Nógrád, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-26 / 73. szám
4 NOGRAD 1988 MÁRCIUS 26., S/OMBAT Lépéspróbák Mátraverebélyben Eßif „legenda" folytatódik Az általános művelődési központokat úgy képzelem el, hogy egy építmény — netán épülete. . tes — ad helyet az általános iskolának, a könyvtárnak és a kultur- háznak, A funkcióbeli szétválasztást éppenséggel nem is tartom lényegesnek, hiszen az iskolában éppoly jól lehet .játszóházat berendezni, előadásokat tartani, videofilmét vetíteni, számítógéppel játszani, vagy sportolni, mint a művelődési házakban. Sőt sok helyütt, mint Mátraverebélyben is, szívesebben tölteném szabad időmet az iskolában, mintsem a kopott „kulturban". Ha közművelődésről esik szó, a faluban senki nem hagyja említés nélkül Csukly László tanár nevét, aki a hetvenes években mondott búcsút a falunak. Könyvtárat vezetett, előadásokat tartott. színjátszásra, előadóművészetre okította a fiatalokat, s a nagy létszámú cigánylakosságot is sikerült a kulturálódás útján elindítania. Jöttek-mentek Távozása után nem volt szakavatott gazdája Vere- bélyben a kulturális életnek. Jöttek-mentek az ő örökségével megbirkózni nem tudó népművelők. A sok szakképzetlen leginkább információk továbbításában látta legfőbb teendőjét. Ám az is az igazsághoz tartozik: az emberek művelődési szokásaiban változások következtek be. Csökkent az érdeklődés a kulturális intézmények iránt. Jómagam is ismertem Mátraverebélyben a mára már legendássá vált .,Csukly mestert', aki egyszer többek között ekként elmélkedett: „Nem is engednék falura senkit népművelőnek, csak úgy, ha egyúttal tanít is... Csak a gyerekeken keresztül kötődhet a helyhez és a felnőttekhez. Mert nem vezérelt programok kellenek az embereknek, hanem igazi, meglévő igényekre kell épülnie a tevékenységeknek. A tanító tanítványai által sokat megtudhat az egyéni és közösségi művelődési modellek átörökítéséről, arról, mi az, amit a gyerek mór a családban elsajátíthat.” A „polihisztor " szavai úgy érzem, magukban foglalják a pár éve megkezdődött folyamat, az integrálás tartalmi kérdéseinek lényegét, bár akkoriban még szó sem esett általános művelődési központokról, amelyek egv- egy intézményben koordinálják az anyagi és a szellemi erőket. Ráakadtak a nekik valóra — A népművelői feladatkör többrétű — mondja Hartmann Józsefné, a községi tanács elnöke. — Aki ellátja, annak ismernie kell a település művelődési viszonyait, igényeit. Alapvető problémánk az volt az eddigi népművelőkkel, hogy „zsákutcának” tekintették munkájukat, és jobbára csak egy-egy szűk területre vagy rétegre koncentráltak. Pedig az értékközvetítés, az alfélé való orientálás nagyon lényeges eleme a munkának. Dgv látszik, Somoskőiné Berki Judit személyében meglelték az emberüket a község közművelődését szem előtt tartók. — A művelődési ház vezetője óvónő, különböző szakkörvezetői, játszóházi tanfolyamokon szerzett tudással felvértezve. Most végzi a népművelői kiegészítő szakot — tudatja az ámk igazgatója, Kaszás Istvánné. — Tanít is nálunk, jelenleg éneket. Így a lehető legtöbb információt szerezheti meg a gyerekek és általuk a szülők, nagyszülők kívánalmairól. Színjátszó és modellező szakkör, népitánc, aerobic és német nyelvtanfolyam szerepel a fiataloknak szóló kiscsoportos foglalkozások között. Már a felnőtteknek is indítottak egy év alatt, amióta Somoskőiné kezeire és gondolataira bízták a kulturálódás