Nógrád, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-05 / 55. szám
3 Felelősen gondolkodni és cselekedni Beszélgetés a kibontakozásról, a megújulásról ® Munkában élénk, tapasztalatokban gazdag hónapokat hagytak maguk mögött Nógrád megye pártszervezetei. Az elmúlt esztendő végén, a most Induló év elején sokféle fórumon — így alapseervezetl taggyűléseken, pártcsoporttléseken. a párttagokkal folytatott beszélgetések során, munkás- és falugyűléseken, különböző rétegtalálkozókon, — esett szó a Központi Bizottság Július 2-1 állásfoglalásáról, a gazdasági. társadalmi kibontakozásról, az ideológiai, a pártmunka megújulásáról, a politikai intézményrendszer korszerűsítéséről. A tapasztalatokat, testületi üléseken összegezték a párt- és az állami szervek, .'a társadalmi és a tömegszervezetek. Ezekről kérdeztük Szalai Lászlót és Gordos Jánost, a* MSZMP Nógrád Megyei Bizottságának titkárait. 4 NÚGRÁD: Nehéz helyzetben van az ország -és a gondok nem kerülik el Nógrád megyét sem. Ügy vélem, helyénvaló a kérdés: mennyire ismerik, mennyire értik a stabilizációt, a kibontakozás lényegét, az ipari, a mezőgazdasági üzemekben, a tanácsoknál, a művelődési intézményekben dolgozó emberek? SZALAI LÁSZLÓ: A jó fél esztendős aktív, felelősségteljes véleménycsere a lakossággal a gazdasági, társadalmi kibontakozásokról, sok tapasztalattal gazdagított bennünket. Mindenekelőtt azzal, hogy az emberek többsége ismeri a kibontakozás lényegét. Elfogadják a gazdaság hatékonyságát, eredményességét szolgáló követelményeket, segítik megvalósítását. Fegyelmezetten tudomásul veszik az életszínvonalat érintő, szigorító intézkedéseket. Mindezek nem csupán a közélet különböző fórumain elhangzott véleményekben kaptak hangot. Megjelentek az idei tennivalókat körvonalazó politikai programokban, az ipari, a mezőgazdasági üzemek terveiben is. — Az egyetértés, a megértés mellett azonban azt is tapasztaltuk, hogy az emberekben nem kevés aggodalom él, kétely támadt, gondjaink és az egyre szigorúbb intézkedések nyomán. Az elmúlt évtizedekben nem volt példa 15 százalékos áremelésre. Az adóreform, a személyi jövedelemadó új, szokatlan dolog számunkra. A terhek nem egyformán jelentkeznek. Az alacsony jövedelmű nyugdíjasok, a pályakezdő fiatalok, vagy a nagycsaládosok, a kompenzáció ellenére is nehezebben élnek. Így az is érthető, hogy megoszlanak a vélemények a kibontakozásról. Több helyen megfogalmazták és megkérdezik ma is: mederben tudjuk-e tartani az elindult folyamatokat? Lesz- e elég erő a kibontakozási program végrehajtására ? GORDOS JÁNOS: Ha csupán az elmúlt két hónapra tekintek vissza, akkor is igaz, hogy igen széles körű, aktív őszinte és kritikus véleménycsere folyt a párttagokkal, de a pártonkívüliekkel is ezekről a kérdésekről. A sok ezer órát kitevő beszélgetések, amelyek a párttagsági könyvek cseréjéi most megelőzték, a tézisek vitái, a réteggyűlések, a találkozások és tanácskozások a fiatalokkal, az értelmiséggel, mind-mind az1 bizonyítják, hogy a lakosságot élénken foglalkoztatják a társadalom átalakításának kérdései, ebben a megye helyzete, az alkotómunka kibontakoztatásának helyi feltételei lehetőségei. Fontos tapasztalatnak tartom, hogy a lakosság döntő többsége jól látja: történeim; átalakulás részesei vagyunk. Rajtunk múlik, hogy meg tudjuk-e valósítani elképzeléseinket. Ugyanakkor az is igaz, hogy az emberek számára szokatlanok, nehezebber is viselik a változást kísérő jelenségeket gondokat. Sok bizonytalanság él bennük hogy milyen is legyen a változás iránya é: hol van