Nógrád, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-13 / 10. szám

2 NÖGRAD 1988. január 13., SZERDA Fokozatosan javulnak a szovjet—kínai kapcsolatok MaiVi Délibábos demokrácia Rogacsou sajtoertekezlete Egy esetleges legfelsőbb szintű szovjet—kínai találkozó. Mihail Gorbaesov egy kínai lapnak adott interjújának fogadtatása, a Szovjetunió néhány ázsiai kérdésben, első­sorban a kambodzsai és az afganisztáni helyzet rendezésé­ben képviselt álláspontja volt a témája Igor Kogaesov szov­jet külügyminiszter-helyettes keddi sajtóértekezletének. A név megváltozott, a rendszer maradt — középen a junta vezetője. Namphy tábornok A nagy olvasóközönséghez szóló, tekintélyes kínai he­tilapnak, a Liaovangnak adott interjú elkészülte és közlése jó jei. azt mutatja, hogy fokozatosan javulnak a szovjet—kínai kapcsolatok — mondta Rogacsov. aki a sajtóértkezleten röviden is­mertette az SZKP KB főtit­kárának interjújában meg­jelentek legfőbb elemeit. Kiemelte annak jelentőségét, hogy a két szomszédos szo­cialista ország egyoldalú kö­telezettséget vállalt: elsőként nem alkalmaznak nukleáris fegyvert. Az interjú nyomán Rogacsov utalt rá. hogy az elmúlt év fő jellemzője az egész politikai légkör meg­változása volt. s az év vé­gére elért eredmények akár azt is lehetővé tehetik, hogy láncreakciószerűen bonta­kozzék ki a nukleáris lesze­relés folyamata. A Szovjetunió számít ar­ra, hogy minden területen bővülni fog a szovjet—kínai együttműködés — mondta a külügyminiszter-helyettes, hozzátéve, hogv a két or­szág viszonyától sok minden függ a világpo.itikában. Az esetleges szovjet—kínai csúcstalálkozó lehetőségeit «orra véve Rogacsov felidézte Teng Hsziao-ping tavalyi 'kijelentéseit, majd emlékez­tetett rá, hogy Mihail Gor­bacsov decemberben Kaun- da zambiai elnök látogatá­sakor fejtette ki a Teng szavaira vonatkozó szovjet álláspontot. Bár a Szovjet­Milos Jakes, a CSKP KB főtitkára, aki az SZKP KB meghívására munkalátoga­táson tartózkodott a szovjet fővárosban, kedden eluta­zott Moszkvából. A vnukovói repülőtéren Jegor Ligacsov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és más hi vatalos sze. mélyiségek búcsúztatták a vendéget. Látogatásának második napján — elutazását meg­előzően — a csehszlovák ve­il ni ó bármilyen alkalmas időben, bárhol kész egy ilyen találkozóra. jelenleg nem folynak tárgyalások annak konkrét, előkészítésére. A vezető szovjet diplomata megjegyezte, hogy a szovjet párt és a Kínai Kommunis­ta Párt között egyelőre nin­csenek még hivatalos kap­csolatok. Ha létrejön a csúcstalálkozó, a Szovjetunió kész azon minden kérdés megvitatására. A kétoldalú viszony javu­lásának kézzelfogható jele, hogy —, mint Rogacsov kö­zölte — napokon beiül megjelenik Moszkvában oroszul Teng Hsziao-ping könyve, s nemsokára kínaiul kiadják Pekingben Mihail Gorbacsov könyvét. Tavaly a közös határ kér­déseiről két tárgyalási for­dulót tartottak. s január 20-án munkacsoport kezdi meg Moszkvában a tevé­kenységét, azzal a konkrét feladattal. hogy a határ keleti részén egy szakasz vonulatát meghatározzák. A munka sikerének feltételei adva vannak. Már az is előrelépés, hogy a munka- csoport összeül, hiszen ki­lenc éven át a csoport fel­állításáról sem tudtak meg­egyezésre jutni. Elhangzott egy kérdés, hogy. ha való­ban haladás történt, szükség van-e mintegy háromnegyed­millió szovjet katona állo- másoztatására a szovjet— kínai határ mentén. Ezzel összefüggésben Rogacsov vá­koszorút helyezett el az épü­letnél. A Kreml falánál, a Sándor-kertben ugyancsak megkoszorúzta az ismeret­len katona sírját. Ezt követően a vendég Lev Zajkovnak. az SZKP KB PB tagjának, a moszk­vai városi