ügyét, szabás-varrás, KRESZ- és gépjárművezetői kurzust. — Többek kívánságára gépírótanfolyamot is szerettünk volna, óm a szakemberek, aZ oktatók nem szívesen utazgatnak vidékre. Terveink között szerepel virágkötészeti tanfolyam és még sok egyéb, csak idő kell, hogy lassanként kiforrja magát itt minden, A felnőttek körében a legfőbb tennivalót az igények fel-, illetve újjáélesztése jelenti. Sok a munkán túli elfoglaltság, és a faluban dívik a „modern summázás”, ami nemcsak az időből vesz el többet, hanem még ki is viszi az embereket a faluból. Marad, nem marad... A községi tanács végrehajtó bizottsága nemrég értékelte az ámk eddigi ténykedését. S bár többek még nincsenek tisztában a tartalmi tevékenység és a formula lényegével, annyit mindenesetre már megértettek, hogy a formát nem épület- komplexum jelentheti csupán. A közművelődés régi-új útján indultak el a verebé- l.viek. A lehetőség mindenkinek adott. Bár a községi tanácson most attól tartanak, hogy az első sikeres lépések abbamaradnak. Somoskőiné hozzáértése ugyanis nem csak helyben tűnt fel, hanem „feljebb” is, és félő, hogy nagyobb települések csábítják el innen. Pedig hál a kisebb helyeken is szükség van az általánosan tájékozott. jó szakemberre, aki a társadalomról és kultúráról, ezek kapcsolatáról tapasztalatokkal bír, fel tudja ismerni és ismertetni a helyiek igényeit, és ezekhez alkalmazkodva teríti a kultúra asztalát. Tuza Katalin Ni/itoff ház az Gáspár Petra már az országos versenyre ké- A honvédelmi oktatás előadóinak felkészí- sziil. tésc. Még nincs fél éve, hogy átadták Salgótarjánban az MHSZ új székhazát, és hét végeken egyre többször benépesülnek az oktatótermek. Múlt pénteken az úttörők prózamondó versenyét bonyolították le itt, este <a sárkányrepülők . közgyűlésének adott otthont az épület. Ma egy hete pedig öt helyszínen folyt a munka az játadáskor meghirdetett nyitott ház jellegnek megfelelően a salgótarjáni székházban. A gépjárművezetőszakoktatók tanfolyamán ötvennél is többen voltak, azok akik társadalmi oktatóként tanítják majd a gépjármű- vezetés elméleti és gyakorlati ismereteit. A foglalkozások résztvevői között volt bányász, állami gazdasági dolgozó, hivatásos katona, tanár és buszsofőr is. Április végéig, a vizsga időpontjáig szombatonként találkoznak itt a leendő szakoktatók. A klubhelyiségben ugyancsak az MHSZ társadalmi oktatói tanácskoztak, de ők arról, hogyan bonyolítják le az idén a sorkötelesek általános honvédelmi felkészítését. Az időszerű katonapolitikai tájékoztatók mellett elsősorban arról esett itt szó, milyen új feladatok jelentkeznek a honvédelmi oktatásban, milyen változások történtek az alaki és szolgálati szabályzatban. A húsz embert számláló csoportban volt pedagógus, eszltergályos, hivatásos tiszt, bányász. A harmadik teremben tereptani felkészítőre gyűltek össze a tartalékosok utóképzésében résztvevő MHSZ- oktatók és a munkásőrség, illetve a polgári védelem szakemberei. Számukra Szabó Béla mérnök őrnagy, a Térképészeti Intézet főmunkatársa tartott előadást. Az itt szerzett ismeretek gyakorlati hasznosítása majd a honvédelmi versenyeken jelentkezik. Szombaton rendezték a rádiószakkörök legjobbjainak az MHSZ-ben az úttörő rádiósok távírászversenvét. A fiúk és lányok a Morseje- lek gyorsasági vételében mérték össze felkészültségüket a megyei döntőn. A salgótarjáni, balassagyarmati és bá- tonyterenyei rádióklub tagjai közül végül