Nógrád, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-06 / 31. szám

1988. február 6., SZOMBAT NOGRAD 5 Megyei közvéleménykutató-csoport KÖZÖS DOLGAINKRÓL KÖZÖSEN Interjú a csoport vezetőjével A múlt év nyarán születeti meg a politikai döntés: létre kell hozni a megyében egy közvéleménykutato csoportot, az MSZMP Nograd Megyei Bizottsága Okla- * tási Igazgatóságának a keretében. A csoport vezetésé­vel Horváth József né dr. t, az oktatási igazgatóság tanszékvezetőjét bízták meg. — Az országban eddig hat megyei közvéleménykutató­csoport alakult. Némelyek azonos, mások eltérő szer­vezeti keretek között mű­ködnek, de hasonló céllal. Megyénkben milyen meg­gondolások támasztották alá a júliusi politikai dön­tést? — A társadalom tudatos irányításához, a politikai­gazdasági döntések megala­pozottságához, de a napi politikai munkához is elen­gedhetetlenül szükséges az adott terület közvéleményé­nek tanulmányozása — fe­léli a megyei közvélemény­kutató-csoport vezetője. — Ez politikai és egyben tu­dományos feladat. Választ adhatunk így például olyan kérdésekre, mint: a lakos­ság különböző rétegei, ho­gyan vélekednek egy-egy társadalmi, politikai kérdés­ről; .milyen az ismeretszint­jük az adott témáról; mi­lyen cselekvőkészséggel ren­delkeznek a feladat megol­dásához?...' Országos szinten folyamatosan végeznek ilyen közvélemény-kutatásokat, és esetenként, egy-egy témá­ra, rétegre specializálódva már megyénkben is volt ha­sonló felmérés. Napjaink gyorsan változó körülmé­nyei, az előttünk álló hagy feladatok azonban szüksé­gessé teszik a rendszeresebb információt nyújtó, tenden­ciákat is vizsgáló, a megyei sajátosságokat is figyelembe vevő kutatást, segítve a po­litikai, gazdasági munkát. — Kik tevékenykednek a csoportban? — Főleg társadalmi aktí­vák. Nyugdíjasok és aktív dolgozók, pedagógusok, or­vosok, mérnökök, tanácsi és egészségügyi alkalmazottak, gyári munkások, és bevon­tuk az oktatási igazgatóság néhány tanárát is. Olyan megyében élő emberekről van tehát szó — mintegy 140 személyről —, akik szívesen vállalnak társadal­mi munkát, érdeklődnek a szociológia iránt, szeretnek emberekkel foglalkozni. Munkánkat külsősként nagy tapasztalattal rendelkező in­tézmények, például a társa­dalomtudományi intézet, to­vábbá a közvélemény-kuta­tásban járatos szakemberek, szociológusok segítik: S ter­mészetesen felhasználjuk a más megyékben működő, hasonló jellegű, célú csopor­tok tapasztalatait is. — Mi történt a megyei csoport életében az alaku­lás óta? Milyen feladatot teljesítettek idáig? — Reprezentatív felmé­rést készítettünk az MSZMP KB július 2-i állásfoglalásá­A gólya és Buharában, az ősi üzbég városban áll egy magas mi­naret. Nagyon régen épült, majdnem ezeréves. Fent a minaretben van egy hatal­mas gólyafészek. A madár minden ősszel melegebb vi­dékre röpül, de tavasszal is­mét visszatér a fészkébe. Egyszer azt mondta a mina­ret: — Figyelj csak gólya! Te már nagyon régen laksz ná­lam. Minden ősszel elköltö­zöl, de tavaszra ismét meg­jössz hozzám. Miért nem ho­zol te nekem soha ajándé­kot? — Milyen ajándékot akarsz? — kérdezte a gó­lya. — Hozz nekem egy pár csizmát! ról, a