Nógrád, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-29 / 50. szám

1988. február 29., HÉTFŐ NOGRAD 3 Ugrásszerűen növekedett a betét, '■ * ■ ■" ; ' v V ' -í. _ • ■ ' ' v ' , ■ ' a forgalom és a nyereség Mérlegjóváhagyó és tervtárgyaló küldöttgyűlés a Cserhátvidéke Körzeti Takarékszövetkezetnél Adatfeldolgozás » takarékszövetkezet központjában. — bp — ü pénzt meg kell« számolni Mohora a lelkesedésre szavazott Mérlegjóváhagyó és terv­tárgyaló küldöttgyűlést tar­tott szombaton, a balassa­gyarmati Balassa étteremben a Cserhátvidéke Körzeti Ta­karékszövetkezet igazgató­sága. Beszámolójában Holes Im­re igazgató hangsúlyozta: a múlt évben tovább növeke­dett a térségben lakók ta­karékossági kedve, s a be­tétállomány 35 millió 445 ezer forinttal 226 millió 103 ezer forintra gyarapodott. A tizennyolc évi működést fi­gyelembe véve, ezúttal gaz­dagodott legnagyobb mér­tékben a betétállomány. A tagok száma 739-cel 13 ez°r 54-re emelkedett. A szövetkezet tavaly min­den eddiginél jelentősebb forgalmat bonyolított le. A kölcsönök összege 92 száza­lékkal haladta meg az egy évvel korábbit, s 128 millió forintra rúgott. Az áruvá­sárlási kölcsönök számban és összegben ugrásszerűen növekedtek, ezzel szemben kevesebben kértek kisebb tételű mezőgazdasági köl­csönt. Negatívum, hogy a korábbinál többen maradtak el a részletek törlesztésé­ben. A pénzintézmény a szer­vezett lakáscsere keretében 66 lakást, illetve családi há­zat értékesített. Kiemelke­dik a kiegészítő tevékeny­ségek közül az Állami és á Hungária Biztosítóval kötött megállapodás keretében vég­zett biztosítómunka. A va­lutaforgalom a cseh korona értékesítésére korlátozódott. Vasárnap Balatonaligán megkezdődött a vendéglátó­ipari tanulók országos ver­senye. Az ország 36 szakiskolá­jának 1200 végzős tanulója közül házi versenyeken vá­lasztották ki a legjobbakat, majd a megyei felmérő­verseny következett, ahon­nan a legeredményesebben szereplők eljutottak a Ba- latonföldváron megtartott országos elődöntőre. Innen a balatonaligai döntőbe vé­Samuel Keller, a NASA igazgatóhelyettese és Va- lerij Barszukov, az SZTA Geokémiai és Analitikus Kémiai Intézetének igaz­gatója aláírta az ejső olyan jegyzőkönyvet, amely a szovjet—amerikai űrkuta­tási egyezményt fejleszti tovább. Ezzel az aktussal végződött, az az eszmecsere, amelyet a Naprendszer ku­tatásával foglalkozó mun­kacsoportban folytattak. — Meggyőződésem, hogy ha a következő század ele­jén ember repül a Marsra, az csakis nemzetközi legény­ség lesz — jelentette ki Valerij Barszukov. — Egy ilyen expedíció legfontosabb feladata az lenne, hogy ta­lajmintákat hozzon a föld­re. Amerikai kollégáink­kal úgy állapodtunk meg, A totó- és lottószelvények eladásából származó bevé­tel szinten maradt. A lakos­sági és vállalati apróhirde­tések forgalma ma még cse­kély. A Volán-betétek ta­karékszövetkezetnél való árusítását viszont egyre in­kább megkedveli a lakosság. A háztáji termeltetésből származó kifizetések meg­haladták a 39 millió forin­tot. A megnövekedett mál­naárak miatt olykor zavar keletkezett a pénz kifizeté­sében, hiszen az összeg a ko­rábbi háromszorosát tette ki. Várakozáson felül ala­kult a nyomtatványok és a gül is negyvennyolcán kerül­tek be. A fiatalok — sza­kácsok, cukrászok, felszolgá­lók és vendéglátó-eladók — országos szaktekintélyekből álló