Nógrád, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-08 / 83. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON f3jjp^^SKXEN érkezeteké; Telefon tegnap, ma... Naponta összekötik a várost — Központ! Halló! Foglalt kérem, hívja kicsit később! Központ! Igen adom! Beje­lentő! Kit kapcsolhatok? — mormolják a telefonoskis­asszonyok, amikor belépek a balassagyarmati posta főut­cai épületének telefonköz­pontjába. Hölgyek ülnek egy asztal előtt. Fehér, zöld, pi­ros körök villognak előttük. Karokat kapcsolgatnak, szá­momra érthetetlen rendszer­ben, közben pedig naponta körülbelül ezerötszázszor el­mondják: — Tessék, köz­pont! A matuzsálem utódja A századfordulót követő években, egészen pontosan 1905-ben kezdett telefonköz­pont működni Balassagyar­maton. A városi hálózat bő­vítésére csak évekkel később került sor. Számos mendemonda ke­ring a városban a mai-teg­napi telefonközpontról. Egyes nyelvek szerint „technikai műemlék”. Ezért aztán fel­kerestük a matuzsálemet, ám sajna’ már nem talál­tuk! Belépve ebbe a nyüzsgő hangulatú, szűk helyiséibe, ahol a város beszélget ön­magával, s a külvilággal, el­sőként egy világos színű be­rendezést látunk, előtte hű­séges „szolgái”; a telefonos­kisasszonyok. A hölgyek előtt több mint ezer kis hüvely, valameny- nyi asztalról bárhová kap­csolható a hívás. A kis lyu- kacskák mellett millióm kis lámpa villog — egy-egy ál­lomás —, ők villámgyorsan bekapcsolódnak: — Központ! — s már cseng is a hívott szám. — Az a baj, hogy a felső számokat nem érjük el ülve — mondja egyikük, aki va­lóban gyakran ugrik fel, ké­nyelmes székéből. (Érdekes, hogy Kosztolányi 1926-ban eg.v pesti telefonoshölgyről írt riportjában, a Pesti Hír­lapban is említi: nem érik jel a „magas" számokat...) — Hány kapcsolás jut egyikükre naponta? — 1300—1500. — Mit jelentenek a más­más színű lámpák? — A piros a rendőrség, honvédség (válaszol a témát illető magasztossággal) és más fontos emberek. A zöld a nyilvános fülkék színe, a kevésbé fontos számok, a fe­hér az egyszerű előfizető. (Lám, mennyire okos szer­kezet egy telefonközpont. Hisz’ a város életének gyor­sasága megkívánja, itt is rangsoroljanak: ki az el­sőbb közérdekből!) Vadonatúj műemlék — Ez a központ vadonat- újan került Balassagyarmat­ra, de maga a konstrukció 1920-as — tájékoztat Pász­tor Sándor felügyeletvezető. — Az előző központot 1951. december 21-én adták át — mondja kicsit nosztal­giázva Ilonka néni (Molnár Lászlóné, aki éppen a köz­pont alatti kábelrengetegben tart ügyeletet, ö akkoriban került a postához központ­kezelőnek, ma műszerészként dolgozik.) — Mekkorák az igények, s milyenek a lehetőségek? — Jelenleg 5—600 tényle­ges igényt tartunk számon, ám sokan vannak, akik azért nem adnak be igénylést — bár szeretnének telefont —, mert azt gondolják; úgysem kapnak — mondja Rátkai Ottóné, a balassagyarmati 1. számú körzeti postahivatal vezetője. — Jelenleg mint­egy 1240 fővonalon és mint­egy 1500 mellékállomáson ke­resztül lehet a központba bekapcsolódni — teszi hoz­zá. Visszatérve a központ cse­réjére; a hajdani szerkezet 1987. szeptember 4-ig, har­minchat éven át szolgálta a várost. A mostani manuális (így nevezjk a kézi kapcso­lású berendezést) gép ettől a naptól, egy 600 vonalas automata központtal kiegé­szülve áll a hírközlés szol­gálatában. Hely ugyan van még a gépben, ám mégsem lehet minden igényt kielégí­teni. — Gond a fejlesztésben, hogy a lakótelepek építése­kor a vizet, villanyvezetéke­ket bevezették, de a későb­bi telefonfejlesztés miatt szükséges kábelekre nem gondoltak — mondja a hi­vatalvezető. — Ugyanakkor például a vasúton túli részekre két fő-; vonal megy ki. Egyik a vas­úti pálya alatt, ennek a bur­kolata össze