gazdasági-társadalmi kibontakozási programról, a gazdasági demokrácia kér­déseiről. A megye 41 telepü­lésének kétezer 18 éven fe­lüli lakosát keresték fel a kérdőívekkel munkatársa­ink. Nem, kor és foglalko­zás szerint 500 fős mintá­kat készítettünk, a népes­ség-nyilvántartó sorszámai alapján, tehát véletlensze­rűen. Példaként említem, hogy Salgótarjánban min­den 350. állampolgár nevét írtuk ki. — Első munkájuk milyen sikerrel járt? Arra is gon­dolva, hogyan fogadták az emberek a kérdezőbiztoso­kat? — A kérdőívek kitölté­sük után titkosak. De a vé­leményeket sem név szerint, hanem a kódszámok alap­ján rendszerezzük, aztán számítógépen dolgozzuk1 fel. Az emberek nagy többsége készségesen válaszolt. Né- hányan — főleg az időseb­bek — úgy hárították el a kérdést, hogy betegségükre, illetve előrehaladott ko­rukra hivatkoztak, kinyil­vánítván, nem tudnak sem­mi érdemlegeset mondani az adott témában. A 18 éven felüli felnőtt lakosságban ők is benne vannak, és az ő véleményük — mint minden lakosé — fontos a számunk­ra. Ami a felmérés tartalmi részét illeti: igazolta az el­várásokat, annak ellenére, hogy még nagyon a kezde­teknél tartunk, és nincs megfelelő tapasztalatunk a feldolgozásban. A kapott in­formációk, a vélemények jól orientálják a megyei veze­tést, a napi politikai mun­kában, a döntések előkészí­tésében, meghozatalában. ^ — Milyen munkával fog­lalkozik jelenleg a megyei közvéleménykutató-cso­port? — Tavasszal újabb 1500 főt kérdezünk meg a gazda­ság, a társadalom előtt álló feladatokról, összefüggések­ről, s ezt készítjük most elő. Tervünk pedig az, hpgy folyamatossá tesszük a mun­kát. Mindig egy-egy aktuá­lis kérdésben kérünk véle­ményt, az említetteknél már szűkebb körökben. ' Éven- 1 te két alkalommal végez­nénk felmérést. Ugyanak­kor. szeretnénk kiszélesíte­ni megbízóink körét, vagy­is szívesen vállalunk fel­adatokat a megyei társadal­mi szervek, a gazdálkodó- egységek, stb. felkérésére... Köszönöm mindazoknak a tevékenységét, akik a cso­port létrehozásában, mun­kájának beindításában se­gítettek, (ok) a minaret — Jól van — mondta a gólya —, hozok neked. Ősszel a gólya ismét út­nak indult, de tavasszal visszatért Buharába. Eltelt néhány nap. A gólya semmit nem szólt az ajándékról. Először a minaret is hall­gatott, aztán megkérdezte: — Mondd csak gólya, hol van az ajándékod ? — Az ajándék? Én meg­hoztam neked a csizmát, és ide állítottam a földre. De te nem voltál itt, elmentél valahová, és valaki elvitte. — Mit beszélsz? — mond­ta a minaret. — Te jól tu­dod, hogy én már ezer éve ezen a helyen állok, és se­hová nem megyek el. — No, ha Sehová nem mész, akkor minek neked a csizma? TESTVÉRKIÁLLÍTÁS Sínfektetők \ • . . . . Bátonyterenyén a »Bá­nyász Művelődési Ház­ban tekinthető meg Csáki Pál bányász fafa­ragó és Csáki László grafikai kiállítása. Fel­vételeink ízelítőt ad­nak a 40 szobor és 37 grafikai alkotásból. II Betegvizsgálat Tanulmány fejek Robbanás Napi dolgok Ut a térésámliii A fejlődést nem lehet megállítani. A műszakit sem. Hiába is próbálná va­laki, nem menne, legjobb belenyugodni, legjobb meg­keresni az előnyös oldalát és azon elüldögélni... Mint