Nógrád, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-16 / 64. szám
I 1988. MÁRCIUS 16., SZERDA NÖGRÄD 3 KőipontK (ejlcastések vagy a piac ? (2.1 Nem atyáskodik és nem éjjeliőr A szocialista állam nem lehet az események puszta szemlélője, nem válhat a gazdaság „éjjeliőrévé”. De meg kell, hogy szűnjék a vállalatok körében végzett jótékonykodó, a gyengét istápoló, paternalista tevékenység. Az úgynevezett versenyszférában (a feldolgozó-, az .élelmiszer- és az építőiparban, valamint a szolgáltató ágazatban), a kibontakozási program sikeres végrehajtása döntő mértékben függ a vállalkozásnak,1 az önálló felelős gazdálkodásnak, a hatékony érdekeltségnek, a teljesítménytől függő differenciálásnak kedvező közgazdasági környezet kialakításától. Fontos közporfti, állami feladat az aktivitásra serkentő közgazdasági szabályozós megteremtése. Ahogyan a Magyar Gazdasági Kamara ad hoc bizottsága megfogalmazta: „A piac és a verseny kegyetlen és szigorú mindazokkal szemben, akik gyengén alkalmazkodnak az objektív változásokhoz, de szinte korlátlan lehetőséget biztosit a rátermettek, az újítók, a képzett vállalkozók számára”. állami vészjelzések Az állam, a pénzügyi kormányzat feladatai egyértelműek a gazdaságtalan termelés korlátozásában. Amíg a technológiai és gyártmányfejlesztési elhatározások kezdeményezője, a pozitív irányú elmozdulások fő felelőse a vállalat, addig a visszafejlesztésben — legalábbis az állami támogatások jelenlegi rendszerében — a központi irányítás-* bak van döntő szava. Az állami támogatások fokozatos, de határozott csökkenése a vállalatok számára figyelmeztető jelzés, a veszély •közeledtére utal. A vállalat reagálhat erre a termelési költségek érdemi csökkentésével, vagy a gyártás megszüntetésével. Az utóbbi esetben a zavartalan belföldi ellátás szintén állami beavatkozást tehet szükségessé. A vállalat, a szövetkezet fizetésképtelensége — a vihart jelző rakéta — ugyancsak központi cselekvést, következetes állami magatartást igényel. A vállalattól nem várható el, hogy ki-' mondja a maga halálos ítéletét, kezdeményezze ' a felszámolási vagy a szigorú szanálási eljárást. A visszafejlesztéssel járó társadalmi feszültségek csillapításában szintén meghatározó az állami szociálpolitika, (a korkedvezményes nyugdíjazás, áz új üzemnek telepítésének ösztönzése stb). De nem várható minden femitrőd, fontosak a tanácsi kezdeményezések is. A kétszintű bankrendszer működését jelzi a szigorúbb hitel- és monetáris politika. A fokozódó pénzszűke segíti, hogy időben felszínre kerüljenek a vállalatok - struktúrái is gondjai. Így időiben intézkedni lehet, megelőzve a nagyobb bajokat. Dé végső soron még a vállalat szempontjából a legnagyobb baj, a felszámolás is ésszerűbb társadalmi szinten, mint a folyamatosan, gyakran bővített mértékben újratermelődő veszteségek fennmaradása. A felszámolás is veszteség- forrás, hiszen a vállalati vagyon meghatározott technológiai rendben nagyobb érték, mint esetleg más célra kiárusítva. Ám nagyobb lehet a haszna, ha a felszabaduló tőke a jövedel-. mező tevékenységek fejlesztését szolgálhatja. Új népvándsrlás A felszámolási eljárás legfájóbb pontja a feleslegessé vált munkahelyek megszüntetése. A kényszerű helycserét és esetenként szakmaváltást a dolgozó — főként, ha már nem fiatal — merőben másként éli át, mint a sokkal gyakoribb, önként vállalt módozatát. Nehéz a megszokott környezettől megválni és ismeretlen új viszonyok közt szinte mindent elölről kezdeni, olykor az átmeneti bizonytalanságot is vállalva. De az