Nógrád, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-16 / 64. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XLIV. ÉVF., 64. SZÁM ÁRA: 1.80 FT 1988. MÁRCIUS 16., SZERDA ■***v ötlet-adó (3. oldal) Út az érettségihez (4. oldal) Idegenforgalmi fejlesztés Nógródban (5. oldal) Lehetőség és szii lesé { Az Országgyűlés ülésszakára tartó képviselők jó része még ma reggel is tapasztalatokat, adalékokat szerezhet a vitához. A mjst kezdődő munkában ugyanis a Minisztertanács javaslata alapján — többek között — a közúti közlekedésről szóló törvény megalkotása vár a tisztelt házra. A törvényhozók tanácskozása természetesen egy sokkal korábban megkezdett munka folytatása. Az országgyűlési képviselők Nógrád megyei csoportjának tanácskozásán is hangsúlyozta az illetékes szaktárca miniszterhelyettese: a törvényjavaslatot egész sor fórumon vitatták meg, számos észrevételt, javaslatot pedig hasznosítottak a képviselők elé került tervezet kidolgozásakor. Az élénk eszmecsere a képviselőcsoportok és , a parlamenti bizottságok ülésein folytatódott, nem is akármilyen hevülettel. Szemléletesen bizonyítja ezt az a tény, hogy a törvény végső szövegéről maratoni vitát folytatott együttes ülésén az építési és közlekedési, valamint a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság. Ezen a fórumon a törvénytervezet mind a negyvenkilenc paragrafusáról egyenként és részletesen szavaztak a képviselők, tekintettel az újabb javaslatokra, kiegészítésekre, elvetett indítványokra. A vélemények sokféleségét jelző gyakorlat pedig az egyre élénkebb bizottsági munkában sem mindennapi. A törvénytervezet-érzékenység mindenképpen érthető, ez ügyben a szó szoros értelmében mindenki érintett. Űtonjáró közlekedőként, alkatrész után kajtató autótulajdonosként, szállító, vagy szállíttatói minőségében és így tovább. S, hogy mi tette szükségessé a törvényalkotást? A Nógrádban járt miniszterhelyettes szerint a máshol régebben megélt motorizápió, az „automobilizmus” Magyarországon is olyan helyzetet teremtett, amikor a szabályozás elkerülhetetlen. A képviselők nógrádi tanácskozásán jegyezhettük le a számokat: hazánk 150 ezer kilométernyi úthálózatán jelenleg 1,7 millió személygépkocsi közlekedik, mennyiségük pedig az ezredfordulóra várhatóan 2,5 millióra gyarapszik. Ehhez ipari háttér, üzemeltetési feltétel kell. És természetesen jól karbantartott út, s az „állagmegőrzésre” jelenleg is évi nyolcmilliárd forint kellene. Nem véletlen, hogy az előzetes vitában a nógrádi képviselők is szóba hozták azokat a (kérdéseket, amelyek az útépítés finanszírozásának lehetőségeit próbálták tisztázni, beleértve az esetleges autópálya-használati díjat, meg a magánerős útépítést is. Kiragadott részletek ezek. A közlekedési miniszter szerint a törvény gondol a közlekedők alapvető jogaira és kötelezettségeire, a fejlesztési lehetőségekre és szervezési alapelvekre, s ezen túlmenően foglalkozik a járművek használatával, üzemeltetésük feltételeivel. A kör pedig még így sem teljes. A törvénytervezet előzetes vitáját figyelemmel kísérve, érdekes párhuzam, pontosabban azonosság tapasztalható az említett parlamenti bizottságok, illetve a nógrádi képviselőcsoport vitája között. Mindkét fórumon érzékeltették: közlekedésről lévén szó, az ember, a pálya és a jármű kapcsolata mellett, mind jobban előtérbe kerül a környezetvédelem. Az utóbbira is gondoltak a nógrádi képviselők, amikor a kétütemű motorok jövőjét tudakolták és aggódva szóltak a levegőszennyezésről; amikor az autós pihenők siralmas állapotát tették szóvá, s a közlekedési kultúra javításának garanciáit firtatták. A felelevenített megjegyzések is aláhúzzák: nemcsak pénzre, szemléletváltozásra is szükség van. Az új lehetőségekben és a szükségletekben foganhat a közúti közlekedés törvénye. A közlekedésé, amely a korszakváltás idejét éli, s amely a megalkotandó kerettörvény révén is új pályára kerülhet. A ma kezdődő munkának mindez csak egy része. Az Országgyűlés elé kerül