Nógrád, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-09 / 7. szám
4 NOGRAD 1988. január 9., SZOMBAT Fontosak a falusi pozíciók Készülőben MM # f f ü» f ♦ J Mozi hclifcbc video * Megyénkben körülbelül százneg.vven-százötveni e tehető a mozik száma. Közülük csupán négy premierfilmszínház. Háromtucat utánjátszó moziban normál-, a többiben keskenyfilmet vetítenek. A kistelepüléseken jó esetben 30—50 néző vált jegyet egy-egy előadásra. Ez a számok további tükrében azt jelenti, hogy a moziüzemi vállalat ráfizetése 500—600 forintra rúg egy-egy film vetítésekor. Mi lesz a falusi mozik sorsa? Évek óta nincs mozi például a nagybárkányi völgy öt községében, idén megszűnt a vetítés Karancsberény ben, s lehetne még hosszan folytatni a felsorolást. Vannak, akik arra esküsznek, hogy a mozi városi jelenség, és azt tartják, a falvakat akár elfelejtheti az iparág. Csakhogy! — Az ABC-áruházak is többnyire a városok képéhez tartoznak, mégis csodálatos, hogy falvaink ellátását is felvállalják, bővítve az ott élők választékát — mondja Erdős István, a Nógrád Megyei Moziüzemi Vállalát igazgatója, akinek szavaiból kitűnik, a vitában ő azok mellett voksol, akik fontosnak tartják, hogy a legkisebb település se maradjon mozi nélkül. — A megyei moziüzemi vállalat továbbra sem mond le falusi pozícióiról; a falun élők komfortérzetéért felelősséget kell vállalni nekünk, mozisoknak is — egészíti ki a fent mondottakat az igazgató. De ez nem közömbös a művelődésirányítóknak és a helyi tanácsoknak sem. A megyei tanács művelődési osztálya és a moziüzemi vállalat közös pályázatot hirdetett idén a helyi tanácsoknak, amely a falusi mozik kiváltását célozza. Amennyiben a tanács arra alkalmas helyiséget alakít ki, valamint vásárol egy színes televíziót, úgy a pályázók hozzájuthatnak egy videokészülékhez. — Mi is részt vettünk a pályázaton — mondja Nagy- falusi Edit, a Bátonyterenyei Nagyközségi Tanács művelődési osztályának felügyelője. — Maconkán, a nagybátonyi falurészen és Rákóczi-bá- nyatelepen vállaltuk, hogy kulturált itermet alakítunk ki, berendezzük azt, tv-t vásárolunk és 40—80 ember nézheti a filmeket. Nemrégiben kaptunk értesítést, hogy nem nyertünk. Harminckét település jelezte igényét idén a pályázaton, akik közül ebben az esztendőben tizen értek célt. Például a zabariak, a moho- raiak, a nógrádmarcaliak. A községi közös tanácsok vezetőinek nyilatkozataiból kiderült, fontosnak tartják, hogy a társközségekben — elsősorban a magas fenntartási költségek, valamint a rossz közlekedési viszonyok miatt — ne maradjanak hátrány- .ban a területen sem. S akik most kimaradtak a videós ellátásból, azoknak sem kell csüggedniük, hiszen jövőre is lesz pályázat. A meghirdetők úgy tervezik, akkor előreláthatóan tizenöt település kaphat lehetőségeit. Filmválaszték is van bőven. Egyelőre a salgótarjáni és a balassagyarmati -videotéka biztosítja a kéréseket, de jövőre lesz Szécsényben és Pásztón is. Filmes körökben azt rebesgetik, jövő ilyenkorra ezres kazettaáHomány- ból válogathatnak az igénylők. Persze aggályok is felmerültek, és többfelé kísérleteznek, melyik lenne a lehető legjobb megoldás: a közös fenntartás-e, az úgynevezett társadalmi üzemeltetés vagy a videomozi? Gazdasági számítások szerint az