elkerülhetetlen sebészeti beavatkozás soha nem teljesen fájdalommentes. Némi fájdalomcsillapítást, helyi érzéstelenítést jelenthet a nyíltság, a figyelmesség, a messzemenő emberi, szociális gondoskodás. A strukturális változásokkal járó kényszerű munkaerőmozgás óhatatlanul felidézi a szocialista iparosítás okozta belső népvándorlást. Akkoriban, a társadalmi-gazdasági haladás diadalának tüntették fel — tegyük hozzá nem minden alap nélkül — ezt a nagynagymérvű strukturális átalakulást, munkaerőmozgást. Nem beszéltünk a gondokról, pedig a változás annak idején sem volt fájdalommentes, főként, ha figyelembe vesszük a korabeli gazdasági fejlettséget és szociális ellátási viszonyokat. Most viszont, mintha az átalakulásban csak a gyötrelmet, a kínt látnánk és láttatnánk, megfeledkezve a velejáró szellemi és anyagi gyarapodás kínálkozó lehetőségeiről, esélyeiről. A vezetőkiválasztás és fiatalítás nem mindenben igazodik a megváltozott követelményekhez. A tapasztalatok szerint a belső pályázó, a helyileg ismert ember abszolút fölénnyel indul, és csekély a fogadókészség a külső jelentkező iránt. A helyismeret szerepe a személyi döntésekben eltúlzott, olyankor is meghatározó, ámikor egyértelműen a friss szemnek, a széles látókörnek, a megújulásnak kellene elsőbbséget élveznie. Nem véletlen például, hogy a fejlett tőkésországokban másutt kipróbált és bevált vezetőket, úgynevezett válságmegoldó menedzsereket alkalmaznak a ba jba jutott vállalatok rendbehozására. Vállalati döntés - kisebb kockázat Jogos kérdés: ki tudja előre megmondani, hogy milyen termék lesz 5—6 év múlva keresett a világpiacon? Pedig a mai fejlesztési; beruházási elhatározások exportgazdaságossága ennek megválaszolásától függ. Mint, ahogyan a tegnapi meggondolatlan invesztíciók levét ma isszuk meg. A kockázatvállalás elől nem lehet kitérni. De az exportcélú központi nagyberuházások és kiemelt fejlesztési programok kockázata mindenképpen nagyobb a vállalati döntésekénél. Az összpontosított állami akciók nagy mérete, hoszabb átfutási ideje, az elmosódott érdekeltségi-felelősségi viszonyok miatt is. A kisebb méretű, szélesebb körű vállalkozások révén már csak a jobb informáltság, a nagyobb érdekeltség okán is több valószínűséggel és » erfedmé- nyesebben illeszkedhet be a magvar gazdaság a világpiaci résekbe. A központi irányítás végre elszánta magát az évek óta halogatott lépések megtételére tudja, hogy a korábban megszokott egységre, teljes körű konszenzusra, a veszteséges termelés leépítésében nem számolhat. Ám a feszültség társadalmi hajtóerővé válhat, kikényszerítheti a folyamatos technológiai és gyártmányfejlesztő teyékenységet, a rugalmas piaci alkalmazkodást, a folyamatos megújulást, a nagyfokú innovációs és vállalkozókészséget, megelőzve a kiélezett konfliktus- és válsághelyzetek kialakulását. K. J. Lurgi, Krupp, csövek, tartályok — Vegyépszer-export Salgótarjánból Eddigi legjelentősebb tőkésexportját fejezte be a Vegyépszer salgótarjáni gyára. Az NSZKx-kanadai— francia Lurgi, Litvin, Lava- lin konzorcium megrendelésére tavaly és az idén ösz- szesen négyezerötszáz tonna előregyártott csőszakaszt — úgynevezett izometriát — szállított a tengizi földgáz- kőolajkombinát építéséhez, csaknem kilencvenmillió devizaforint értékben. A megrendelő elégedett ä salgótarjáni gyár munkájával, és jelezte, a tengizi beruházás következő évben induló második ütemben ■ ismét igénybe kívánja venni szolgálatait. Ami az idei év további exportteendőit illeti, a német Krupp cég megrendelésére hat-tíz köbméter