az a mérték, amit még vállalni le hét, vállalni kell a fejlődés érdekében. A társadalmi, gazdasági változást tehát mindenképpen szükségesnek tartják. Az. várják, hogy a. folyamatok irányításában i párt legyen határozottabb és következetesebb. S a lakosság nagy része úgy véli, hog; utunk nem lehet más, mint a következetes reform a gazdaságban, a társadalomban, i demokrácia szélesítése, a rendszeres véleménycsere a lakossággal, tanácsaik haszno sítása a döntésekben, cselekvőkészségük változásokat megvalósító mindennapi mun kában. NÖGRÁD: Hogyan indult az idei esztendő? Mit .mutatnak az üzemek elképzelése tervei? A stabilizáció, a kibontakozás, hogyai jelenik meg a mindennapok gyakorlatában? SZALAI LÁSZLÓ: A megye gazdaság egységei — adottságaikat, lehetőségeiket fi gyelembe véve — összességében eredménye évet zártak 1987-ben. Azt gondolom, hogy e elfogadható startot jelenthet az idén. Azon ban a szerkezetváltás, a gyors alkalmazkc dás, a nemzetközi piac változó igényeibe nem megy egyik napról a másikra. A fej lesztés anyagi, szellemi feltételeinek megte remtése a hagyományos ipari üzemekbe nem kis gondot jelent. A korszerűsítés el ső lépéseit csak olyan gazdasági egységei ben tudták megtenni, mint Salgótarjánban a BRG, a síküveggyár, Balassagyarmatoi a kábelgyár, Romhányban az építési kerá miagyár, amelyek a viszonylag gyorsan fejlődő ágazatokat jelentik Nógrádban. A mezőgazdasági üzemek eredményei mellett is látni kell, hogy a mostoha természeti adottságok szerény műszaki-technikai felkészültséggel párosulnak a legtöbb gazdaságban. Ami pedig az idei évkezdést illeti, a vállalatok, az üzemek, a gyáregységek most igyekeznek gyorsan alkalmazkodni a sok új, szigorúbb közgazdasági feltételhez. Azt tapasztaljuk, hogy a vállalatvezetők, a kollektívák nem azonos módon reagálnak a már életbe lépett, s a várható intézkedésekre. Vannak, akik a jelenlegi helyzetet átmenetinek tartják, s megpróbálják átmenteni tartalékaikat egy általuk kedvezőbbnek vélt időszakra. Ügy hiszem, azok ' gondolkodnak és cselekednek helyesen, akik messzebbre tekintenek, s így azt is látják, hogy a mostani helyzet tartósnak ígérkezik. S az a vállalati kollektíva jár jól, ahol késedelem nélkül hozzálátnak a termelési szerkezet átalakításához, a gazdálkodás * hatékonyságának javításához. GORDOS JÁNOS: Azt tapasztalom, hogy a lakosság egy része jóllehet egyetért a változással, nem érzi igazán az azonnali cselekvés szükségességét. Ahogy többen is megfogalmazták a beszélgetések során, központi, megyei döntésre várnak, vagy a május közepén sorra kerülő pártértekezletre, amely megoldást hoz minden gondunkra, bajunkra. A pártértkezletnek nyilvánvalóan megvan a maga fontos szerepe a párt, az egész társadalom életében. A helyi dolgokra, gondokra azonban itt kell megtalálnunk a megoldást. Márcsak azért is, mert munkánk van brí- ven. A megye iparszerkezete úgy alakult, hogy csak kevés számú üzem kapcsolódhat országos fejlesztési programokhoz. Ahol nem tudnak élni ezzel a lehetőséggel, ott meglehetősen nehéz, olykor nem kis feszültséget is okoz helyzetük stabilizálása, a vállalati és egyéni jövedelmek szinten tartása. S igaz ugyan, hogy a korszerűbb gazdálkodási szemlélet térhódításával, az üzem- és munkaszervezés javításával takarékosabb gazdálkodással jó néhány ipari és mezőgazda- sági üzemben eredményesen dolgoztak. Ám a műszaki fejlesztés, a tervszerű, a folyamatos szerkezetváltás, az új termékek sora még várat magára. Biztató jelei vannak, de s döntő fordulat még nem következett be. Nem