983 és 1987 között — állapította meg a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság az új lakások építésekor felmerülő díjak alakulását, és ennek okait fel­táró vizsgálatában. A jelentésben megállapí­tották, hogy az állami és a szövetkezeti lakások építési költségei öt év alatt az or­szágban átlagosan 36 száza­lékkal, Budapesten pedig 48 százalékkal nőttek. A költségnövekedésnek több mint a felét az építkezés­hez felhasznált különféle anyagok, szerelvények, aj­tók, ablakok, valamint az energiaárak és a szállítási költségek emelkedése idézte elő. Ezek együttesen az épí­tési költségek 60—80 száza­lékát adják. Az építési költ­ségek növekedéséhez, hozzá­járultak a drágább építési díjak, valamint az is, hogy igényesebb kivitelezésű, ked­vezőbb alaprajzú, magasabb szobaszámú, jobb minőségű anyagokból készült lakáso­kat építettek. Az új hőtech- nikai követelmények beveze­tésével például négyzetmé­terenként átlagosan 1000 forinttá] növekedtek meg az építési költségek. A lakásépítési árakat az utóbbi időben mind jobban növelték az úgynevezett já­rulékos költségek: a telek­árak, a tartós használatba­vételi díjak, valamint a közművesítési költségek és a tervezési díjak drágulása. Mig a korábbi években ezek a tételek csak kismérték­ben épültek be a lakásárak­ba, napjainkra már megha­tározóvá váltak. Ennek fő­ként az az oka, hogy csök­kent a tanácsok költségve­tési támogatása, s így arra kényszerültek, hogy ezeken a terheken megosztozzanak az építtetőkkel. A terület- előkészítési költségeknek ma 40—60 százalékát a telekvá­sárlók, illetve a lakásépítők viselik. Bár, a lakásberuhá­zási folyamatban részt vevő szervezetek — a tervezők, a lebonyolítók, az OTP — felszámított díjai külön-kü- lön nem túlzottak, ezek az összegek együttesen azonban a lakásépítési ár 7—9 száza­lékát is kitehetik, ami laká­sonként 60—80 ezer forintot jelenthet. Az OTP lakásépítési árai szabadárasak. A KNEB- vizsgálat szerint az általuk értékesített lakások négyzet­méterárai 1983 és 1987 kö­zött 42 százalékkal emelked­tek; a fővárosban ez a nö­vekedés jóval túllépte az átlagot. Az áremelkedés üte­me meghaladta az építési költségekét, ezt főként a já­rulékos költségek rohamos emelkedése okozta. A magánerőből épített la­kások és családi házak ösz- szes ráfordítási költségei 20—50 százalékkal nőttek 1983 és 1987 között, ennek oka pedig a telekáraik és közműköltségek, az építő­anyagok, a szállítási díjak, valamint a kisiparosok díjá­nak emelkedésében keresen­dő — állapította meg a vizs­gálat. A tanácsok a vízellá­tást és az elektromosener- gia-ellátást — részben az építtetők pénzén — megol­dották, azonban az út- és a gázvezeték-építés terheit csaknem egészében az épít- tetőkre hárították. Ezek a költségek több százezer fo­rintos többletet jelenthetnek. A családi házak összes rá­fordítása mindezek ellenére négyzetméterenként 2—3 ezer forinttal kevesebb, mint az állami, illetve a szövetkezeti lakásoké. A magánerős építkezése­ken gyakran alkalmaznak szakképzetlen munkaerőt: nincs egyetlen olyan szak­ipari tevékenység sem, ahol a munkáknak legalább a felét legálisan dolgozó szak­emberek végezték volna el. Ezért a kivitelezés sokszor szakszerűtlen. A KNEB ta­valyi vizsgálata az ilyen építkezések 70 százalékánál tárt fel szerkezetépítési hi­bákat. A jelenlegi beruházási rendszert elemezve a KNEB-vizsgálat megállapí­totta, hogy a tanácsok, a tervezők és a kivitelezők előzetesen nem mérik fel a lakásra várók igényeit, ezért a kínálat jelentősen eltér a kereslettől. A lakásépítési piacon még nem bontako­zott ki — a főváros kivéte­lével — a kivitelezők kö­zötti verseny sem. A taná­csok továbbra is „lakótelepi