térfogatú nyomástartó - légtartályokat gyártanak. Egy olasz cég, amely technológiát adott el a TVK fejlesztéséhez, úgynevezett nyomástartó edények gyártására kérte fel a Vegyép- szert, több mint egymillió devizaforint értékben. Ez utóbbi munka különös haszna, hogy a TVK-fejlesz- tésre költött deviza egy része „itthon” marad. Eközben a nagyüzem megkezdte a felkészülést egy jelentősnek ígérkező szovjet megrendelés kielégítésére. A salgótarjáni gyár régi szállítója a szovjet gáz- és kőolajiparnak. Most különböző méretű, úgynevezett gázmérőcsőperemek előállításáról van szó,/ a csőrendszerekben áramló földgáz mennyiségének nagyon pontos méréséhez. Az egy-egy csőszakaszba beépített készülék a Vegyépszer saját fejlesztésű műszere, amely kiállja a próbát a hasonló rendeltetésű nyugati készülékek minőségével és árával. A termék iránt, amely hazai viszonylatban már egyedül hitelesnek elfogadott mérőműszer, nemcsak a Szovjetunióban érdeklődnek, hanem az NSZK-ban is, ahová Salgó- tarjánból a napokban küldtek el egy próbaszállftmányt.---------------------------------------------------------------------------------------H in (is) töprenghet ax újító 1988-ban ? Az újítás senkinek sem kötelessége, de ha már egyszer újított, akkor az újítási díj összegéből köteles adót fizetni. Bizony, jócskán van ebben ellentmondás, különösen, ha azt nézzük, hogy valaki hasznot hajt, de ‘ a honoráriumát nem élvezheti felhőtlenül. Pont azért, mert többletet vállal... Herperger Jánosnak, a salgótarjáni síküveggyár újítási előadójának is ez a véleménye, s ezt alátámasztandó, adatokkal szolgál. — A múlt év első két hónapjában 22 újítási javaslat futott be, szemben az idei 4- gyel. Attól tartok, hogy 1988- ban megközelíteni sem tudjuk a- tavalyi, újításból származó 21,3 millió forintos utókalkulált gazdasági eredményt. Valami egészséges kompromisszumra volna szükség. Az ötletemberek például megérdemelnék azt, hogy újítási díjuk ne a fizetéssel összevonva, hanem önmagában adózzon: a díjösszegre, ideértvé a közreműködői díjat is, külön alkalmazzák az érvényes adótáblázatot. Az újítási előadó okfejtését helyeslő fejből intással nyugtázza Tajti István művezető, aki két újítási javaslatot tesz le Herperger János íróasztalára. — A kívülállók sok esetben könnyű fajsúlyúnak ítélik meg tevékenységünket — mondja a művezető. — Akiben nem munkál a szakmai becsvágy, nem törekszik arra, hogy a vállalat érdekében minél jobban hasznosítsa tudását, az nem ' érzi át az újítómozgalom varázsát. Tajti István szavai nem légbőlkapottak, kétszeres aranyjelvényes újító, s ’ a harmadik elérése sir^cs már messze. De vajon hogy folytatja ezután? — Az igazi újítót a problémák megoldása ösztönzi — magyarázza. — Ebben része van a szakmai presztízsnek, de nem járnánk a földön, ha letagadnánk 'az újítási díj jelentőségét. Biztos sokan meggondolják, hogy a munkahelyi kötelességen túl, az alkotó gondolkodást válaszszák-e, avagy nyugodtan pihenjenek a bruttósított fizetés biztos tudatában. Az újítási előadó segítségével újabb síküveggyári ötletemberekkel ismerkedem meg. Utunk az edzőüzem tmk-műhelyébe vezet, ahol nemrégiben Csongrádi Béla, Illefalvi József és Juhász László szakmunkások a vízszintes edzőkemence-szigetelés módosítására beadott újításukkal 3,5 millió forintos utókalkulált gazdasági eredményhez segítették a gyárat. — Nálunk rengeteg jó ötlet van szunnyadóban '— magyarázata érzékeltetéséül a tmk-műhelyt „átívelő” karmozdulatot tesz Csongrádi Béla —, de sokan megijednek, mert látják, hogy menynyi utánjárást