Nógrád, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-06 / 31. szám
4 NOGRAD 1988. február 6.r SZOMBAT ßtzz a gyógynövényekben — Foky Ottó csodái és segíts magadon! Takaros ház előtt állunk meg Balassagyarmaton, a Batthyány utcában. Éppen venVléget búcsúztat a házigazda. Varga István, s itt az újabb társaság. Hamarosan megtudjuk, — s ez a lakás kialakításából is kiderül —. hogy egyáltalán nem zárkózott ember: örül a látogatóknak, így oldva fel téli magányát. Az előszobában gondosan összeállított cigarettásdoboz-gyűjtemény, a konyhában erdélyi tányérok, a társalgó szobában pedig saját készítésű borkollekciója található. Szinte minden érdekli a körülötte lévő világból, különösen ami szép, ami élvezettel töltheti el az embert. — Voltam kőfaragó, máig aktívan zenélek a városi szimfonikusoknál, hivatásos jogosítvánnyal rendelkezem, közgazdasági technikusi oklevelet szereztem... Soroljam még? — kérdez vissza, miközben helyet foglalunk a. kényelmes „irodában", ahogy a társalgót elnevezte. — Ezek után talán nehezen képzelik el, hogy a Herbária Országos Gyógynövényforgalmi Közös Vállalat szaktechnikusa, megyei felügyelője vagyok, nemde? ' Sőt, azt is megtudjuk, hogy idestova 20 esztendeje kötelezte el magát e területen, s az évek során valamennyi szakirányú tanfolyamon részt vett. Ha lehet kitételt tenni,' ez a fő hobbija. A megyei adottságok igen alkalmasak arra, hogy a gyógynövénygyűjtést és termesztést a kereskedelmi igények szerint lehessen koordinálni. S aki maga is a ■ természeti közelségben nevelkedett' (Szandán) annak tálcán kínált lehetőség ez... , — Volt egy ajánlóm, akinek a segítségével kapcsolatba kerültem a Herbáriá- val — eleveníti fel a kezdeteket. — .A vállalat képviselői megkerestek és a felajánlott állásra igent mondtam, amit a mai napig nem bántam meg. Soha nem volt ilyen nagy kereslet a gyógynövények iránt, mint az utóbbi években. A Herbária tavalyi árbevétele például meghaladta a 700 millió forintot, melyből 100 millió forint értékben exportált is. Harminc ország vásárolja a magyar alapanyagokat, készítményeket. Megyénk, bár szerényen, de kiveszi a részét a forgalomból. Az elmúlt esztendőben 10 millió forintért vásároltunk fel- a termesztőktől különféle növényeket. Elárulja, hogy most a szagosmüge került az érdeklődés középpontjába. A fejlesztési osztály kidolgozta a köztermesztés feltételeit. Balassagyarmat környéke ugyan nem alkalmas a kísérletek folytatására, a megyeszékhely közelében található kiskertek viszont annál inkább. — Érdekes, a mórmályva története is — mondja. — Az egyik fejlesztő mérnök hozott néhány magvat küh- földi útjáról. Ennek már jó tíz éve. Kiosztották egy-egy termelőnek, s a siker hatására számuk évről évre nőtt. Amíg 1979-ben csak 12 gazda foglalkozott a mórmályvával, addig 1980-ban már megközelítőleg háromszáz. Mivel a szerződések termőterületre szóltak és nem súlyra, négy vagon a nyakunkon maradt, de aztán ’82-től ismét helyreállt az egyensúly. A piac minden szempontból meghatározó. Például 1985-ben még 35 vagon mustármagot forgalmaztunk, elsősorban a termelőszövetkezetektől, s immár három'éve alig van rá kereslet. A megyében hatvan gaz- . dával tart rendszeres kapcsolatot, s szezon idején reggeltől késő estig rója az utakat. — Háromévente elnyű- vök egy autót: képzelhetik, mennyit kell szaladgálnom. Ilyenkor