véletlen, hogy a viták, a véleménycserék során, de a személyes beszélgetéseken is, a legtöbb szó a gazdaságról esett, e legtöbb kritikával gazdaságunk jelenleg helyzetét illették. Nehezen értik az emberek a gazdasági megtorpanás okait, összefüggéseit, s az sem igazán egyértelmű számukra, hogy az előrelépéshez ennyire szigorú intézkedések szükségesek. Az észrevételek jó részét tehát jogosnak tartom, mél tán várnak rá elfogadható választ. Mint ahogy arról is gyakrabban szót kell váltanunk, hogy a gazdaságban jelentős értéke ink is vannak, amelyekről nem beszéltünl elég bátran. Én mindenképpen ezek közé sorolom energiarendszerünket, amely az el múlt évek kemény teleinek próbáit is kiállta. A mezőgazdaság, az élelmiszeripar esz tendők óta jó ellátást biztosít az alapveti élelmiszerekből, zöldségből, gyümölcsből. ! tagadhatatlan az is, hogy az elmúlt évtize ' dekben átalakult a magyar falu, megváltozott a települések arculata, a falvakban él emberek életmódja, életkörülményei. Gaz- ! das ági fejlődésünket mérlegelve ez nen hagyható figyelmen kívül. NÖGRÁD: A megye iparszefkezetéber mindig is meghatározó jelleggel bírt á bá | nya, a kohászat. A két nagyüzem jelenleg helyzete, termelésük, gazdálkodásuk gond jai mennyire foglalkoztatják a közcélé ményt? s SZALAI LÁSZLÓ: A bányászkodás ne s héz helyzetbe jutott Nógrádban. Vizsgála . kezdődött, amelynek eredménye nagymér „ tékben befolyásolja további tennivalóika j Érthető, ha nyugtalanság,' türelmetlenség va a bányászokban emiatt. Az a véleményen . át kell gondolni, hogy az itt termelt szén re mennyire van szüksége a népgazdaság . nak, s ennek megfelelően hosszabb távo - biztosítani kell a szükséges támogatást, : munka feltételeit. Itt ez a stabilizáció alag | vető feltétele. Ami a kohászati üzemeket i • leti, a gépek, berendezések csaknem a íe'. elavult, a rekonstrukció lassan halad. A vállalat vezetői, munkásgárdája ilyen körülmények között is arra törekszik, hogy megújítsa termékeit, növelje azolT feldolgozottságát. A bányászok és a kohászok továbbra is iparunk páncélosai, ezért a jelenlegi körülmények között is elismerést, bizalmat érdemelnek. GORDOS JÁNOS: A bányászat Nógrádban egészen sajátos helyzetben van. A szénmedence lakosságának jelentős részét nem csak anyagi, hanem erős érzelmi szálak is a szénbányákhoz kötik. Ez a mostani helyzet bizony nem csak a bánya dolgozóinak hangulatára nyomja rá bélyegét, hanem a hozzátartozókéra is. Mindenképpen méltányolni kell a véleményem szerint azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a megye, a szénbányák vezetői, dolgozói tesznek a termelési, gazdálkodási veszteségek felszámolásáért. Fennmaradásának ugyanis akkor van reális alapja, ha gazdaságossá válik a szénbányászat, almiben jelentős szerepet játszhat a szénen kívüli tevékenység fejlesztése is. NÖGRÁD: Á gazdasági-társadalmi átalakítási folyamatban, hogyan látja a párt szerepét, s hogyan Ítélik meg személyes felelősségüket a párttagok? S, hogyan vélekedik minderről a lakosság? SZALAI LÁSZLÓ: A viták, a vélemény- cserék során elemi erővel nyilvánult meg az igény: erősíteni szükséges a párt vezető szerepét, eszmei, politikai, cselekvési egységét. A valóság ismeretén nyugvó, időben hozott döntések, a végrehajtás politikai feltételeinek megteremtése, a munka rendszeres ellenőrzése, a mulasztók felelősségre vonása, — ezek voltak azok a főbb kérdések, amelyek rendszeresen visszatértek a tanácskozásokon. Igen sok helyen szóvá tették azt is, hogy törekedni kell a párt mozgalmi jellegének erősítésére, a