Nógrád, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-13 / 10. szám

1988. január 13., SZERDA NOGRAD 3 Hogy érzi magát elnök elvtárs? IMlär nem lesz sző megtorpanásról Derűt sugárzó, mosolygós arcából arra következtetek, hogy lSokkal jobban, mint egy évvel korábban, amikor a nyereséges gazdálkodáshoz szokott termelőszövetkezeti tagság előtt számot adott két ágazat fejlődésében be­következett megtorpanásról. Újragondolták feladataikat — Előtte, jó néhány éjsza­kát azzal töltöttem, hogy választ keressek a hol ron­tottuk el, mit csináltunk rosszul, hol késlekedtünk kérdésekre. Rájöttem, hogy a termelés növelésének ütemé­ben nem szabad úgy ..kite1 sziteni" magunka.. mint ahogy 1986-ban tettük. Ezért 1987. évi tervünkben az óva­tosságot ötvöztük a lehetsé­ges biztonsággal és a felío- ■kozdtt tenni akarással. Az utóbbit azért hangsúlyozom, mert a két ágazatban bekö­vetkezett megtorpanás nem jelentett egyet a termelő- szövetkezet egészének ámene- ■li sikertelenségével. Ránk pedig az várt. hogy bizo­nyítsunk. Újragondoltuk cél­jainkat. s ennek megfelelő­en a korábbinál nagyobb hittel, szorgalommal és ész­szerűbben végeztük munkán­kat — utal a múlt egy kis szeletére, és az idei cselek­vést alapvetően meghatározó magatartásra az agilis, kez­deményező. önmagával szem­ben is igényes Percze Jó­zsef. a Bátonvterenyei Mátra Termelőszövetkezet elnöke. — Sikerült valóra váltani az elképzeléseket? — Mind a nyolc ágazatunk jó évet zárt. Bevételeink to­vább nőttek, nyereségünk pe­dig csaknem 50 százalékkal lett magasabb, mint egy év­vel korábban. A búzater­mesztésben a második leg­jobb eredményt értük el. A napraforgónál rekordot je­gyezhetünk fel: a 26 mázsás hektáronkénti tervezett átlag helyett 30 mázsát takarítot­tunk be. Tejből 40 ezer li- iterrel adtunk többet az ere­deti elképzelésünknél. Előre­léptünk a kiegészítő tevé­kenységben is. Visszaszorí­tottuk a kevésbé nyereséges termelést, felgyorsítottuk az ütemet a Rico Kötszerművek­kel kötött, jó jövedelmet ho­zó bérmunkában —sorolja a közös munka tiszteletre mél­tó eredményeit a termelő- szövetkezet elnöke, majd így folytatja: — Lehetetlent sen­kitől sem kértünk, ugyanak­kor feszített ütemet diktál­tunk. Ez utóbbira az idén is nagy szükség lesz... Ez évi termelési-gazdálko­dási elképzeléseiket nem a megelégedettségre, hanem a meglévő alapokra, a kínál­kozó lehetőségekre építik. Alá p vet ően ki egy ensú lryozott fejlődést kívánnak megte­remteni minden ágazatban, a stabilitás igényével és a feszültségek feloldásának szándékával. Mível a na­gyobb feladatok kezdetben sok emberben olyan stressz­helyzetet is kiválthatnak, hogy esetleg nem tudnak megbirkózni a magasabb kö­vetelményekkel. ezért a szö­vetkezet vezetősége olyan alapos közgazdasági számítá­sokat végzett, amellyel bebi­zonyította, hogy az 1987. év­ben elért eredményeket sem a véletlen szülte. Még akkor sem. ha a nagyüzem dolgo­zói nem álltak hadilábon a szerencsével. Az ez évi ter­vezett 5 százalékos termelé­si felfutás csak akkor válik valósággá, ha a megalapozott közgazdasági számításokra építve a cselekvésben tovább erősödik a szemlélet és a gyakorlat összhangja. Ez a kívánság reális, mert olyan vezetői csapat ad egymásnak találkozót, akik bírják a fo­kozott tempót, képesek el­látni a nagyobb feladatokat a meglévő önállóság birto­kában. Önállóan — .1 a tagság fejével — Nálunk íratlan szabály, hogy nem szólunk bele az önállóan tevékenykedő ága­zatok vezetőinek munkájába. Csupán azt tesszük, hogy el­mondjuk. miként látja a ve­zetőség az elvégzett munka eredményét. mire kellene jobban odafigyelni — érzé­kelteti a vezetés, irányítás mára kialakult leglényege­sebb momentumait Percze József. — Mi pedig igyek­szünk objektívan mérni eredményeiket. Jóleső ér­zéssel mondhatom, hogy a nehéz körülmények ellenére, a