an­nak idején a tévésámlin, a hatvanas évek legelején, vagy inkább az ötvenesek (mi­csoda ötvenesek!) legvégén. Amikor még főként moziba jártunk, s televíziója is csak néhánynak volt az utcánk­ban. Hozzájuk mehettünk néha-néha egy világbajnok­ság, később egy táncdalfesz­tivál stb. idején. Hónunk alatt vittük a kissámlit. Az volt a tévésámli (ami amúgy meg nem létezett). Békések, mégis hangosak voltak azok az esték. Közö­sek a dolgok, egyszerre egy- azön helyen zuhantak ránk a képi élmények, s persze, nem hangtalanul. Ültünk a sámlinkon és megbeszéltük azt, amit láttunk. Volt eb­ben valami nagyon jó, de volt — minek is tagadnánk — valami nem jó. Hogy ugyanis nincs mindenkinek készüléke. Bármennyire is szívesen látott vendégek vol­tunk, éreztük, nyűg vagyunk valaki (a szomszéd) nyakán. De az élmény, hogy a rádió után (hallgattuk azt is kö­zösen, főként a moszkvait, londonit éppúgy összetartoz­va a félelemben) most már a televízió is összeköt ben­nünket a világgal, akkor minden kényelmetlenséget feledtetni tudott. A fejlő­désről azonban már akkor is tudható volt, hogy megállít­hatatlan, hogy majd mind­az, ami a földkerekséget il­leti — jön színesben is, jön háromdimenzióban lézerrel, jön feltartóztathatatlanul, jön kicsiben és még kiseb­ben, egészen nagyban és^táv- irányíthatóan, jön közelről a stúdiókból és jön majd fene tudja hogyan, s honnan mű­holdas menetben, fantaszti­kus változatban, olyan kíná­latban, ami valóban za- varbaejtő lesz. Ez a „lesz majd” is itt van a küszöbön. Nem lehet megállítani, és még a végét sem lehet tud­ni. A kis tévésámlik aztán végleg tovavesztek a fejlő- désben. Egy ideig még téma lehetett, hogy a tévénézők, előfizetők száma miként fe­jezi ki az általános anyagi és életmódbeli gyarapodást, Egy ideig még a . vitathatat­lan össztársadalmi fejlődés, gépesedéi, korszerűsödés ténybeli kifejezője volt (elég sokáig) az előfizetők, ké­szülékek számszerű szapo­rodása. Jó ideje ez már nem téma. Ma nagyobbrészt a tévét szokás okolni sok min­denért, ami elmaradt az éle­tünkből és a közösségi oldalt erősítette. Most a kábeltévé a téma, de gondoljunk arra, hogy valamikor ugyanígy volt érdekes (vagy nem érdekes, csak kikerülhetetlen) a de­tektoros rádió, a világvevő szuperkészülék, és a tévé, a fekete-fehér, a színes, a táv- kapcsolás stb. Már a video is majdhogy­nem a múlté. Kis túlzással. A videosámlit a szupervideo, a kinagyítható moziképmé­ret száműzi ezekben a pilla­natokban. Nem új találmány ez sem, nálunk, Nógrádban, Balassagyarmaton mutatko­zott be januárban és a me­gyeszékhelyen, a November 7. Filmszínházban február 13 látható (látszik, hogy nem babonásak a műszaki hala­dás hívei) egy feltehetően bombabiztos videosiker fel­nagyításával ! A moziüzemi­ek beszerezték azt a készü­léket, ami lehetővé teszi a videofilm vászonra vetítését. Így részben megszűnik a „belül hordott” videosámli is, amit őszintén szólva, a régi kényszernek éreztem, ezért is nem jártam eddig videovetítésekre az amúgy meg nagyon is alkalmas tar­jám vídeomoziba. Ez amo­lyan lázadásféle lehetett. Elegem volt a szomszéd egyetlen tévéjéből, amihez sámlival jártunk annak