bürokrácia csökkentésére. Elő, eleven kapcsolatra van szükség a párttagsággal. Az alapszervezeteket, a párttagokat képessé kell tenni arra, hogy érdemben részt vegyenek a döntésekben, a politika alakításában. Ennek nélkülözhetetlen feltételeként említették a politikai intézményrendszer korszerűsítését, így a párt, az állami, a társadalmi szervezetek közötti munkamegosztást. Példákkal bizonyították, hogy ennek hiánya zavart okoz az üzemekben, nehezíti a gazdasági és a mozgalmi vezetők együttműködését. A helyi tanácsok, a társadalmi szervezetek önállóságának kibontakoztatása, ugyancsak az ésszerűbb munkamegosztást sürgeti. A munka feltételei mindenütt szigorúbbak lettek. Elég ha csak a tanácsok helyzetére utalok, pénzalapjuk mintegy 40 százalékkal kevesebb, ez veszélyezteti a VII. ötéves terv kiemelt célkitűzéseinek maradéktalan teljesítését. Az önállóság tehát nagyobb felelősséget, nagyobb vállalkozókészséget és szélesebb demokratizmust, a lakossággal közvetlenebb kapcsolatot is kíván. Azt tapasztaljuk — s erről a tézisek vitájában is sokan szóltak — a települések gyarapodása, népességmegtartó ereje a pénzügyi nehézségek ellenére is eredményes ott, ahoi a tanácsi tisztségviselők, a választott testületek egyformán felelős képviselői a realitásokon nyugvó, helyi érdekeknek. Még másutt esetleg a szerény lehetőségüket sen használják fel ésszerűen, mert a vezetői energiájának jó részét felemészti az elemzés az érdekegyeztetés, a vita és kevesebt idő jut a lakosság mozgósítására. Végig kell gondolnunk azt is, a helyi politika alakításának, végrehajtásának, hogyan lehetnek érdemibb részesei a KISZ és a szakszervezetek, a Hazafias Népfront, í lakosság mind szélesebb rétegei. GORDOS JÁNOS: A helyes munkameg osztás szükséges, de lényeges kérdésnél tartom, hogy a politikai felelősség alól nen mentesülnek sem az állami szervek, sem i társadalmi szervezetek. A munkamegoszfá nem a politikai és a sajátos területek mere1 elkülönítését jelenti. Ugyanakkor természe tes, hogy munkájuk különbözik, ezért a mód szerekben és eszközökben jelentős eltérései lehetnek, sőt bizonyos, hogy vannak is. SZALAI LÁSZLÓ: Ebből adódik, hog; minden bizonnyal újra kell fogalmaznunk különböző választott testületekben dolgoz kommunisták szerepét, tevékenységét. Job ban fel kell készülnünk a politikai döntései képviseletére. GORDOS JÁNOS: A párttagok felkészült . sége, politikai iskolázottsága sokat változol az elmúlt évtizedekben. A tézisek vitájábar i a taggyűléseken, a műhelybeszélgetéseke hozzáértésről, politikai iskolázottságról tel tek tanúbizonyságot. Felelősséggel szóltak a . ideológiai, a közgazdasági kérdésekről, a hí i lyi tapasztalatokról. Nyilvánvaló, hogy err a jártasságra a politikai munka gyakoris- tában tettek szert, de ebben mindenképpe- része van a szervezett képzésnek, a káder ; képzésnek, a tömegpolitikai tanfolyamok nak. Ügy számoljuk, hogy évente mintegy 13 ezren tanulnak rendszeresen a pártoktatás különböző fórumain. Ez önmagában nem kevés. Ám az igazsághoz tartozik az is, hogy a párttagok mintegy fele nem vesz részt rendszeres politikai képzésben. Ezt még akkor is gondnak tartom, ha tudom, hogy a tömegkommunikációs eszközök, az információ sokaságát kínálják és növekvőben van az egyéni tanulás lehetősége is. Szükségesnek vélem, a folyamatos tanulást, a kölcsönös és rendszeres véleménycserét, amelyet jól felkészült, gazdag tapasztalatokkal rendelkező propagandisták irányítanak. NÖGRÁD: Szó esett a vita során az országos és a helyi döntések következetes végrehajtásáról, s