van roppanva, s amúgy is telítve van. A másik vonal a nyomda, nö­vényvédő állomás felé, szin­tén telítve van — teszi hoz­zá magyarázatképpen Pász­tor Sándor. Ideges ügyfelek Amíg a hölgyeket figyelve beszélgetünk, néha ideges vibrálásba kezd egy-egy lám­pa. — Ideges a telefonáló, hogy nem lépünk be azon­nal — mondja egy hölgy. — Ide kellene nekik jönni, megnézni hogyan dolgo­zunk. .. — És mennyiér? — kérde­zem a hivatalvezetőt. — Nem túl sokért való­ban. Van aki húsz éve itt van, s áz alapfizetése brut- tósítva 4180 forint. Erre még 4—5 száz forint jöhet plusz­ba. .. Búcsúzom. A hölgyek csak biccentenek, szemüket le nem veszik a karocskák- ról, lámpákról. Naponta százszám kapcsolnak fontos és kevésbé fontos beszélge­tőseket. Rajtuk keresztül (is) él a város. Villogva, ki tü­relmesebben, ki zavartan, kis fehér körökként. (hlavay) Amatőr művészeti együttesek külföldön A termelőszövetkezetek által fenntartott, vagy tá­mogatott amatőr művészeti együttesek legjobbjai eljut" nak a különböző nemzet" közi fesztiválokra, népsze­rűsítve a magyar kórus- kultúrát és a néptáncmoz­galmat. Különösen kedveltek a tsz-csoportok Olaszország­ban, ahol tavaly a híres agrigentói fesztiválon a ka­locsai néptáncegyüttes a vá­ros díját kapta meg. 1988­ban több olaszországi ven­dégszereplésre van meghí­vásuk a hagyományőrző néptáncegyütteseknek. Ró­mai és nápolyi meghívásra kelnek útra majd termelő­szövetkezeti amatőr tánco­sok, ugyanúgy, mint az el­múlt évben, amikor több nagyvárosban adtak nagy sikerű műsort. Mind nép­szerűbbek Törökországban a közös gazdaságok csoport­jai. Ezúttal ankarái Április 23. elnevezésű nemzetközi gyermekfesztiválra indul út­nak a nagykátai együttes. Ott lesznek az amatőr mű­vészeti csoportok a mersdmi néptáncfesztiválon és a bur- sai találkozón, amelyre a nyáron kerül sor. A külföldi vendégszerep­lések színhelyeiről érkező külföldi vendégegyüttesek lépnek majd fel a hazai falvak művelődési házainak színpadán. /----------------;-----------------------­A z elmúlt évek során ' talán nem is volt olyan, márciusban megjelenő Nim­ród, amelyben ne lett vol­na szó az erdei szalonka húzásáról, illetve vadásza­táról. Mint madarász, én is közlök néhány észrevé­telt e számomra oly kedves madárról. A 30-as évek végén, il­letve a 40-es évek elején erdész édesapámmal gyak­ran elmentem az esti hú­zásokra, azóta is többször ellenőrzőm. Így összehason­lítást tudok tenni a régi és a mostani vonulások kö­zött. A Mátrától északra eső hegyvidék, a Karancs— Medves az erdei szalonka költőterületének a déli ha­tára, ezért sokszor talál­tunk fészkekre, és talál­koztam fiókáit vezetgető anyamadárral is. Sajnos, az utóbbi években egyre ke­vesebb van belőlük. Leg­utóbb kilenc éve egy 4 to­jásos fészket másnap már kifosztva találtam. Feltéte­Húxttak az erdei szalonkák lezésem szerint szajkó itta ki a tojások tartalmát. Az észak felé vonulók között vannak a tojók is. Több vadász ismerősöm állítja, hogy az általuk lőtt szalonkák között alig akadt tojó... Akkor a tojók ho­gyan jutnak el északabbi költőterületeikre? Talán gyalog mennek? Tapaszta­latból tudom, hogy a vo­nuló, illetve érkező szalon­kák közül sok már útköz­ben lerakja tojásait. Nem ritka, hogy március végén már tojásos fészkeit lehet találni. Vadászatuk április 20- ig tart, így aztán április 1- től 20-ig sok olyan szalon­kát is lelőnek, amelynek 1—2—3 tojása van. A tojó­szalonka is levegőbe emel­kedik esténként, ahol a hí­met keresi, mivel minden tojás lerakása előtt pár­zik! Az a vadász, aki ilyen szalonkát lő, nem egy, ha­nem öt példányt tesz tönk- ve! Gondoljuk csak el, meny­nyi veszélynek van a sza­lonka kitéve. Telelőhelyein is vadásszák, majd észak felé