Nógrád, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-23 / 96. szám
1988. ÁPRILIS 23.. SZOMBAT NOGRAD 3 Harminc eue történt Hz „óriás szivar” tetején Közhelynek tűnhet, pedig tényleg nehezen találom a szavakat. Amikor olyanok találkoznak, akik rég látták egymást, vagy ki-ki elárasztja a másikat kérdéseivel már az első pillanatokban, vagy csak állnak némán — és ez nemegyszer többet mond mindennél... Hronyecz István salgótarjáni lakos, legutóbbi találkozásunk óta rokkantnyugdíjas lett. Jóformán egyik pillanatról a másikra támadta meg a betegség, ami szinte teljesen lebénította. Ennek már két éve, s a szikár, állhatatos férfi —, bár még nehezen mozdítja az egyik kézfejét — napról napra próbálja maga alá gyűrni a betegséget. Hellyel kínál lakásán, majd egy fényképet vesz elő, melyen a Salgótarjáni Kohászati Üzemek kéménye, a Salgó úti „acélgyári kémény” látható, közepe táján egy aprócska ponttal, egy emberrel. Mosolyogva néz a képre, a kéményre és az aprócska pontra, és aztán hirtelen megelevenedik a fotópapírba meredt múlt. Hronyecz István újra elmesél egy harmincéves történetet. Előttem pedig annak a csőszerelő Hronyecz Istvánnak a képe is megelevenedik, akivel egyszer már beszélgettünk minderről, de akkor lazán emelte, mintegy szemellenzőként használva kézfejét, szemsíkjába, hogy felnézzen a meghódított óriásra. ☆ — Vállalkozót kerestek — emlékezik. — Igen, egy bátor embert, ahogy ötvennyolcban mondták, aki május elseje tiszteletére kitűz egy vörös zászlót a gyár- kémény tetejére. — Hogy szánta rá magát, felmászni arra az „óriás szivarra”? — Az az igazság, hogy akkor 1958. május elsején nem sokat gondolkoztam ezen. Azután a lépcsőket is könnyen szedtem még akkoriban. — Igen ám, de azok a kéménylépcsők akár a mennyországba is vezethettek volna. .. — Szó, ami szó, megeshetett volna — túr a hajába, remegő ujjakkal —, nekem azonban eszembe se jutott ilyesmi. — A szülei mit szóltak a tervéhez? — Apám hajaszála az égnek meredt, akárcsak ez a téglarakás — bök nagy ujjúval a fényképen látható kéményre. — De amit én akkor a fejembe vettem... Tudja, milyen egy fiatal. Tele van tettrekészséggel, no meg bátorsággal is. — Nem remegett a lába előtte? — Nem sokat gondolkoztam a dolgon. Egy nagy darab zsákot vörös festékbe mártottam, fából nyelet csináltam rá, aztán hajts! — Zsákból zászlót? — Persze. Egyszerű, bolti zászló öt percet sem bírt volna ki a kémény tetején, összetekertem a zászlómat és elindultam fölfelé. Megragadtam a kéményből kiálló vasfogakat egyszer, kétszer, s ki tudja még hányszor, míg föl nem értem a tetejére. — Volt közben kritikus pillanat? — Egyszer igen. A kémény teteje alatt van egy vaspánt. Azon a tájon jártára, amikor az egyik lépcsőfok meglazult, s majdnem a kezemben maradt. Véged van Hronyecz! — futott át az agyamon és-a fönti melegben rögtön elöntött a hideg veríték. Szerencsére sikerült túllendülnöm ezen a szakaszon, s hamarosan a kémény tetején álltam. A villámhárítóba kapaszkodtam, úgy erősítettem oda a vörös zászlót. Rettentően jó érzés volt, azt hittem, hogy még lent is meghallják felgyorsult szívdobogásomat. — Sokáig volt fent? — Negyedórát lehettem a kémény torkában. Hamarosan le kellett ülnöm, mert különben a szél magával ragadott volna. Megigazítottam a zászlót, szétnéztem még egyszer, olyan érzésem is volt, hogy csak át kell lépnem a szemközti hamuhegyre. Aztán visszaindultam. — Milyen volt a fogadtatás? — Csodálatos — csillan meg Hronyecz István szeme —. Olyanok is gratuláltak, akiket azelőtt soha életemben nem láttam. Utóbb derült ki, hogy még a forgalom is leállt miattam. — De nem írta föl a rendőr?. . . — Ááá..., nem —, s közben már kacag Hronyecz István. Én most már ezt, a