pártbizottság el­ső titkárának kíséretében az SZKP Moszkva Frunze ke­rületi bizottságának vezetői, vei találkozott. A pártbi­zottságon tartott beszélge­tést követően ellátogatott a Szovjetunió népgazdasági ki­lasza emlékeztetett az SZKP KB főtitkárának 1986 júliusában Vlagyivosz­tokban elmondott beszédé­re. amelyben Mihail Gorba­csov a szovjet politika cél­jaként jelölte meg a szem­benállás szintjének csökken­tését. — Vietnam szuverén ál­lam. senkinek sincs joga kívülről megszabni azt. hogy mit tegyen — jelentette ki Rogacsov egy kérdésre vá­laszolva. A kérdés a kínai szóvivő keddi kijelentésé­re hivatkozott, s azt firtat­ta. kész-e a Szovjetunió nyomást gyakorolni Viet­namra a kambodzsai rende­zés érdekében. A Szovjet­unió — mondta Rogacsov — kész együttműködni a bé­kés rendezés érdekében. A rendezés folyamatában haladás, hogy lezajlott Hun Sen kambodzsai miniszterel­nök és Norodom Szihanuk ellenzéki vezető első talál­kozója, s hamarosan meg­tartják a másodikat is Pá­rizsban, sőt már szó van egy harmadik találkozóról is, amelynek Phenjan lenne a helyszíne. Peking — mondta egy kérdésre felelve Roga- esov —•„ hasznosnak tartotta az első találkozót, s általá­ban támogatja Szihanuk tö­rekvéseit. Az Afganisztánnal össze­függő kínai magatartásra vonatkozó kérdésre válaszol­va a külügyminiszter-he­lyettes azt mondta, hogy a Szovjetunió nem a tárgya­lások előtt álló akadályok kategóriájában gondolkodik, hanem regionális válságok­ban. amelyeknek politikai rendezése érdekében kész az együttműködésre. Rizskor keddi programja Nyikolaj Rizskov szovjet miniszterelnök, aki hivata­los látogatáson tartózkodik Stockholmban, kedden dél­előtt látogatást tett a svéd parlamentben. Megbeszé­lést folytatott Ingemund Bengtssonnal. a parlament elnökével, és találkozott a svéd parlamentben képvi­selt legnagyobb pártok ve­zetőivel. A Riksdag (parlament) el­nökével Rizskov a svéd tör­vényhozói és végrehajtó szervek közötti kapcsolatok­ról. valamint a svéd parla­menti demokrácia gyakorla­ti működéséről tárgyalt. Egy hónap híján immár két esztendeje reménykedik Haiti népe. hogv a Duvalier- klán távozása után jobbra fordul sora. Ám az 1986. feb­ruári örömök — ekkor távo­zott csúfosan az országból ..Baby Doc” Duvalier — óta eltelt események azt sejte­tik: távol van még az igazi demokrácia, a felhőtlen bol­dogság, a sokat szenvedett Haiti számára. Hiszen a múlt év november végére terve­zett elnökválasztást sem tud­ták a féktelen erőszak miatt megtartani, és most január 17-én a megismételt szava­zási forduló kimenetele is bizonytalan. Valamikor pedig nem volt ismeretlen fogalom a sza­badság, a demokrácia ebben a 6 és fél milliós közép-ame­rikai államban, hiszen az Újvilágban az Egyesült Ál­lamok után másodikként vív­ta ki függetlenségét. Száza­dunkban azonban száműzték az igazságosságot, az egyen­lőséget arról a tájról. Az or­szág népe az egymást váltó diktátorok kegyetlen szeszé­lyei alatt nyögött, s egyre inkább szegényedett, közben egyes csoportok milliókat zse­beltek be. Nem volt ez más­képpen a Duvalier-dinasztia uralkodása idején, az 1957— 86. közötti időszakban sem, de a kizsákmányolás, a pénz­hajszolás még féktelen álla­mi erőszakkal is párosult. Ezekben az években ismerte meg a világ a „fonton ma- coute", a hírhedt titkosrend­őrség nevét, amelyhez kiol­tott életek tízezrei fűződnek mind a klánalapító Franco­is Duvalier. mind pedig fia, a mázsánál jóval súlyosabb Jean-Claude Duvalier alatt. Hosszú évekig hiábavaló volt minden próbálkozás, a nyugati félteke legszegényebb országában nem sokat törőd­tek az alattvalók véleményé­vel. A harag és elégedetlen­ség egyre duzzadó vitorlájából a terror mellett Duvalier-ék úgy is próbálták kifogni a szelet, hogy megnyerték ma­guknak az országban uralko­dó vudu vallás főpapjait. Ám egy idő után már a vudu is­tenek is megharagudhattak Baby Docra. s kiszolgálóira, mert végül már csak a szé­gyellni való, de végül is az életét megmentő futást vá­laszthatta az „örökös elnöki” pár. Az első hónapok önfeledt boldogságát azután lassan- lassan felváltotta a kiújuló elkeseredés és tiltakozás. Mert a diktátor távozott Rafik Nyisanovot, az Üz- bég SZSZK Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének eddigi elnökét választották a KB ugyan, s a helyét az elnöki palotában elfoglaló katonai junta vezetője, Namphy tá­bornok demokráciát és vá­lasztásokat ígért, de ez — mint tudjuk —, csak akkor ér valamit, ha be is tartják. Haitin nem tartották be. Sza­vazhattak ugyan az alkot­mánymódosításról, s tevé­kenykedhetett az elnökvá­lasztást előkészítő független bizottság is, de már a múlt év nyarán, amikor a ható­ságok a korábbiakat idéző módon léptek fel a kormány­zat praktikái ellen tiltako­zókkal szemben, körvonala­zódott, hogy Namphy tábor­noknak nincs igazán ínyére a novemberi voksolás. Per­sze miért is tetszett volna neki? Egyértelműen a balkö­zép irányzatok jelöltjei tűn­tek esélyesnek, miközben a Duvalier-klánt korábban ma­radéktalanul kiszolgáló poli­tikusokat az előkészítő bi­zottság tíz évre eltiltotta a közéleti tevékenységtől. Ahogy közeledett azután a választás időpontja. úgy szaporodtak el a véres me­rényletek — elnökjelöltek is áldozatul estek —, amelyek mögött az egykori titkos- rendőrség tagjai álltak, akik annyira felháborodtak a junta távolságtartó szemlé­lődésén. hogy már fényes nappal is fel-feltűntek a fő­város. Port-au-Prince ut­cáin. Mindezek ismeretében nem is meglepő, hogyan ga­rázdálkodhattak a néhai ha­lálbrigádok a választási nap előestéjén, és az évtizedek óta várt napon egyaránt úgy. hogy lehetetlenné tet­első titkárává kedden, az Üzbég Kommunista Párt Központi Bizottságának ülésén. Az eddigi első titkár. ték az urnák megközelítését. Így a tábornok tulajdon­képpen győztesnek érezhette volna magát, ám túlságosan nagyra „sikefedett” a nem­zetközi felháborodás — és főképpen az amerikai dol- iárkút hirtelen elapadása ar- ra ösztökélte a diktátorje­löltet. hogy sürgősen újabb időpontot tűzzön ki. Ez meg is történt. A bökkenő csak ott van, hogy ezúttal már a saját szája íze szerint szervezte meg a részleteket, az indulni jogosultak körét kiterjesztette — az előző előkészítő bizottságot pedig már rég feloszlatta, tagjai örülhettek, ha elkerülték a „tonton macoute" bosszú­ját.. . Hiába, nem elég a fa törzsét kivágni, a mélyre nyúló gyökerektől is meg kell tisztítani a talajt. Ez azonban nem történt meg, a név más lett. de a hatalom továbbra is a régi rend .urainak kezében van a karibi országban. Nem csoda hát, hogy ebből a „de­mokráciából" nem kér az el­nökjelöltek többsége, s boj" kottra szólítja fel a válasz­tópolgárokat is. Való igaz, megérett már az idő a tény­leges változásokra, ám úgy tűnik, azokat nagyon nehéz lesz békés úton elérni. Nem kizárt tehát, hogy hamaro­san harci sikerekért fohász­kodnak a vudu istenekhez az afrikai eredetű hajdani rabszolgák leszármazottai, akiknek mostani élete csak egy árnyalatnyival jobb, mint őseiké. . . Inamzson Uszmanhodzsa- jev egészségi állapotának megromlása miatt, nyugdí­jazását kérte. Mi/os Jakes elutazott a Szovjetunióból Daróczi László Az Üzbég KP KB új első titkára zető felkereste Lenin mau- állítására és megtekintett zóleumát a Vörös téren és több pavilont. Genscher Varsóban Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminisz­ter, aki