ide- •jén. „Nem fogok most meg a moziban tévét nézni csak azért, mert neki van videó­ja!” A videosámli amúgy ma mindenütt divatban van, so­kam járnak át ide, meg oda, ahol már van ilyen készü­lék és éppúgy nézik a tévét (videót), mint mi, régiek, ré­gen. Sőt, a video státus lett jó régen, ugyanígy az elekt­ronikus és a tévéhez, csat­lakoztatható játékok. ' A fej­lődés tehát tart. De időnként önmagát demokratizálja. Olyankor szűnnek meg va­lóságos és legbelül hordott „sámlik”, kényszerek és ké­nyelmetlenségek. Most, amikor már nincs veszélyben a nehezen meg­szerzett tévés önállóságom, s tudom azt is, hogy febru­ár 13-án egy fenemód ra­vasz szerkezet kivetíti a megszokott öreg gyöngyvá­szonra az eddig majdhogy­nem zárt körben, a video- moziban látható filmeket — lementem magam is a kis kamaraterembe. Mert azért kíváncsi voltam arra; mit véltem. én eddig videosám- lis mozinak. Ragyogó hely, nem js szűnik meg, hiszen videomozi ezután is lesz, csak a választék bővül to­vább, a- fejlődés folytatódik. Ragyogó kis hely! Nem ha­sonlít egyik ismert, egykor­volt tévétulajdonos lakásbe- osztására sem, ezzel szem­ben maga a kényelem, a hangulat, s az ízlés... A „képes háromszög”; a mozi, a tévé, a video együt­tes fellépése, a szupervideo mégis felszabadít és nézővé avat hosszú idő után. T. Pataki A KISZ KB lakáspolitikai koncepciója Néhány nap múlva az if­júsági szövetség különböző szintű szervezeteiben meg­kezdődik a KISZ KB lakás- politikai koncepciójának vi­tája — a testület egy héttel ezelőtt fogadta el a lakás- gazdálkodás és intézmény- rendszere átfogó korszerű­sítésére vonatkozó és most a KISZ-tagság körében megvi­tatásra bocsátott javaslat- tervezetét. A KISZ KB új és komp­lex lakáspolitikai koncepció­ja tartalmazza a támogatás- politika egységes elveire és eszközeire, a bérlakásrend­szer megújítására, a lakás­építés pénzügyi rendszeré­re és a lakáskínálat bővíté­sének lehetőségeire vonatko­zó javaslatokat. A KISZ el­gondolásainak megvalósítá­sa nem igényel az állam­kasszától többet, mint ed­dig, hanem a ma meglevő források ésszerű felhaszná­lásával, átcsoportosításával — hosszú távon — önfinan­szírozóvá kívánja tenni a lakásgazdálkodást. Lényege: elismeri a lakást, mint speciális árut; a támo­gatási rendszert úgy változ­tatja meg, hogy az állam az eddigi gyakorlattól eltérően a jövőben lakások bérlőit, építtetőit támogassa;, a la­káspiacon azonos szereplő­ként ismeri el a vállalatot, a vállalkozót és a magán- személyt. A tervezet mind a lakás­bérlők, mind a személyi tu­lajdonú otthonokban lakók számára egységes elvek sze­rint, azonos ■ mértékben biz­tosít támogatást. A ked­vezmény a tulajdonosokhoz, illetve a bérlőkhöz kapcso­lódik, a család mindenkori jövedelmi helyzetéhez iga­zodva, a lakóhelytől és a la­kásformától függetlenül, az eg.vüttlakók számát is figye­lembe véve. A jogosultságot — a javaslat szerint — ezek alapján kellene megítélni. Emellett fennmaradna az egyösszegű, a gyermekek számától függő szociálpoliti­kai kedvezmény. A lakásépítés új pénzügyi rendszere — a javaslat sze­rint — különös figyelmet fordít az előtakarékosságra.

Next

/
Thumbnails
Contents