vidám képét őrzöm meg magamban, és azt kívánom a jó egészség mellé, hogy ő is őrizze meg... Benkő Mihály Síkiiveggyári sikerek Eredményesen hagyták maguk mögött az év első negyedét a salgótarjáni síküveggyárban, ahol az alaptevékenység árbevételét 388 millió forint helyett 405 millió forintra teljesítették. A höfizigetelt hungaropan üvegből 84 ezer négyzetmétert gyártottak. Kelendőnek bizonyulnak a továbbiakban is a járművekhez szükséges szélvédőik, amely termékükből megközelitően 118 ezer négyzetmétert állítottak elő az esztendő első három hónapjában. Exportkilátásaik kedvezőek; egy szaúd- arábiai vállalat tízezer darabos megrendelést ajánlott. Ügyvitel számítógépen SZÜV, Professional, ÉG- SZI-SzinVa, PROGADAT, Data Dialog — néhány számítástechnikára specializálódott gazdasági egység azok közül, akik jelentkeztek a MÉSZÖV „IBM kompatibilis számítógépre alkalmazott munkaügyi és bérgazdálkodási rendszer” pályázatára. A MÉSZÖV-pályázat céljáról és lényegéről a szövetkezet bér,- munkaügyi főelőadója, Vincze Zsuzsanna tájékoztatott. — Megyei áfészeink különböző bér-, munkaügyi módszerek szerint dolgoznak, ezért az IBM-re alkalmazás révén egységes ügyvitelt valósíthatnánk meg. — Milyen előny származik ebből? — A bérszámfejtés áttekinthető lesz, továbbá a KSH-adatgyűjtés elvégzése rutinfeladattá válik. — Hallhatnánk a pályázók esélyeiről? — A pályázat beadási határideje május 10-e, s mindenki „nyerhet”. Persze előnyben vannak a már kész programrendszerrel rendelkezők, és azok, akik ismerik a szövetkezeti munka műhelytitkait, belső sajátosságait. — Van erre példa? — A fővárosi PROGADAT Számítástechnikai Szövetkezet árukönyvelési rendszere például 4 áfészünknél él, s a PROGADAT Bátonytere- nvén már bér-; munkaügyre is telepített programot. — A nyertes pályázó által megvalósított program alkalmazását mikorra tervezik? —. A jövő év január elsejétől szeretnénk indítani az egységes bér,- munkaügyi rendszert. —kulcsár— — benkő — Demokratikus vita, egységes cselekvés Pártértekezletre Si“1®,“ rád megye lakossága, huszonkétezres párttagsága. A hatszáznál több alapszervezetben, a párt-, az állami, a tömeg- és az érdekvédelmi szervezetek testületéiben, az ország- gyűlési képviselőcsoport ülésén, az értelmiségi fórumokon az elmúlt hetekben lezajlott vita a határozattervezetről egyformán tükrözte az érdeklődést és a várakozást is, amely a tanácskozást megelőzi. A széles körű véleménycsere a megyében is sokféle tapasztalatot hozott, tanulsággal szolgál. Mindenekelőtt azzal: a párttagok, de a lakosság ezrei is azt várják a pártértekezlettől, hogy reális helyzetelemzést ad, egyértelművé teszi a párt feladatait, a cselekvés útját, módját a következő évekre. Nagy többségük helyesli, megnyugtatónak tartja, hogy a Központi Bizottság demokratikus, szókimondó vitában a párttagsággal együtt formálja, teszi véglegessé az állásfoglalás-tervezetet. A jelen, s a jövő szempontjából is fontosnak tartják, hogy ne csupán a döntések végrehajtásánál számoljon velük a testület. Felelősségteljes véleményük kapjon helyet a politika alakításában, a döntések előkészítésében, s vegyék figyelembe azt a határozatok végrehajtásának ellenőrzésében is. A legtöbb észrevételt — esetenként megalapozatlan, szélsőséges véleményt is — a gazdasághoz, az életszínvonal jelenlegi és várható alakulásához fűzték a fórumokon. Az egyetlen közösségben sem volt kétséges, hogy az előrelépés egyedüli, lehetséges útja a kibontakozási program megvalósítása. Még akkor is, ha ez átmenetileg szigorú követelményekkel és következményekkel jár együtt. Kritikus, sokszor szenvedélyes vita bontakozott ki azonban arról, hogy következetlenek vagyunk a határozatok végrehajtásában. Az