Kinka Péter és Gáspár Petra végzett az első helyen. Az említetteken kívül a megyeszékhelyi-51 és vonzás- körzetéből több mint hetven fiatalember járta meg még azon a szombaton az MHSZ székházát, ugyanis akkor volt a sorköteles képzésre kötelezett fiatalok adategyeztetése Az élő ' T Makarenko A szocialista pedagógia nagy alakjára, Makarenkóra emlékeznek a megyében is születésének 100. évfordulója alkalmából. A balassagyarmati Szántó Kovács János Gimmnázium és Szakközépiskola MSZBT- tagcsoportja a Barátság klub ünnepi foglalkozásán hallgatta meg Tóth Lajos, a helyi nevelési tanácsadó igazgatója Az élő Makarenko címmel tartott előadását. A hallottakkal a pedagógia fakultáció tanulói, valamint az érdeklődő ének-zenei és egészségügyi tagozatosak bővíthették ismereteiket. A Magyar Pedagógiai Társaság megyei tagozata szintén méltó módon kíván megemlékezni a pedagógia nagy alakjáról. Kéri valamennyi nógrádi nevelési intézmény közösségét, hogy ősszel a tagozat csoportjainak székhelyén — Balassagyarmaton, Bátonyterenyén, Pásztón, Rétságon, Szécsényben és Salgótarjánban — előadásokkal emlékezzenek a makarenkói életműre, mai aktualitásaira. Javasolja azt is, hogy az előadásokat követő nevelési értekezletek témáját a közösségi ember, a közösségi nevelés témaköréből állítsák A délutáni szürkületben szokatlanul élénk a távoli kis falu. Hont főutcája. A kertekben, az udvarokon az idősebbek teszik a dolgukat: fát metszenek, tüzelőt aprítanak. A kapualjakból az aprócska gyerekek vidám nevetése hallatszik. A régi iskolaépület ajtóüvegén át két csillogó gyerekszem kíséri egy parányi tacskókölyök hancúrozását. A pici házőrzőt minden arra járó megcirógatja. Néhány méternyire innen egy másik bejárat az idősek klubjába vezet, amelynek a társalgójában feltűnő a csend. — Most járt itt az orvos — feleli Jancsovics Józsefné, a vezetőnő, amikor a hallga- tagság okát tudakolom Egyikük-másikük talán még most is „befelé", a testi-lelki rezdülésekre figyel. Valahonnan felszáll egy sóhaj, s elhangzik néhány röpke megjegyzés, amit az idősek szűkszavúan önmagukról mondanak: — így vagyunk, öregesen. Voltunk már jobban is, mégse tetszett. A szavakat titokzatos mosoly kíséri. Aztán hálálkodnak a vezetőnőnek, a gondozónőnek, akik mident megtesznek értük. — Kihozzák a gyógyszereinket, lesik a kívánságunA honti világutazó „Megöregednék a hajóúton... kát, — szavalják szinte kórusban az idősek. A szomszéd asztalnál könyökölő valaki néhány szót suttog, a körül ülők be is mutatják: — Most készül Alexandriába, Ágoston Illés a neve. Közelebb invitálom a férfit, s gyanakodva tudakolom a korát. A hamiskás mosolyú, mandulaszemű férfi így válaszol : — Versenyben „élek” a bátyámmal, ő 92, én most 82 esztendős vagyok. S ő a falu tisztelt, s bizonyára irigyelt „csodabogara". — Beutaztam már a fél világot — szól halkan, mire a többiek is elcsendesednek: — Jártam Washingtonban, Olasz-, Török-, Görög-, Németországban, Bulgáriában... S igen, most áprilisban megyek Alexandriába repülőgéppel. A hajóút túl hosszú lenne nekem, még megöregednék a végére. A társalgóban most ismét erősödik a beszédmoraj, elhangzik a Koncz Mihály-fé- le biztatás is: — Aztán úgy mondd, ahogy igaz! — A többiek pedig helyeselnek. — Hogy miből tellett minderre? — mondja Ágoston Illés. — Sokan szeretnék megtudni, de talán mégsem hiszik, amit mondok. íme, a titok nyitja. Ügy szerettem dolgozni, mint enni. Voltam