zsűri előtt elméleti és gyakorlati feladatokat ol­danak meg, s felkészülnek egy-egy munkával a ver­seny végén megrendezendő gasztronómiai kiállításra is. A háromnapos verseny első hat helyezettje soron kívül kapja meg a szak­munkás-bizonyítványát. hogy közösen fogjuk kutat­ni a lehetséges leszállóhe­lyeket. Samuel Keller hang­súlyozta, hogy a harmadik évezred elején feltétlenül el kell jutni a vörös bolygóra és hogy ebben, és általá­ban véve a nagy távolságú űrutazásokban, szükség van a két kozmikus nagyhata­lom együttműködésére. A találkozón a Szovjet­unió és az Egyesült Álla­mok planetológusai infor­mációt cseréltek. Az ameri­kai szakemberek adatokat szolgáltattak a Phobos- programhoz a Mars-közeli tér jellemzőiről. Cserébe szovjet kollégáiktól albu­mot kaptak, amely — 27 a Vénusz felszínét ábrázoló ■ — térképet tartalmazott. propagandaanyagok forgal­ma, s csaknem kétszerese volt a vállalatok által előre jelzettnek. Reklámtárgyak értékesítésével, gumi és fémbélyegzők forgalmazásá- sával is foglalkozik a taka­rékszövetkezet, ám ezek be­vétele nem számottevő. A szövetkezet a tervhez és a bázishoz képest megkét­szerezte a nyereségét. Egy évvel ezelőtt 5 millió 888 ezer forint hasznot köny­velhetett el az intézmény, a tavalyi gazdasági eredménye ugyanakkor 12 millió 200 ezer forintra növekedett. Nyereséges az állattenyésztés Néhány évvel ezelőtt a pásztói termelőszövetkezet­ben az állattenyésztési ágazat veszteséges volt. Az ezt követő rekonstrukciónak, a javuló állatgondozásnak, a fejési és takarmányozási technológia fejlesztésének köszönhetően az ágazat 1987-ben csaknem minden termelési mutatóját teljesí­tette. Külön is említésre méltó: az egy tehénre jutó évi tej­termelés a tervhez viszo­nyítva 233 literrel növeke­dett, s már . 5233 liter, amely meghaladja a me­gyei és az országos átlagot. Kedvezően alakult a tej mi­nősége Is. Az első osztályú arány az elmúlt évben el­érte a 75,6 százalékot, az országos 67 százalékos át­laggal szemben. Mérséklő­dött a kényszervágások szá­ma. Szépséghibája a tava­lyi tevékenységnek, hogy emelkedett az elhullási veszteség. Mohora presszójának ab­lakában egy nagyméretű, újságcímekből és fényképek­ből összeállított montázs lát­ható, amelyen többek kö­zött ez olvasható: ,.EGYÜTT — elhatároztuk, megcsinál­juk!” A felirat mellesleg egy szombati helyi borverseny­nek csinál reklámot, de alig­ha csak erről van szó. Csütörtök, kora este, a nép rajzik a kultúrház felé, oda­benn még ülésezik a Ma- gyarnándori Községi Közös Tanács. A hangulat a tető­fokára hág. „Etetik, még mindig etetik a népet!” — mondja egyértelmű hang­súllyal egy kucsmás hölgy. Másvalaki hozzáteszi: „Be­megyek, leveszem róluk a fe­dőt, elég puhára főzték-e már őket?!” A véleményeket hallgatva, sejthető előre a falugyűlés végkifejlete. Itt már minden eldöntöttnek látszik, a mo- horai válóper nemigen for­dítható vissza. Igen, a váló­per, amelynek előzményeiről, részleteiről korábban beszá­moltunk. Azóta annyi tör­tént: a Nógrád Megyei Ta­nács a szakosztályokkal rész­letes helyzetelemzést készí­tett, számításokat végzett. Az együtt, vagy külön esélyeiről és lehetőségeiről tájékozta­tást adtak három rétegta-. nácskozáson, a beszédes számokat pedig a falugyűlés minden résztvevőjének a ke­zébe nyomják. A papírokat persze, alig látni, az embertömeg szét­veti a