Nógrád, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-05 / 30. szám
2 NOGRAD 1988. február 5., PÉNTEK Balassagyarmat Védelmi tanács és vegyesdandár Szükség van a lakosság, a gazdasági szervezetek közreműködésére is (Folytatás az 1. oldalról.) Széles körű társadalmi vita alapján került tegnap délután dr. Győri Sándor tanácselnök előterjesztésében Balassagyarmat Város Tanácsa elé az 1988. évi tanácsi gazdaságfejlesztési terv és költségvetés. A testület elfogadta, hogy az 19(18. évi feladatok megvalósítását 750 millió 758 ezer forint biztosítja.1 Az idén a VII. ötéves terv időarányos feladatainak végrehajtása kerül előtérbe. Ez évben elkészül a 12 tantermes középiskola, megvalósulhat Balassagyarmat vezetékes gázellátásba történő bekapcsolása. A lakásgazdálkodás korszerűsítésével, a lakáshoz jutás feltételeinek sokoldalú támogatásával, újszerű beruházási formákkal, a magánerő fokozott bevonásával biztosítani lehet a lakásellátás tervezett szintjét. A módosított feladatterv tartalmazza továbbá a vízellátás fejlesztéséhez és a postai fejlesztéshez kapcsolódó kifizetéseket, valamin; a hitel- és kamattörlesztési kötelezettségeket. A városi tanács tegnapi ülésén úgy döntött, hogy versenyt hirdet a társadalmi munka 1988. évi szervezésére. Teszik ezt azért, mert a következő időszakban számos olyan feladat lesz, amelyet a jelenlegi gazdasági körülmények között a város lakosságának, gazdálkodó szervezeteinek közreműködése nélkül nem tudnának megvalósítani. Az idei társadalmi munka fő célja egyrészt azoknak a feladatoknak a segítése. amelyekre — szükségességük ellenére — tanácsi pénzeszköz nem volt biztosítható. A tanács konkrét feladatokat is megszabott a társadalmi összefogásra. Ilyen például a Dózsa iskola tornatermének befejezése; a gázelosztó hálózat, út, szennyvízcsatorna társulás- si formában 'való megépítése. A lakóhelyi életfeltételek javítása érdekében járda, zöldterület, játszótér megépítése, kialakítása, lakótelepi tömbbelső tisztán tartása, vagy a tavaszi-őszi lomta- la n ítáisi, hasznosany aggyűjtési akciókkal a köztisztasági ' helyzet javítása. Javasolta a testület a kommunista műszakok megszervezését, a Dózsa iskola tornatermének építéséhez. Ugyancsak kérik az összefogást a gyermekintézmények, sportintézmények sokoldalú támogatására, azok működési feltételeinek javítására. Ügy döntött a városi tanács, hogy a társadalmi munka terén kiemelkedő eredményeket elérő egyéneket, kollektívákat elismerésben részesíti. A városi tanács tegnapi ülésén elfogadták a tanács 1988. évi munkatervét, s egyéb, más ügyeket is megtárgyaltak. ☆ Idei első ülését tartotta tegnap a Rétsági Városi Jogú Nagyközségi Tanács is. Ezen elfogadták a tanács és a végrehajtó bizottság idei munktervét, majd megvitatták a nagyközség gazdaság- fejlesztési tervét és költség- vetését, amit a testület az előterjesztésnek megfelelően elfogadott. Várkonyi Péter felszólalása (Folytatás az 1. oldalról.) lálkozó keretében folyik e .tárgyalások előkészítése. A két katonai politikai szerződés tagjai mellett Európa minden más országa rendkívül érdekelt abban, hogy mihamarabb megkezdődjön a hagyományos fegyverzet és fegyveres erők jelentős mértékű csökkentése. eltűnjenek a meglévő egyenlőtlenségek és aránytalanságok. megszűnjenek a meglepetésszerű támadás indításának lehetőségei. Az európai biztonsági és együttműködési folyamatban részt vevő államok jó lehetőséggel rendelkeznek arra, hogy regionális leszerelési, fegyverzetcsökkentési intézkedéseket dolgozzanak ki. Tapasztalataink szerint a nemzetközi légkör javulása és a két atomnagyhatalom viszonyának építő fejlődése nem csökkentette, ellenkezőleg, növelte a kis és közepes államok felelősségét és lehetőségeit, a kedvező irányzatok hasznosításában és erősítésében. Ennek megfelelően szükség van minden ország tudatos cselekvésére, kezdeményezésére a szélesebb nemzetközi fórumokon, így a leszerelési értekezleten is. Magyarország mind kétoldalú kapcsolataiban, mind a nemzetközi fórumokon arra törekszik, hogy — szerény lehetőségeihez mérten — tevékenyen hozzájáruljon az enyhültebb nemzetközi légkör erősítéséhez és a biztonságot szavatoló megállapodá. sok eléréséhez. Aktívan részt veszünk az ENSZ keretében a nemzetközi biztonság átfogó koncepciójának kialakításában. A megegyezést szorgalmazó javaslatokkal léptünk fel a bécsi európai biztonsági és együttműködési találkozón. Hasonlóan igyekszünk elősegíteni az európai fegyveres erők és hagyományos fegyverzetek csökkentéséről folytatandó tárgyalások mandátumának kidolgozását. A Magyar Szocialista Munkáspárt a közelmúltban a Finn Szociáldemokrata Párttal és az Olasz Szocialista Párttal együttesen kiadott felhívásában kezdeményezte a nukleáris fegyverekkel nem rendelkező európai országok szakértőinek összehívását egy » olyan tanácskozásra, melynek célja, hogy nyílt párbeszédben tanulmányozzák a mielőbbi előrelépés lehetőségeit az európai biztonság, a bizalomerősítés és leszerelés terén. E politikai pártok abból indultak ki; valamennyi ország érdekelt abban, hogy a leszerelési folyamat visszafordíthatatlanná váljon. S bár ei smerik a nukleáris fegyverrel rendelkező hatalmak szerepének jelentőségét a béke és biztonság megőrzésében, azt nem tekintik kizárólagosnak. Ügy vélik, nem csupán tárgyai vagyunk a leszerelési, folyamatnak, hanem annak cselekvőképes, eltökélt alakítói is. A leszerelési értekezlet napirendjén szereplő kérdéseket vizsgálva Várkonyi Péter megállapította: A nukleáris leszerelésért az atomhatalmakra, főként a Szovjetunióra és az Egyesült Államokra hárul a fő felelősség. Nem maradhat azonban tétlen egyetlen más állam és ez az értekezlet sem, amelynek napirendjén ez a kérdés már hosszú ideje szerepel. Adva van annak előfeltétele. hogy a kétoldalú vagy más szűkebb körű tárgyalások előrehaladása nyomán, azok munkáját kiegészítve, az értekezlet is bekapcsolódjon a nukleáris leszerelésről folyó tárgyalási folyamatba. A nukleáris fegyverkezési verseny megállításának, a nukleáris leszerelésnek az útján kulcsfontosságú lépés a nukleáris fegyverkísérletek eltiltása. A mi álláspontunk változatlan: a nukleáris fegyverkísérletek azonnali, teljes körű és végleges eltiltása. Az átfogó kísérleti tilalomhoz vezető úton nagy jelentősége van a bilaterális és a multilaterális erőfeszítések összhangjának. Üdvözöljük a Szovjetunió és az Egyesült Államok között megkezdett tárgyalásokat, amelyek több lépcsőben, de folyamatos tárgyalások útján próbálnak elvezetni a teljes tilalomhoz. Az űrfegyverkezési verseny megakadályozását a nemzetközi biztonság és leszerelés kardinális kérdésének tartjuk. Meggyőződésünk, hogy a leszerelési értekezlet sokban hozzájárulhat az űrfegyverkezési verseny megakadályozásához, a világűrben folyó békés tevékenység garanciáinak kialakításához. Eljött az ideje annak, hogy a témával foglalkozó bizottság áttérjen konkrét intézkedések. nemzetközi megállapodások kidolgozására. Célszerűnek tartanánk, ha a bizottság hozzákezdene egy olyan rendszer kidolgozásához, amely garantálná a föld körüli pályán keringő műholdak biztonságát, vagyis biztosítaná a zavartalan működésükhöz szükséges immunitást. A vegyi fegyverek tilalma joggal állt az utóbbi években a leszerelési értekezlet résztvevői figyelmének előterében. Magyarország továbbra is a teljes körű és szigorúan ellenőrzött tilalom, a készletek maradéktalan felszámolása mellett foglal állást. Sajnálatos, hogy a Szovjetunió és más szocialista országok által az eímúlt évben előterjesztett kompromisszumos javaslatok mind ez ideig nem hozták meg a joggal elvárt eredményeket. Szeretném elismerésemet kifejezni a Szovjetunió kormányának azért, hogy a múlt évben elsőként megnyitotta a Sihanyban levő vegyifegyver-objektumot a tárgyalásokon részt vevő küldöttségek és a nemzetközi sajtó előtt, és nyilvánosságra hozta a vegyifegyverkészleteire vonatkozó adatokat. E lépések fontos hozzájárulást jelentenek a kölcsönös bizalom erősítéséhez, a tárgyalások légkörének javításához. Nem szolgálják azonban a tárgyalások előmozdítását olyan javaslatok, amelyek a készletek megsemmisítése helyett azok fenntartásához, sőt növekedéséhez vezetnének. Rontja a megegyezés kilátásait az a döntés, amelynek következtében az USA-ban megkezdik bináris vegyi fegyverek gyártását. E kérdésről szólva szeretném hivatalosan megerősíteni: a Magyar Népköztársaság nem rendelkezik sem vegvifegyver-készlettel, sem vegyifegyver-gyártó ipari létesítménnyel. Nem folytat semmiféle vegvifegyver-kutatást, és a jövőben sem kíván vegyi fegyverek birtokába jutni. Megerősíthetem továbbá, hogy a Magyar Népköz- társaság területén más állam sem tárol vegyifegyverkészleteket, és nem folytat ilyen irányú tevékenységet. Felszólalása végén Várkonyi Péter olyan javaslatokkal foglalkozott, amelyek arra irányulnak, hogy a leszerelési értekezlet munkáját korszerűbbé, hatékonyabbá, eredményesebbé tegyék. (MTI) Francia—nyugatnémet * _ // katonai „hídverés Kohl kancellár és Mitterrand elnök aláírja az okÜgy tűnik, ma már igencsak egybeeső a történelmi múltban oly sokáig szembenálló két szomszédnak, Franciaországnak és a Német Szövetségi Köztársaságnak az európai biztonságpolitikáról vallott felfogása. Ennek ékes bizonyítékaként január 22-én Párizsban — a még De Gaulle és Adenauer idején. 1963-ban aláírt barátsági (béke)-szer- ződés 25. évfordulóján — megtartott Mitterrand— Kohl csúcstalálkozón az ünnepélyes alkalomhoz illően bejelentették, hogy korábbi elvi döntésük gyakorlati végrehajtásaként megalakítják a közös védelmi tanácsot, és ennek az elhatározásuknak alárendelten a vegyes nyugatnémet—francia dandárt. Bonn—Párizs tengely A tárgyaló felek hivatalosan ugyan nem mondták ki, ám a beavatott megfigyelők nyíltan céloztak rá, hogy a NATO-n belül sajátos helyet elfoglaló Bonn— Párizs „tengelynek” — legalább is életrehívóik nézete szerint — voltaképpen azt a katonapolitikai „űrt” kellene kitöltenie, amelyet a decemberben kötött szovjet— amerikai INF-szerződés eredményezhet a nyugat-európai védelmi struktúra, az amerikai „atomernyő” állítólagos gyengülésében. Más szóval: amennyiben az Egyesült Államok — ugyanúgy, akárcsak a Szovjetunió — eltávolítja földrészünkről valamennyi közepes hatótávolságú és hadműveleti-harcászati rakétáját, akkor — úgymond — az így támadó „légüres teret” valamilyen módon a fokozottabb francia—nyugatnémet kooperációval kell majd megszüntetni a francia nukleáris védelmi garancia megadásával együtt. Dehát hogyan? És egyáltalán: ki ellen? Miért lenne erre szükség, ha egyik ország biztonságát sem fenyegeti senki? Ez aztán tényleg fogas kérdés. A szélesebb közvélemény számára az erre adható meggyőző politikai válasz távolról sem olyan egyszerű és magától értetődő. Hiszen az említett washingtoni INF-megállapo- dás várható leszerelési következményei, továbbá a Varsói Szerződés tagállamainak a hagyományos fegyveres erők és fegyverzetek radikális kölcsönös leépítését célzó javaslatai nem indokolják sem Párizs, sem pedig Bonn tervezett katonai lépéseit. Az „utca emberének” szemében az sem világos, hogy a Kohl-kormány, amely a Bundeswehr Pershing—1A rakétáinak felszámolásához való pozitív hozzájárulásával jelentősen elősegítette a szovjet—amerikai megegyezés útjában álló utolsó akadály elhárítását, miért szövetkezik ilyen látványosan MHBI az európai leszerelési folyamatban részt venni nem kívánó francia vezetéssel? A Chirac-kormánynak most különösképpen szembetűnő ez a negatív magatartása az 500 kilométeren aluli rakéta-nukleáris és az úgynevezett kettős rendeltetésű (tehát hagyományosan és nem hagyományosan) alkalmazható harceszközök felszámolásának, Európa teljes atomfegyver-mentesítésének ellenzésében. Plútón helyett Hades Vajon úgy kellene-e felfognunk a kontinentális enyhüléssel össze nem egyeztethető párizsi álláspont bonni kezelését, mintha ezzel a Rajnán túl hallgatólagosan egyetértenének ? Az NSZK kül- és biztonságpolitikájának mértékadó képviselői erről hivatalos megnyilatkozásaikban egészen másként beszélnek, noha a szóban forgó szövetkezés elve magában rejti ezt az ellentmondást. Van itt aztán más természetű probléma is, amely érzékelhetővé teszi, mire gondol az egyik, és mire a másik fél. Mint a polgári és a katonai sajtóban egy ideje folyó vitákból kitűnik, a nyugatnémet területen állomásoztatott 48 ezer főnyi francia hadtestnél jelenleg szolgálatban álló rövid hatótávolságú (legfeljebb 120 kilométerre célba juttatható) Plútón atomrakéták sokkal inkább a Német Szövetségi Köztársaságot fenyegetik, semmint a „poten- . ciális ellenfelet”. Bonnak tehát érdeke lenne a harcászati nukleáris fegyverek —. és ezen túlmenően minden más tömegpusztító eszköz — eltávolítása. De ez a gondolat nem így merült fel a kétoldalú „védelmi” tanácskozásokon; a téma csupán a veszélyeztetettség oldaláról foglalkoztatta az illetékes politikai és a katonai vezetőket. A franciák — r^egértve bonni partnereik félelmeit — megígérték, hogy 1992-től telepíteni fogják a Plutonoknál három- szorosan-négyszeresen nagyobb hatótávolságú, új típusú „Hades”-eket, s így az ezzel kapcsolatos aggodalmak eloszlathatok lesznek. Az említett korszerűbb rakéták ugyanis —, amint a vezérkari emberek állítják —, lehetővé teszik „az NSZK területe feletti átrepülési, és az ellenfél célpontjaira mérendő csapásokat”. Nem kell túlságosan nagy fantázia ahhoz, hogy kitaláljuk, hol képzelik el azt a bizonyos „ellenfelet”. .. Deklarált különállóság A megnövelt hatótávolságú francia rakéták kilátásba helyezett rendszeresítése persze, könnyebben áthidalható haditechnikai probléma, mint az, hogy Franciaország 1966 óta nem tagja a NATO integrált katonai szervezetének. Haderői — ideértve az NSZK-ban tartott csapatkontingenseket is — a nyugatnémet hadsereggel ellentétben, nem tartoznak az egyesített fegyveres erők főparancsnokának alárendeltségébe. A dilemma tehát az, a mintegy 4500 főből álló vegyes nemzetiségű dandárt miként illesszék be úgy a „közös erőbe”, hogy az ne keltse a francia „visszatérés” látszatát. Megtalálták rá a legmegfelelőbbnek tűnő megoldást: az év vége tájt megszülető (katonai jelentőségét tekintve, alig több mint jelképes) magasabb egységbe sorolt francia alakulatok az NSZK úgynevezett territoriális erőivel működnének együtt, mivel ezek sincsenek közvetlen NATO-alá- rendeltségben. Így hát a gordiuszi csomót egy ügyes mozdulattal kettévágták, hasonlóan a 20 ezer francia és 55 ezer nyugatnémet katona bevonásával megtartott „Szemtelen veréb” közös gyakorlathoz, amelyet a NATO szokásos őszi „Autumn Forge ’87.” gyakorlatsorozatától elkülönítetten rendeztek meg, ezzel is demonstrálva a francia „különállóságot”. Csakhogy a deklarált különállóság nem is annyira bizonyos és valóságos, hiszen például a francia hadiflotta már nemegyszer kapcsolódott be a NATO atlanti-óceáni erőfitogtatásaiba. Ez a kétértelmű magatartás azt a gyanút táplálja, bizonyos párizsi hatalmi körök nem arra spekulálnak-e, hogy — akár közvetve, akár közvetlenül — valamilyen módon ismét szorosabban hozzákössék az ország szekerét az Atlanti Szövetség katonai szervezetéhez? Párizsban erre mindeddig határozott nemmel válaszoltak, a . kérdés azonban ettől még nyitott maradt. Végül is akármelyik oldalról szemléljük Párizs és Bonn különleges házasságát. ebben — enyhén szólva — aligha fedezhetők fel az európai katonai szembenállás mérséklésének, a radikális leszerelés előmozdításának szándéka; ezt a frigyet nyilván más törekvések motiválják. Serfőzö László 1944 óta először ismét német katonák menetelnek Párizsban