kisebb vezető beosztás­ban dolgozók is felsorakoz­tak a vezetőség mögé, tisz­tességesen végrehajtották a feladatokat. Egyébként ők is tudják, hogy nálunk egy si­kertelen év után a követ­kező esztendőben már egy­értelműen kell bizonyítani. Éppen ezért nemcsak én. ha­nem vezetőtársaim is igye­keznek a 350 fős tagság fe­jével gondolkodni. Ez azonban kevés. Alacsonyból a közepesbe — A vezetőséggel együtt az a véleményem, hogy a sokrétű tennivalók eredmé­nyes elvégzése érdekében fo­kozni szükséges a tagság kockázatvállaló képességét és készségét, a tulajdonosi magatartás erősítését — kér ismét szót Percze József. — Csak ilv módon lesz na­gyobb rangja annak a jogos igénynek, hogy mindenki, el­sősorban a maga területén tegye kifogástalanul a dolgát, hogy erősödjön az a felfo­gás. mely szerint csak azon lehet osztozkodni, amit meg­termeltünk, hogy minden sár­ba taposott, vagy földön ha­gyott forint a közösség anya­gi erejét, lehetőségét apaszt­ja. hogy a nyereség fokozása az átfogó vezetőségi intéz­kedések mellett sok aprósá­gon is múlik — hangsúlyoz­za a termelőszövetkezet raci­onálisan gondolkodó elnöke. A.z 1987. évet értékelő zár- számadási beszámolóban már nem lesz szó semmiféle meg­torpanásról. Arról viszont igen. hogy az előnyös fordu­lat következtében a nagy­üzem pénzügyi helyzete jobb mint egy évvel korábban, no­ha jelentős hitellel gazdál­kodott. Az sem lebecsülendő, hogy az alacsony hatékony­ságú üzemek közül visszake­rültek a közepes hatékony­ságú gazdálkodók közé —, igen kedvezőtlen termőhelyi adottságok között. Vencsz Károly Az ország múlt évi ener­giamérlege szerint — az Ál­lami Energetikai és Energia­biztonságtechnikai Fel­ügyelettől kapott előzetes adatok alapján — 2,2 száza­lékkal több energiát fogyasz­tottunk. mint 1986-ban. A többletet atomenergiával ter­melt árammal fedezte az or­szág- A fogyasztási növekmé­nyen belül az anyagi ágaza­tok — ipar. építőipar, mező- gazdaság. közlekedés — 1 — 1.5 százalékkal, a lakosság pedig 3.5—4 százalékkal használt többet az előző évi­nél. A többlet nagy részét a múlt év eleji nagy hideg mi­att a fűtésre fordította az ország. A fogyasztást növelte még az iparnak a tervezett­nél dinamikusabb termelése, ezen belül sok energiát igé­nyelt az egyébként is ener­giaigényes építőipar a hét végi termelési műszakokhoz, amelyekkel a felvásárlás okozta hiányt igyekezett eny­híteni. A tüzelőanyagok fel­vásárlása is a szükségesnél jobban apasztotta az ország energiakészleteit. Így állt elő az a furcsa helyzet. hogy amíg múlt év decemberében az egy évvel ezelőttinél 2,7 fokkal melegebb időjárás mintegy 75 ezer tonna olaj­jal egyenértékű energiameg­takarítást indokolt volna, addig ténylegesen — az előbb felsorolt okok miatt — 50 ezer tonna olajjal egyenérté­kű energiával több fogyott, mint 1986 decemberében­1988 január első harmadá­ban jóval kedvezőbb volt a helyzet, az átlaghőmérséklet hat fokkal haladta meg az egy évvel korábbit. Így mint­egy tízszázalékos energia­megtakarítás valószínűsíthető. Az építőiparnak közvetlen hasznot hozott a januári eny; heség. mert elenyésző kivé­teltől eltekintve nem kellett fagyszabadságra küldeni a dolgozókat. Tavaly januárban ugyanis több mint 13 ezer építőmunkást kényszeritett fagyszabadságra a hideg, s így megközelítően 800 millió forint értékű terme­lési kiesés keletkezett. Érsekvadkerti alkatrészek Tizennyolcmillió forin­tos árbevétel, hárommil­liós nyereség, ez a tava­lyi mérlege az Érsek- vadkerti Építőipari Szö­vetkezet Orion üze­mének. A kollektíva esztendők óta eredmé­nyesen gyárt részegysé­geket televíziókhoz. A szinte kivétel nélkül nőket foglalkoztató üzem személygépkocsik­hoz szükséges fogyasz­tásmérők és elektroni­kus gyújtáselosztók al­katrészeinek készítésé­vel is foglalkozik. — kulcsár — Karats Erzsébet televízióhoz, szükséges