Nógrád, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-13 / 37. szám
1988. február 13., SZOMBAT Oszlopai: koncentráció és meditáció Nem torna, nem ... Beszélgetés a legnagyobb magyar jógaszakértővel Kiemelkedő könyvsikert aratott a közelmúltban dr. Weninger Antal Az idő partján című kötete. Sok orvosi tárgyú könyve után a jóga és a személyiség legfontosabb kérdéseit vizsgálja. Dr. Weninger Antal ideg-, bel- és nőgyógyász főorvos. Nyolcvanhat évesen is dolgozik, és eredményesen alkalmazza a jógát a gyógyításban. □ Nagyon keveset tudunk a jógáról. Egyesek misztikus dolognak tartják, mások akrobatamutatványokat képzelnek el a jóga szó hallatán. Mi végül is a jóga lényege? — A jóga nem torna, nem sport, de misztika sem. Két alaposzlopa van: a koncentráció és a meditáció. Koncentráción a figyelemösszpontosítást értjük. Az embernek szinte állandó koncentrációban kell élnie, mert úgy regisztrálhatja önmagában mindazt a benyomást, amit kap, úgy rendezheti mindazokat a gondolatokat, amelyek a benyomások alapján keletkeznek. A meditáció azt jelenti, hogy az embernek aló kell bukni a mélybe, vagyis bele kell élnie magát bizonyos szituációkba, belülről kell látnia a dolgokat. Hasonlattal élve, a koncentráció legjobb képe: úszni a víz színén, a meditációé pedig, elmerülni a vízben és belülről, közvetlenül szemlélni a dolgokat. Így természetesen a koncentráció és a meditáció sokkal tágabb kört, nagyobb mélységet jelenthet, mint a puszta gondolkodás, mint a puszta érzés. □ Mikor és miért kezdett el foglalkozni a jógával? — Harmincéves lehettem, amikor rájöttem arra, hogy az orvostudománynak az a módja, ahogyan azt azelőtt kultivótták, teljesen hamis és gyenge. Az orvosképzés hiányait már azalatt felfedeztem, miközben magamait kellett képeznem. Rájöttem arra, hogy az anatómia tanításától kezdve, végig a kortanokig, mind hibás alapokról indul. Rossz az orvosképzés, és innen van az, hogy rengeteg ember válhat orvossá anélkül, hogy arra különös tehetsége, őszinte belső hajlama lenne. □ Mi változott azóta? — Sok változás történt. Például nálunk is bevezették a pszichológiát. Képzelje csak el, azelőtt egy orvos nem tanult pszichológiát, s anélkül ismerte meg az emberi szervezetet, hogy elkezdte volna az élő szervezet tanulmányozását. Hullákat boncolt. A hulla viszont már egy formátlan /test, amiből az anatómiát elsajátítani nagyon nehéz. Hiszen arra vagyunk kíváncsiak, hogyan működik a normális élő szervezet. ■ A jóga ma sem igen terjedt el a gyógyításban... — Ez természetes. Minden új dolgot nehezen fogadnak be. Vegye csak azt, ami ma az orvostudományban szintén előtérbe került: a pszichoszomatikus szemléletmódot. Ez azt jelenti, hogy a betegségek túlnyomó része nem testi okból, nem magából a bélből, gyomorból fakad, hanem lelki hatásokra — emóciókra, kedélyhullámzásokna — keletkezik. Ezek óriási mértékben meghatározzák az öntudatot, az érzésvilágot, tehát az embert döntő módon tudják befolyásolni egészség és betegség irányában. ■ A jóga nem új felfedezés, mégis tudtommal csak ön alkalmazza a gyógyításban. Mi az oka ennek? — Oka az egyoldalú természettudományos felfogásban keresendő. Ez ma már némileg oldódott, mint már említettem, most már sok pszichológiát belevisznek az orvosképzésbe. Ezért van az, hogy rengeteg kiváló külföldi orvos foglalkozik jógával, sőt léteznek jógaszanatóriumok, jógacsarnokok, tehát jelentős ébredés történt ezen a vonalon, csak hát tudja, mennyire uralkodik a szokás hatalma. ■ Milyen betegségeket gyógyít jógával? — Minden betegség gyógyítására alkalmazom, amikor a hagyományos módszerek csődöt mondanak. De nem ajánlom, hogy valaki csak jógává] gyógyítson. Nem mellőzhetők a modem eljárások, mert sok hibájuk ellenére a mai kezelésnek, gyógyításnak az alapját ezek az úgynevezett természettudományos cövekek alkotják, melyeket nem hagyhatunk úgy el, hogy átadjuk magunkat valamiféle misztikus érzésnek. B Doktor úr Indiában is tanulmányozta a jógát? — Nem, arra szerintem nincs is szükség. Az ember, mire megszokja a klímát, s odajut, hogy tanulmányozhatná, már