egymásnak ellentmondó intézkedések, a gyakorta meddő, pusztán a helyzet ismertetésére szorítkozó, a megoldásoktól, a következetes munkától eltekintő viták, a fegyelmezetlenség, szervezetlenség, a felelősség áthárítása aligha hoznak gyors, átütő változást. A pártcsoport-beszélgetéseken, az alapszervezeti taggyűléseken, a rétegtalálkozókon többségében a felelős cselekvés szándékával esett szó a Nógrád megyét nyomasztó, sajátos gondokról is. Arról, hogy vannak ipari és mezőgazdasági üzemek, amelyekben a termelés szerkezetének korszerűsítésére, az export, a jövedelem folyamatos növelésére tett intézkedések úgy tűnik, sikeresnek bizonyulnak. Am azt is elmondták az érintettek, hogy a megye hagyományos nehézipari üzemeinek megújulása késik, a szénbányászat helyzete rendezetlen. S az állami támogatás erőteljes mérséklésével, a kedvezőtlen körülmények között gazdálkodó termelőszövetkezetek egy részének pénzügyi helyzete meglehetősen bizonytalanná vált. A megye iparilag kevésbé fejlett déli, nyugati területein pedig a népesség megtartása nem kevés gondot ad a tanácsoknak. S a beszélgetések során az is bebizonyosodott, hogy az emberek egyre nehezebben birkóznak a gazdasági gondokkal, a nyomukban támadt társadalmi feszültségekkel. Többségük aggodalommal kevert bizalommal tette szóvá, hogy a kormány átgondolt szociálpolitikai intézkedésekkel segítse azokat, akik nehéz körülmények között élnek. Folyamatosan enyhítse azokat a terheket, amelyeket a szerény jövedelemből élő idős emberek, az önálló életet kezdő fiatalok és a gyermekeket nevelő családok viselnek. Okkal sürgetik tehát a kommunisták a fordulat, a változás szükségességét. A Központi Bizottság reális helyzetértékelését, a gondok, a tévedések feltárását, vállalását elismerő egyetértéssel fogadta a párttagság. Támogatja a testület elhatározásában, miszerint a társadalmi élet minden területén fel kell gyorsítani a reformfolyamatokat. Meg kell újítani a gazdaságot, a politikai intézményrendszer működését, ki kell bontakoztatni a társadalom minden rétegének alkotó- képességét, cselekvőkészségét. Azt tartják, hogy jóllehet a határozattervezetet olvasva, nem oszlik el minden kétség, a bizonytalanság az emberekben. Ám a legsürgősebb teendők világos megfogalmazásához és a cselekvéshez mindenképpen alapul szolgálhat. A vita során a nógrádi alapszervezetek többségében is arra a következtetésre jutottak: a párt a jövőben csak úgy képes hivatásának megfelelni, ha ismeri» tevékenységében kifejezésre juttatja a párttagok progresszív törekvéseit. Jó politikai programokat dolgoz ki, s ehhez megnyeri a lakosság legszélesebb rétegeit, ha folyamatosan megújítja a párt egységét, korszerűsíti munkamódszerét, szervezeti kereteit. Olyan feltételek megteremtését sürgették a párton belül, amelyben nincs helye a hivatali, a bürokratikus munkastílusnak, amelyben a munka sikerét nem a rendezvények száma méri, s amelyben a párt tudatos, szervezett, fegyelmezett politikai mozgalomként gyakorolja vezető szerepét. A párttagság és a pártvezetés közös igénye és felelőssége is, hogy meg kell szilárdítani, teljessé kell tenni a párt egységét. Szinte valamennyi alapszervezetben elhangzott: a pártnak úgy kell dolgoznia, hogy a párttagok pontosan értsék, mit támogat és mit ellenez a párt. A világos politikai vonal alapvető feltétele annak, hogy a célkitűzéseket egységesen értelmezze és egységesen hajtsa végre valamennyi pártalapszervezet, valamennyi párttag. A pártszervezetek önállóságának és felelősségének növelésésével tehát szélesíteni kell a lehetőségét is annak, hogy érdemi munkát végezzenek a politika alakításában, érvényesítésében. Nem kétséges, hogy ennek járható útja a pártdemokrácia erőteljes