Nógrád, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-05 / 55. szám

NOGRAD 1988. március 5., SZOMBAT Figyelemmel az országban zajló események iránt H SZOT elnökségének ülése Pénteken ülést tartott a Szakszervezetek Országos Ta­nácsának elnöksége. Az ülé­sen elhangzottakról a SZOT titkárságának megbízásából Szalay Ferenc, a Népszava főszerkesztő-helyettese tájé­koztatta az újságírókat. A testület áttekintette a szakszervezeti mozgalom időszerű kérdéseit, s ezzel kapcsolatban összegezte az elnökség február 26-i állás- foglalása fogadtatásának ta­pasztalatait. Ügy értékelte, hogy az állásfoglalást a szak- szervezeti tagság és a széles közvélemény egyaránt idő­szerűnek tartotta. A mozga­lom aktivistái szerint a doku­mentum segített néhány na­pirenden lévő kérdés egyér­telmű megítélésében, és ha­tárvonalat húzott a szakszer­vezeti tevékenység javítását szolgáló törekvések, bírálatok, valamint a szélsőséges meg­nyilvánulások, szándékok kö­zött. Az elnökség néhány, a szakszervezeti mozgalom to­vábbi tennivalóit meghatá­rozó következtetést is levont a dokumentum fogadtatásá­ból- A testület rámutatott, hogy tapasztalható az a hely­telen felfogás a szakszerve­zeti tagság körében, amely a szakszervezeti munka leegy­szerűsítéséből fakad. Sokak véleménye szerint a szakszer­vezeti mozgalom ne legyen tekintettel a kormány lehe­tőségeire, hanem csak nyújt­sa be a követeléseit, s azok kielégítése a kormány fela­data. Ez helytelen felfogás, mert a szakszervezeti moz­galom sem függetlenítheti magát az ország helyzetétől. Vannak olyan vélemények Is, hogy a jelenlegi szervezeti struktúra nem alkalmas va­lamennyi érdek feltárására. Amennyiben a tagság ezt valóban így érzi, akkor eb­ben a szakszervezetek vezető testületéi is hibásak — mond­ták az elnökség ülésén. Azt is hozzátették azonban, hogy a szakszervezeti mozgalom tisztában van az egyes réte­gek érdekeivel pontosan is­meri igényeiket. A szakszervezeteknek kötelességük figyelem­mel kísérni az ország­ban zajló eseményeket, s határozottan kiállni elveink védelmében — hangzott el az ülésen. Az elnökség megelégedés­sel vette tudomásul, hogy a SZOT legutóbbi plénumának állásfoglalására a kormány gyorsan és kedvezően rea­gált. Mint ismeretes, a SZOT legutóbbi, február 19-i ülé­sén megfogalmazódott, hogy a szakszervezetek — lakos­ság teherviselő képességét figyelembe véve — a fo­gyasztói árszínvonal 15 szá­zalékos emelését felső ha­tárnak tekintik, s ugyanitt szóvá tették a csecsemő- és gyermekruházati cikkek árá­nak indokolatlanul nagy mértékű emelését is. E kérdésekben a szakszerveze­tek álláspontjának követke­zetes képviselete azt ered­ményezte, hogy a kormány jelezte: jogosnak tartja a szakszervezeti mozgalom igényét, intézkedéseket ké­szít elő a csecsemő- és gyer­mekruházati-cikkek áreme­lése okozta problémák mér­séklésére. Az elnökség ezzel kapcsolatban azt is megfo­galmazta, hogy a szakszer­vezeti mozgalomnak ilyen, és ehhez hasonló kérdések­ben azonnal a nyilvánosság elé kell lépnie. A továbbiakban az elnök­ség áttekintette a szakszer­vezeti tagság politikai tö­megoktatásának helyzetét és tájékozódott a magyar szak- szervezetek nemzetközi te­vékenységéről is. Az elnökség javaslatot vi­tatott meg a SZOT 1982. au­gusztusi, szervezeti kérdé­sekkel foglalkozó irányelvé­nek módosításáról. Ennek keretében foglalkozott a szakszervezeti tagság szak­mai, foglalkozási rétegeit érintő kérdésekkel, felada­tokkal is. Megerősítette a február 26-i állásfoglalásá­ban megfogalmazottakat, amelyek szerint támogatja a tagozatok, egyesülések, szö­vetségek alapítását a szak- szervezetek keretén belül, mindenütt, ahol ezt a tag­ság igényli. Fontosnak tart­ja azonban, hogy a szakmai rétegszervezetek a mozga­lom keretében önszervező­déssel, illetve az iparági ágazati szakszervezetek kez­deményezésre jöjjenek létre. A testület végezetül átte­kintette az évkezdettel, az adó- és árreform bevezetésé­vel kapcsolatos egyes ta­pasztalatokat. Hangsúlyozta: változatlanul nagy figyel­met kell szentelni mind a kormányzati munkában, mind a szakszervezetek te­vékenységében az árszínvo­nal tervezett keretek között tartásának. Ennek érdeké­ben vizsgálni kell, hogy mi­ként lehetne szélesíteni a bérklubban részt vevő gaz­dálkodó szervezetek körét Azzal a feltétellel, hogy amennyiben lemondanak ár­emelési szándékukról, sza­badabb bérgazdálkodási le­hetőségeket biztosít számuk­ra a szabályozás. Külügyi titkárok találkozója Havannában Csütörtökön Havannában befejeződött a szocialista or­szágok testvérpártjai KB kü­lügyi titkárainak találkozója. A havannai tanácskozáson 12 kommunista és munkáspárt küldöttsége vett rész. Az MSZMP delegációját Szűrös Mátyás, a KB titkára vezette. A kubai tanácskozásról sajtóközleményt hoztak nyil­vánosságra. (MTI) Magyarországi németek Híd a kapcsolatok fejlesztésében A magyarországi német nemzetiség helyzetéről, a Magyarországi Németek De­mokratikus Szövetsége cél­jairól és december elején Budapesten megtartandó kongresszusáról tájékoztatja vendéglátóit Hambuch Géza, a szövetség főtitkára, aki je­lenleg a Friedrich Ebert- alapítvány meghívására tar­tózkodik a Német Szövetsé­gi Köztársaságban. Tárgyalásainak emellett fontos témája a tavaly októ­ber 7-én, Grósz Károly mi­niszterelnök NSZK-beli lá­togatása idején született megállapodásnak a gyakorla­ti megvalósítása. A mostani megbeszélése­ken kölcsönösen hangsúlyoz­ták a magyarországi német­ség hídszerepének jelentősé­gét a kapcsolatok fejleszté­sében. A házigazdák minde­nütt nagy érdeklődést tanú­sítottak általában a Magyar Népköztársaság nemzetiségi politikája, különösképpen fje­dig a magyarországi németek helyzete iránt. Hambuch Gézát fogadta Alfred Dregger, a Keresz­ténydemokrata Keresztény- szociális Unió (CDU, CSU), Wolfgang Mischnick, a Szabaddemokrata Párt (FDP) parlamenti csoportjának el­nöke, Horst Ehmke, a Német Szooiáldemokrata Párt (SPD) parlamenti csoportjának he­lyettes elnöke, Wolfgang Bätsch, a CSU törvényhozási csoportjának parlamenti ügy­vezetője és Otto Schily, a Zöldek pártja képviselője, a Bundestag nyugatnémet— magyar csoportjának elnöke- Ugyancsak fogadta őt Lutz Stanvenhangen parlamenti államtitkár. A szövetség főtitkára meg­beszélést folytatott az SPD Friedrich Ebert, a CDU Konrad Adenauer, az FDP Friderich Naurfiann és a CSU Hannus Seidel-alapítványá- nak vezetőivel is. Shultz Izraelben Csütörtökön a kora esti órákban Izraelbe érkezett George Shultz amerikai kü­lügyminiszter, hogy folytassa múlt héten kezdett tárgya­lásait a közel-keleti rendez- zésre vonatkozó amerikai elképzelésekről. Az amerikai külügyminisz­ter pénteken a délelőtti órák­ban tartott megbeszélést Sa­mir miniszterelnökkel, majd pedig Peresz külügyminisz­terrel. A hét 2 kérdése 1. MI A JELENTŐSÉGE A TÉR ÁZSIÁI—AUSZTRÁLIAI Közhelynek tűnik már an­nak emlegetése, hogy mi­lyen kicsivé lett a világ. A közel és távol új értelmezé­se természetesen a diplo­máciára is érvényes. Vár- konyi Péter most folyamat­ban levő délkelet-ázsiai— ausztráliai körutazása, ki­lométerekben kifejezve min­den bizonnyal a leghosz- szabb a magyar külügymi­niszterek eddigi látogatás­sorozatai között. Természetesen a magyar külpolitika tevékenységé­ben változatlan elsőbbsége van a szocialista közösség egyeztetett lépéseinek, Eu­rópának és az észak-ameri­kai kontinensnek. (A hé­ten is több erre vonatkozó jelzés érkezhetett: magyar felszólalás hangzott el a bé­csi európai utótalálkozón; képviseltettük magunkat a huszonhármak találkozóján, amely ugyancsak az osztrák fővárosban egy új leszere­lési konferencia mandátu­mát hivatott kidolgozni, további pozitív visszhan­gokra talál a magyar—finn —olasz hárompárti kezde­ményezés.) De lehetősége­inkhez és eszközeinkhez képest jó kapcsolatokra tö­rekszünk a fejlődő világ­gal, Ázsia, Afrika, Latin- Amerika országaival, és Ausztráliával is. (Ahol a külügyminiszteri látogatás során nyilván téma lesz az is, hogy az ötödik kontinen­sen több mint ötvenezer magyar származású auszt­rál állampolgár él.) Várkonyi Péter kőrútjá­nak valamennyi állomásán szóba került, hogy a kölcsö­nös érdekek és előnyök alapján, miként lehet fej­leszteni gazdasági kapcso­latainkat. Van, ahol már számottevő eredményeket értünk el. Indiával fellen­dült a gazdasági, kereske­delmi és műszaki kooperá­ció. A nejveli erőműhöz például magyar vállalat szál­lított energetikai berendezé­seket, hazai útjainkon pedig népszerűek a Maruti sze­mélygépkocsik. Éppen a lá­togatás során írták alá a magyar—indiai tudományos műszaki együttműködési munkatervet, amely kibon­takoztathatja a húzóágazat­nak számító elektronikai ipari összmunkát is. Indo­néziában és Thaiföldön a lehetőségek és tartalékok egyelőre nagyobbnak lát­szanak, mint a kézzelfogha­tó eredmények, Szingapúr­ral pedig most tesszük meg az első lépéseket. (Érde­mes megjegyezni, hogy a Budapestnél területileg alig nagyobb városállam a világ MAGYAR KÜLÜGYMINISZ- ÜTJÁNAK? negyedik legforgalmasabb kikötője, a világkereskede­lem egyik központja, ám lehetőségeket biztosíthat agrárexportra is, nem lé­vén saját mezőgazdasága.) A tárgyalásokon (kül­ügyminiszterünket minde­nütt fogadták az állam- és kormányfők), szóba került a nemzetközi politika: az ál­talánosabb leszerelési s más világproblémák mellett a helyi válságok bonyolult szövevénye is. ' Indiában az Afganisztán körüli válság­ból való pozitív kivezető út lehetőségeit tekintették át, méltatva a legújabb szov­jet kezdeményezéseket, a három meglátogatott ASEAN-tagállamban (Szin­gapúr, Thaiföld, Indoné­zia) természetesen részlete­sen beszéltek a Kambodzsa körüli krízisről. Már éddig is hasznos és eredményes tárgyalásokra került sor. (Ausztrália és Üj-Zéland még hátravan), a legjobb értelemben öreg" bedhetett hírünk a világban. A sok „első" között csupán egy kiragadott példa: elő­ször tartott magyar kül­ügyminiszter előadást ha­zánk törekvéseiről a bang­koki külpolitikai intézet­ben. 2. milyen célt szolgált a nato rendkívüli CSÚCSÉRTEKEZLETE? A legjobban a családi fo­tók sikerültek. Hagyomá­nyosan így nevezi a sajtó azokat a fényképezési alkal­makat, amikor a NATO-or- szágok legmagasabb kép­viselői — ügyelve a széles mosolyra és hosszas, me­leg kézrázásokra, — össze- sereglenek a kamerák és objektívek előtt. Mindezen nem lehet csodálkozni, hi­szen a jelek szerint első­sorban ez volt a gyakorlat célja. A közlemények tanú­sága azt mutatja, hogy va­lóban új elemek nem je­lentkeztek a brüsszeli ta­lálkozón, s a meglévő né­zeteltéréseket, nyilván kö­zös elhatározással, a sző­nyeg alá seperték. A stí­lusra többnyire az „igen. de..." volt jellemző. A legutóbbi ilyen rendkí­vüli NATO-csúcsra 1985 végén, az első Reagan— Gorbacsov csúcsértekezlet nyomán került sor. Akkor kétségtelen washingtoni váltásnak lehettünk tanúi: az elnök korábbi szélsősé­ges retorikájának helyét („gonoszok birodalma”) legalábbis részben átvette .a józanabb magatartás. A mostani találkozó már a nyolcvanas esztendők har­madik és negyedik csúcs- értekezlete közé, a rakéta­megállapodás aláírása után­ra esett. A nyugati szövet­ségesek, amint legnagyobb részük azt korábban is tet­te, támogatták az Egyesült Államok szótértési törekvé­seit a Szovjetunióval és po­zitívan szóltak a kelet— nyugati párbeszédről. Az igen után azonban kö­vetkezett a már említett de. Miközben a hagyományos leszerelés gyorsításának szükségességéről szóltak, azt meglehetősen egyoldalúan vetették fel. Az úgynevezett aszimmetriák kérdésében (vagyis azokon a területe­ken, ahol egyenlőtlenség mu­tatkozik a hagyományos fegyverzetek terén) a ke­let részéről jelentős lesze­relést, a nyugat számára to­vábbi fegyverkezést sür­gettek. Egyébként ezek az aszimmetriák fennállnak, hi­szen a két szövetség — földrajzi, geopolitikai, sa­ját tradícióinak megfelelő indítékokból — másként fejlesztette hadseregét. A szpcialista országok hajlan­dóak kiegyenlíteni az egyen­lőtlenségeket, oly módon, hogy minden vonatkozás­ban az alsó határon legye­nek a szintek. Fenntartásokra ad okot az is — s ez már nem a hagyományos fegyverzete­ket érinti —, hogy a NATO változatlanul kitart a nukle­áris elrettentés doktrínája mellett, pedig az euróraké- ták kikapcsolódása pozitív lépéseket sürgetne. Brüsszelben rendkívüli csúcs volt — rendes papír­formával. Ami növelhet­te az érdeklődést, hogy két búcsúra is alkalmat adott. Valószínűleg ez volt Reagan elköszönése, hacsak a moszkvai csúcs után nem hívják egybe váratlanul a szövetségeseket a legmaga­sabb szinten, s utoljára ült ilyen értekezleten az at­lanti tömb főtitkári széké­ben Lord Carrington. (Az egykori brit külügyminisz­tert Wörner, az NSZK hadügymin.sztere váltja fel.) Ám fokozott figyelem fogadta az „újonnan” jötté­két is: huszonkét esztendő után megtört a De Gaulle-i kivonulás tradíciója és Mit­terrand francia elnök újból jelen volt, afféle szuper­sztárként. Igaz, nem egye­dül, hanem a „furcsa pár” jeligére, Brüsszelbe is kö­vette őt vetélytársú mi­niszterelnöke. (Réti Ervin) A Magyar Posta közleménye Az Alkotmányjogi Tanács sajtóban nyilvánosságra ho­zott döntésével kapcsolat­ban a Magyar Posta az alábbi közlemény megjelen­tetését kérte a Magyar Táv­irati Irodától. A Minisztertanács 1987. má­jus 13-i ülésén rendeletet ho­zott a távbeszélő-beruházási hozzájárulás fizetésének be­vezetéséről. Egyidejűleg fel­hatalmazta a Magyar Posta elnökét arra, hogy rendel­kezésben határozza meg a távbeszélő-beruházási hoz­zájárulás összegét, fizetésé­nek feltételeit. Mindkét jog­szabály kihirdetése a Ma­gyar Közlönyben megtörtént. Ezt követően adta ki a Ma­gyar Posta elnöke azt a bel­ső szabályozást (központi utasítást), amely részletesen tartalmazza a miniszterta­nácsi rendelet és az állam- titkári rendelkezés végre­hajtásával kapcsolatos ügy­intézési tennivalókat. Ezt a központi utasítást azért ad­ták ki, mert a Magyar Pos­tánál az egész ország terü­letén több százan foglalkoz­nak a távbeszélő-beruházási hozzájárulással kapcsolatos ügyek intézésével. A postának ezt a belső utasítását az Alkotmányjogi Tanács most nyilvánosságra hozott döntése alkotmány- ellenesnek minősítette, mert egyes rendelkezései az ál­lampolgárok jogait és köte­lezettségeit is érintik. A Magyar Posta elnöke az Alkotmányjogi Tanács dön­tésének megfelelően 1988. május 1-jéig hatályon kívül helyezi a szóban forgó uta­sítást, és ezzel egyidejűleg a szükséges mértékben ki­egészíti a beruházási hozzá­járulásról szóló államtitkári rendelkezést. Ennek kereté­ben a belső utasítást átdol­gozta, és azon rendelkezése­it, amelyek az állampolgá­rokat közvetlenül érintik, jogszabályi szintre emeli. Ez az intézkedés a beruhá­zási hozzájárulás fizetési kö­telezettségét és annak mér­tékét nem érinti. (MTI) Tanácskozás az Állami Biztosítónál (Folytatás az 1. oldalról) ról szólt egyebek között Kar- vai Tibor, a balassagyarma­ti fiók vezetője, míg Kékesi Sándorné, pénzügyi osztály- vezető arra hívta föl a fi­gyelmet, hogy a kimagasló nyereség nem kis részben az ésszerű, takarékos gazdálko­dásnak köszönhető, ám tet­te hozzá, bizonyos gazdál­kodási, szabályozási intézke­dések tovább nem halaszt­hatók. Tóth István mezőgazda- sági kárszakértő a tisztessé­ges verseny eszközeként em­lítette az agitációt, a meg­győzést, a jó propagandát, a korrekt versenytársi kap­csolatot. Herczegh Elemérné személybiztosítási csoport- vezető saját példáján ke­resztül bizonygatta a brut­tósítás okozta negatív követ­kezményeket, majd az Álla­mi Biztosító versenyhelyze­tének esélyhátrányait tette szóvá Bállá Ferenc salgótar­jáni és Kiss Gyula bátony- terenyei fiókvezető. Fölszólalt a tanácskozáson Méri Sándorné, a Pénzügy­minisztérium csoportveze­tője, valamint dr. Kepecs Gábor, az ÁB ügyvezető igazgatója. Mindketten a ta­nácskozáson elhangzott föl­vetésekre válaszoltak. A to­vábbiakban dr. Végh Béláné a szakszervezeti bizottság el­nöke terjesztette elő a kü­lönféle elismerési javaslato­kat. A Szakma kiváló brigádja címre a salgótarjáni Egyet­értés, a Vállalat kiváló bri­gádja elismerésre a pásztói Dózsa György komplex­brigádot javasolták. Arany brigádérmet kapott a szé- csényi II. Rákóczi Ferenc és az igazgatóságon működő Tessedik Sámuel Szocialista Brigád, míg Kiváló dolgozó kitüntetésben részesül Majo­ros György, Némethné Nic­kel Agnes és Kiss Gyula.

Next

/
Thumbnails
Contents