jövet sörétözönben kell megtenni az utat köl­tőhelyeire. És mindezek el­lenére jönnek minden ta­vasszal. Sajnos egyre keve­sebben. Furcsa a vadászati rendelet: „Csak húzáson lőhető, egy alkalommal személyenként legfeljebb 2 példány”. Eszerint ha egy vadász minden este kimegy va­dászni, egy szezonban lő­het akár 10-et is. Egy esti húzóhelyre kiállhat 4 va­dász, húz 8 szalonka, mind lelőhetik! A vadászati ren­delet készítői gondoltak-e legalább arra, hogy jó len­ne a későbbiekben is va­dászni? „ Varga Ferenc, a Magyar Madártani Egyesület örökös tagja Füstmentes füstölgés Tegnap reggel azzal a sxani elhatározással léptem ki otthonom ajtaján, hogy csak a munkahelyemen gyúj­tok rá az első cigarettára. Nagy önmegtartóztatásnak számit ez olyan embernél, aki a reggeli ébredést azon­nal cigarettával és kávéval főszerezi. Dehát füstmentes világnap egyszer van egy évben, ennyi áldozat kijár... Aztán sétálgattam oz ut­cán, elbámészkodfom a Ko­rane» Szálló sarkán. Elhú­zott mellettem egy autóbusz, néhány autó és a szénmo* nozidtói fulladozni kezdtem. Gondoltam mégis rágyúj­tok, hogy némi levegőhöz jussok. Am ekkor két talpra­esett ifjú leány állta utamat és udvariasan felszólítottak: Kérem, dobja el a cigaret­tát, füstmentes világnap van. Elszégyelltem magam, eldob­tam. A salgótarjáni egész­ségügyi szakközépiskola nö­vendékei a megyeszékhely több pontján őrködtek ha­sonló módon a füstmentes környezet védelméért és kér­ték a járókelőket, hogy egy­napi cigarettájuk árát dob­ják be a kéznél lévő piros postaládába vagy a perse­lye» gyűjtőzsákba. A lányok azt is elmond­ták, az emberek közül szin­te senki sem tiltakozott, húsz, ötven, sőt száz forintokat ál­A legifjabb adakozó. doztak a „Rák ellen az em­berért, a holnapért" alapít­vány javára, mely a HUN­GÁRIA BIZTOSÍTÓ jóvoltából megduplázva kerül majd ren­deltetési helyére. E sorok Írásakor még nem áll módunkban közölni, mennyi pénz gyűlt össze vá­rosainkban, megyénk telepü­lésein. Egy azonban biztos. Tegnap igen kevés dohány­zó ember sétálgatott oz ut­cákon, a füstöt eregető fe­ledékenyek pedig a kedves invitálásra elnyomták ciga­rettáikat, a szórakozóhelyek­ről eltűntek a hamutartók. Arra gondolok, hogy úgy lenne igozi ez a füstmentes világnap, ha kerékpáros-, gya­logosvilágnappal kötnék egybe, mert amit mi tegnap a légszennyeződésen, a sa­ját egészségünkön javítani igyekeztünk (elég-e erre egyetlen nap?), a szénmo- noxidot árasztó autók füs­tölgése igen megrongálta. Dehát emiatt már eleget füstölögtünk!- rla ­Hangulatjelentés-féle a munkapadok mellől Lehet-e valamiféle módon mérni a hangulatot, a közér­zetet? Kifejezhető-e ponto­san számokban, grafikonok­kal, jelentésekkel, statiszti­kákkal? Ügy gondolom, nem. Hiszen annyira változó, hul­lámzó, olykor csapongó je­lenségről van szó, amely bizony nehezen határozható meg. Ugye, korántsem any- nyira kézzelfogható, mint mondjuk valamely gazdasá­gi, jogi kategória. Akkor kell-e valamiféle módon mérni a hangulatot, a közérzetet? Feltétlenül. Mégha nem is fejezhető ki számokban, nem is határol­ható be pontosan. Mégha változó, hullámzó és csa­pongó is — szükség van ar­ra, hogy fölmérjük a közér­zet, a közhangulat „átlagát”, tendenciáját. Hogy aztán az ebből kiszűrhető tapasztala­tokat hasznosíthassák azok, akiknek ez a dolguk. A salgótarjáni városi KISZ-bizottság mellett mű­ködő ifjúmunkás-rétegta- nács, Engelbrecht Dénes ve­zetésével merész vállalkozást tett e tekintetben: azt tu­dakolták egy széles körű felmérésben, miként érzik magukat a munkásfiatalok. Egész egyszerűen: hogy vannak? Milyen gondokkal küszködnek? Miben segít­het a rétegtanács? Vannak-e a helyzet jobbítására vonat­kozó ötletek, javaslatok? Jó előre