fejlesztése. Szükségesnek tartja a megye párttagsága is, hogy a párt életében természetes legyen a nyíltság, rendszeres helye legyen az őszinte véleménycserének, a lehetőségek felelősségteljes mérlegelésének és az ellenvéleménynek is. Többek között azt erősítették, hogy az irányító pártszervezetekben éppúgy, mint az alapszervezetekben általános gyakorlattá kell tenni a türelmes politikai vitát, a nézetek egyeztetését. A közösen hozott döntések végrehajtásában pedig növelni szükséges a résztvevők politikai felelősségét. S a párttagok joggal várják, hogy ebben elsősorban a kommunista vezetők mutassanak példát. Párttagságunk, teink képviselőire a ma összeülő megyei pártbizottsági ülésen minden bizonnyal javaslatokban és felelősségteljes véleményekben egyaránt bővelkedő eszmecsere vár. A testület összegezi azokat a tapasztalatokat, véleményeket és ajánlásokat, amelyeket az elmúlt hetek vitái hoztak a párt vezető szerepének korszerűsítéséről, a pártegység erősítéséről, a pártmunka megújulásáról. Továbbítja a megye kommunistáinak állásfoglalását a Központi Bizottsághoz, s megválassza a pártértekezlet küldötteit. Eddigi munkánk, sikereink, a politika megvalósításáért érzett közös felelősségünkből adódóan okkal tételezhetjük, hogy a pártbizottsági ülés vitájához és májusban a pártértekezleten hozott határozatok végrehajtásához a nógrádi pártszervezeteik, az itt tevékenykedő kommunisták ismételten sok értékes, hasznosítható észrevétellel és hozzáértő munkával járulnak hozzá. Közlekedési csomópontok, utak, hidak épülnek Megyénk úthálózata egyesek szerint válságos, mások •szerint kritikán ^luli. Amellett, hogy a kátyúkkal tűzdelt útszakaszok tovább rontják az amúgy sem rózsás állapotban levő gépkocsipark állapotát, nemegyszer közlekedési balesetek okozói is. Gyökeres változásra ez évben sem számíthatunk, mert ehhez egy dologra lenne szükség: pénzre. Ebben pedig manapság nem bővelkedünk. Idén 37 millió forintos kelet áll a Budapesti Közúti Igazgatóság területi létesítményi főmérnökség rendelkezésére. Az összeg nem éri el a tavalyit és a tervek készítésekor figyelembe kellett venni az áremelkedéseket is. A jelentősebb munkákat a megye szakkivitelezője, az Egri Közúti Építő Vállalat végzi, így a 21-es út nagy- bátonyi becsatlakozásánál levő csomópontot is a cég készíti. Még idén befejezik a Zagyva-híd ezzel kapcsolatos építését, ami miatt júniusban valószínűleg egyhetes forgalomelterelés lesz. A tanáccsal összefogva, szintén Nagvbátonyban alakítják ki a Népköztársaság úti csomópontot. Vállalt feladatát, a közműépítést már befejezte a tanács, és a csomópont is elkészül még ez évben. A 2-es úton, a Lókos-pa- takon átvezető hídnál teherbírási problémák jelentkeztek és a híd szélessége is kevésnek bizonyult. Ezért szeptemberig a forgalom fenntartása mellett, a szakemberek elvégzik a szélesítést és a megerősítést, csakúgy, mint a 22-es út Nyír- jes-patakon átvezető hiújánál. Tavaly kezdődtek és idén befejeződnek a hollókői rézsűcsúszás helyreállítási munkálatai. A Nemtinél jelentkező hasonló gondokat is megoldják a tervek szerint. Tovább folytatódik a 2-es út Szendehely és Drégelypalánk közötti szakaszának fásítási, faápolási munkája. Kiemelt feladatként megkezdődik a 21-es út Salgótarján központját elkerülő, második szakaszának építése. A városi tanáccsal közös finanszírozásban épülő új útra idén 30 millió forint áll rendelkezésre. A júniusi versenytárgyalás nyertese, a területi létesítményi főmérnökség egy hároméves munkára kapott megbízást. A litkei csomópont a hídszélesítési és az Arany János úti csomópont átépítési munkái még az idén befejeződnek, továbbá a Tarján- patak is „tető” alá kerül mintegy 200 méteres szakaszon.