tunert forraszt Kocsis Ferencné: — „Továbbra is a szövetkezetben bí­zunk!” Tokodi Lászlóné keze is hozzászokott az alkatré­szekhez GAZDAGODHAT-E A KOMMUNISTA? „EGY OLYAN VILÁGÉRT harcolunk, amelyben nincs többé gazdag és szegény”. Sok-sok dolgozó ember elsősorban ennek a gondolatnak a vonzására lett harcosa annak idején a munkásmozgalomnak, a kommunis­ta eszmének. A felszabadulás után a kom­munista párt politikai céljai között nagy nyomatékot kapott az embereket megosztó vagyoni különbségek csökkentése, felszámo­lása („Fizessenek a gazdagok!” — követel­te a párt által1 kiadott jelszó), s a munkás- hatalom kivívása után számos intézkedés szü~ letett a termelőeszközök magántulajdonán, a kizsákmányoláson alapuló gazdagság meg­szüntetése érdekében. Négy évtized telt el azóta, s ez az időszak sok-sok tapasztalattal gyarapította ismerete­inket. Nemcsak azt tudjuk, hogy a sze­génység felszámolásához önmagában nem elég a gazdagság megszüntetése (ez annak idején is világos volt), hiszen a javak egyenlő elosztása nem szavatolhatja a bő­ségeket, ha kevés az, ami elosztható. De ma már azt is látjuk, hogy a munka szerinti elosztásból, az áru- és pénzviszonyok fenn­maradásából szükségszerűen következő jö­vedelemkülönbségek felhalmozódva vagyoni különbségekké is válhatnak; továbbra is lehetnek tehát viszonylag szegények és vi­szonylag gazdagok. Viszonylag azok — hi­szen a mai vagyonok méretei eltörpülnek a felszabadulás előtt magántulajdonban lévő tízezer holdnyi földterületek, gyárak, bányák, bankok értéke mellett. De mégis léteznek vagyoni különbségek nálunk, s a jelek sze­rint ez a tendencia tovább erősödik. S a kommunisták és pártonkívüliek ebben a te­kintetben sem különülnek el mereven egy­mástól — a jómódúaic között (és persze a nehezen élők között is) szép számmal akad­nak párttagok. Ez a helyzet előbb-utóbb átgondolásra késztet — meg kell határozni viszonyunkat a társadalmi fejlődésnek ehhez a minden bizonnyal tartós tendenciájához. S. mi taga­dás. a régi reflexek miatt bizony olykor zavarba jövünk. Ellentmondást érzünk e szituációban, aminek jó kifejezője a néhány éve született vicc, mely szerint a magas polcra emelkedett vezető kádert megláto­gatja falusi édesanyja, s mikor az büszkén mutatja neki megszerzett javait, pazarul be­rendezett otthonát, a nyugati márkájú kocsit, a nénike. ijedten összecsapja kezét: ..Szép, szép. fiacskám, de mondd mi lesz, ha visz- szajönnek a kommunisták?!” A kommunisták azonban itt vannak, mi vezetjük az országot, a ma létező vagyoni különbségeket az általunk teremtett viszo­nyok hozták létre, vagy tartják fenn. Ám, ha el is fogadjuk létezésük szükségszerűsé­gét. ez önmagában még nem határozza meg a morális megítélés milyenségét. Még nyitva marad a kérdés: összefér-e a jómód, a gaz­dagság. a szocialista erkölcs normáival, a kommunista eszmeiséggel? De, ha elgondol­kodunk ezen. könnyen rádöbbenhetünk arra. hogy ez a kérdés közvetlenül aligha vála­szolható meg. Tisztázni kell ugyanis hozzá, hogy milyen forrásból származik a gazdag­ság? A tapasztalatok szerint ezek a források igencsak eltérőek lehetnek. Származhat a gazdagság szerencséből, például nagy nye­reményből. de családi szerencsétlenségből, korán elhunyt szülők, rokonok vagyonának örökléséből. Lehet forrása a törvények nyílt vagy rejtett megsértése, kijátszása. Jómó­dúvá tehet a gazdasági viszonyok árnyol­dalainak. a hiánygazdálkodásnak az „ügyes” kihasználása, bizonyos társadalmi szokások (például a hálapénz) céltudatos, vagy akár csupán kényszerű elfogadása. S. lehet valaki gazdag átlagon felüli képességei, tudása, társadalmi hasznossága, kiváló vezetői, al­kotói, vállalkozói teljesítménye révén, vagy önmaga és családja rendkívüli szorgalma következtében is (ez utóbbi kiváltsága a második gazdaságban nyilvánulhat meg). E korántsem