Nógrád, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-29 / 50. szám

2 NOGRAD 1988. február 29., HÉTFŐ A kulturált és egészséges életmód aktív segítője Negyuenéwes az MHSZ A Magyar Honvédelmi Szö­vetség megalakulásénak 40- évfordulójáról ünnepségen emlékeztek meg szombaton a Magyar Néphadsereg Mű­velődési Házában. Az esemé­nyen részt vett Varga Péter, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak osztályvezetője és Mó- rocz Lajos altábornagy, hon­védelmi minisztériumi ál­lamtitkár; jelen volt a poli­tikai, társadalmi élet több vezetője, valamint a szövet­ség számos aktivistája és egykori alapító tagja is. A magyar himnusz és a megnyitó szavak elhangzása után Kutika Károly nyug­állományú vezérőrnagy a jogelőd szervezet, az egykori Magyar önkéntes Honvédel­mi Szövetség volt elnöke kö­szöntötte a hallgatóságot, majd Kéri György vezérőr­nagy, az MHSZ főtitkára mondott ünnepi beszédet. Szólt a szövetség négy év­tizeddel ezelőtti megalaku­lásának történelmi körül­ményeiről. Azokról a hábo­rú utáni napokról, amikor létfontosságú volt a lakosság felkészítése a haza védelmé­re, a népi demokrácia to­vábbfejlesztésére. Az akkori Magyar Szabadságharcos Szövetség vállalta magára az állampolgárok felkészítését, az ifjúságnak a szocialista haza szeretetére, az interna­cionalista gondolkodásra való nevelését, a fiatal néphadse­reg széles körű népszerűsí­tését. Ezeket a feladatokat később az 1955-ben életre hívott Magyar önkéntes Honvédelmi Szövetség, majd pedig az 1957-ben megalakult Magyar Honvédelmi Sport- szövetség látta el. A jelenle­gi MHSZ létrehozásának éve 1967. mérföldkövet jelentett a szövetség életében. Ez a társadalmi alapokon műkö­dő, politizáló szervezet egyik legfontosabb feladatának a fiatalság világnézetének, er­kölcsi és politikai szemlélet- módjának alakítását tekin­tette és ebben látja eredmé­nyes tevékenységének zálo­gát ma is­A jelenlegi teendőkről szól­va, első helyen emelte ki a haza biztonságáért, megvé­déséért érzett felelősség el­mélyítését a lakosság széles körében, valamint a szövet­ség szerepét a hivatásos ka­tonai pályára való irányítás­ban. Hangsúlyozta, hogy e célkitűzések eléréséhez nél­külözhetetlen az MHSZ szak­osztályainak, klubjainak, szakköreinek eredményes, fe­lelősségteljes tevékenysége. A kijelölt feladatok végre­hajtásához szükség van a kü­lönböző társadalmi és állami szervek segítségére, szemé­lyi, technikai és anyagi tá­mogatására is. Varga Péter felszólalásá­ban a feladatok, az ered­mények értékelése, és az MHSZ-munka fontosságának hangsúlyozása mellett, szólt a szövetség tevékenységé­ben esetenként tapasztalható gyöngeségekről is: elsősorban a régi formákhoz való ra­gaszkodást, az akciók gya­kori kampányszerűségét, a tömegsport visszaesését em­lítette meg. Ám összességé­ben az MHSZ munkája ered­ményesnek ítélhető: a szö­vetség tevékenysége számot­tevően elősegíti a szocialis­ta gondolkodásmód elterje­dését, kibontakozását — mondotta. Emellett az MHSZ a kulturált és egészséges életmód egyik fő propagá- tora, illetve aktív segítője, támogatója a fiatalság köré­ben. A megemlékezést a Ma­gyar Néphadsereg Központi Művészegyüttesének ünnepi műsora zárta. (MTI) Normalizálódott az élet Jerevánban Az Azerbajdzsáni SZSZK- hoz tartozó Karabah Hegy­vidéki Autonóm Területen és Jerevánban, az örmény SZSZK fővárosában lezaj­lott incidensekről számol­nak be a Kommunyisztnak, az örmény Kommunista Párt központi lapjának va­sárnap Moszkvába érkezett számai. Az újság ismertette Vla­gyimir Dolgihnak, az