kultúrház falait. Még az átalakítás alatt levő szín­padon is helyet csinálnak, a hátakat egymásnak vetve, ott is szorong vagy ötven falubeli. A napirend előtt Vidámi Józsefné elöljáró kér szót: — Tiszteletteljes kérésem van. Csak nyugodtan, hig­gadtan, csendben. Ne mond­hassa senki, hogy nem , is figyeltünk... Igen, figyelni érdemes. Dr. Körmendy József, a megyei tanács végrehajtó bizottságá­nak titkára minden részlet­re kiterjedő alapos tájékoz­tatást ad a községből érke­zett beadványok kivizsgálá­sának eredményeiről, majd a jövőről, a megkérdőjelezett közös tanácsról szól. — A reális lehetőségekből, a valós érdekekből kiindul­va kell a falunak állást fog­lalni — mondja. Az együtt, vagy külön út­nak pedig ez a rövid lénye­ge: a közös pénzekhez 25 százalékkal hozzájáruló Mo­hora a fejlesztési lehetősé­gekből ezúttal 63 százalék­kal részesedne. A tanács dön­tése lehetőséget teremt arra, hegy 1989 őszéig — egy ké­sőbbi kérdés alapján ezt megerősítették — korszerű­sítéssel megoldódjon az óvo­dahelyzet; legyen orvosi ren­delő és lakás; jut útra, köz­műre is. És külön? Minden lehetőséget számba véve, 1 millió 400 ezer forint a hi­ány, mert meg kell teremte­ni az önálló gazdálkodás tár­gyi és személyi feltételeit. Arról nem is beszélve, hogy mennyivel drágább a szét­tagolt intézmények működ­tetése. A korrekt tájékoztatáshoz ez is hozzátartozik: a több­letkiadásokat helyben kell előteremteni. A valós sérel­mek elismerése, azok orvos­lásának sürgetése mellett, ez a megyei vb-titkár vélemé­nye: — Javaslatunkhoz bizal­mat kérünk. Véleményünk szerint a településnek az az érdeke, hogy feladatait a közös tanács keretében old­ják meg. A döntés azonban önöknél van, ebbe nem aka­runk beleszólni. Az állásfoglalást megelő­ző vita harminc hozzászólá­sának java része régi sérel­mekben fogan. Csadó István szerint 18 év alatt nem fejlő­dött Mohora, csak a szemét­domb nőtt. Tóth László azt mondja: az egyesítéskor Mo­hora legalább 15 lépéssel megelőzte a fejlődésben Ma- gyarnándort, mára ez az arány jócskán megfordult. Tolnai József az utcák álla­potát, a közművesítést kriti­zálja. Észrevételeit pedig így kommentálja: nem az ígéretek földjén élünk. Uting László látja, hogy önálló ta­nács esetén mélyebben kell a zsebbe nyúlni, mégis így hangzik állásfoglalása: vál­junk el! S, hogy miért? Mi­től fogja jobban csinálni a közös tanács azt, amit eddig elrontott? Csadó János bi­zalmatlan: hol a biztosíték arra, hogy megkapjuk, amit most ígérnek? Az egyesülés óta Samu László szerint sem­mi sem történt Mohorán. Az idézettek mellett sok­sok egyéni sérelem is elhang­zik, s a házasságbontás lá­zában ez nem segíti a hig­gadt mérlegelést. A látvá­nyos megnyilatkozások kö­zött pedig kevés az esély ar­ra, hogy odafigyeljenek pél­dául Kozics Ferencre: — Félre az érzelmekkel. A kiosztott papírra, a számok­ra rá sem nézünk, pedig az az életünk. Persze, könnyebb nevetgélni, de abból lesz-e valami ? Az együttmaradás mellett nemcsak Kozics érvel. Szűcs Lászlónét a gyerekek érdeke készteti arra, hogy a külön­válás ellen emeljen szót. Forgó Imre, a balassagyar­mati városi pártbizottság el­ső titkára társadalompoliitii- kai összefüggések felvillantá­sa, az önálló döntési, illetve állásfoglalási lehetőség hang- súlyozása mellett azt mond­ja többek között: „Önöké a jog, a felelősséggel együtt. S, ha úgy érzik, hogy az ed­digi döntések nem voltak jók, most nem szabad rosz- szul állást foglalni. A kö­zösségnek ehhez alapos elem­zésre, a javaslatok átgon­dolására van szükség”. A baj akkor történik, amikor el­vész a realitás. Építeni ugyan­is lelkesedésből nem lehet, a pénzt meg kell számolni. Mohora válóperét figyelve, szót váltottunk Forgó Imré­vel, aki elmondta: — Az állásfoglalást aggód­va és bizakodva figyelem. A döntés eredményezhet ugyan­is kibontakozásit, de — saj­nos — lehet a lemaradás na­gyobb is. Számomra a gondot az okozza, ha a hangulati elemek, a vélt, vagy valós sérelmek határozzák meg a döntést. Ami pedig a bizal­mat illeti: az elválás dönté­sét sem szabad önmagában hibásnak minősíteni. Ha ugyanis fennmarad a most tapasztalható egység, ha sike­rül ezt átmenteni a cselek­vésbe, akkor az a közösség javára válhat. Figyelni kell arra is, hogy a szétválás mi­att ne kerüljön Mohora idő- veszteségbe. Jó lenne, ha ez az év nem múlná el pont olyan feladatok teljesítése nélkül, amelyek elmaradá­sa miatt éppen kezdemé­nyezték az önállósulást. Mindehhez fontos tanulság­ként hozzátette: az eddigi vita is azt bizonyítja, az em­bereket saját sorsuk alakítá­sában nem lehet melléksze­replőknek tekinteni, Meglehet, hogy éppen ez az oka: az embereket nem­igen érdekli a matematika, a segédanyagként kiosztott papírlapok is zsebre gyűrve pihennek. Szenvedélyes hangon ezt teszi szóvá dr. Kecskeméthy Gyuláné is. Aggódó hangon figyelmeztet arra, hogyan tudna egy ezer lélek körüli község orvost tartani? Kér­dése azonban — Szabad-e a közös tanáccsal 1989-ig meg­valósuló lehetőségeket elsza­lasztani? — elvész a terem­ben. Igazi tapsot más hozzá­szólók kapnak. Vásárhelyi Lajos pénzt ajánl, csak le­gyen önálló Mohora. Virág József szerint „majd min­dent megcsinálunk önállóan”, Mátyás Sándorné: „Majd dol­gozunk. ..” És így tovább: csak leválni, csak külön len­ni. .. A két véglet egy-egy mon­datban. Mikus András sze­rint józan ész kell, s a fele­lősséget is vállalni kell azok­nak, akik másképp dönte­nek. Tóth Lászlót semmi sem győzi meg: célszerű a levá­lás, mert a tanács úgyis le­tagadja az ígéretét. A vitának vége, utolsóként Vigh Sándorné, a helyi nép­fronttitkár kér szót. Mon­dandójában éppúgy benne van a falu dicséreteként a lelkes összefogás és a dolgos két kéz elismerése, mint az elmúlt tizennyolc közös esz­tendő minősítéseként a ki­fosztásra, a megalázásra, az ember számba nem vevésre, a térképről való leradíro- zásra való utalás. A tetszésnyilvánítás viha­ros, a szavak mögöttes tar­talmára senki sem kérdez rá. Vighné indítványozza: nem kell titkos szavazás, nyújt­suk fel a kezünket! Megtörténik. Tizenegy el­lenszavazattal, öt tartózko­dással a falugyűlés állást foglal: Mohora legyen önál­ló. Az ügyre az Elnöki Ta­nács tesz pontot. Mohora hét- száz-egynéhány választópol­gárából 250—300 azonban már döntött: a lelkesedésre sza­vazott­Kelemen Gábor Bizonyítvány soron kívül Vendéglátó-tanulók vetélkedője Információt cseréltek Szovjet—amerikai " :ltí ■■ . . . ■ -''v:í.i Pillanatkép a kovácsolóüzemből ... . A Salgótarjáni Kohászati üzemek kovácsoló- gyárrészlegében jelenleg — a többi között — a ce­mentiparnak őrlőgolyókat, a mezőgazdasági Szemek­nek pedig szántóvasat és boronatárcsát gyártanak. (Fotó: Bábel L.) ■ 4 S

Next

/
Thumbnails
Contents