vasárnap érkezett a lengyel fővárosba. kedden immár harmadszor ült tár­gyalóasztalhoz vendéglátójá­val. Marian Orzechowski len­gyel külügyminiszterrel. Mindkét fél hangsúlyozta készségét a lengyelországi szükségállapot 1981-es beve. zetése után megromlott kap­csolatok élénkítésére. Genscher kedden találko­zott Jozef Czvrekkel, a LEMP KB PB tagjával, a KB külü­gyi kapcsolatokért fele­lős titkárával, a lengyel kép­viselőhöz külügyi bizott­ságának elnökével és Miieczyslaw Rakowskival. a LEMP KB PB tagjával, a szejm alelnökével. Nem hi­vatalos programja keretében megkoszorúzta az elesett né­met katonák sírját. Virágot helyezett el az 1984-ben meg­gyilkolt Popieluszko atya sír­emlékén is. Ezzel kapcsolat­ban Jerzy Urban úgy nyilat­kozott. hogy az utóbbi évek­ben a NÁTO-országok kép­viselőinek immár hagyomá­nyos rítusává vált a Popi- eluszko-sír meglátogatása és a találkozás a magát függet­lennek nevező lengyel ellen­zék képviselőivel. A lengyel kormány — mondotta — mindennek nem tulajdonit különösebb jelentőséget. — M(ti kommentárunk --------------------------------------------------------------------­Európai rajt Először lemondott, majd elhalasztott látogatás után érkezeit vasárnap Varsóba Hans-Dietrich Genscher nyu­gatnémet külügyminiszter. A halogatás az egyik jele volt annak, hogy az NSZK nem sietett felújítani a nor­mális kapcsolatokat Lengyelországgal az 1981-es rend­kívüli állapot intézkedéseit követően. Az előjelektől eltérően azonban Genscher mostani megbeszélései — mindkét fél megítélése szerint — pozitív előrelépést hoztak. Kölcsönös akarat tapasztalható, hogy új lendü­letet adjanak a két ország kapcsolatainak. Lengyel rész­ről Orzechowski külügyminiszter utalt arra, hogy a viszony normalizálódásának alapja az 1970-ben meg­kötött szerződés, Varsó reméli, hogy mielőbb visszatér­nek a pénzügyi és hitelkapcsolatok fejlesztéséhez, amely eiengedhetetlen feltétele a kereskedelmi és gazdasági együttműködés bővítésének. Erre már csak azért is szükség lenne, mert az utóbbi évek bonni magatartása közepette is változatlanul az NSZK, Lengyelország leg­fontosabb tőkéspartnere. Genscher varsói látogatásakor a megfigyelők joggal említik az áttörést. S. ez általában is fontos fejlemény a kelet—nyugati viszonyban. Ebből a szempontból igen reménytkeltő az idei rajt. A közelmúltban járt Moszk­vában Franz Josef Strauss, bajor miniszterelnök, láto­gatásakor megerősítést nyert, hogy Sevardnadze szovjet külügyminiszter még e hónap közepén Bonnba utazik. A vizit ajkaimat kínál majd Mihail Gorbacsov terve­zett NSZK-beli látogatása részleteinek megvitatására is. Koh) kancellár hétfőn, idei első nemzetközi sajtóérte­kezletén megerősítette, hogy az új évben az NSZK különösen nagy fontosságot tulajdonít a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő kapcsolatoknak. A sajtó képviselői előtt emlékeztetett Grósz Károly ta­valy őszi látogatására, majd Kl>hl bejelentette, hogy idei első külföldi útja Csehszlovákiába vezet. Az eltérő társadalmi berendezkedésű országok között alakuló új viszony példái között említhető Nyikolaj Rizskov mostani svédországi tárgyalása — tizenöt év óta először jár szovjet kormányfő Stockholmban. Ugyanúgy hivatkozhatunk Erich Honeckernek múlt hét végi párizsi megbeszéléseire is. Európa jól rajtol 1988-ban. A lendület most elsősor­ban a gorbacsovi új gondoskodásnak, a szovjet—amerikai viszonyban beállt változásnak, a rakétamegállapodásnak köszönhető. Ám Európa maga is hatékonyan hozzájá­rul ahhoz, hogy ez a kedvező folyamat állandósuljék a kelet—nyugati kapcsolatokban. (Ortulay L. Gyula)

Next

/
Thumbnails
Contents