télidőben aztán örül az ember a vendégeknek. Nem titok, hogy a pincében berendeztem egy picike „bórtanyát”,. ahol a saját termésű itóka mellett ütjük el az időt. Mivel régebben alkalmi együttesekben is zenéltem, ismerek jó néhány magyar nótát, s amikor a kedvünk úgy hoz- ✓ za, klarinéton kísérem a többieket. Azon már meg sem lepődünk, hogy így télvíz idején kedvenc foglalatossága a kolbászkészítés, s ha egy nappal később érkezünk, megkósolhattuk volna a saját recept szerint készült paprikás szalámit. Ha valaki epegörcsökre panaszkodik, annak ugyancsak saját készítésű teáját ajánlja. A „csináld magad” mozgalom híve más területen is. Büszkén mutatja a ház sarokrészein díszítőelemként elhelyezett köveket, amelyeket ő készített. Garázsában szinte minden megtalálható, ami az autójavítás kelléke, hiszen ehhez is ért. — Idén megpróbálkozom, a pezsgőkészítéssel, persze csak magam és barátaim örömére — jegyzi meg, s hozzáteszi, hogy szívesen lát minket is a „főpróbán". Most viszont egy másik próba várja, hiszen már említettem. hogy tagja a szimfonikusoknak. Csattan az elektromos zár a kapun, amit — mondanom sem kell — Varga István, az ezermester készített. S bár gyógynövények forgalmazásával töltötte el élete nagy részét, ars poeticája ez lehet: elsősorban i* segíts magadon... T. Németh László Kép: Bábel László Köíművelődési árszemle Többéi kérnek- jobbot adnak a TIT-ben XX. századi indiántörténet A sziú indiánok kiásták a ésaitabárdot. Ez az északamerikai néptörzs egy évszázadnyi szünet után csütörtökön ismét közös vezért választott, hogy együtt vívják meg harcukat a sápadtarcú- ak ellen őseik földjének egy darabjáért, a Black Hills nevű, erdős, hegyes dél-dako- itai területen. Ez a mintegy 16 ezer négyzetkilométernyi terület a sziúk szent földje, amelyet 110 esztendeje az akkori amerikai kormány az indiánok szerint teljesen jogtalanul kobozott el tőlük, A sziúk harci elszántsága magas hőfokú, bár a csatabárd jelképesen értendő. Bárd és puska helyett paragrafusokat forgatnak majd a huszádik századi indiántör- ténet hősei. Régesrég elragadott földjüket megpróbálják visszaperelni, vagy legalábbis kártérítést kapni érte. E földdarabhoz való jogukat ugyanis maga az amerikai kormány is elismerte egy 1868-as szerződésben, ám később ennek ellenére elragadta tőlük. A harc vezéréül kiszemelt indián jól szabott öltönyhöz, nem pedig, mokasszinhoz, vagy toliból készült fejdíszhez szokott. Phillip Stevens, a vezér, sikeres üzletember; egy jól- menő kaliforniai cég elnöki székét hagyja ott, hogy február 23-ra tervezett ünnepélyes beiktatása után teljesen új feladatának szentelhesse magát. A tudományos ismeretterjesztés ‘ a közművelődési rendszer része, ám a gazdálkodás szempontjából alapvetően különbözik a többitől. A Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat tevékenységét ugyanis állami dotáció nélkül végzi. — Az összes fenntartási költség minket terhel. A dolgozók bérét is csak úgy tudjuk kifizetni, ha az egyszámlánkon pénz van — tudatja Horváth József, a TIT Nóg- rád megyei szervezetének titkára. <— Az önálló gazdálkodásból következik, hogy a bérbruttósítást és a forgalmi adót, amely egyes tevékenységünket érinti, magunknak kell kigazdálkodnunk. — Mindez bizonyára áremelésekhez vezet? — Igen. Részleges emeléshez mindenképpen. — Milyen mértékben és mely