lejár az ideje. Kérem, olyan kitűnő könyvek vannak Indiáról, s Indiából a jógáról, hogy teljesen felesleges odamenni. □ Mit tehet, aki szeretne megismerkedni a jógával? Könyvből meg lehet ezt tanulni? — Ha valaki bölcsen olvas, s jól tanul, az előbb- utóbb elsajátítja, csak ez óriási kerülő út ahhoz képest, ha valakinek van igaza mestere. De ezzel vigyázni kell, mert azok a jóga- oktatók, akik annak vallják magukat, általában nem értenek a jógához. Ezek mind csak amolyan gyorskurzusokat végzett teljesen jógatudatlan emberek. Az igazi jógáról, tehát a koncentráció és a meditáció mélyebb alkalmazásáról fogalmuk sincs. Mindegyik megtanult egy pár ászanát, elsajátít néhány rosszul végzett légzőgyakorlatot, s ezzel készen van. □ Sok helyen olvasni, hogy a jógának fiatalságmegőrző ereje van, s aki rendszeresen jógázik, sokkal lassabban öregszik. Igaz ez? — Igen. Baktay Ervin írja, aki jól ismerte a jógát, hogy a 70 éves jógázó ember körülbelül 40 évesnek néz ki. □ Ügy gondolja, hogy ez a mi korunkban és nálunk is elérhető? — Igen, csak kitartóan kell gyakorlatozni. Persze, úgy kell csinálni, hogy az ember átviszi a jógát a hétköznapi életébe, nem pedig reggel héttől kilencig jógázik, azután a továbbiakban a jógának semmi szerepe nincs. Vagyis minden funkciót, amit végez, a jóga szellemében kell csinálni. Beleéléssel, átéléssel, teljes szívvel, lélekkel. S ezt a munkában is érvényesíteni kell. Aki nem dolgozik így, az haszontalan ember, annak nem veszi hasznát sem a közélet, sem a társadalom, senki a világon. A jóga egy hegyláncolat, az emberi szellemnek a legmagasabb foka. Ez egy végtelen téma. Tehát itt nehéz azt megmondani, hogy mi fontosabb, s mi kevésbé fontos. Ez egy hatalmas tudományág, s kevés embernek van fogalma arról, milyen óriási kiterjedésű, mennyire felöleli magában a buddhizmust, a középkori miszticizmustól kezdve az újkorig mindent, de persze egyoldalú eltévelyedések révén sokan nem érthetik meg. [3 Azt, hogy ön 86 évesen is gyógyít, könyvet ír, nyilatkozik, úgy gondolja, a jógának köszönheti, s nemcsak szerencsés egyéni adottság? — Igen. Biztosan szerepe van ebben a jógának is. Varga Mária 1/ étezer-nyolcszáz, háromig ezer, kétezer-kilenc- száz. A megkérdezettek havi nyugdíjának összege. És elöljáróban néhány kiragadott mondat a röpke vallomásokból: „Negyed kiló hús, a fele levesbe főve, a maradék rántva. Szombaton zöldségleves tésztával, vasárnap ugyanaz krumplival. Ügy is jó. Azt is meg lehet szokni. Muszáj. A kevésből kevésre futja.” O O O Reggeli nyüzsgés a megye- székhely piacán. A kendőbe bugyolált néni tanácstalanul vizsgálgatja a kirakott portékákat, látszólag céltalanul lődörög. — Dehogy céltalanul — mondja Lakatos Zoltánné, amikor megszólítom. — A hét végi ebédhezvalót akarom beszerezni, dehát ilyen árak mellett nagyon meg kell gondolni, hogy mire költsön az ember. Lakatos Zoltánné nyugdíjas. Havonta kétezer-nyolcszáz forintból gazdálkodik, özvegyasszony. — Húst? Nem, arról már leszoktam. Megteszi az olcsó leves, főzelék. Ezer forint csak a lakbér fűtéssel együtt. Gondolhatja, a maradékot hogy be kell osztani! — Gyerekek? — Vannak, hogyne. Ketten, itt Salgótarjánban. Hozzájuk nem megyek. Soha. — Miért? Haragszik rájuk? alig marad vissza az ötvenesből. — Szombaton zöldségleves lesz tésztával, vasárnap ugyanaz krumplival. Na, viszontlátásra! o o o Nagy kofa hírében áll Varga Bözsi néni. Nála a vevő hiába alkuszik, nem Zöldségleves tésztával — Nem én. ök csak éljenek maguknak. Megszoktam, hogy ne élősködjek mások nyakán. A magam erejéből tartottam fenn a családot. Az uram rossz ember volt. Elkocsmázta a fizetést, én meg reggeltől estig a határban izzadtam, hogy a gyerekek hiányt ne szenvedjenek. Lassan megtelik a kis szatyor. Krumpli, zöldségfélék, adja lejjebb a portékáját egy fillérrel sem. — Hogy adnám, kedves! Egy forint is számít. Menynyit szedek össze naponta? Két-három száz forintocs- kát. Bözsi néni háromezer forintos nyugdíjához jól jön ez a kis kiegészítés. — Három unokám van kedves. Azoknak gyűjtögetek a malacos perselyembe. Derkoviisösztöndíjasok Hungarológiai központ Ungvóron Magyar—szovjet oktatási együttműködés Csemniczky Zoltán balassagyarmati szobrász idén elnyerte a Művelődési Minisztérium által évente adományozott Derkovits-ösz- töndíjat. Az ösztöndíjat a harmincöt éven aluli képzőművészek pályázhatják meg. Csemniczky Zoltán pályamunkáit tavasszal bemutatják egy ankarai nemzetközi tárlaton is. Derko- vits-ösztöndíjat kapott a Nógrád megyei származású Kicsiny Balázs festőművész is, akinek képeit februárban a balassagyarmati Horváth Endre Galériában állították ki. Nekem már nem kell sok. A kosztra igénytelen vagyok. Néha megengedek magamnak negyed kiló húst. Azt elfelezem, jut a levesbe is, meg rántani is marad egy- egy szeletecske. A beszélgetést vevő akasztja meg. Huszár István- né drágálja a tojást. Vitába keveredik Bözsi nénivel. Egyik sem akar engedni a maga igazából. — A lányoméknak vásárolok a hét végére. Természetes, hogy a pénzt ők adták hozzá, meg aztán én is hivatalos vagyok a vasárnapi ebédekre. Így tudok kijönni a kétezer-kilencszáz forint nyugdíjból. Bözsi néni felhorkan; — Na látja, nem a saját pénzét költi, mégis garasoskodna? Az én fiamnak eszébe se jut, hogy engem vendégül lásson. Inkább még tőlem kérincsél, hogy mama így, meg úgy... Hiába, ezek a mai fiatalok nem értenek a spóroláshoz. Mink öregek megtanultuk, hogy a kevésből kevésre futja. Azt is meg lehet szokni. Muszáj. — ria — Az idei tanévben mintegy másfél száz magyar diák vesz] át diplomáját szovjet egyetemeken és főiskolákon, s ősztől csaknem ugyaneny- nyi első éves hallgató kezdi meg tanulmányait a baráti ország felsőoktatási intézményeiben. Évek óta az ottani felső- oktatási intézményekből kerülnek ki a magyar repülő- mérnökök, higiénikus orvosok, a nemzetközi kapcsolatok szakemberei, továbbá különböző gépgyártási, energetikai, elektronikai, vegy-, élelmiszer-, könnyű- és építőipari, illetve közlekedés- technikai szakágak specialistái. Hazánkban is számos intézményben oktatnak szovjet diákokat, a gödöllői egyetem mezőgazdasági karán immár négy éve orosz nyelven is tanulhatnák. Idén ősszel indul meg a szovjet hallgatók orosz nyelvű robottechnikai képzése a Budapesti Műszaki Egyetemen. Az oktatási együttműködés egyik legszélesebb területe természetesen a nyelvi képzés, a nyelvészeti oktatás. Ennek legfrissebb eredménye az az együttműködési megállapodás, amelyet tavaly októberben írtak alá az illetékes miniszterek az orosz nyelv és a russzisztika magyarországi, illetve a magyar nyelv és hungarológia szovjetunióbeli oktatásának továbbfejlesztésére. Célja, hogy tovább bővüljenek az orosz, illetve magyar nyelv, irodalom és történelem oktatásának iskolai és iskolán kívüli formái, s az ezzel j kapcsolatos tudományos kutatások. A jövőben eszerint nemcsak a magyar hallgatók és tanárok szovjetunióbeli képzésére, illetve továbbképzésére nyílik lehetőség, hanem a szovjet diákok és tanárok is bekapcsolódnak a magyar egyetemeken folyó magyar nyelvi, hungarológiai képzésbe, tanfolyami oktatásba. E feladatok összehangolásával, ellátásával az ungvári egyetem újonnan alakult hungarológiai központját, illetve az ELTE orosz nyelvi tanszékét bízták meg. Az ungvári egyetemen immár több mint 20 éve működik magyar tanszék, a moszkvai Lomonoszov egyetemen 1972 óta, a leningrádi egyetemen két éve 'segíti magyar lektor az oktatást. Egyre szélesebb körűvé válnak a két ország felsőfokú intézményei közötti közvetlen kapcsolatok is. Jelenleg mintegy 30 magyar és szovjetunióbeli egyetem és főiskola között van oktatási-kutatási együttműködés a tudományegyetemektől, a műszaki, mezőgazda- sági és közgazdasági egyetemeken és főiskolákon keresztül a művészeti intézményekig. A következő esztendőkben a felsőoktatási együttműködésben — mint arra a tavaly októberben Budapesten megrendezett III. magyar—szovjet rektori konferencián is rámutattak — egyre nagyobb figyelmet kívánnak fordítani a KGST komplex programjából adódó felsőoktatási feladatokra, egy-egy nagyobb témára, kutatási területre vonatkozó közös alapkutatásokra.
