Nógrád, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-05 / 30. szám

1988. február 5., PÉNTEK

NOGRAD

3

Elektromos agyközpont

Nógrád megye elektromosén ergia-eilátásának egyik legfontosabb központja az Országos Villamos Távvezeték Vállalat bátonyterenyei állomása, ahonnan valamennyi településünk ipari és kommunális fogyasztóját ellátják. A Gagarin Hőerőműtől kapott 120 kilovoltos nagyfeszültségű áramot itt alakítják át 35 kV-os és 20 kV-os középfeszültségekre, s p megyében 15 irányba szállitják. Januárban 13,5 millió kilowattórát használtak fel a nógrádiak, de a nyári hó- . napok is igénylik a 10 millió kilowattóra-teljesítményt. A biztonságos energiaellátás és -irányítás érdekében a berendezések automatikus működésűek, valamint csatlakoznak az észak-magyarországi számitógépes energiairányító rendszerbe.

Kulcsár József képriportja

Sándor József vezető elekirikus a hálózat feszültségét stabilizálja.

Ellenőrzés a transzformátornál.

Kormos László és Tóth Barnabás a reléközpontban.

Répás István az automata számitógépes egységnél.

Reformkönyvsorozatot

indítanak

Csütörtökön a Pénzügykutató Rt, képviselői tájékoztatták az újságírókat munkájukról, idei terveikről.

Tardos Márton vezérigazgató elmondotta, hogy a múlt év novemberében alakult szervezet bekapcsolódott a tőzsdenapok szervezésébe, és részt vesznek különböző gazdasági kutatásokban is. Legújabb tervük reformkönyvsorozat indítása. Bekapcsolódnak a magyar gazdaság szervezeti rendszerének korszerűsítésébe. elsősorban elméleti kutatásaikkal, de vállalatoknak gyakorlati segítséget is nyújtanak. Több megrendelést is kaptak már pénzintézetek, nagyvállalatok, különböző kisszervezetek részvénytársasággá, korlátolt felelősségű társasággá való átszervezéséhez. A megrendelők között van két kereskedelmi bank is.

A Pénzügykutató Rt. jövedelemérdekelt szervezet; 26 részvényes 22,3 millió forintos tőkével hozta létre. Arra számítanak, hogy már az első évben nyereséges lesz a szervezet működése. Osztalékot egyelőfe nem fizetnek, a többletbevételt kutatási célokra és könyvkiadásuk finanszírozására kívánják fordítani. Bekapcsolódnak a magyarországi tőke- és pénzpiac szervezeti problémáinak elemzésébe. Részletesen vizsgálni kívánják a pénzügyi szabályozás jelenlegi gyakorlatát. hatékonyabbá tételének lehetőségeit.

Rendszeres jelentéseket tesznek majd közzé a magyar gazdaság helyzetéről, a könyvkiadás keretében pedig eddig nem publikált közgazdaság' munkákat jelentetnek meg. Az első ilyen könyv válogatást közöl a Magyar Nemzet című lap Megújuló Gazdaság rovatában megjelent közgazdasági írásokból.

Utazgató

klubosok

Nem otthonülők a pásztói nyugdíjasklub tagjai. Kedvenc időtöltéseik közé tartozik az utazgatás. Gyakran kirándulnak az ország távolabbi vidékein, s nemrégiben vették fel a kapcsolatot a komáromi nyugdíjasklubbal. A barátkozás a kölcsönös látogatás során még'elmélyültebbé vált. A közeli jövő terve, hogy márciusban harmmc klubtag — régi kívánságuk — Budapestre, a Parlamentbe látogat a főváros egyéb nevezetességeinek megtekintése mellett.

Több szocializmust, több demokráciát

' az első napok is mutatják, hogy ez

•^Q'a munka, Mihail Gorbacsov Átalakítás és új gazdálkodás című könyve a téli könyvpiac igazi szenzációja, amely valódi bestseller lesz. És ez nem kis szó, hiszen a hazai viszonyokat ismerjük: bizony, nem sok politikai-ideológiai művet kapkodnak manapság a könyvkereskedések polcairól, de még az igazi szépirodalom is gyakran csatát veszt a többnyire másodosztályú lektűrrel való konkurrenciaküzdelemben.

Miért fogadja olyan érdeklődéssel a közvélemény az „Átalakítás és új gondolkodás”-!. A magyar olvasó természetesen a Szovjetunióban folyó „forradalmi átalakítás”-ról is hallani akar a legkompetensebb, az SZKP főtitkára szájából. De — és ez a mai helyzet sajátossága — Gorbacsov fejtegetéseit, töprengéseit olvasva, az általa gyakorolt „új gondolkodással” ismerkedve, haza is gondol.

Akárhol lapoz az olvasó a könyvben, hazai ügyekkel, saját problémáival szembesül. Nem, egyáltalán nem „halálbiztos” tippeket és megfellebbezhetetlen igazságokat, ítéleteket kap —, hiszen Gorbacsov maga figyelmeztet: „nincsenek egyetemes receptjeink"! — hanem ösztönzést az önálló gondolkodásra és cselekvésre. Ez az. ami átsüt a könyvön: Vess el minden sablont, szakíts minden doktrínér tétellel, gondolkozz, és aztán vállald az önálló cselekvés felelősségét!