SZKP KB PB póttagjának a jereváni televízióban el­hangzott beszédét. A politi­kus elmondta, hogy az SZKP KB PB megbízásá­ból Anatolij Lukjanovval, a KB titkárával érkezett az örmény köztársaságba, hogy a helyszínen tájékozódjon a helyzetről. Dolgih hangsú­lyozta: a párt politikai bi­zottságát aggodalommal töl­ti el, hogy a Karabah- hegyvidéki kérdés miatt ennyire felkorbácsolódtak az indulatok. Utalt arra, hogy a héten Jerevánban akadozott a munka, az ok­tatási intézményekben fog­lalkozások maradtak el. Szólt arról, hogy a Karabah Hegyvidéki Autonóm Terü­leten az örmény és azer­bajdzsán lakosok között ösz- szecsapások voltak, ame­lyeknek áldozatai is van­nak. Az SZKP elsőrendű fel­adatának tartja, hogy min­den nép és nemzet érdeke­it szem előtt tartva felszá­molja a nemzetiségi politi­ka hiányosságait. Dolgih emlékeztetett arra, hogy a Központi Bizottság legutób­bi ülésén Mihail Gorba­csov bejelentette: az egyik legközelebbi KB-ülés a nemzetiségi kérdést tűzi na­pirendre. A politikus szólt az ör­mény fővárosban a héten nacionalista elemek által szervezett tömeggyűlések- rol, amelyeken a lakosság legkülönbözőbb rétegei vet­tek részt. Mindez nehezítet­te a város Lakóinak életét, és jogos tiltakozásukat vál­tatta ki. Leszögezte: az or­szágban zajló átalakítási és demokratizálási folyama­tok nem vezethetnek a fé­kevesztett indulatok elsza­badulásához, a közrend megsértéséhez. Jelezte, hogy a párt vezetésének időre van szükség a probléma alapos megvizsgálásához. A Kommunyiszt pénteki vezércikke a helyzet okait elemezve rámutatott: az el­múlt években, a pangás idő­szakában olyan negatív je­lenségek tűntek fel és ver­tek gyökeret Örményor­szágban, amelyek különféle megnyilvánulási formájuk ellenére azonos talajból, az individualizmusból, a sze­mélyes és csoportérdekek­nek a közérdek fölé helye­zéséből fakadtak. A közöm­bösség és a nemtörődömség légköre lehetőséget nyújtót az állami vagyon hűtlen ke­zelésére, a sikkasztásra, a társadalmi igazságosság megsértésére. Elterjedt az alkoholizmus, felütötte fejét a kábítószerezés. Mindezek­ről a hiányosságokról hosz- szú időn át hallgattak, és ez belülről kezdte ki a társadalom egészségét, fe­szültséget teremtett az em­berek között. A nemzetiségi kapcsolatok rendszere olyan kényes terület, amely rend­kívül érzékenyen reagál a társadalom életében jelent­kező bármilyen hiányos­ságra — mutatott rá az örmény KP lapjának ve­zércikke, amely a meglévő problémák felszámolásának lehetőségét csakis bölcs, át­gondolt elemzésen alapuló, indulatoktól mentes megol­dási módszerek megvalósí­tásában látja. A Kommunyiszt pénte­ki száma közölte Vaszilij Trusinnak, a szovjet bel­ügyminiszter első helyette­sének a nyilatkozatát is. Trusin a Jerevánban és a Karabah-hegyvidéken le- zaljott események kap­csán közölte, hogy a rend­őrség nem rögzített személy ellen elkövetett bűncselek­ményt. Ugyanakkor jelezte: jól­lehet Jereván lakosai álta­lában önmérsékletet tanú­sítottak, a tereken, az utcá­kon összeverődött tömegek zavarták a város normális életét, akadályozták a for­galmat, és a mentők mun­káját, több helyütt baleset- veszélyes helyzet alakult ki. A jelek szerint a hét vé­gére a helyzet normalizáló­dott. A szovjet tv-híradó szombaton este arról számolt be, hogy a hét vége ellenére több üzemben felvették a munkát és munkásgyűlése­ken ítélték el a naciona­lista zavargásokat. A tévé riporterei által megszólalta­tott jereváni lakosok is ilyen szellemben nyilat­koztak. (MTI) Szovjet—magyar árucsere-forgalom Moszkvában szombaton Marjai József, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, ke­reskedelmi miniszter és Konsztantyin Katusev, a szov­jet külgazdasági kapcsolatok minisztere aláírta az idei évre szóló szovjet—magyar árucsere-forgalmi jegyző­könyvet. A jegyzőkönyv, amely a gazdasági együttműködés bő­vítését szorgalmazza, az idén 9,8 milliárd rubel értékű áru kölcsönös szállítását irányoz­za elő. Ez az érték folyó árakon számolva magasabb a tavalyi árucsere értékénél. A Szovjetunióba irányuló magyar kivitel jelentős há­nyadát ipari termékek, autó­buszok, híradástechnikai és élelmiszer-ipari gépek adják. A szovjet exportban a többi között fémmegmunkáló, prés- és kovácsolóberendezések, építő- és útépítő gépek, trak­torok, gabonabetakarító kombájnok, teher- és sze­mélygépkocsik, valamint re­pülőgépek szerepelnek. Az ünnepélyes aláírást kö­vetően Konsztantyin Katusev elmondta, hogy tervbe vették az együttműködés folytatását a jamburgi gáz-, valamint a tengizi kőolaj- és földgázlelő­helyek közös kiépítésében. A magyar fél részvétele ebben a beruházásban lehetőséget teremt arra, hogy Magyar- ország hosszú távon szükség­leteinek megfelelően szovjet földgázhoz jusson. Marjai József válaszbeszé­dében méltatta a most aláírt jegyzőkönyv kidolgozásának alapos előkészítő munkáját. Mint hangsúlyozta: az áru­csere-forgalmi megállapodás jól segíti majd a kormány munkaprogramjának a meg­valósítását a kiélezett ma­gyar gazdasági helyzetben. Erkölcs és világnézet a mai magyar társadalomban (Folytatás az 1. oldalról.) ség van bizonyos kérdéseik továbbtanulmányozására, az itt ne’m mindenben össze­gezhető ismereteink tovább­gondolására, a teoretikus konszenzus megteremtésére. A Központi Bizottság tit­kára megállapította: bár a mostani tanácskozás címé­ben nem szerepelt az ideo­lógia szó, mégis mind a három szekcióban e körül is jelentős vita folyt. — Egyetértek azzal — mondotta —, hogy bonyo­lultabb társadalmi-gazdasá­gi viszonyok között az ide­ológia nem lehet hézagpótló, de valamilyen útmutatásra, valamilyen „kapaszkodók­ra'’ szükség van. A társa­dalomban ideológiai lég­szomj van, ezt tükrözte az ideológiai tézisek vitája a pártalapszervezetekben is. Szinte mindenütt azt han­goztatták: mi nem csak a mának akarunk élni, ha­nem szeretnénk az utat is magunk előtt látni. Ennek az igénynek teljesítését, a történelmi szerepét vállaló marxista—leninista párttól várják. A tanácskozáson is fel­vetődött: mi az előbbre va­ló a mai magyar társada­lomban: a gazdaság, az ideológia vagy a politikai intézményrendszer reform­ja. Erről szólva a Központi Bizottság titkára rámuta­tott: olyan időszakban élünk, amikor nincs szükség ilyen­fajta rangsorolásra. Két­ségtelen, hogy a kibontako­zás gazdasági fejlődés nél­kül nem lehet teljes. Alapnak változatlanul a gazdaságot kell tekinteni, de ahhoz, hogy a gazdasági re­form továbbfejlődhessen, ma a gazdaság társadalmi környezetében kell lényeges és megfelelő változásokat elérnünk. A megoldás első­sorban a párt vezető szere­pének korszerű felfogásá­ban, a politikai intézmény- rendszer reformjában, az ideológia megújulásában rej­lik. — Ebből a szempontból is jelentős a társadalom és az egyén erkölcse. A társa­dalmunkban elsősorban a negatív tapasztalatok alap­ján értékelik az erkölcsöt és az erkölcsi helyzetet. Nem arról beszélnek, aki bátor, jellemes, erős, szilárd, pél­damutató, hanem arról, ha valaki erkölcstelen. A mostani tanácskozásra — helyesen — nem a negatív megközelítés volt a jellem­ző, hanem hogy milyen kö­vetelményeket állítson egész társadalmunk, a közösségek és az egyes ember elé. A társadalmi folyamatok negatív tükröződésével kap­csolatban a KB titkára el­mondta: — Egyetértéssel fo­gadhatjuk a konferenciának azokat az elemzéseit és ér­tékeléseit, amelyek szerint, ha vannak is válságjelensé­gek vagy feszültséggócok, azokat nem válsághangu­latban kell fogadni, s nem válságteóriákra, hanem cse­lekvésre van szükség. Idézve az egyik előadást, egyetér­tett azzal a megfogalmazás­sal, amely szerint: „most a jövő visszahódítása a cé­lunk”. A múlt bevallása — mondta — csak egy lépés, a jövőbe pedig nagyon sok lépés vezet. A „jövő visz- szahódítása” nálunk első­sorban azt jelenti, hogy a mát kell alaposan ismerni. Szükségünk van a múlt ta­nulságaira, de nem arra, hogy a vájikálásig elmerül­jünk ebben, ami közvetlen segítséget számunkra nem nyújt. Ide tartozik a fele­lősség is. Ha csak a múltat nézzük, akkor csak elégté­telt adhat a felelősségre vo­nás, viszont intézményes garanciák szükségesek ar­ra, hogy a felelősség ma minden esetben, minden funkciónál teljes legyen. Rendkívül fontos a jövő­be vezető tendenciák mai állapotának a föltárása — mondotta a továbbiakban. Tudnunk kell, melyek azok a tendenciák, folyamatok, amelyek révén előrehalad­hatunk. A gondolkodó em­bernek jól kell ismernie a lehetőségeit, szövetségeseit és politikai erejét. Így hoz­hatjuk mozgásba a jelent, a jövő visszahódítása ér­dekében. A cselekvés kere­te ma a reformprogram, amelynek megvalósításához az erkölcs megújulása is szükséges, s ennek a társa­dalom egészét kell átfognia. Ma találkozhatunk türel­metlenséggel — fejtette ki a Központi Bizottság titká­ra —, de- a türelmetlenség csak alkotó türelmetlenség lehel, amely magába fog­lalja a bizalmat is. És a politika is bizalmat kér. — Ügy gondolom — hang­súlyozta a KB titkára —, hogy a Központi Bizottság az egész párt nevében mondhatja: vállalja, és ra­gaszkodik a párt vezető sze­repéhez. Abból a meggyő­ződéséből kiindulva, hogy ez hasznos, hogy ezzel szolgál, és erre építi a pártnak a szerepét. — Ma azonban a tegnapi ■ győzelmekre és sikerekre ­csak akkor lehet hivatkoz­ni, ha azt mondjuk, hogy ezt alapul használjuk fel a kibontakozáshoz. Ahhoz, hogy a párt vezető szerepét tovább erősítsük, szükség van arra, hogy nyilvánosan politizáló párt legyünk. A párt vezető szerepét nem a Központi Bizottság reprezen­tálja, azt minden párttag­nak, minden alapszervezet­nek, pártvezetőségnek, párt- bizottságnak és a központi szerveknek egységesen kell kivívnia és érvényre juttat­nia. Ehhez szükséges a gazda­sági-társadalmi kibontako­zásnak, a politikai intéz­ményrendszer reformjának, az ideológiai megújulásnak a programja, amelyhez az erkölcsi gazdagság is hozzá­tartozik. — Ahhoz, hogy politizáló párt legyünk, a párt belső nyilvánosságára is szükség van. A párttagság előtt a párt belső munkájáról sem­milyen titok nem lehet. A demokratikus centralizmus elvének érvényesítésével azt kell elérnünk, hogy a párton belül a demokrácia teljes legyen, és a centraliz­mus biztosíték arra, hogy a demokratikus párt jól, haté­konyan működjön. Berecz János kiemelten szólt az ifjúságról, amelyről a tanácskozáson is többen mondtak véleményt. Végezetül visszatérve az ideológiához hangsúlyozta: — a kényszer késztet bennün­ket arra, hogy foglalkozzunk az ideológia megújulásával, ám ez nem kényszeríthet arra, hogy mindent meg- ideológizáljunk. Társadal­munknak vannak olyan, je­lenségei, amelyeket nem fel­tétlenül kell történelmileg vállalni. Az ideológia meg­újulásához hozzátartozik, hogy az értékek megfelelő kezelése és megbecsülése nélkül nincs teljes értékű társadalom. Ha visszafordu­lunk a múltba, a jó tradíció­kat is vegyük észre, épít­sünk rájuk, mert lehet, hogy olyan értékek hordozói, ame­lyeket csak kiegészíteni kell a jövő érdekében, és nem újrateremteni. — A társada­lomban megvan a szolidari­tás, ezt erősítve járulunk hozzá az ideológiai megúju­láshoz, és annak a tudásnak az összefogásához, hasznosí­tásához, amellyel rendelke­zünk — mondotta végezetül a Központi Bizottság titká­ra. Az országos elméleti ta­nácskozás Lakatos Ernő zár­szavával ért véget. (MTI) Tanácskozott a megyei diákparlament (Folytatás az 1. oldalról) helyek számát kervesellték, hiszen sokan kényszerülnek akár napi kétórás ingázás­ra. A pásztóiak a Tittel Pál Kollégium menzájára panaszkodtak, s kifogásaik­hoz csatlakoztak a tarjáni- ak is. A Táncsics Mihály Közgazdasági és Kereske­delmi Szakközépiskola kül­döttei a következő javas­lattal éltek: hozzanak létre egy diákokból álló menza­bizottságot. Csaknem minden felszó­lalás visszatérő témája volt a tanulás. Az óraszám magas, a pihenésre fordít­ható idő pedig egyre keve­sebb, hiszen — sok helyütt — nemcsak másnapra kell készülni, hanem előkészítő­foglalkozásokon, szakkörö­kön és sportkörökön is részt kell venni. Élő lexi­konokat csinálnak a diá­kokból — hangsúlyozta egy tanuló. Annyi szükségtelen információval találkoznak, aminek sosem veszik igazán hasznát, ugyanakkor ener­giát és időt rabolnak a fel­vételi tárgyaktól. Ráadá­sul még az így megszerzett műveltség sem tekinthető általánosnak, pedig ez len­ne az elvárás. Több véle­mény is megegyezett ab­ban, hogy változtatni kelle­ne a gimnáziumok fakultá­ciós rendszerén, a középis­kolás és az általános isko­lás tananyagon. A vitához hozzászólt Nagy László, a KISZ Nógrád Me­gyei Bizottságának titkára is. Mint elmondotta, a kö­zépiskolás évek kiemelten fontosak abból a szempont­ból, hogy az emberek meg­tanuljanak jól politizálni, érvekkel vitázni és közösen felelős döntést hozni. A kel­lő tartalommal rendelkező demokratikus fórumok — mint a diákparlament is — a helyi közélet fontos alap­pillérei. Végezetül Kapás József, a Nógrád Megyei Tanács művelődési osztályának ve­zetője mondta el vélemé­nyét. Ezek közül legfonto­sabb: a tanulás, amelynek reformja az általános isko­lákban mór megkezdődött, s előbb-utóbb a középisko­lákba is eljut. Viták foly­nak a felvételi rendszer és az érettségi megváltoztatá­sáról is, de amíg az új sza­bályok életbe lépnek a diá­koknak a mai módon kell vizsgázniuk. Azért nem le­het csak a két felvételi tárggyal kiemelten foglal­kozni, mert ha a többit elha­nyagolják a tanulók, az általános műveltségük síny­li meg. A technika tárgy­nak például — amit el- méletisége miatt a legtöbb támadás ért a gimnázisták részéről, — nem az a fel­adata, hogy megtanítsa a képmagnó kezelését vagy egy tv behangolását, ha­nem, hogy többek között a rendszerszemléletet ismer­tesse. A hangsúlyos kérdéseket az országos diákparlamen­ten vetik majd föl me­gyénk képviselői, a helyi­leg intézhető problémákat pedig (mint például a helyi­járati közlekedés) az illeté­kes szervekhez továbbítjuk. Az országos parlament küldötteinek Glemba Ta­mást, a 211-es ISZI, Jan- csura Ildikót, a Nógrádi Sándor Szakközépiskola, Renner Pétert, a Balassi Bálint Gimnázium, Juhász Lászlót, az építőipari szak- középiskola és Kakas Ág­nest, a Táncsics Mihály szakközépiskola tanulóit vá­lasztották meg.

Next

/
Thumbnails
Contents