ebben a vezetők felelősségéről. SZALAI LÁSZLÓ: A párttagokkal, a lakosság különböző rétegeivel folytatott véleménycsere is megerősített bennünket abban, hogy elismerik, támogatják a kezdeményező, a rendet, fegyelmet követelő, szigorú vezetőket. S a vezetők nagy többsége ilyen, de vannak, akik visszaélnek a lehetőségeikkel, szembekerülnek a kollektívával, s esetenként a törvénnyel is. Ezért a beszélgetések arra is figyelmeztetnek bennünket, hogy kádermunkánk gyakorlata — a vezetők kiválasztása, munkájuk, alkalmasságuk minősítése, ellenőrzése a kollektíva által, — folyamatos javításra szorul. Megnőtt az emberek szemében a vezető felelősségének, példamutatásának súlya. Ezzel a bizalommal nem szabad visszaélni. S ha mégis megtörténik, a vétkeseket felelősségre kell vonni, természetesen olyan mértékben, mint amilyen hibát követtek el. NÖGRÁD: Végezetül hadd kérdezzek arról, hogyan ítélik meg a gazdasági, társadalmi megújulás politikai, tudati feltételeit a megyében? ^ GORDOS JÁNOS: Az emberekben folyamatosan erősödik a felismerés, hogy átgondolt, konkrét időben érkező intézkedésekkel, a politikai munka megújulásával, az ideológiai munka folyamatos fejlesztésével programunk végrehajtható. Ügy gondolom, arra van szükség, hogy mindenekelőtt a párttagok, de a megye lakossága is jól értse a gazdasági-társadalmi folyamatok lényegét, fontosnak tartsa kezdeményezőkészségét, személyes felelősséget a döntések fegyelmezett végrehajtásában. Ma az emberekben rendkívül sok kérdés merül fel a gazdasági-társadalmi változásokkal kapcsolatban, amelynek megválaszolása az ideológiának, a propagandának is komoly feladatokat ad. A vitában is sokan kérdezték, a megújulási folyamatban milyen mértékben alapozhatunk az eddigi létrehozott értékeinkre, hogyan érvényesül a marxizmus—leninizmus szerepe? Vagy a tulajdon különböző formája végül is, hogyan erősíti a szocialista gazdaság alapjait, s az érdekek sokféleségében, hogyan lehet úgy rendet tenni, hogy annak sem a közösség, sem az egyén ne lássa kárát. Illúzió tehát azt hinnünk, hogy mindenki jól érti márv a stabilizáció, a kibontakozás lényegét, s ennek megfelelően teszi dolgát. A meggyőző munkában, a szükséges információk érvekké formálásában, az irányító pártszerveknek, az alapszervezeteknek, a kommunistáknak is van dolguk bőven. Fontosnak tartom, hogy jól ismerjük, milyen kérdések foglalkoztatják az embereket, s ezekre velük együtt keressük a választ. Meg- . győződésem, hogy így haladhatunk gyorsab- i baT1 előre, így lesz erőteljesebb a párt tömegbefolyása is. SZALAI LÁSZLÓ: Magam is az alapszer- : vezeti munka segítését, mozgalmi jellegé- i nek erősítését tartom a legfontosabbnak. * Ezért arra kell ösztönöznünk az alapszerve- ’ zetekben dolgozó kommunistákat, hogy átfo*- góbb ismereteik legyenek a helyi kérdések- ben, s megbízhatóbb érveik a lakosság meg- c nyerésére, a politika végrehajtására. Vonzóbbá kell tennünk a pártmunkát, felkészülf tebbé a párttagságot, erősíteni hitüket, bi- j zalmukat a jövőben. Az emberek itt a me- 5 gyében is a párttól, a kommunistáktól vár- ‘ .iák a biztatást, és a példát is, hogy érdemes dolgozni, áldozatot hozni’ a jövő érdekében. Természetesen azt sem szabad el- hallgatnunk, hogy a kibontakozás nem hoz t azonnali, látványos sikereket. Fontosnak l> tartom a reális helyzetismeretet. Azonnal 1 _. hozzáteszem azt is, hogy ez nem jelenthet z felmentést a felelős gondolkodás és cselek- vés, a tervszerű, a' fegyelmezett, folyamatos e munka alól. a NÖGRÁD: Köszönöm a beszélgetést. Vincze Istvánné