És a szerző mindazt, amit megállapít, gondol, ' javasol, a más megközelítések iránti toleráns tisztelettel, de ugyanakkor a megélt meggyőződés szilárdságával és szókimondó nyíltsággal adja elő. Az sem utolsó a mű népszerűsége szempontjából, hogy nyoma sincs benne a politikai zsargonnak. Szóhasználata köznapi, úgy, ahogy az emberek akár a közügyekről, akár életükről, otthon, társaságban, a kocsmában egymás közt szót ejtenek.

Néhány kiragadott példa mutathatja, mitől olyan „magyar” is ez a könyv. Itt van a hazai gondokkal olyannyira harmonizáló fejtegetése: az átalakítást a pártban kell kezdeni — mondja Mihail Gorbacsov. „Mindenki vállalja a felelősséget —, mind a politikai bizottságban, mind a helyi szervekben, mind az alapszervezetekben. Mindenkinek meg kell tisztulnia, s akinek ez nem megy, annak segíteni kell.

A legfőbb az, hogy tegyünk mindent a lelkiismeretünk szerint. Hiszen egyhez-máshoz hozzászoktunk a nyilvánosság hiányának körülményei között.” „Meg kell mondani az embereknek az igazságot, nem szabad félnünk népünktől. A nyilvánosság a szocializmus attribútuma. De még akadnak olyan emberek, köztük vezetők is, akik másoknak a szocialista erkölcsöt ajánlják, maguknak pedig kitalálnak valami pótszert. vagyis olyasmit, ami személy szerint nekik megfelel. Ez így nem megy.”

Megint egy másik kérdés, amelynek a gor- bacsovi módon való kezelése ugyancsak bizonyára visszhangot vált a magyar közvélemény körében. A talán legizgalmasabb fejezete a könyvnek „A demokratizálás útján” című, benne olyan kérdésekkel, mint a törvényesség, mint a demokrácia elválaszthatatlan része, a szakszervezetek új szerepe, a tekintély és bizalom összefüggése.

Néhány mondat, amely szinte üzen 1988 Magyarországának is: „A legfontosabb politikai feladat az, hogy a szovjet emberekben új életre keltsük és erősítsük az ország sorsáért viselt tulajdonosi felelősségnek, a köz- ügyekben való személyes részességnek és érdekeltségnek érzését.” „Ha nem keltjük -új életre a szó igazi értelmében a szocialista értékeket, és a szocialista légkört dolgozó kollektíváinkban és az egész társadalomban, nem tudunk megbirkózni az átalakítással. Javasolhatunk helyes politikát, hozzá hatékony mechanizmusokat, de semmire sem megyünk, ha a társadalomban nem következik be gyógyulás a szocializmus értékeinek érvényesítése révén. És itt elsősorban olyan értékekre gondolok, mint a társadalmi igazságosság, a munka szerinti elosztás, a mindenki számára egységes fegyelem, a mindenki számára egységes törvény, egységes rend és egységes követelmények.”

Nemcsak elgondolkoztató, de — bármenynyire is leszoktunk róla, hogy ezt a kifejezést használjuk, mégis itt helyénvaló — útimutató lehet számunkra Mihail Gorbacsov fejtegetése a negyedik, „Az átalakítás a Szovjetunióban és a szocialista világ” című fejezetben.

Ebben nyíltan és nagy realitásigénnyel elemzi a múltat, benne a testvéri szocialista országok párt- és állami vezetésének hibáit, de a szovjet tapasztalatok „erőltetését” is a Szovjetunió egykori vezetői részéről is, mikor a szocialista országok sajátosságait nem vették kellően figyelembe és „az igazság egyedüli letéteményeseinek szerepében léptek fel”. Az a kritika, önkritika, amelyet a Szovjetunió részéről Mihail Gorbacsov mond, hogy tudniillik „olykor gyanakodva nézték kísérletezéseiket” talán a magyar reformkezdeményezésekre is vonatkozik.

De ennél is fontosabb, és csak egyetértéssel és megelégedéssel lehet nyugtázni, hogy —. amint Gorbacsov mondja: — „Ma sok minden megváltozott. Két és fél év alatt közösen nagy munkát végeztünk. Ez a munka folytatásra vár és folytatódik is.” „Valamennyien abból indulunk ki, hogy a világfejlődés mostani bonyolult időszakában a a szocializmusnak teljes egészében demonstrálnia kell politikai és gazdasági rendszerének dinamizmusát, humánus életmodeliljét.”

Az a követelmény, hogy barátok, szövetségesek között a közös ügyekről komoly, nyílt, a különböző megközelítéseket és adottságokat tekintetbe vevő, de a megújulás és a mélyreható átalakítás szellemében vita és aztán együttműködés folyjék — ez a legfőbb feltétele, hogy —, amint Mihail Szerge- jevics fogalmazott: — „A nagy, .nemzetközi szocialista épületbe bevonulnak a forradalmi változások. És erősödnek.”

KnnvvánolfMihail Gorbacsov: „OriWliyYcneK szagunknak és az

egész világnak” alcímet adta. És az olvasóhoz intézett bevezető szavaiban még meg is erősítette ezt a szándékát, mondván: „Ezzel a könyvvel az a célom, hogy közvetítők nélkül osszam meg gondolataimat az egész világ állampolgáraival, olyan kérdésekről, amelyek kivétel nélkül mindenkit érintenek.”

Fogadjuk meg ajánlatát.

N. J.

Amikor 1957-ben még mezítláb megérkezett Lucfal- váról a salgótarjáni vágóhídra, bizony maga sem gondolta, hogy egyszer majd a legnagyobb érdeklődés középpontjába kerül. S amikor a vágóhíd előtt néhány méterre felhúzta az új, tiszta cipőjét, végleges volt az elhatározása: hentes lesz, s ha lehet, a legjavából.

így indult útjára az akkor 14 éves Bacsa Tibor, aki ma nemcsak Salgótarján, hanem a megye legnagyobb húsáruboltjának a vezetője.

— Persze sok állomás volt az életemben, amíg eljutottam idáig — mondja beszélgetésünk elején. — Tizenhét évesen lettem húsipari szakmunkás, voltam vágóhídi takarító, árukihordó, főszakács az egyik katonai ezrednél. Pályám íve aztán szépen emelkedett. Dolgoztam mint üzletvezető a pásztói áfésznál, az akkori élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat több boltjában, majd a Karancshúshoz vezetett az utam. Először az üzemben, az üzlet megnyitása óta pedig itt a csarnokban vállalom a felelősséget emberekért, áruért, kiszolgálásért egyaránt...

Emlékezik. Pásztón még

heti 8—10 múzsa tőkehúst,

4—5 mázsa hentesárut, 2—3 mázsa baromfit adtak el. Pásztói neveltjei közül öt, 1 az itteniekből ugyancsak 5 tanuló lett már önálló üzletvezető. Örömmel gondol mindezekre. De amikor a múlt év decemberére terelődik a szó, szinte megborzong.

— Gondolja csak el, egyetlen hónap alatt, mintegy 5 • millió forintos forgalmat bo- > nyolítottunk le, tíz emberrel. A forgalmat most 'már 250 mázsa sertés, 15 mázsa , marhahús, 30 mázsa baromfi és 80 mázsa húskészít-. mény jelentette. A húsos csontot, a belsőséget, a zsírszalonnát már nem is említem, mert a félelem jön rám, ha eszembe jut az a nagy roham, amit az ünnepek előtt a kolbászt készítők külön indítottak.

Tavaly egész éves forgalmuk már túlhaladta a 38 millió forintot, amiből 1.8—

2 millió a tiszta nyereség. Ehhez pedig emberfeletti

munkára volt szükség mindenki részéről, a bontótól kezdve az eladón át a pénztárosig egyaránt. De, ha kellett, 12 órát is dolgoztak a szakemberek, kereskedők. A bontóban még idegesek voltak, ám a kedves vevővel szemben állva, már senki sem vehette észre, érezhette rajtuk, mennyi feszültség keletkezett bent a raktárban.

— Egy szó, mint száz: nagy volt a nyomás, de mindent kibírtunk. Sőt, néha még arra is jutott idő, hogy egy-egy kedves vevőnek a saját kolbászreceptemet elmondjam.

Most csendesebb a Ka- ranoshús csarnoki üzlete. Igény szerint van áru a polcokon, a hűtőszekrényekben.

— Olyan vihar utáni szélcsend ez — mondja Bacsa Tibor. — Bár a forgalom nemigen csökkent, hiszen az első héten négyszáz-, sf második héten már ötszázezer forintot forgalmaztunk.

De ezek után jön a neheze. Mert ennek a háromszoros aranykoszorús szocialista brigádnak, amelyik itt dolgozik, ennek az üzletnek, amelynek valamennyi beosztottja és vezetője a Kiváló dolgozó kitüntetés tulajdonosa, most valóban meg kell tanulnia kereskedni.'

Ma, a jelenlegi árak mellett minden deka húsnak megvan az értéke. Aztán a vevőnek, nekünk kell előre köszönni, s nem másként. Persze ez nálunk eddig is szabály volt, most azonban különösen kell, hogy érvényesüljön. Munkatársaimnak arra kell gondolniuk, hogy ha ők állnának a pult külső oldalán, vajon hogyan éreznék magukat. Én az ember - szeretetet a családból hoztam. Idős szüleim most is a szerencsétlenül maradt két unokát nevelik.

Ezt az emberszeretetet kívánom felébreszteni, táplálni beosztott dolgozóimban is. Minél inkább sikerül, annál jobban átvészeljük a vihar utáni „szélcsendet”. Mindent meg kell tennünk a vásárlók becsületes, tisztességes ellátásáért. Hiszen ezért vagyunk mi kereskedők. ..

Somogyvári László