a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről és az élelmiszerekről szóló törvények módosítása, s ez a tény már önmagában is jelzi a Parlament megnövekedett szerepét. Az országgyűlési képviselőket ugyanis arról is tájékoztatta a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, hogy e javaslatokat már korábban kidolgozták, az eredeti elképzelés szerint az Elnöki Tanács elé kívánták terjeszteni jóváhagyásra. Az időközben megváltozott helyzetre, a szerepkör említett növekedésére tekintettel, tárgyalja a két javaslatot a parlament. Az utóbbi két esetben nem új törvények alkotásáról van szó, hanem a meglevőket kívánják a mai kor követelményeihez igazítani. Lényegretörően ezt. így fogalmazta meg a bizottsági vita bevezetőjeként Váncsa Jenő miniszter: „a jogszabályok kidolgozóit az a cél vezette, hogy elhárítsák a reformfolyamat kibontakoztatásának jogi akadályait.” Ez a tény már önmagában is jelzi: a törvényt alkotó és törvényeket módosító ülésszak ezúttal is megérdemli a közfigyelmet. Kelemen Gábor Hazánkba érkezett Melina Mercouri •«. « Következetes, igazi megújulást akarunk Nemzeti ünnepünkről emlékeztek meg Balassagyarmaton, Nézsán, Szécsényben és Pásztón Az 1848—49-es polgári for. radalom és szabadságharc 140. évfordulójára emlékezték kedden országszerte. Ünnepi ülések, nagygyűlések, koszorúzások, történelmi játékok, emléktúrák, s más színes rendezvények sokasága köszöntötte nemzeti ünnepünkön a jeles évfordulót, március 15-ét. A forradalmár elődök emléke előtt tisztelgő események sorát, a hagyományoknak megfelelően koszorúzás! ünnepség nyitotta meg reggel Budapesten, a zászlódísz- szel övezett Március 15. téren. Petőfi Sándor szobránál több százan gyűltek össze, hogy kegyelettel emlékezzenek a forradalom költőjére. A koszorúzási ünnepséget követően mintegy tízezren gyűltek össze a Nemzeti Múzeum kertjében és környékén. A nagygyűlés résztvevőit Molnár Béla, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, az ifjúsági nagygyűlés elnöke köszöntötte. Szólt arról, hogy bár 1849-ben, a nagyobb ellenerő legyűrte azokat, akik ezért az eszméért küzdöttek, sem a negyedszázadon át tartó ellenforradalmi sovinizmus és demagógia, sem a későbbi évek értékzavart hordozó dogma. tizmusa nem tudta torzóvá silányítani örökségüket. Az 1848—49-es polgári forradalom és szabadságharc üzenetéről szólt Gönczi János, a KISZ Központi Bizottságának titkára, a nagygyűlés szónoka is. Mint mondotta, csakúgy mint 140 évvel ezelőtt, ma is a fennmaradás vagy a további leszakadás a tét. Hangsúlyozta: — Március 15-e, az a nemzeti ünnep, amikor a kisgyermek először érti meg mit jelent a nemze- tiszínű zászló, amikor minden cseperedő fiatal először próbál meg kokárdát készíteni, amikor nemcsak hőseinkre emlékezve, hanem magyarságunkra, hazánkra is gondolva melegség önti el a szívünket. Magyarnak lenni, ez mindig az ország és a társadalmi haladás ügyének egységét jelentette a nemzet legjobbjai számára. Az ünnepi beszéd elhangzása után a résztvevők megkoszorúzták a 140 éve, március idusán történtekre emlékeztető márványtáblát. A Tolcsvay László megzenésítette Nemzeti dal adott keretet az ünnepi műsornak, amelyet 12 színművész, illetve a KISZ Központi Művészegyüttesének közreműködésével a József Attila Színház rendezett. Az ifjúsági nagygyűlés befejezéseként a műsor szereplői és a tömeg együtt énekelte el a Himnuszt. Az 1848—49-es forradalmi hősökre emlékezve Petőfi és Balcescu szobrainál koszorúzást tartottak kedden Szé- kelykeresztúron és Csíkszeredán. — Piros, fehér, zöld szalaggal ellátott koszorút — rajta aranybetűs felírással „1848—49. hőseinek emlékére” helyeztek el. Balassagyarmaton rendezték meg a március 15-i nemzeti ünnep Nógrád megyei * • , '—t «1 Az ünneplők százai Balassagyarmaton. — Kép: Bencze — központi megemlékezését. Reggel fél kilenckor a Balassi Bálint Gimnázium udvarán városismereti vetélkedőre gyülekeztek a középiskolák diákjai. Közben a délelőtt folyamán művészeti szemle is zajlott a