teljes felsorolás is jelzi, hogy a gazdagsághoz vezető utak között — a kul­túrpolitikától kölcsönzött kifejezéssel élve — egyaránt akad támogatott, tűrt és tiltott. Ugyanakkora értékű vagyon politikai és morális megítélése ennek megfelelően gyö­keresen eltérő lehet. Ha olyan tevékenység eredményérői van szó, amely jelentős egyéni hozzájárulást jelent a társadalom anyagi, vagy szellemi gyarapodásához, akkor ter­mészetes, hogy az érte kapott erkölcsi elis­merés járjon együtt — legyen az illető párt­tag. vagy pártonkívüli — az eredmény lét­rehozójának anyagi gyarapodásával. Ha vi­szont egy adott vagyon —. nagyságát te­kintve legyen, akár csak töredéke is az előbbinek — a társadalom megkárosításá­ból származott, törvényben megszabott el­marasztalás kell járjon miatta, állampol­gárhoz, még inkább kommunistához méltat­lan tevékenységnek tekintendő. Vagyis való­jában nem az a kérdés, hogy szabad-e, il- lik-e gazdaggá válnia társadalmunkban egy kommunistának, hanem az, a gazdagodás melyik útja, módja fér össze törvényeinkkel, valamint eszmei-erkölicsi elveinkkel és me­lyik nem. Gazdagodhat tehát a kommunista —, de nem akárhogyan! Napjainkra túljutottunk már azon a fejfo­gáson, amely ideológiai alapon rosszallotta a szabad időben jövedelemszerzés céljából végzett szorgos munkát, s az effajta buz­galmat szocialista emberhez méltatlan kis­polgári tulajdonságnak tekintette. A javak bármekkora mennyisége, amely a társadalom számára hasznos munkából származik, s annak értékével lényegében arányos, tisz­tességes tevékenység eredményének tekin­tendő; olyanénak, amelyért a párttag ese­tében sem érheti szó a ház elejét. A szabad időben végzett munkából származó jómód nem „harácsolás” és nem „ügyeskedés” ter­méke. Az azonban tény, hogy aki ilyen munkával tetemes- anyagi javakat kíván sze­rezni, annak általában igen-igen sokat kell dolgoznia, ami adott esetben a közéleti, tár­sadalmi tevékenység rovására mehet, a párttagsággal járó kötelezettségek teljesítését is akadályozhatja. Van tehát egy gyakorlati korlát, ahol megállj !*t parancsol a párthoz való tartozás. Társadalmilag elfogadottá vált immár az is. hogy a jó vezetői képesség, a vállalko­zókészség, ha eredményre vezet, megérdemli a magas anyagi honorálást. Ha valamely gazdálkodó egység nem fogyasztja, hanem tetemesen növeli a nemzeti vagyont, akkor teljes mértékben indokolt, hogy a vezetők ennek személyesen is hasznát lássák. Egészen más dolog viszont, ha egy vezető a tisztségéből származó előnyök kihaszná­lásával. pozíziójával visszaélve jut anyagi haszonhoz. A gyarapodásnak ez a módja ténylegesen inem fér össze erkölcsi elve­inkkel, ilyet a kommunisták közössége nem tűrhet el akkor sem, ha a törvénybe for­málisan nem ütköző cselekedetekről van szó. Közvéleményünk joggal érzékeny erre, s elsőrendű politikai érdekünk, hogy a párt becsületére sehol ne vessen árnyékot az ilyen, kommunista vezetőhöz méltatlan ma­gatartás. Nagy hangsúlyt kap napjainkban a le­hetősséggel arányos közteherviselés, s ez aló! a kommunista kiváltképp nem húzhatja ki magát. Ez azonban nem erkölcsi felbuzdulás, önkéntes adományozás kérdése, hanem el­sősorban szabályozási, adózási probléma. S. alighanem furcsa lenne külön erkölcsi elv­ként hangsúlyozni, hogy egy párttag ne le­gyen adócsaló. (Bár egyáltalán nem kizárt, hogy a jövőben ilyen okból is sor kerül majd pártfegyelmi eljárásokra.) BIZONYARA MÁSFAJTA kérdéseket is felvet majd az élet e témakörrel kapcso­latban. S. a válasz akkor lesz helyes, ha a politikai-erkölcsi megközelítés egybeesik a gazdasági-társadalmi fejlődés valóságos szükségleteivel, segíti az élet által sürgető reformfolyamatok gazdasági és politikai megújulásának kibontakozását. Gy. L. inyhi Tízszázalékos energiamegtakarítás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents