Nógrád, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-05 / 80. szám
1988. ÁPRILIS 5., KEDD NOGRAD 3 A holnap nyomában Fogékonyak az újra... A létszám közel 20 százalékát kitevő nődolgozók egyike Surányi Józsefné. Győzzön a jobb Szerkezetváltás az építőiparban Közel négy évtizedes fennállásának legkeményebb időszakát éli az Országos Bányagépgyártó Vállalat Salgótarjáni Gyára. Húsz évvel ezelőtt, a kőolaj előtérbe kerülésekor is csaknem ugyanilyen nehéz helyzetben volt a kollektíva, azt m^g- is viszonylag könnyen átvészelte, mert az országszerte indított nagyberuházások elegendő munkát adtak. A jelenlegi piaci feltételek azonban minden eddiginéj szigorúbbak, hiszen kevés a pénz, s a megrendelők kedvükre válogathatnak a vállalkozók között. Az 540 főnyi munkásgárda mostani, cseppet sem irigylésre méltó státusa szorosan összefügg a hazai szénbányászat megítélésével. A gazdaságosságra f való törekvés kényszerű követelménye miatt több bánya sorsa bizonytalan, elmaradnak a fejlesztések, ebből adódóan kisebb az igény a bányagépgyár profilját képező szállítóberendezésekre. — Két évvel ezelőtt még 520 millió forint volt a termelésünk — mondja Roz- gonyi Nándor főmérnök. — Tavaly ez visszaesett 410 millióra. Mivel az idén tíz százalékkal csökkentek az áraink, örülnénk neki, ha éves árbevételünk elérné a 400 millió forintot. Az „aranykorban” a gyár termelésének több mint 60 százalékát a mélyművelésű és külszíni fejtésekben használatos nagy teljesítményű szállítószalagok tették ki. Bő 20 százalékos részarányt képviseltek az ezekhez a szállítószalagokhoz elengedhetetlen cseregörgők. A két terméket nagy sorozatban, nagy termelékenységgel, nagy jövedelmezőséggel készítették. Ebben az időszakban az egy munkaórára jutó termelési érték elérte a 2 ezer forintot, míg ma ennek legfeljebb a felét lehet elkönyvelni. — Megváltoztak a lehetőségeink — közli a főmérnök. — A szállítószalagok vonalán előtérbe kerültek az egyedi darabok, valamint a kis szériák. Gyakran kisebb teljesítményű, ám munka- igényes berendezést kell előállítanunk. Ugyanennyi idő alatt alacsonyabb árbevételre és mérsékeltebb nyereségre teszünk szert, mint korábban. A nagyobb szériaszámú, jobban fizető görgőkből erőteljesen visszaesett a kereslet, kénytelenek vagyunk váltani és a más iparágak szállítószalagjaihoz alkalmazott kisebb átmérőjű, hasznot kevésbé hozó görgők gyártására vállalkozni. Tóth János művezető magyarázza : — Korábban az volt a gondunk, hogyan tegyünk eleget a nagy megrendeléseknek. Most viszont az a problémánk, miként adjunk munkát az embereknek. Kénytelenek voltunk néhány dolgozót más munka- területre ' áthelyezni, s az intézkedésnek érthetően nem örültek az érintettek. De a helyzet egyre inkább olyan lesz, hogy szakítanunk kell a megszokottal. Még valamit meg kell említenem: az eddiginél gyorsafoA lángvágónál Sírkő Kálmán ban és pontosabban kell á munkánkat végeznünk, különben a megrendelő odébbáll, -más gyártót keres. Szűcs József 36 éve dolgozik a bányagépgyárban, tehát szinte az alapítók közé tartozik. Ha valaki, ő igazán jól érzékeli, mit jelent számukra az új helyzet. — Gyakrabban kell váltanunk: ma még ezt, holnap már azt gyártjuk. Jobban oda kell figyelnünk a munkánkra, ha keresni akarunk, kevés kizárólag rutinból dolgozni. A kis széria miatt alacsonyabb a teljesítményünk, kevesebb pénz jut a borítékba. A túlmű- szakok is megszűntek. Úgyhogy ezer-ezerötszáz forinttal mérséklődött a havi fizetésem. Miközben a másik műhely felé vesszük az irányt, Roz- gonvi Nándor azokról az elképzelésekről beszél, amelyek megteremthetik a lehetőséget a megújhodáshoz. — Az NDK-ba az idén is mintegy 60 millió forint.értékben exportálunk külszíni szállítóberendezések acélszerkezetét, többi között hajtóállomásokat. Úgyszintén az NDK-ba kétszer annyi targoncaalkatrészt szállítunk, mint tavaly. Csehszlovák vállalatokkal összefogva két úszókotrót gyártunk az idén a szovjet partnernek, s hasonló megbízatásokra lesz kilátás az elkövetkezendő években is. Svédországba, a Flyck cégnek szivattyúállványokat készítünk, s az üzlet a jövőben még inkább kitere- bélyesedhet. További tőkésexportot jelent számunkra, hogy úgynevezett homogenizáló szalagrendszer részegységeinek előállítására kaptunk megbízatást Törökországból. Kovács József lakatos és társai a Flyck-szivattyú állványait gyártják. — Tetszetős, szép munka — jegyzi meg a fiatalember. — Tizedmilliméter pon-' tosságot igényel. A felhasználható anyag sem akármilyen, mielőtt idehoznák, re- vétlenítik. Nem, egyáltalán nem félek az új gyártmányoktól, legalább lehet töprengeni, úgymond: alkotni. Mi, fiatalok nyitottak és fogékonyak vagyunk az újra, de azt hiszem, mindannyian rákényszerülünk a másként gondolkodásra, ia változtatásra. Tovább haladva kísérőm, a főmérnök a még nem ismertetett elképzeléseket sorolja: — Szélesítjük kapcsolatainkat. Vállalkozunk egyedi tervezésű berendezések gyártására. Az Intranszmas Tervező Intézettel együttműködve fémforgácsszállító rendszert készítünk a csehszlovákiai új Skoda-gyárba, Ugyanennek az intézetnek a dokumentációi alapján speciális szállítóberendezést gyártunk a Borsodi Vegyi Kombinátnak. A Vegyterv fővállalkozásában megpályáztuk és valószínűleg mi állítjuk elő a jordániai foszfátbányában üzembe helyezésre kerülő és mintegy 25 millió forint értéket képviselő szállítórendszert. A Szilikátipari Kutató és Tervező Intézet tervei alapján kaptuk a megbízatást a gabcsikovói vízi erőműhöz egy kőkihordó szállítószalag gyártására. Az Uvatervvel közösen teszünk eleget a Veszprémi Szénbányák megrendelésének, amely egy hozzávetőlegesen két kilométer hosz- szú szalagrendszer szállítására szól.' A még ki (nem kristályosodott tervek közé tartozik, hogy a bányagépgyár kapcsolódni kíván gyártmányaival a mezőgazdasághoz, ezen belül az élelmiszer-gazdasághoz. Ez a munka minőségét tekintve lényeges előrelépést jelent, melyhez meg kell teremteni a szükséges feltételeket. — Az egyedi gyártmányok létrehozása megköveteli a tervezőgárda megerősítését — veszi számba a tennivalókat Romhányd Pál, a gyártmányfejlesztési osztály vezetője, a vállalati tanács tagja. — Két-három fejlesztői őmérnököt akár most is felvennék. Hasonlóképpen helye van a gyárban több minősített hegesztőnek. A piackutatást is muszáj tanulnunk. Csakis eladható termékeket szabad gyártanunk, s a létrehozott értékelemzőcsoport kapta a feladatot, hogy vizsgálja felül gyártmányainkat. Hiszünk benne: erőfeszítéseink meghozzák a remélt eredményt, s talpon tudunk maradni. Kolaj László Képek: Bábel László Ha gazdaságunk kibontakozásáról esik szó, elsőként a szerkezetátalakítás fontosságát emelik ki a hozzáértő közgazdászok. Igazukat senki nem vitatja, ám nehéz konkrétan ma megfogalmazni az építőipar átalakulását, hiszen ez az egyik hagyományosan tagolt ágazatunk. A magas- és a mélyépítők, a szerelők, az út- és hídépítők évtizedek óta békességben elférnek egymás mellett. De mégis lehet valami hiba a szerkezetben, mert nem véletlen, hogy olyan gyakran sürgetjük a gyors változást gazdaságunk egészében. Tapasztalva azokat a gondokat, anomáliákat, amelyek révén az építőipar sokáig a vicclapok főszereplője volt, és ismerve az utóbbi két évben elkezdődött piacosítá- si tendenciákat, nyugodtan állíthatjuk, az építőknek is változtatniuk kell. Hátráló monopóliumok Űj magatartásuk pillére az egyre gyorsabban változó igény, a kereslet lehet. Ha ezt az építők is elismerik, akkor ez a gyakorlatban azt fogja jelenteni, hogy a kínálatot, a kapacitásokat nem a kereslettel együtt, hanem ahhoz igazodva alakítják, szükség esetén azonnal mó-1 dosítják. Ennek színtere a piac, formája pedig a verseny lesz. Ám hogy jól működjön növelni kell a piaci szereplők érdekeltségét is. Például az építővállalatok dolgozóinak önállóságát, vagyonér- dekeltségét. Ez utóbbira már akad példa, a fertődiek mintájára máshol is; a villanyszerelőipari vállalatnál. Ahhoz, hogy a verseny valóban a jók kiválasztódásához vezessen, a kínálat szerkezetét is meg kell újítani. A monopolhelyzetű beruházók csillaga leáldozott, helyükbe olyan vállalkozóknak kell lépniük, amelyek nemcsak bonyolítják, tervezik a Kisterenye határában, a 21. számú főút túloldalán aprócska téglagyár termel. Antal Pál gyárvezető emlékezete szerint, kereken fél évszázaddal ezelőtt alapít- tatott a gyár, s 1951-től a Bátonyterenyei Béke Termelőszövetkezet a gazda. Csúcs- időszakban, azaz nyáron, harmincötén keresik itt a kenyerüket, javarészben férfiak, s tízórás a műszak. A szezon általában április elején kezdődik, az idén viszont már március utolsó napjaiban hozzáláthattak a munkához. A hőmérséklet ugyanis éjszaka sem süllyedt a kritikus plusz 3—4 fok alá, s így nem fenyegette a szétfagyás veszélye az aznapi produktumot. Rendszerint szeptember közepén fejeződik be a gyártás, addig beruházásokat, hanem be- • töltik a hozzáértő invesztor szerepét is. A verseny szabályainak megtanulására már volt alkalmuk az építőknek, ám számolniuk kell azzal, hogy tágul a vei’senyszféra határa. Tehát egyre több építési területen úgy nyerhető csak el a munka, ha azért harcba szállnak a vállalkozók, ajánlataik megmérkőznek egymással. Elsősorban a lakásépítésben és -felújításban erős a társadalmi igény arra, hogy győzzön a jobb, vagyis az az építő, amelyik elfogadható határidőt és árat ajánl, kifogástalan minőséget garantál. Lakásépítő * társaságok Idáig alig érintette a verseny szele a magánépítkezéseket, ám az eddigi dotáció elvonása, az adó-visszatérítés szabályai remélhetően visz- szaszorítják a kontármunkát. Helyébe léphetnek azok a kivitelező vállalatok és szövetkezetek, amelyek már gyakorlatot szereztek a közvetlen piaci lakásépítésben —- például a Hajdú megyeiek. Akár társaságokat is lehet szervezni erre a tevékenységre, amelyek-' nemcsak öröklakásként értékesíthetnék az új lakásokat, hanem bérbe adhatnák vagy lízingelhetnék. Ez természetesen megtörné az OTP és a takarékszövetkezetek monopóliumát, de reális alternatívát adhatna a lakásvásárlóknak. Mindez szép — gondolhatja az olvasó —, de honnan és kinek lesz erre pénze? Hiszen a vállalatok nem állnak úgy anyagilag, hogy/teljes összegében előre meghitelezzék a piacra épülő lakásokat. Válaszként arra kell utalnunk,'milyen sokféle formája létezik ma már a közpénzek megforgatásának, a magánpénzek bevonásának a gazdaságba, a részvénytől az új vállalat alaDításán át a különböző céltársulásokig. még három hét alatt kiszárad a szabadon tárolt, majd 950 fokon kiégetésre kerülő nyers tégla. — Az idén 3,5 millió nyers, illetve 3,2 millió égé. tett téglát kell előállítanunk — mondja a gyárvezető, aki 1970-től tíz éven át művezetőként irányította a termelést és nyolcadik éve van a mostani posztján. — Az előirányzott árbevételünk 9,5 millió forint, s ehhez mintegy 1,5 milliós nyereség- terv párosul. Nem teljesíthetetlen a feladat, kiváltképp, ha meggondoljuk: a hetvenes években volt olyan esztendő, amikor 8 millió tégla hagyta el a gyárat. A kereslet visz- szaesésének oka a hőtechnikai előírások megszigoríDe hogy ezek az építés mi- nőségét_ érzékelhetően javítsák — például a lakásoknál —, növelni kell a tanácsok hatósági és gazdasági szerepkörét. Legyen valódi és tudásukkal megalapozott beleszólásuk, ellenőrző szerepük a területükön történő munkákba, szakigazgatási szakembereik a városépítési tervek gazdái legyenek. Első pillantásra talán periférikusnak tetszik a tanácsok említése, de tudomásul kell vennünk a korábbi évek rossz gyakorlata alapján, hogy az építési piac léte és működése alapvetően függ saját hátterétől. Például az anyagvásárlás lehetőségeitől, a gépkölcsönzés rendszerétől, a pénzügyi hitelektől és kamatoktól. De ugyancsak idetartozik a munkaerőpiacon zajló minden változás, attól kezdve, hogv ki megy el kőművestanulónak, egészen addig, hogy működik-e az egészséges vállalkozói szellem a vállalatok felső vezetőiben. Szakosodó kisvállalatok Ök nyilván nem lesznek akadályozói az újabb kisvállalkozásoknak, amelyekből bár sok van, mégsem elég. Ezt bizonyítja, hogy még mindig nem minden megrendelés talál kivitelezőre. De ha lehetővé tennék, hogy a nagyobb létszámú és vállalkozási körű kisvállalkozások részvénytársasággá alakuljanak, más, tőkeerős cégekkel vagy magánszemélyekkel, akkor az sokat lendíthetne a piac jelenlegi helyzetén. A piaci igények nyomán specializálódó és szakosodó kisvállalkozások a nagy cégek mellett jelentős szerepet .tölthetnek be a közeljövő építőiparában. Segítségükkel és együttműködésük révén növelhető csak a termelékenység, a tőke hatékony alkalmazása, végső soron az egész ágazat stabilizálódása. tásában keresendő. Mivel ezek a kisméretű téglák ebből a szempontból nem felelnek meg a követelményeknek, ezért csak válaszfalak és melléképületek építhetők belőlük. — Az egri Tüzéppel állunk szerződésben — folytatja a gyárvezető. — A megrendelő Nógrád és Heves megyében a Tüzép- és áfész-telepeken értékesíti az árut. A múlt évben 3,7 millió téglát égettünk, az utolsó szálig megvásárolták. Az alapanyagot, az agyagot a közeli bányából nyerik. Antal Pál állítja: legalább száz évre elegendő agyagot rejt a föld mélye. Amennyiben tehát csak ezen múlik, a jelenlegi dolgozóknak még az unokái is téglát égethetnek. Fóti Pál csoportvezető és Géczi Sándor lakatos tnegbeszé- lik a tennivalókat. iSzikora Katalin Bátonyterenyei téglaégetök