méretekben” hirdettek meg versenytárgyalásokat, ígv ezekre egy, vagy csak né­hány kivitelező tudott pá­lyázatot benyújtani. Ezért a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság olyan intézkedése­ket javasol, amelyek előse­gítik a tényleges piaci kí­nálat kialakulását. Szüksé­gesnek tartják a jelenlegi lakásépítési költségek és árak megfigyelési rendszeré­nek felülvizsgálatát, vala­mint a lakásberuházások irányítási rendszerének átte­kintését is. A KNEB állásfoglalása szerint a lakásépítési ár problémája nem egyszerűsít­hető le csupán árszint-növe- kedési kérdésekre, így nem elégségesek azok az intéz­kedések sem, amelyek kizá­rólag az áremelkedés féke­zését célozzák. Ezért a lakás- gazdálkodás átfogó reform­jára van szükség, s újra kell értékelni a lakáshoz ju­tás rendszerét is. %-í WMMRMfáSíliM ,, mmm , - ^ mmmm mm mmtmtösrnm wmmmmmßm. Nézőpont 1 llill Ww@m í '^^<4 Ki szállítsa a szenet? Már régebben felmerült egy megyei szállítási bizottsági ülésen, a salgótarjáni Tüzép-telep problémája. A legutóbbi értekezletre Salgótarjánba utazott az észak-magyarországi Tüzép kereskedelmi igazgatóhelyettese, dr. Szilák Károly. Mint elmondta, azzal a nem titkolt szándékkal érkezett Nógrádba, hogy végre megnyugtató megoldást találjon a he­lyi érdekeltek közreműködésével. A telep munkája során két feszültségi góc alakul ki. Egyik akkor, amikor van szén. de kiszállítása csak minimális, mivel nincs rá lakossági igény. A másik probléma sokkal égetőbb, az ugyanis, ami­kor nagy nyomás nehezedik a telepre, összetorlódnak az igények, amelyeket sem a készlet, sem a szállítás ütemes­sége nem fedez. Ezt próbálják ellensúlyozni kedvezményes akciókkal, előreszámlázással, de elkerülni mégsem tudják. Álláspontjuk szerint olyan fuvarszervezési konstrukciót kellene kialakítani, amely biztosítani tudná a folyamatos kiszállítást a beérkezés üteméhez igazodva és amelyet egv szerződéses kapcsolat szentesítene. A Nógrád Volán jelen­leg három-négy autót tart folyamatosan a telepen, ame­lyekre szervezett házhoz szállításnál számíthat a Tüzép. A kereskedők úgy látják, hogy ennyi teherautó kevés. A Volán szakembere szerint is kevés autójuk van a Tü- zép-telepen. Ugyanakkor azt is tudják, hogy ez a mennyi­ség nemritkán soknak bizonyul. Bizonyítja ezt az is, hogy itt üzemelő gépjárműveik mélyen az átlagos kihasználtság alatt vannak, ezért működtetésük nem gazdaságos. Ilyen feltételek mellett természetesen nem várható el, hogy az ütemtelen szénszállításokra további teherautókat állítsanak készenlétbe. Felmerült olyan ellenvetés is, hogy ha a Tüzép csak egy vállalattal, vagy csak egy fuvarozási társulással köt egyez­séget, milyen jogon tilthatja ki telepéről, az ebbe a körbe nem tartozó fuvarosokat. A vásárlónak meg kell adnia a szabad választás lehetőségét! Nem kényszeríthető senki ar­ra, hogy egy meghatározott körrel fuvaroztasson, ha ez akarata ellenére van, vagy problémáját önállóan is meg tudja oldani. (Nem született megoldás ezen a bizonyos szállítási bi­zottsági ülésen. A Tüzép egy sajátos, tudathasadásos álla­potban van. A szállításban talán már kialakult a kínálati piac, a szállítók közötti verseny. Ugyanakkor a forgalmazón termékek köréről ez még korántsem mondható el. A feszült­ségeket nem a szállítók indukálták, csupán rajtuk csapód­nak le a konfliktusok. Elsősorban azért, mert a Tüzép mun­kája ma még nem kimondottan kereskedelmi, inkább el­osztási. (mészáros) Növekvő alumíniumexport Az év eddig eltelt idősza­kában kedvezően alakult a .színesfémek világpiaca; nőtt a kereslet az alumíni­umtermékek iránt, s ezzel együtt emelkedtek az árak. Ezt kihasználva, az év első negyedében számottevően emelkedett a Magyar Alu­míniumipari Tröszt kon­vertibilis elszámolású ex­portja. Az első három hó­napban dollárban számítva, csaknem 34 százalékkal volt nagyobb a konvertibilis ki­vitele, mint a múlt év ha­sonló időszakában. A tröszt vállalatai kapa­citásaik maximális kihasz­nálásával igyekeztek a ja­vukra fordítani, hogy már- ciustoan-áprilisban volt olyan időszak, amikor az alumi- niumtömbök tonnánkénti napi ára elérte a 3 ezer dol­lárt is. Most havi átlagban 2500 dollár körül állapodott meg az alumínium világpia­ci ára, de még így is jóval magasabb a korábbi csúcs­nál, az 1980 februárjában átlagban elért, addig példa nélkül álló 2200 dolláros szintnél. A kedvező világpiaci ten­denciák mellett javította az export gazdaságosságát az is. hogy a MAT kivitelében nőtt a magasabban feldol­gozott termékek aránya. Az első negyedévi konvertibilis elszámolású export 63 szá­zalékát tették ki ezek az ér­tékesebb árucikkek, míg a múlt év hasonló időszaká­ban még csak 58 százalék volt a feldolgozott termékek aránya­Üvegcsodaország A míves szekrényüvegajtó mögött Agárdi Károlyné. Közepes nagy­ságú műhely a salgótarjáni síküveggyár feldolgozó üze­mei fölött, az ötödik emele­ten. A helybe­liek nemes egy­szerűséggel üvegtechniká­nak nevezik. Mindössze né­gyen dolgoz­nak itt, három nő és egy fér­fi, s fejenként átlagosan egy­millió forintot hoznak idén a gyárnak. Ám a maroknyi csa­pat munkájá­nak jelentősége túlnő az el­könyvelhető ár­bevételen. — Desing­stúdióként kezdtük vállal­kozásunkat — emlékezik Bu- lyovszky De­zső fejlesztési és vállalkozá­si főmérnök. — öt évvel ez­előtt hoztuk létre, s ipari formatervezők elképzeléseit volt hivatott megvalósítani. Két éve a legújabb termé­keinket állítjuk elő a kor­szerűen felszerelt helyiség­ben. Uvegkazettákról, bútor­üvegekről, térelválasztó és nyílászáró üvegekről, donga- üvegekről van szó. Az említett termékek rend­re elnyerik az érdeklődők tetszését. Legutóbb a Buda­pesten megrendezett Otthon- építés-otthonszépítés cí­mű kiállításon arattak si­kert. Egymás után érkeznek a megrendelések, s a meg­rendelők között magánépítők és vállalatok egyaránt meg­találhatók. A főmérnök ka­pásból sorolja: a Szatmár, az Ipoly, az Avas Bútor­gyárnak szállítanak tetszetős bútorüvegeket. Azt már odafönt, a mű­helyben tudom meg Borsos Nándorné csoportvezetőtől, hogy az általuk készített „üvegszemek” díszítik töb­bek között a fővárosi Hilton Hotel és a balatonfüredi Ma­rina Szálló egy-egy falda­rabját. Ám bizonyára sokan megcsodálják a szekszárdi zsinagógában is az ügyes fi­atalasszony és hasonlókép­pen ötletes társai keze mun­káját. Szünetet kell tartanunk a beszélgetésben, mert ven­dégek érkeznek a megyei vízművektől. Cégük nevét szeretnék felíratni 1x2 mé­teres üveglapra, amely aztán ott ékeskedne az irodaház homlokzatán. Bizonyára meg­köttetett az üzlet, mert en­nél jóval nehezebb feladatot is megoldott már az üveg­technika négyese. — Menjenek el itt. Salgó­tarjánban az IBUSZ-ba, s nézzék meg a világtérképet — javasolja Agárdi Károly- né szakmunkás. — Mi csi­náltuk, természetesen üveg­ből. Örömünket leltük ben­ne, bár nem kis fejtörés árán lett olyan, amilyennek lennie kell. A Főspednek üvegajtót készítettünk. Ezt csak azért említem, mert az országban senki más nem vállalkozott rá. De csinálunk öt centi átmérőjű emblémá­kat is, amelyeket gimnazis­ták hordanak, tudtul adva országnak-világnak, hol ta­nulnak. Ahogyan mondani szokták: beindult a bolt. Igaz, nem ezekből az üvegtermékekből gazdagodik majd meg a síküveggyári kollektíva, de mindenesetre szélesedik gyártmányskálája. Ami kü­lön is említésre méltó: ezek a kisebb-nagyobb üvegcso­dák hulladékanyagokból is előállíthatok. Megkérem