mezőgazdasági cseléd, a szülőföldemen, Békésben, majd a magam.gazdája és alkalmi munkás lettem. Dolgoztam Budapesten a lakásépítő vállalatnál, onnan jöttem nyugdíjba. A fővárosi takarítóüzemnél is kerestem egy kis pénzt, már nyugdíjasként. Idehaza hosszú évekig én voltam az óvoda fűtője. A helyi tsz-ben is sokfélét elvégeztem, hosszú lenne felsorolni, mi mindent... S persze nem italoztam, nem füstöltem, ilyesmire soha nem adtam ki pénzt. — Azt is mondja el, hogy minden rimánkodásunk ellenére, napjában csak egyszer eszik — vág közbe a gondozónő, Rúzsa Tiborné. Illés bácsi ismét furcsa mosollyal és ezekkel a szavakkal told, ja meg a jószándékú dorgálást : — Hát az igaz, hogy a reggeli nálam ismeretlen fogalom, itt kapók meleg ételt délben. Szerencsére szívesen eszem bármit. A derelyét csakúgy szeretem, mint a köménymagos levest. — A háromnapos mézeskenyeret is jó étvággyal fogyasztja — mesél tovább az idős ember szokásairól a vezetőnő. — Olyan ereje van, hogy bárki megirigyelhetné. A múltkoriban korát meghazudtoló könnyedséggel és nem virtuskodásból, ő hasogatta el azokat az óriási rönköket, amelyekkel itt már egvik fiatalabb sem bírt. Az idős ember nemsokára ismét megszólal: — Ha iónét hazamegyek, még teszek-veszek egy kicsit a ház körül. Van néhány tyúkocskám, azokat megetetem, aztán ha van kedvem, vágok egy darab héjas kenyeret, és azt rágicsálva olvasgatom az újságot. Az olvasnivaló az én mindennapi kenyerem, érdekelnek a világ eseményei, és mégjobban az, amit jártamban-keltem- ben magam „fedezek” fel. Illés bácsi egyre beszédesebb, székét közelebb igazítja, s felejthetetlen élményeiről mesél. Később azt mondja, beszélne ő minderről a többieknek is szívesen, de ha belefog, mind rákezd a maga mondókájára, hiszen nekik is saját emlékeik a legkedvesebbek. — Egy időben le is írogattam, mi mindpnt láttam, hol jártam, de senki sem volt rá kiváncsi — mondja, s egy árnyalatnyi szomorúság cseng a szavaiban. Ennél én csak azt sajnálom jobban, hogy búcsút kell vennem tőle, a honti világutazótól. Mihalik Júlia Bayreijithi kaleidoszkóp Géniuszok, világsztárok városa Richard Wagner születésének 175. évfordulója alkalmával jelent meg a világ első zenei fesztivál városán végigkísérő könyv Géniuszok, világsztárok városa címmel. Ez az első magyar nyelvű kötet, amely a 112 éve fennálló fesztivál születését. történetét — az alkotó géniuszokkal, Richard Wagnerrel, Liszt Ferenccel. II. Lajos bajor királlyal, — a napjainkban vendégszereplő világsztárokat, a középkori bajor várost, ahol mindez létrejött, Bayreut- hnt bemutatja. Szerzője, Érdősi Mária újságíró, aki az utóbbi évtizedben. minden nyáron tudósította a magyar sajtót, az ünnepi játékokról. Páratlan zenei eseményekről, ejjőadás okról számolhatott be. figyelemmel kísérhette a város életét, művelődéstörténeti hatásait az NSZK nz. NDK, Itália, Svájci Ausztria. Franciaország, Anglia kultúrájára. Művében felidézte Wagner múlt századbeli ' pesti látogatásainak, hangversenyeinek eseményeit, a Bay- •euth. ünnepi játékokon közreműködött magvar művészek emlékeit. kötet előszavához Wolfgang Wagner, Richard Wagner unokája, a bay- reuthi ünnepi játékok művészeti vezetője és Hans Walter Wild, Bayreuth főpolgármestere küldött üdvözletei. A bayreuthi kaleidoszkóp hézagpótló, könnyed stílusú ismeretterjesztő mű, képanyaga kuriózum, nemcsak a zeneértők, a zenét és utazást kedvelők érdeklődésére is számot tarthat.