területeken? — Például az át- és továbbképző tanfolyamok díjainál, a környezetvédelmi, a fordító és tolmács szakszolgáltatás terén. Előreláthatólag idén 41—42 százaié-” kos áremelés várható. De az áremelés egyúttal azt is jelenti, hogy nagyobb értékű, színvonalasabb programokkal állunk a megrendelők elé. Tudjuk, a vállalatok, az intézmények és az egyének is erősen fontolóra veszik ma, hogy mire adnak ki pénzt. Az áremelésekről szólva, meg kell említenem, hogy hosszú évek óta ném emeltünk árakat. Csak egyetlen példával illusztrálva ezt: a tavalyi ifjúsági nyári egyetem részvételi díja ugyanannyi volt, mint az öt évvel ezelőtti. A TIT Nógrád megyei szervezetének titkára azt is elmondta, ahhoz, hogy a szervezet nyereséget érjen el — amiből mellesleg jut pénz a klasszikus ismeretterjesztésre — újabbnál újabb közérdekű kezdeményezéseken kell törniük a fejüket a munkatársaknak. Így hirdették meg az idén például az adótanácsadói szolgálatot, az ügyiratkezelői és a megyei vállalatok, üzemek munkaátszervezéséhez nélkülözhetetlen tanfolyamokat. filmen elbeszélve Tv-Mací Az 1927-ben született Foky Ottó pedagógusiként felvételizett az Iparművészeti Főiskola színpad—film «tanszakára, 1956-ban diplomázott. Majd tervezőként dolgozott a Pannónia Filmstúdióban, tervezte és rendezte a báb- és tárgyanimációs technikával készült filmjeit. A Gyarmat utcai bábműterem megszervezője és éveken át vezetője volt. önálló műfajt teremtett: a tárgyanimációt, amelynek világviszonylatban is ismert művelője. Munkácsy-, Balázs Béla-díjas, kiváló művész. Éppolyan sokat, mint amilyen keveset árulnak el a, lexikális adatok. A lakoni- kus tömörséggel' megfogalmazott mondatokat egy rendhagyó kiállítás rendhagyó katalógusában olvashatjuk. A sorok után az életmű, a negyvennégy film már asszociációkat ébreszt. Mert ha azt mondjuk, Didergő király bánata, St. Galleni kaland, Szeretem az állatokat, Casanova, Kékszakáll, Makk Marci, Misi Mókus kalandjai, Éljen Szervác és sorolhatnánk tovább a filmeket —, megelevenednek előttünk a jól ismert mesefigurák. Gyermekeknek és ' felnőtteknek egyaránt ismerősek, hiszen a televízió képernyőjéről beköszöntőitek az otthonokba. Most, a Vigadó Galériában adtak egymásnak randevút a mesevilág szereplői — Foky Ottó jóvoltából. Videofilmen, fényképen, bábfigurákká formában köszöntik a belépőt ismerősként. Olyan meleg barátsággal, mint ahogyan alkotójuk fogadja az érkezőket. Hiába, az egykori pedagógus minduntalan irányítja a művészt. Hogy miért váltotta fel azt a pályát, amelyet őseitől örökölt? Szerette az iskolát, mégis megvált tőle, mert úgy érezte: a mesevilág figuráinak életre- keltésével tud igazán sokat nyújtani a kicsinyeknek. „Sohasem tudtam tökéletesen megértetni magamat a szó segítségével” — mondja magáról. „Tágranyitott szemmel járok a világban, s pillanatok alatt minden jelenséget meg tudnék fogalmazni a film és a gyerekek nyelvén. Például a minap végigjöttem a Váci utcán, szálingózott a hó. S ahogyan a hídhoz értem, jöttek Budáról a kocsik, ablaküvegükön furcsa rajzokkal. Máris elképzeltem, micsoda jó film lenne ebből a témából! És sorolhatnám a mindennapi eseményeket." Természetesen túl egyszerű lenne a művész munkája, ha csak az adott, látott ötletet forgatókönyv formájában beadná a stúdióba, azután legyen belőle az, ami lesz. A tjábfilmes mindenes: ötletadó, ha kell forgatókönyvíró, ha kell asztalos, de sokszor maga készíti a figurát is. Azután rendező, és ki tudja még milyen tudásra van itt szükség. Ha jól megfigyeljük Foky Ottó filmjeit, mintha több nyelven beszélnének. Ö maga azt mondja: ezek szendvicsfilmek. Elszórakozik rajtuk a gyerek és a felnőtt. Ám ha elgondolkodunk, rájövünk: sokkal többet nyújtanak puszta szórakoztatásnál. A gyerekek számára feltárja a mesék szépségeit. Azokat a mesefigurákat szólaltatja meg, akik alkotó gondolkodásra, fantázjálásra késztetik őket. A felnőtteknek pedig mélyebb filozófiával szolgál. Megtanít mindenkit játékosan gondolkodni. „Ha visszagondolok az eddigi filmjeimre, örülök is, meg bánkódom ^s. Örülök, hogy sikerült • sok szépet létrehozni, ezért szerencsésnek érzem magam. .Fáj, hogy számtalan ötlet megmaradt, kiaknázatlanul. Így például szerettem volna a klasszikus mesevilágot filmre álmodni. Amikor ezzel előhozakodtam, számtalan ellenérv gátolta. Többek között az volt a fő ellenindok: ezek már elavult dolgok, nem kell a boszorkány és * társai a mai gyermeknek. Pedig kell, minden kell,, ami varázslatos, , amit a nagy meseírók megfogalmaztak. Ez indítja meg a fantáziát, s alapozza meg, hogy eljussanak ahhoz a gondolkodásmódhoz, amit például a számítógép megkövetel." A tökélyre törekszik. Ezért fogalmazta újra, alkotta még kedvesebbre a Tv-Macit * Az esti mese filmjeit viszont átadta a tanítványainak, mondván, nemigen ért ő egyet ezzel a koncepcióval. Sokkal kidolgozottabb, sokkal mélyebb mesefilmekre gondolt az esti mesékhez. Hiába, ez a művész sorsa. Látja, hogy mit kellene másként, mit kellene igényesebben. Kesereg: milyen kár, hogy korunkban eléggé leértékelő-, dött a cizellálás. Az a képesség, hogy mindent nagyon aprólékosan, nagyon szépen kidolgozzunk. Arról is szó esik, menynyire más a bábművészet a színházban és a filmen. Nem is gondolnánk, menynyire két szakma. Megmaradt mindig a filmnél. Most az utóbbi esztendők „találmánya”, a tárgyanimáció izgatja. Mi mindent ki lehet fejezni a tárgyak segítségével! Foky Ottó szerencsésnek érzi magát, hogy erre a pályára juttatta a sors. Szerencsésnek, hogy ennyi filmet tudhat maga mögött, s olyan együttgondolkodó stábbal dolgozhatott. A gyerekeket arra biztatja: „rajzoljatok Ottó bácsinak”. S ők rajzolnak, önfeledten. Miközben a televízió képernyőjéről rájuk köszöntenek ismerőseik: Misi Mókus, Makk Marci és a többiek. E. K. Tv-mesf játék hHHHHHHHBKHBBHBhHÍHIKHHhIHHHHI Új sorozatunk SavaMi/ű a szőlő Megyénkben régi hagyományai vannak a mezőgazdasági idénymunkának. Nyugdíjasok, aktív keresők százai dolgoznak rendszeresen az alföldi és a dunántúli termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban. Lapunk rovatvezetője, Sulyok László is elszegődött egy nógrádi csoporttal a Komáromi Mezőgazdasági Kombinát szőlőjébe, s csaknem egy hónapot töltött a Kisalföldön. Tapasztalatait egy több mint százoldalas szociográfiában írta meg, s ezzel a munkájával díjat nyert 1987-ben a Nógrád Megyei Tanács VB művelődési osztálya és a Palócföld irodalmi, művészeti folyóirat Madách Imréről elnevezett alkotói pályázatán. A szociográfiából tizenkét részes sorozatot szerkesztettünk, amelynek közlését a NÓGRÁD hétfői számában kezdjük meg Savanyú a szőlő címmel. Az illusztrációkat Orosz István pedagó- gógus képzőművész készítette. v /