világosan lát­ták a felmérést végzők, hogy ezek a kitöltendő kér­dőívek nem a derűs, fel­hőtlen optimizmust fogják sugallni. Nem is ezt vár­ták. Hanem azt, hogy mi­ben, kinek tudnak majd se­gíteni a mozgalom eszközei­vel. Tallózgatva a válaszok között, igen sok a panasz­hang, az aggódás, s keve­sebb a konkrét kezdeménye­zés. Íme egycsokornyi a munkapad mellett dolgozó fiatalok gondjaiból. „Állandó anyagi nehézsé­gekkel küzdünk, családom megélhetését alig tudom biztosítani... fogalmam sincs, hogyan lesz nekem valaha is lakásom... a rengeteg munkából kifolyólag gyomor­görcsöm van, emiatt sajnos reggelizni is csak nehezen és keveset tudok”. Volt aki csak ezt írta a kérdőívre: nincsenek problémáim. Sok kritika érte a KISZ-t, ezen belül is a rétegtanács munkáját. Szinte egyöntetű volt a vélemény, hogy az ifjúsági mozgalom szerepe és egysége gyengült, ami egy-egy munkahelyen ter­mészetesen másként jelent­kezik. „Négy hónapja dol­gozom, de ez idő alatt még nem volt gyűlésünk”, írja egyikük, hozzátéve, hogy szerinte a KISZ-tagok nagy része nem veszi komolyan a tagságot. Kiderült viszont a válaszokból, hogy gyakran „az egyszerű KISZ-tag” sem tesz semmit a mozgalmi munkába történő bekapcso­lódásért, a „helyi állóvíz föl- kavarásáért”, csak vár vala­miféle „felsőbb intézkedés­re”, netán csodára-. Hogy mit tesz a KISZ a dolgozó fiatalokért? Azt vár­ják tőle, hogy hathatósab­ban szóljon bele a fiatalok sorsának alakulásába, több döntési jogköre legyen, mar­kánsabban vállalja föl az érdekképviseletet, adjon na­gyobb nyilvánosságot mun­kájának. Sokan szorgal­mazzák az úgynevezett nyílt fórumokat, amelyeken őszin­tén föltárhatják gondjaikat- bajaikat, mindenféle követ­kezmény nélkül. De voltak olyan válaszok is, amelyekből kisugárzott a a cinizmus, a partvonalon kívüliség — s ez már ve­szélyes jelenség. Pláne egy olyan kérdőíven, amely segí­teni akar. Merthogy elő­fordult olyan válaszadó is, aki az „Elképzeléseid?” kér­désre csak annyit írt: „be­török egy bankba”. Az ilyen kiszólások komolytalanná te­szi, k-tehetik esetleg a töb­biek válaszát is... Márpedig a nem valami hosszú múltra visszatekintő rétegtanács kezdeményezése elismerést érdemel. Figyeli, összegyűjti a fiatalok vé­leményeit, s erre alapozva határozza meg teendőit. Nem „felülről”, hanem „alulról” akar építkezni, ahogyan a szakzsargon fogalmaz. Eh­hez pedig együttgondolko­dásra van szükség. Mert miként a dal is mondja: egyedül nem megy. T. L. Pályázat közéleti klubok támogatására A KISZ KB értelmiségi fiatalok tanácsa, valamint az Állami Ifjúsági és Sport- hivatal pályázatot hirdet értelmiségi klubok, körök működésének támogatására. A pályázattal olyan ifjú­sági közösségeket segítenek, amelyek célja a fiatal dip­lomások közéleti aktivitá­sának erősítése, a pálya­kezdő értelmiség beilleszke­désének támogatása. A pá­lyázatra jelentkezhetnek olyan ifjúsági közösségek és 35 évnél fiatalabbak, akik vállalkoznak ilyen közösség- szervező feladatokra. A pá­lyázatnak tartalmaznia kell a jelentkezők nevét, életko­rát, képzettségét, terveit és az azok megvalósítását biz­tosító intézmény nevét, a klubok címét. Fel kell tün­tetni a foglalkozások tema­tikáját, munkamódszerét, már működő klubok, körök esetén pedig az eddigi te­vékenység rövid leírását is. A pályázat beadási határ­ideje: május 15. A pályáza­tokat a KISZ KB értelmi* ségi fiatalok tanácsának titkáráságára (Budapest, Pf.: 72. 1388J, vagy az ÁISH if­júsági főosztályára (1054 Budapest, Rosenberg házas­pár utca 1.) lehet beküldeni. A beérkezett pályázatokat a két meghirdető szerv bí­rálja el, illetve dönt a tá­mogatás mértékéről.- kép-: Bencxe -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents