Nógrád, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-23 / 96. szám

4 NOGRAD 1988. ÁPRILIS 23.. SZOMBAT Láthatatlan jövedelem? Orvosi hálapénz - adóelőlegbe Derkovits-ösztöndíjas Csemniczky Zoltán Vonalakkal üzenni A láthatatlan jövedelmek megadóztatásának gyakor­lati végrehajtására most megjelent előírás szerint azoknak a szakmáknak a dolgozói, akik munkájuk so­rán borravalóhoz, hálapénz­hez, paraszolvenciához jut­nak, kötelesek abból minden ötödik forintot adóelőlegként április 20-ig befizetni. Ki, hogyan vélekedik az adózásról, az adóelőleg be­fizetésének kötelező előírá­sáról — erről érdeklődtünk a Nógrád megyei kórházi­rendelőintézeti orvosok köré­ben. Afféle struccpolitika ez Salgótarjánban, a megyei kórház röntgenosztályán élénk a forgalom. Nemcsak a kórházi betegeket látják el itt, sokan jönnek kintről járóbetegek egv-egy speciá­lis vizsgálatra. A zsúfoltság ellenére ezen az osztályon szinte soha nem csúszik a fehér köpeny zsebébe pén­zes boríték. Dr. Sándor Ti­bor röntgen szakorvos nincs is zavarban, amikor a hála­pénzről faggatom. — Nálunk nincs paraszol­vencia, s ezt nem is várjuk el a betegektől. Az új ren­delkezés értelmében ugyan fizetni kell a rendkívüli vizsgálatokért, de ezt csek­ken adják fel. hozzánk egy fillér sem jut ebből. Nincs miért adóznunk. A megyei kórház egyik legforgalmasabb osztálya a szülészet-nőgyógyászat. Nem titok, az itt dolgozó orvosok, főleg, ha felkérésre vezetik le a szülést, vagy végeznek műtétet, honoráriumot kap­nak fejében. Embere válo­gatja, ki, mennyit tesz a borítékba. Dr. Bördös Lajos szülész­nőgyógyász nem rejti véka alá véleményét. — Az ingyenes egészség- ügyi ellátás elvei és a bete­gektől kapott hálapénz gya­korlata ellentmondásos hely­zetet teremt. Afféle strucc­politika ez. Az egészségügyet úgy tudnám elképzelni, mint a termelőszférát, ahol min­dennek ára van. Legyen az egészségügyben is szabott ára egv-egy ellátási formá­nak, műtétnek, egy szülés­nek, az anyagiakat pedig rendezze a társadalombizto­sítás. Igv a beteg tudná, mennyi pénzért kapja a meg­felelő ellátást, az orvos pe­dig azt, hogy munkája után mennyi jár neki. S meny­nyiért adózik. Dr. Bördös Lajos adóelő­leg-bevallást még nem tett, azt mondja, amíg' az Egész­ségügyi Minisztériumnak nincs hivatalos, egyértelmű álláspontja az ügyben, sokan — köztük ő is — bizonyta­lanok. A hálapénzt szük­séges rossznak tartja, véle­ménye szerint a megbecsü­lésnek a fizetésben kellene tükröződnie. S akkor az or­vosok nem kényszerülnének arra, hogy elfogadják a pa­raszolvenciát. Arról nem nyilatkozott, mennyire rúg láthatatlan jövedelme, de arról igen, hogy tizenöt év után a bruttósított havi jö­vedelme 10 300 forint. Pásztón, a városi rendelő- intézetben dr. Kiss Sándor belgyógyász főorvos nem kéri, hogy négyszemközt be­szélgessünk a témáról, jelen van asszisztense is. — Az adóztatással legali­zálták a paraszolvenciát. Ná­lam nem okoz gondot az adózás, nem nagyon izgat a paraszolvencia, mert nincs. A rendelőintézet átmenő­hely, a körzeti orvos és a kórház között. A munkaké­pesség-csökkenés, a gépjár­művezetői alkalmassági, a sportorvosi vizsgálat és a terhesség szívvizsgálata olyan orvosi munkák, amiért a páciens nem ad hálapénzt. Mégsem mondhatom, hogy nem kapok egy fillért sem, havonta ezer forintra tehető az az összeg, ami összejön. Es tegnap fel is adtam hat­száz forint adóelőleget. Ezt tartottam reálisnak. Esete egyedülinek számít, mert rajta kívül minden más rendelőintézeti orvos a kór­házból jár át rendelésre. Huszonöt éve dolgozik a pásztói városi kórházban dr. Éles János adjunktus, szü­lész-nőgyógyász szakorvos. Az orvos rászorul — A hálapénz megadózta­tása csak az orvos és beteg ellentétét fogja növelni. Megalázó az, amikor a be­teg az orvos zsebébe rakja a pénzt, de a legmegalázóbb mégis az, hogy az orvos rá­szorul erre. S most ezt tör­vényesíteni az adózással meglehetősen kellemetlen do­log. A hálapénzzel összefüg­gésben szükségesnek tartot­ta elmondani, hogy nagy a különbség a vidéki kiskör- házak és a szinte nagyüzem­ként dolgozó nagyobb kór­házak között. A kis kórhá­zakban kevesebb az orvos, családiasabb a légkör, rit­kább, s kevesebb a hála­pénz. — Nem értek egyet a há­lapénz megadóztatásával, de azt is szeretném elkerülni, hogy piszkáljanak ezért. Sze­retném betartani az utasí­tást, csak lenne végre vilá­gos utasítás. De nincs. Tíz napja az adóhivatalban sem tudták, hogyan, mikor, meny­nyit kell fizetni. Nem csoda, hogy én sem tudom, meny­nyi előleget fogok befizetni. Soha nem írtam, kitől, mennyit kaptam, s ezután sem fogom. Valaki még azt is mondta, hogy a tojást is át kell számítani a jövede­lembe. Egyébként a hála­pénz közel sincs annyi, mint a havi jövedelem, s ehhez képest olyan függőséget ad az embernek, amiről szíve­sen lemondana. „Nem várom el...” Balassagyarmaton dr. Szál­kái Julianna az I. gyermek­körzet orvosa. — Amióta nehezedtek a körülmények, még jobban vigyázok arra, hogy ne higy- jék a szülők, bármilyen el­lenszolgáltatást várok a mun­kámért. Az adóbevallást annyiban nem tartom igaz­ságosnak, hogy a benzin­pénzt — mindig több fogy el ebből, mint, amit megté­rítenek — és az autókopást nem írhatjuk le az adóból. S, ha a munkaidőmön túl is kihívnak beteghez, az a szabad időm rovására megy. De ismétlem, nem várom el a hálapénzt, sőt, úgy gondo­lom, ez az egész nagyon megalázó mindkét fél szá­mára. Dr. Szakács Zoltán, a ba­lassagyarmati kórház ad­junktusa, nőgyógyász. — Ugyanaz a véleményem, mint a többi orvosé, aki a különböző sajtóorgánumok­ban már nyilatkozott ebben a kérdésben. Nem az adó el­len tiltakozunk, hanem azt szeretnénk elérni, legyen olyan tisztességes fizeté­sünk, hogy fel se merülhes­sen , a paraszolvencia. Az lenne az ésszerű és kívána­tos. hogy a tisztességes jö­vedelem után törvényesen adózzunk. Véleményem sze­rint, hogy az adórendelet a hálapénzt most törvényesí­tette, ez azt is jelenti, hogy az orvosok fizetését a jövő­ben sem fogják a végzett munka arányában rendezni Mit tehetünk? Jobb híján, adózni fogunk. A témáról érdeklődtek: Kiss Mária Varga Mária Zsély András A kellemes, nyárias idő átvarázsolta a Bánki-tó partját is. A bimbózó, levelet bontoga­tó fák mellett kirándulók a stégeken, horgászok fürödnek, egyelőre még csak a napfény­ben. — kép: kulcsár — A beszélgetés időszerűsé­gét az adja, hogy Csemnicz­ky Zoltán, balassagyarmati szobrászművész elnyerte a Művelődési Minisztérium Derkovits-ösztöndíját, ame­lyet fiatal képzőművészek tá­mogatására hoztak létre. Szobrait egy ankarai nem­zetközi tárlaton is bemutat­ják tavasszal. Lakótelepi műtermében ta­lálkoztunk. (Kissé bizarr jel­zője ez a műteremnek, de hát. . .) A környezet: mindenek­előtt szobrok. Fából, gipsz­ből, agyagból. Gipszmaszkok és öntvények: két női fenék, az egyik meglepően tökéle­tes. Egy készülő mű, drótból fonva. (Ez a legújabb tech­nikája). Egy nő ül valami hosszú, egyenes dolgon. Le­het, hogy bárszéken? Tág teret nyújt az asszociáció­nak. Egy másik szobor, ez fából van, széken ülő férfit mintáz. Címe: Előkelő szék. A férfi arctalan, feje hátra- csuklik, lába nem ér le a földre. Trónol. A hatalom megszemélyesítője. . . Csem­niczky Zoltán szobrainak el­maradhatatlan stílusjegye az irónia. Régi ismeretségünkre való tekintettel megállapodtunk abban, hogy az interjúban is tegezödni fogunk, akár az életben. ■— Szóval: már kora gye­rekkorodtól kezdve...? — Valóban. Agyagból, fá­ból gyermekkoromban kezd­tem készíteni szobrokat. — Most már mindenféle anyagot használsz? — Igen, nagyjából min­dent. Természetesen, a lehe­tőségekhez (anyagi) mérten. — Mivel dolgozol a leg­szívesebben? — Mindig a téma határoz­za meg, miből készítem el a szobrot. — Van központi témád? Amit minden müveddel ki akarsz fejezni? — Minden forma, gesztus, vonal, s az egymáshoz való viszonyuk kifejez valamit. Valamit, az ember, az élet szinte felfoghatatlan sokszí­nűségéből. — Egy időben tanítottam. Ügy rajzoltattam a gyere­kekkel, hogy megmondtam nekik: az. adott tárgyakat, mondjuk egy hagymát, egy tálcát, kést stb. — úgy ren­dezzenek el, hogy ezt rend- szerető, vagy hanyag ember használja. Tükrözze az em­ber jellemét, Igv mindig jobb rajzok születtek, mint­ha csak egyszerűen kitettük volna a tárgyakat. Akkor jó egy mű, ha — lehet tájkép ember nélkül, absztrakt vo­nal, vagy bármi- — az em­berről üzen valamit. De vizsgálhatunk egy sprével „alkotott"’ falfeliratot is. Az is sokat elárul készítőjének egyéniségéről. — Ha már az absztrakt­ról beszéltél: a művészetben milyen fokú absztrakciót tudsz elfogadni? — Minden műalkotás absztrakt, még Rembrandt képei is. Nem tudok határt szabni. Fő, hogy az alkotó el tudja hitetni velem, hogy ő azzal a művel számomra fontos dolgot fejez ki. — Egy szemetesvödör is lehet műalkotás? Ha igen. mitől lesz az? — Attól, hogy a művész kiválasztja a dolgok sokasá­gából, s egyfajta viszonyt tükröz vele. Üzen valamit, a különös kategóriájában. Per­sze, természetesen előfordul szélhámosság is. — Bevallom, én a legtöbb modern képzőművészeti alko­tást csak akkor tudom fel­fogni. ha az alkotó, vagy a kritikus megad néhány szempontot vele kapcsolat­ban. Az az érzésem, hogy a legtöbb ember így van ez­zel. Vagy még ennyi fáradt­ságot sem vesz, és nem is törekszik a befogadásra. Te­hát: kevés emberhez szólsz. Nem nyomaszt ez? — Ezzel én nem foglal­kozhatom. Nem ez a dol­gom. Ha ezen gondolkoz­nék, végül nem csinálnék semmit, mert minek. Az igaz, hogy ma már egyre több ismeret kell ah­hoz, hogy a világban eliga­zodjon az ember. Sok terü­leten idegennek érzi magát, de ez nem jelenti azt, hogy izoláltnak kell lenni. — Beszéljünk most már konkrétabb dolgokról. Mikor és hol születtél? — 1953-ban, Budapesten. A nagyszüleim azonban ba­lassagyarmatiak voltak. A dédnagyapám tanított a Ba­lassi Gimnáziumban, termé­szetrajzot. A szegedi főiskola után én is ide jöttem lakni, mert volt állás és lakás. — A tanítást miért hagy­tad abba? — Alkatilag nem nekem való. Például, egy tanárnak akkor is kell magyaráznia — szakszerűen és logikusan —, ha éppen semmi hangu­lata sincs hozzá. Meg sok más ilyen dolog. . . — Most hivatalosan ml a foglalkozásod? — Népművelő. — Jelentkeztél már a Kép­zőművészeti Alapba? — Igen. Most várom az értesítést, mikor kell vinni a szobrokat zsűrizésre. — hegközelebbi kiállítás? — Májusban, Balassa­gyarmaton, a Horváth Endre Galériában. Varga Mária Gyűjtemények Benczúrfalván Költözik a Palóc Múzeum Közismert, hogy a balas­sagyarmati Palóc Múzeum április elsejétől három évre bezárja kapuit. Ez idő alatt többek között megoldódnak a fűtési gondok, korszerűsí­tik az épületet, a tetőszerke­zetet. Alapos megfontolás Után. figyelembe véve a le­hetőségeket, született meg az elképzelés a gyűjtemények, a bútorok és a muzeológu­sok elhelyezéséről, erre az időre. Ennek módjáról tá­jékoztatott. érdeklődésünkre Fábián Jánosné, a Balassa­gyarmati Városi Tanács el­nökhelyettese : — A felújítási munkák idején a Palóc Múzeum gyűjteményei a benczúrlal- vai kastélyban kerülnek el­helyezésre (amit nemrégiben újított fel a Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatósága). Az irodabútorok átmenetileg a nógrádmarcali általános is­kolába kerülnek, a muzeoló­gusok pedig otthon dolgoz­nak majd, a most épülő ne­velési központ elkészültéig. A rekonstrukció befejezé­se után a gyűjtemények ter­mészetesen visszakerülnek a balassagyarmati múzeumba. A muzeológusok azonban új helyen, a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ jelenle­gi helyén dolgoznak majd tovább. Igv a mostani iroda- helyiségek felszabadulnak, ahol a Palóc Múzeum kisebb, eddig nagyközönség által nem látott gyűjteményei kaphat­nak helyet. Sikerült hát a felújítási munkák kényszerítette szü­net nehézségeit áthidalni a múzeumi igazgatóság, a Pa­lóc Múzeum és a város ve­zetőinek egyeztető munkájá­val, körültekintésével. A világ legtökéletesebb operaháza Párizsnak nem kis gondjai vannak új kulturális létesít­ményével, az operával. Az építkezés első lépései kissé bicegősre sikerültek, de so­kasodnak a gondok már most a majdani létesítmény irá­nyítása körül is. Legalábbis ezt mutatják azok a heves bírálatok, amelyek kineve­zett művészeti igazgatóját, az izraeli Dániel Barenboimot érték, amikor nyilvánosságra hozta az első évad program­ját. Az avató előadásra Mozart Don Giovanniját tervezik színpadra állítani Carlos Ott kanadai színpadi építész ter­vei alapján, ha ugyan addig elkészülnek a szenzációsnak (és igen drágának) ígérkező színpadképekkel. Eredetileg 2,2 milliárd frankot szántak rájuk, de az összeg feltehe­tőleg változni fog még ad­dig. Az új zenés színházzal az a fő célkitűzés, hogy az ope­raműfaj eljusson a nagykö­zönséghez. Csökkentett hely­árakat terveznek egy gigan­tikus, 2700 férőhelyes néző­térrel, és olyan színpaddal, amely a technika minden vívmányával fel van szerelve, s szinte mindent lehetővé tesz. „Ez lesz a világ legtö­kéletesebb operaháza” — mondta Solti György, a vi­lághírű magyar származású karmester igen lelkesen. Sze­rinte az új párizsi opera „hallatlan lehetőségeket"’ kí­nál.

Next

/
Thumbnails
Contents