a két fiatalasz- szonyt, ugyan mutassák már be néhány terméküket. A síküveggyári pályafutását tá­nyérfestőként kezdő Borsos- né él elsőként a lehetőséggel. — Az üvegkazetta iránt a legnagyobb az érdeklődés. Lehet akár harmincszemes is. Térelválasztókba, üveg­falakba, bejárati ajtókba ki­válóan megfelelnek. Roppant mutatós például a festett, a zománcozott, vagy a homá- lyosított változata. Az üveg­kazetta riasztóüveggel is ösz- szeépíthető, s így a vagyon­védelem fontos eszközévé válik. A rosszban sántikáló betöri az üveget, arra vi­szont már nem számít, hogy a benne lévő vezetőszál el­szakadva működésbe hozza a riasztóberendezést... — Hölgyeim, evezzünk in­kább békésebb vizekre! — mondom, mire az egykori edzőüzemi szakmunkásnő, Agárdiné beleegyezően bó­lint. — Jómagam a bútorüve­gekről beszélek. Lehet úgy­nevezett fogyasztott. nyolc­szemes, továbbá a jég virá­gait utánzó, illetve külön­böző mintázatú, festett kivi­telű. Nekem a jégvirágos tetszik legjobban, s ezzel nem vagyok egyedül. A jég­virágos üveg dekoratív szép­ségű, áttetsző, felhasználha­tó mindazokon a helyeken, ahol a ki-, vagy belátható­ságot akarják megakadályoz­ni. Ugyanakkor az adott szo­bában. vagy konyhában mégis elegendő a fényerő. Még annyit: a jégvirágos üveg a Salgotherm üveg­szerkezetbe építve hő- , és hangszigetelővé válik. Szemrevételezem a kismé­retű rogyasztókemencét, melyben az üvegremekek ké­szülnek. Megnézem azt a míves munkát eláruló üveg­táblát, amelyet a Szatmár Bútorgyár egyik szekrényé­be beépítve láthat majd a látogató a Budapesti Nem­zetközi Vásáron. A szóban forgó bútorgyár vásári nagy- díjra pályázik az említett szekrényével, s a síküveg­gyárban gyártott üveggel ezt elérhetőnek véli. Ez idáig ehhez fogható szépségű bú­torüveget kizárólag külföld­ről vásárolhatott volna a mátészalkai gyár. A salgótar­jániak jóvoltából a jövőben kevesebb importra lesz szük­sége. A műhely melletti tenyér­nyi irodában ülve több ok­levelet mutatnak vendéglá­tóim. Valamennyit az Alko­tó ifjúság pályázat gyári zsűrije ítélte oda. Az egyiket a kísérleti üzemmel közö­sen nyerte el az üvegtech­nika közössége. A másikat Borsosné és Agárdiné kap­ta, mégpedig az általuk gyár­tott különleges mintázatú, rusztikus hatású üvegtermé­kért. — Előfordul, hogy ülök a buszon, egyszer csak felötlik bennem egy minta. Rohanok haza, vagy ide be, mert ne­kem azt a motívumot nyom­ban le kel] rajzolnom. Ne vegye dicsekvésnek: nagyon szeretem a munkámat. De ilyen megszállottak vagyunk itt mindannyian — közli Borsos Nándorné, s hiszek neki. Elbúcsúzom. Kilépve a gyár üveg lengőajtaján, is­merős jön szembe. Kérdezi: — Merre jártál? Ráfelelem: — Üvegcsodaországban. Ér­tetlenül néz rám, nem tud­ja, nem is tudhatja, miről beszélek. Én viszont már tu­dom: üvegcsodaország igen­is létezik. Megtekinthető a salgótarjáni síküveggyár fel­dolgozó üzemei fölött, az ötödik emeleti közepes nagy­ságú műhelyben. Kolaj László Fotó: Bábel László Dupla nyereség Terveinél jobb eredménye­ket ért el az év eddig el­telt ideje alatt a Könnyű- beton- és Szigetelőanyag­gyár Pásztói Perlitfeldol- goz.ó Gyára. Az első négy hónap­ban 24 millió forint terme­lési értéket állított elő a kollektíva és 4 millió fo­rint nyereségre tett szert. Utóbbi duplája az időará­nyos kötelezettségnek. A siker oka, hogy a terve­zettnél többet értékesített a gyár a nagyobb nyereség- tartalmú perlitkeverékekből, a fenntartási munkák vi­szont a vártnál kevesebb pénzt emésztettek fel. Brazil alapanyagból készül a fóliakondenzátor a Kö- FORC balassagyarmati gyáregységében. A felvételünkön: Szűcs Kálmán műszerész kezeli a precíz berendezést. — bp —

Next

/
Thumbnails
Contents