igényel egy újítás. Az adóztatás után félő, hogy a szunnyadó ötletek eredeti állapotukban maradnak. Mindenhol azt halljuk, hogy segíteni kell a termelést, növelni a hatékonyságot, ugyanakkor a segítőkész újító lehet, hogy épp azért jár rosszabbul, mert egy kicsivel átlépi valamelyik adósávot. — Marad a meggyőződés? — Szerintem nincs olyan újító, aki csupán meggyőződésből újít. A pénznek ebben a kategóriában iá jelentősége van. Átmeneti megoldásnak tűnik, de ebben a helyzetben némi előrelépés, hogy a síküveggyárban várhatóan emelnek az adható díjkulcsok összegén, ami (a díjkulcs százalékáról van szó) már tavaly is az országos átlag kétszerese volt a gyárban. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben egy már bevezetett újításra két, egyforma részesedési aránnyal szereplő újítónak fejenként 18 960 forintot fizettek ki. Gyorsan tegyük hozzá: csak papíron. Elővették ugyanis a személyi jövedelemadó-táblázatot és következett a pénzcsapolás. így aztán a 18 960 forintból az egyik újító 13 234, a másik 12 198 forintot kapott kézhez. A fenti példa segítségével két alapvető következtetésre lehet jutni. A tavalyi lehetőségekhez (mert most már így kell visszatekintenünk rá) képest az újítók 5726, illetve 6762 forintot veszítettek az ötletadáson. A másik következtetés pedig az első után még érthetőbbé vált: az egyik újító, mivel éves keresete társához képest sávot ugrott, 1036 forinttal kevesebbet kapott. Ugyanazért az újításért! Holott egyenlő részesedési arányban dolgozták ki újítási javaslatukat. Az újítás jelenlegi helyzetén egyelőre az SKU-ben sem lehet különösebben változtatni. Ez derül ki Hopka László, műszaki vezérigazgató-helyettes szavaiból. — Sajnos, nincs lehetőség az újítási adó vállalati átvállalására. Erre a célra szolgáló, elkülöníthető alap nem áll rendelkezésünkre. Lehetőséget igyékszünk azonban biztosítani az egyszeri elbírálók számára, hogy a díjkulcs megállapításánál igyekezzenek figyelembe venni az adózási kötelezettséget. ☆ Tapasztalható-e és milyen mértékben „gondolkodásbeli leépülés” Salgótarjánipari vállalatainál az újítási díjak adóztatásának következtében? A megkérdezettek körében vizsgálódásunk nyomán csupán a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban tapasztaltunk fejlődést. Az SKÜ-ben 1987. elsőkét hónapjában 101, ez év hasonló időszakában 74 újítás került benyújtásra. A BRG- ben az arány 14:7, az ötvözetgyárban 16:2, a NÁÉV- nál 5:2. Az SVT-ben az időszakos adat szerint 18:46 az arány, vagyis az idei évben adtak be több újítási javaslatot. A gyár újítási előadója állandóan „doppingolja”, serkenti a dolgozókat. Noha az újítások java alacsony értéket képvisel, azt vallják, hogy sok kicsi sokra megy. ☆ A termékstruktúrájukban és a belőlük „faragható” értékek tekintetében eltérő iparvállalatok újítómozgalmai vajon megoldásnak tekintik-e majd a „sok kicsi, sokra megy” elvét?... Benkő Mihály Szakmunkástámlák i ** •' * ' Fénylő bőrből feszülnek az új lábbelik, a kaptafákon, a cipész szakmunkástanulók elkészítették első látványos feladataikat,, a szakmai gyakorlaton a Salgd Cipőipari Szövetkezetben'. A tarján! üzemben minden esztendőben foglalkoznak hat—nyolc újonccal, Kazareczki Lajos szakoktató irányítása mellett fiúk ismerkednek a cipők gyártásának, javításának fortélyaival. Iskolai pályaválasztási tanácsadás során ballett a cipőfelsőrész-készítésről Miklós Mónika, akt az általános iskola elvégzése után ki is tanulta a kedvére való szakmát Salgótarjánban, a Salgó Cipőipari Szövetkezetben. —kulcsár—
