Nógrád, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-22 / 44. szám

1988. február 22., HÉTFŐ NOGRAD 3 Mamutcégek, „bolygó” kisvállalatok Szervezeti átalakítások a pártban 1. Pórázra fogott gyáregységek Nemcsak a forma változott Beszélgetés Flacky Péterrel, a megyei pártbizottság osztályvezetőjével Egy-egy gazdasági szerve­zet életrevalóságát talán az jelzi a legjobban, hogy a ve­zetők, a dolgozók milyen köre öntevékeny, kezdemé­nyező és vállalkozó szellemű. Gyakran csak a legszűkebb vezérkar gondolkodik a pi­acépítésen, a termékszerke­zet, a technológia megújítá­sán, a szervezet, az irányítás, az érdekeltség korszerűsíté­sén, a túlnyomó többség pa­rancsra vár. s végrehajtja a reá kirótt feladatokat. En­nek egyik oka, hogy a sokat hangoztatott követelmények ellenére nem, vagy alig fej­lődik, demokratizálódik a vállalatok belső irányítási rendszere. Joggal panaszkodnak a vállalatok, hogy szinte lehe­tetlen a belső piac és a vi­lágpiac közötti óriási kü­lönbség áthidalása, az elma­radott háttérrel nemzetközi­leg versenyképes termékek előállítása. Új idők — régi nóta Közben maguk sem tesz­nek meg mindent saját rész­legeik, egységeik igényes, fe­lelősségteljes munkájáért. A belső irányítási és érdekelt­ségi viszonyok fejlesztése persze nem csupán a válla­lati felismerések függvénye. Közrejátszanak kedvezőtlen külső feltételek, nyomasztó gazdasági gondok, szabályo­zási bizonytalanságok is. A fejlesztési források szű­kössége, az importbeszer­zések korlátozása, a belföl­di szállítási és kooperációs fegyelem lazasága részben indokolhatja a centralizált vállalati szervezetet és dön­téseket. Igaz, a konzervati­vizmus, a ragaszkodás a ki­alakult hierarchiákhoz több­nyire erősebb, mint a válto- 7-ások irányába ható érde­keltség és kényszer. Nehéz lenne eldönteni, hogy a köz­pontok ellenállása túl nagy, avagy a részlegek önálló­sodási törekvése visszafogott. Tény. hogy a vállalati taná­csokban a hivatalból jelen lévő gyárvezetők és a vá­lasztás útján delegált ta­nácstagók általában nem kö­vetelik a nagyobb mozgáste­ret. „Együtt sírunk, együtt ne­vetünk”, „egy hajóban eve­zünk” — hangzik napjaink­ban is a régi nóta, pedig a mai jelszó merőben más: „ki mint dolgozik, vállalkozik, aszerint boldoguljon”. Voltak és vannak persze kezdeményező vállalatok. Az Április 4. Művek például át­alakult leányvállalatok hal­mazává, és a központ nem diszpécserkedik, hanem stra­tégiai ügyekkel foglalkozik. Sok átszervezés — kevés hatáskör A Hajdú-Bihar Megyei Vendéglátó Vállalat leány- vállalatok és szerződéses üz­letek kombinációjával emel­te szolgáltatásainak színvo­nalát, miközben 3500-ról 2000-re csökkentette a fog­lalkoztatott dolgozók számát, a központban alkalmazotta­két pedig 200-ról 100-ra. Kü­lönböző mértékű fejlődés mindenütt megfigyelhető a korábbi termelésközpontú, erősen centralizált. belső tervutasításos rendszerhez képest. A Fővárosi Népi Ellenőr­zési Bizottság 17 vállalatnál végzett vizsgálatot, s meg­állapította, hogy a szervezet- fejlesztés a legtöbb esetben a kereskedelmi munka kor­szerűsítésére, a fejlesztőte­vékenység megerősítésére irá­nyult. A hatáskörök decent­ralizálására, a részlegek ön­állóságának és felelősségének növelésére már nem fordí­tottak mindenütt kellő fi­gyelmet. A vállalatok indokolt eset­ben sem csökkentették az irányítási szintek számát. Ki­vételnek számít a Magyar Kábel Művek, amely egy sza­nálási eljárást követő „fo­gyókúrában” decentralizálta a hatásköröket, s a központot kizárólag stratégiai tervezői, ellenőrzési, tőkeátcsoportosi- tási és export-import felada­túkra specializálta. Az át­szervezés 140 fős létszám- megtakarítást eredményezett a központban. A fejlesztési forrásokat két helyen decentralizálták: a Vörös Október Férfiruha­gyárban, a hajtóművek és festőberendezések gyárában. Ugyancsak két helyen: a Ma­gyar Kábel Művekben, illet­ve a villamosszigetelő és mű­anyaggyárban pályázat útján, gazdaságossági követelmé­nyek alapján lehet fejleszté­si pénzekhez jutni. A válla­latok többségében pedig a gyárak, a gyáregységek ja­vaslati, véleményezési joguk­kal élve képviselik saját ér­dekeiket a központi beruhá­zási döntésekkel szemben. Bezzeg a tőkések! Mind a 17 vizsgált válla­latnál mérik a gyárak, gyár­egységek eredményét, de csak nyolcnál teszik érde­keltté a részlegeket az ered­mények javításában. Közülük ötnél azonban nem igazán hatásos az ösztönzés, mert önállóságuk korlátozott, és csekély a befolyásuk az eredmények alakulására. Nem ritka, hogy a vidéki gyárat, telephelyet a fővárosi köz­pontból közvetlen módon irá­nyítják. Az arány nem túl magas. A 17 vállalat közül tehát mindössze háromnál van a gyáraknak, a gyáregységek­nek érdemi hatása a jöve­delmezőség alakulására. Amíg nálunk még a gyáregy­ségek többsége sem igazán önálló, vállalkozó, addig a tőkésvilág immár csaknem két évtizede tartó decentra­lizációs folyamata a legki­sebb munkahelyi közösségek­re is kiterjed. A Texas Inst- rumensnél például kilenc­ezer autonóm munkacsoport tevékenykedik. Kovács József (Következik: 2. ,A Ganz- MAVAG meg a többiek.) A Barátság II. kőolajveze­téken Kékese térségében egy hosszabb csőszakasz tel­jes cseréjével igyekeznek megelőzni a legutóbbi cső­töréshez hasonló esetek elő­fordulását. A sérült csoda­rab tüzetes anyagvizsgálatá­val a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemet bízták meg. Bár erről kevesebb szó esik, mégis jelentős szervezeti változások zajlanak le ezekben a hetekben a pártban. Pártvezetőségek, végre­hajtó bizottságok szűn­nek meg, csökken az apparátus létszáma, egyes testületek új ha­tásköröket kannak, nő a helyi önállóság, hogy csak néhányat említsünk. Szóval, a politikai mun­ka új igényeihez igazodó szervezeti struktúra ki­alakítása figyelhető meg. E főbb változásokról be­szélgettünk Plachy Pé­terrel, az MSZMP Nóg- rád Megyei Bizottsága osztályvezetőjével. — Kezdjük azzal, mi indo­kolta ezeket a döntéseket: a közigazgatás korszerűsíté­se, a bürokratikus vonások visszaszorítása, a tartalmi feladatok, egy ésszerűbb szervezeti rend kialakítása? — Kisebb-nagyobb mér­tékben valamennyi említett tényező szerepet játszott a döntések során. De koránt­sem valami egészen új keletű dologról van szó, hanem egy olyan folyamatról, amely jól­lehet évek óta zajlik, ám az utóbbi hónapokban fölgyor­sult. Csupán a Politikai Bi­zottságnak egy 1983-as hatá­rozatára utalok, amely a já­rások megszűnésével kapcso­latos teendőket fogalmazta meg. Több lényeges döntés született a múlt év második felében is, így például a pártirányítás szervezeti kér­déseiről, a státusok rend­szerének módosításáról. S idetartoznak azok a főbb tartalmi feladatok is, ame­lyek a KB 1987-es júliusi ál­lásfoglalásában fogalmazód­tak meg. Valamint a párttag­ságnak azon észrevételei, amelyeket a személyes be­szélgetések, a párt vezető szerepéről és az ideológiai tézisekről folytatott viták al­kalmával elmondtak. Mind­ezek együttesen szorgalmaz­zák a párt munkamódszeré­nek korszerűsítését, a párt-, az állami és a társadalmi szervek közötti jobb munka- megosztást, az apparátusi dolgozók fölkészültségének javítását, s nem utolsósor­ban a pártmunka társadal­masítását. — Vegyük sorra az új elemeket: talán a legszem­betűnőbb, hogy a megyében ötvenhat pártvezetőség a közeljövőben megszűnik. — A pártvezetőség mint szervezeti forma valóban megszűnik, nem csák ná­lunk, hanem másutt is. He­lyettük az adott terület sa­játosságainak megfelelően pártbizottság, illetve önálló alapszervezet működik. Mi­ről is van szó? Korábban, zömmel az aprófalvas tele­püléseken, a városkörzetek­ben az alapszervezetek mun­kájának összefogására jöttek létre ezek a pártvezetőségek. Viszonylag kevés az önálló­ságuk, kisebb a hatáskörük. Ügy ítéljük meg, hogy „ki­iktatásukkal” növekszik az alapszervezetek önállósága, s ezzel párhuzamosan termé­szetesen a felelőssége is. — Várható-e változás az irányítási rendszerben? — Elképzeléseink szerint folyamatosan szeretnénk át­térni az úgynevezett kétszin­tű irányítási rendszerre. En­nek kísérleti próbálkozásai már vannak: Karancslapuj- tőn, Romhányban, Palotás­halmon és Mátraterenyén olyan pártbizottságokat vá­lasztanak, amelyeket közvet­lenül a megyei szerv fog irá­nyítani. Ezzel párhuzamosan a helyi pártbizottságok tag- felvételi, fegyelmi jogkört is kapnak, miáltal önállóságuk tovább bővül. Ugyancsak az önállóságot erősítik azok az intézkedések, amelyek révén több helyütt önálló alap­szervezetek jönnek létre. Ezek a városi, városi jogú nagyközségek pártbizottsága­ihoz tartoznak. — Megszűnnek a végre­hajtó bizottságok is, holott eleddig fontos feladatot lát­tak el. — Pontosítanék: a végre­hajtó bizottságok a megyei, a városi és a városi jogú nagyközségi pártbizottságok kivételével, tehát az alsóbb szerveknél szűnnek meg! A korábbi harminc-negyven fős pártbizottság és a kilenc- tizenegy fős végrehajtó bi­zottságok helyett, úgyneve­zett egytestületes pártbizott­ságok alakulnak, amelyben a tagok száma nem éri el a húsz főt... Kitűnik ebből, hogy egy operatívabb, rugal­masabb, érdemibb munkát végző testület létrehozását szorgalmazzuk ezzel is. A végrehajtó bizottságok gyak­ran olyan témákat tárgyal­tak, amelyeket később a pártbizottság is napirendre tűzött. A nagyobb létszám pedig nehezítette a testület „mozgatását”, az érdemibb vita kibontakozását, a gyor­sabb cselekvést. És itt vá­laszolnék arra a kérdésre, hogy végül is mi lesz a meg­szűnt testületekből kikerült emberekkel? Azt hiszem, s ebben bízok is, hogy ezek az aktivisták az adott párt- alapszervezetüket jól erősí­tik, megszerzett tapasztala­taikat itt hasznosan kama­toztatják, fölfrissítik az alap­szervezeti életet. — Több fórumon elhang­zott, hogy tíz százalékkal csökken a pártapparátus lét­száma. Ugyanakkor, fölve­tődik a kérdés: elvégezhe- tő-e a megnövekedett feladat a kevesebb létszámmal? Ép­penséggel nem több ember­re lenne szükség a nagyobb feladatokhoz? — Számunkra sem kevés gondot jelent ez a kérdés. Szeretném azonban hozzá­fűzni, hogy nem valamiféle öncélú csökkentésről van szó. hanem a feladatok át­rendeződéséről. Vagyis, a megnövekedett feladatok, politikai teendőink igénylik a személyi feltételek átgon­dolását és ésszerű kialakítá­sát. Ahol szükséges, ott lét­számban is erősítünk, de tény, hogy a racionalizálás a csökkenés irányába hat, s ez Nógrád megyében tizen- eev czázalékra tehető a párt- bizottsáei apparátusokat ille­tően. Azt szeretnénk, ha a kevesebb emberrel még ha­tékonyabban tudnánk végez­ni politikai munkánkat. — Nos, végül is akkor milyen lesz a megye párt­szervezeti felépítése? — A megyei pártbizottsá­gon kívül négy városi, vala­mint öt városi jogú pártbi­zottság működik, továbbá az említett négy nagyközségi pártbizottság tartozik még e kategóriába. Ezentúl hat­vanhat üzemi, községi, in­tézményi és lakóterületi párt- bizottságunk és mintegy haít és fé] száz alapszervezetünik van. A teljes átalakításra, a választások lebonyolítására július végéig kerül sor. A korszerűsítések az önállóság, ezzel párhuzamosan a na­gyobb felelősségvállalás, a demokratizmus szélesítése irányába hatnak. De igazi tartalommal ez a mindenna­pi munka során telik meg, s valójában ez minősíti majd, mennyire voltak helyesek ezek a szervezeti változtatá­sok — mondotta befejezésül Plachy Péter, a megyei párt- bizottság osztályvezetője. Tanka László Teljes szerkezetváltás után Veszteség helyett nyereség Szécsényben A Szécsényi Zárgyár, vál­lalati önállóságának feladá­sával, 1987. január 1-től csatlakozott a Budapes­ti Rádiótechnikai és Mechatronikai Gyárhoz. A csatlakozást az tette szük­ségessé, hogy a szécsényi vállalat termékei iránt a piaci kereslet megcsappant, 1986 végére kilencmillió fo- forintos deficit és más adós­ságok gyűltek föl. A szé­csényi vállalatnak sem a halaszthatatlan műszaki­technikai megújuláshoz, sem a termékszerkezet átalakí­tásához nem volt elég ereje. A BRG-hez való csatlakozás után kialakított korszerű munkahelyek, a dolgozók átképzése, valamint az új gyártmányok beindítása há­romszáznyolcvanmillió fo­rintos értékű termelési ered­ményt és mintegy harminc- millió forintos nyereséget hozott 1987-ben. A dolgozók átlagos keresete egy év alatt tíz százalékkal emelkedett: mindössze harminc munkás­tól kellett megválniuk, s csak azért, mert azok nem vállalták az átképzést. Az ipari szerkezetátalakí­tás szécsényi dinamizmusát kétségkívül a realitások vi­lágos felismerése, a változta­tások határozott szándéka és a kivitelezés gyorsasága jel­lemzik. Még a csatlakozás hivatalos formalitásainak elintézése előtt, az 1986. év utolsó negyedében megkez­dődött a dolgozók átképzése és a munkahelyek moderni­zálása. Az anyavállalat ve­zetőinek körültekintése és a kiegyensúlyozott helyi poli­tikai légkör megteremtése segítette hozzá a nyolcszáz főnyi kollektívát a gyors, súlyos megrázkódtatásoktól mentes átálláshoz; igazodását a híradástechnika szigorú, precizitást igénylő technoló­giai követelményeihez. Ma már Szécsényben gyártják a BRG-magnetofonok motor­szabályozó áramköréit, a sztereo- és a törlőfejeket, valamint a vállalat nagy hatótávolságú antennáit is, amelyek exportszállításra kész csomagolásban hagyják el az üzemet. Valutát hozó termékek Növeli tőkésexportját a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűz­helygyár, s az idén -termelésének már 10 százalékát érté­kesíti valutás piacon. .Olajkályhából 25 ezret, gáz- és elekt­romos tűzhelyből egyaránt 1500-at, szilárd itüzelésű tűz­helyből ezret, toldaléktűzhelyből 2500-at szállítanak a nyu­Sorozatban készülnek a hagyományos tüzelésű készülékek. gáti országokba. Öntvényből ezer tonnát szándékoznak el­adni. A gyár jól kezdte az évet és teljesíti kiviteli tervét. Olajkályhából imár több mint kétezret exportáltak, s ugyanennyit kell még útba indítani az első negyedév vé­géig. Gáztűzhelyből több mint 400-at vittek a kamionok a nyugati partnernek, s további száz «kiszállítása a feladat március utolsó napjáig. Szilárd tüzelésű toldaléktűzhelyből csaknem 300 hagyta el a gyárat külföldi megrendelésre. Szerelik a négy főzőlapos, elektromos tűzhelyeket.

Next

/
Thumbnails
Contents