Mikszáth Kálmán Művelődési Központban. A városismereti vetélkedő kérdéseit, feladatait Kovács Ferenc, a Balassi Bálint Gimnázium igazgatója állította össze, célul tűzve ki, hogy a résztvevők minél jobban megismerjék lakóhelyük történelmét, szellemi és tárgyi emlékeit. Délután a város középiskolásai egymás műsorait tekintették meg, négy helyszínen, majd fél háromkor elkezdődött az ünnepi nagygyűlés, amelyen részt vett Devcsics Miklós, a megyei tanács elnöke, Ágner Gyula, a szakszervezetek megyei tanácsának vezető titkára, Boldvai László, a KISZ megyei bizottságának első titkára, valamint a párt-, az állami és tömegszervezetek, a fegyveres erők és -testületek megyei és városi képviselői. A megemlékezésen Kovács Ferenc mondott ünnepi beszédet. Hangsúlyozta, hogy 1848. nekünk, magyaroknak máig is a függetlenséget, a nemzeti szuverenitást jelképezi. Népünk akkor a társadalmi fejlődés élvonalába (Folytatás a 2. oldalon) Megyei kollégiumi nap Köpeczi Béla művelődési miniszter meghívására kedden hazánkba érkezett Melina Mercouri, a Görög Köztársaság kulturális minisztere. Látogatása során ismerkedik a magyar kulturális élettel, megbeszéléseket folytat a Művelődési Minisztériumban és szakmai találkozókon vesz részt. (MTI) Salgótarján, Szécsény, Balassagyarmat és Pásztó után Bátonyterenyén a sor, hogy otthont adjon a kollégisták megyei találkozójának, és kicsit közelebbről is bemutatkozzon a diákseregnek — mondta Szabó Ferenc, a városi jogú nagyközségi tanács elnöke, aki a VII. megyei kollégiumi napot nyitotta meg kedden a Bányász Művelődési Házban. Méltatta azt a több mint tízéves hagyományt, amelynek eredetét, alapgondolatát a „fényes szellők” nemzedékének idejéből mentették át a mába. Az elődök haladó szellemének követése, továbbéltetése jó alkalom arra, hogy a fiatalok ezen a megyei rendezvényen megtárgyalják közös dolgaikat, megismerjék egymást, barátkozzanak, játsz- szanak és fiataloknak járó élményekhez jussanak. A rendezvénysorozat a továbbiakban a helyi 209. Számú Zsinkó Vilmos Ipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet helyiségeiben, illetve a szabadban folytatódott. A kollégisták elsőként díszfákat és cserjéket ültettek, rajtuk az elhelyezőket feltüntető kis táblácskákkal. Aztán elkezdődött a délig tartó színes kavalkád. Az előtérben elhelyezett képernyőkön videofilmek képei peregtek, bemutatva a kollégisták hétköznapjait. Számos érdeklődőt vonzott az a kiállítás is, amelyen a diákok képzőművészeti munkáit, fotóit, díszes eszközeit, egyszóval azokat a tárgyakat állították ki, amelyeket szabad idejükben készítettek. Legnagyobb nyüzsgés a sportpályán felállított sátrak körül volt, ahol a „vak” fényképész és a „javasasz- szony” adott okot többek derülésére. . A sátrakban pedig olyan holmikat mutattak be a diákok, amely kollégiumukra jellemző. Itt kínálták a házi bütyköldében készült apróságokat is, amelyekre a vásári kikiáltó hívta fel a közönség figyelmét. Volt- ott minden, mi szemszájnak ingere; óriásperec a salgótarjáni szakmunkás- képző kollégiuma kínálatában, nyakláncok és szűrrá- tétes mütyürkék a szécsé- nyieknél, pamutbaba, kulcstartó és szemüvegtok a pásztóiak sátrában, tűpárnától kezdve a pénztárcáig mindent ajánlottak a nézelő- dőknek a bátonyterenyeiek, s érdekesek voltak a salgóKiszejáró népszokást elevenítettek fel a balassagyarmati Madách kollégisták. — kulcsár fotó — tarjáni Furák Teréz kollégium lakói által készített fakanál- és filcbábok is. Kuriózumnak számított a balassagyarmati Madách kollégisták kiszejárást felelevenítő bemutatója. Délután a politikai kaszinó programjába és irodalmi játékokba kapcsolódtak Hé» n r£e‘7txrmrrvtr o fÁrnrrmn pedig „össztűz” alá vették kérdéseikkel a megye kollégiumi életét irányító személyeket, a megyei KISZ, a művelődésügyi osztály és a tanácsi irányítás képviselőit. A kulturális gálaműsor után a záróünnepséggel ért véget a hetedik megyei kollégiumi nap, amelyen ezúttal Is átadták a díjakat a legöt- letgazdagabbaknak.