utóbbi kecsegtet több reménnyel. Színvonalának emeléséhez kivetítő készüléket is kíván jövőre vásárolni a vállalat. Segítségével megközelítően keskenyfilmvá- szon-nagyságú lesz a video- kép. A próbálkozások mindegyike azt mutatja, hogy a gyérülő — 4—500 fős — lakosságú kulturálisan is szegényesebben ellátott községekben a video válthatja fel a mozizást. S hogy mi adhat okot mégis aggódásra a művelődést szem előtt tartóknak? A.videón terjesztett művek színvonala, a sok horror-kataszt- rófa-ákció film. — A sikerfilmekkel tömegigényt elégítünk ki, ezek nézőszáma nem apad, ami nekünk bevételt jelent — mondja a megyei moziüzemi vállalat igazgatója. — Azt azonban meg kell mondjam, mint ahogyan eddig sem, ezután sem fogjuk kultúrpolitikai elveinket feladni. Érték- orientáló tevékenységünkkel egyik legfőbb célunk, hogy kulturális örökségünket, a színvonalas külföldi alkotásokat is megismertessük a legkissebb faluban élőkkel. — A mozit — szinte bizonyosra vehető — nem pótolhatja a video. Nem adhatja vissza a hangulatát, a vá- szonon pergő képek látványát. Azt azonban jó tudni, hogy a kényszer megszüntette falusi mozik helyébe, ha pótlólagosan is, de lép valami: a video. Tuza Katalin / Újabb hagyományt kívánnak teremteni Múlt évi sikerek, idei tervek Az elmúlt évben sokszor lépett színpadra, tehát számtalan embernek szerzett élményt a Salgótarjáni Szimfonikus Zenekar. Folytatták az immár hagyományos ifjúsági bérletes koncerteket a salgótarjáni és a környékbeli gyerekek számára. Az Országos Filharmónia rendezésében Balassagyarmaton, Salgótarjánban és Magyarnándorban koncerteztek. Felléptek az Éneklő ifjúság gálaműsorán a József Attila Városi-Megyei Művelődési Központban. Az április 25-én Szolnokon megrendezett országos szimfonikus zenekari találkozón ők nyerték el a legtöbb díjat szám szerint hármat, Nekik ítélték a zsűri nívódíját, Szolnok város kü- löndíiát, valamint meghívást kaptak egy budapesti koncertre a Zeneakadémiára, ez év április 25-énOktóben elsején, a zenei világnapon Jan Cikker csehszlovák zeneszerző volt a zenekar és Salgótarján vendége. A szimfonikusok Emlékek című darabját mutatták be egy díszhangversenyenHagyománynak tekinthető már az együttes és a város életében a karácsonyi koncert, amely fokozza az ünnep szépségét, bensőségessé- gét. Az új évben először január 14-én Salgótarjánban ifjúsági előadást tartanak, $ a március 8-án megrendezett nőnapi hangversennyel újabb hagyományt kívánnak teremteni. t. .. Amiri» karnagy vezetésével a Salgótarjáni flzim- Zenekar fellépés kaikra.-képek: kulcsár két irodalmi lexikon Beszélgetés Péter Lászlóval Kétnaponként jár be Sző- regről Szegedre a Somogyi- könyvtárba a postájáért Péter László, ö az, aki ma az egész magyar írótársadalommal levelez, hiszen két irodalmi lexikont is szerkeszt. A Ki kicsoda a hazai irodalmi életben? című koriórslexikont a Magvető Kiadó jelenteti meg, előreláthatóan 1988 végén. Az Üj magyar irodalmi lexikont pedig az Akadémia Kiadó adja az olvasók kezébe valamikor a kilencvenes évek elején. — Kérem, szóljon a készülő két lexikon előzményeiről. — A Ki kicsoda? megjelenését az írószövetség kezdeményezte néhány évvel ezelőtt. Elkészítésiét Tóth Béla József Attila-díjas író, a Somogyi-könyvtár igazgatója vállalta. A szerkesztéssel engem bízott meg. — Ezek szerint ezt ön egyedül készíti? — Igen. Tapasztalatom, hogy nálunk nem tudnak lexikont csinálni. Bőbeszédűek, fölösleges dolgokat közölnek, lényegeseket elhallgatnak, oktalanul nagybetűs szedésűek, és így tovább. Szeretném megmutatni, miképpen kell „lexikális tömörséggel”, praktikus rövidítésekkel, lényeges és pontos adatokkal lexikont szerkeszteni. — Gondolom, gondok adódnak bőven. — Vitám van többek között a kiadóval. Azt szeretnék, ha az 1959 óta elhunyt „jelesebb” írók, költők is bekerülnének. Ezt nem vállalom. Ellene szól jó néhány érv. A Who’s who? (Ki kicsoda?) műfaji követelménye, hogy csak élőkről szól. Támadási felületet nyújtanék, hogy ki „jeles” író, költő. Az elhunytak adatainak megszerzése, ellenőrzése leküzdhetetlen föladat elé állítana. Különben is fölösleges, hiszen készül az Űj magyar irodalmi lexikon, ott helyet kapnak elevenek és holtak egyaránt. — Ebben az évben számos jelentős alkotónk hunyt el. Velük mi lesz? — Megdöbbentő élményeim is vannak. Csontos Sándor október 23-án még reszketeg betűkkel aláírta a róla szóló cikket,, s pár napra rá eldobta magától az életet. Elhunyt közben Ba- ránszky Jób László, Bajomi Lázár Endre, Garai Gábor, hogy csak néhány jelentős alkotót említsek, ök már csak az Üj magyar irodalmi lexikonban kapnak helyet. A lexikont a tördelt nyomdai korrektúra visszaküldésével zárom le. Addig, lehetőség lesz a változó adatok, az új könyvek címeinek pótlásáraPéter László asztalán a mai postával érkezett levelek. Az íróknak elküldött szócikkek javításai. Fábián László, Galgóczi Erzsébet, Gyurkó László élete, munkássága 10—15 sorban. — Hogy halad a munka? Visszaérkeznek-e a korrigálásra küldött szócikkek? — Most, november végén a H betűnél tartok. A megírt szócikket azonnal elküldöm az érdekeltnek, kérve, hogy korrektúraszerűen javítsa, pótolja. Sajnos, nem mindig értik meg kérésemet. Volt, aki eltette emlékül a küldött kéziratot, volt, aki átgépelte a maga kénye- kedve szerint, nem törődve a helyesírással, rövidítéseimmel, vagy a lexikon következetességéhez, egységéhez szükséges szigorú szerkezettel. Fölösleges munkát okoz magának is, nekem is, hiszen szövegszerkesztővel, számítógéppel dolgozom, tehát leveszem, tárolom a cikk szövegét, azon hívom le a képernyőre, így végzem el a javítást. — Egyéb bonyodalmak? — Egy író törölte 1953- han kapott József Attila-dí- ját, mert annak idején Ti- to-ellenes művéért kapta, s ezt megtagadja. Ehhez joga van, ám József Attila-díja tagadhatatlan irodalmi, történeti tény, el nem hagyható a lexikonból. Annak az óhaját sem tudom méltányolni, aki visszautasította szerepeltetését. Ahhoz joga van, hogy ne válaszoljon, irodalmi munkássága azonban „közügy”, így ki nem hagyható. Magára vessen, ha fölvilágosítá- sa híján a róla szóló cikk hiányos, netán téves lesz. Akadnak, akiknek kevés művük van. ök azt kérik, soroljam föl a műveiket közlő antológiákat, folyóiratokat. Ez terjedelmes és semmitmondó volna. Csak q jelentősebb szerkesztett és fordított művek kapnak helyet. A lexikonban szereplés föltétele az önálló mű akkor is, ha magánkiadásban jelent meg. — Amint említette, a korszerű technikának nagy szerepe van a lexikonké-' szítésben. — Lehetővé teszi, hogy amit elvesztettünk a réven, behozzuk a vámon: a késedelmet helyrehozhatja. A számitógépes adattárolás után a József Attila Tudomány- egyetem Kalmár László kibernetikai laboratóriumának Codex vgmk-ja az én lemezeimről közvetlenül nyomdai szedést készít, erről meg a nyomda előállíthatja a kívánt példányszámban a kiadványt. Ezzel jelentősen meggyorsítható a kiadás. — Térjünk át az Űj magyar irodalmi lexikonra, amelynek ön a főszerkesztője. Hol i tart most ez a munka? ' — Az Üj magyar irodalmi lexikon kiadását az MTA Irodalomtudományi Intézete, közelebbről Klaniczay Tibor akadémikus igazgató kezdeményezte. A munkát az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA) fedezi. Sajnos elkéstünk. Kevesebb pénzt kaptunk és nagy sokára. Az előkészületek is több időt igényeltek, mint, ahogy terveztük. Viszont az alapos előkészítés a későbbi gyorsabb haladás föltétele. — Kikkel tart kapcsolatot? — Mindenekelőtt a szerkesztőkkel, akik egy-egy irodalmi korszak felelősei: Viz- kelety, Andrással, Kovács Sándor Istvánnal, Németit S. Katalinnal, Orosz Lászlóval (Kecskemétről), Csűrös Miklóssal, Vörös Lászlóval (Szegedről), s Pomogáts Bélával. — Milyen szempontok alapján készülnek majd a kéziratok? — A címszavakat előreláthatólag 100—150 munkatárs írja. Nélkülözhetetlen, hogy a kéziratok egységes szempontok alapján készüljenek. Eddig a címszóíróknak szánt útmutató négy változatát vitattuk meg, hamarosan elkészülünk az utolsóval- is, amelyet már nyugodtan szétküldhetünk. Ugyancsak megvitattunk számos mintacikket, amit egy- egy szerkesztő fogalmazott meg. Megtanácskoztuk a szakma jeleseivel a címszó- jegyzékeket is. Az egyik szerkesztő kevés szerzővel sok szócikket akar íratni, a másik pedig sok címszószerzővel, specialistával íratná meg a cikkeket. Ezt rájuk bíztam, nekem csak az a- fontos, hogy jó kéziratokat kapjak. Az útmutató és a mimitacikk szavatolja az egységes munkát. — Milyenek az ellenőrzési lehetőségek? — A szócikkszerzők nem elégedhetnek meg a korábbi lexikonokkal. Kötelességük a forrásig visszanyomozni, földeríteni az adatokat. Kiváltképpen a névírás, a születési és halálozási adatokat kell ellenőrizniük. A lexikonból lexikonba vándorló hibákat ki akarom küszöbölni. Minden címszónak lektora lesz, és ő a nem megfelelő kéziratot visszaadhatja a szerzőnek, de ugyanezt megteheti a korszak szer* kesztője is, és természetesen a főszerkesztő. A kéziratokat 1988 júliusára kell íróiknak beküldeniük. A megszerkesztett, nyomdakész kéziratot nekem 1989. végén kell az Akadémiai Kiadónak benyújtanom. P- Z. Baráti kör Csaknem két évtizede jelentős szerepet vállal a né- zsai vegyes kórus a település és környéke kulturális életében. Az eltelt időszak -alatt számos helyi, megyei és országos rendezvényen, továbbá Csehszlovákiában mutatták be a tájegység szlovák lakosságának népdalait Szarka Lajosné vezetésével. Minősítésüket, mely saját kategóriájukban mindig a legmagasabb volt, minden alkalommal meg tudták védeni. Az évek során a kórus nemcsak szűkebb pátriájában vált népszerűvé, hanem országos hírnévre is szert tett. A kórustalálkozókon három díjat kapott- A tizedik születésnapon fjedig átvehette a Szocialista kultúráért kitüntetést. A kórus életében a napokban új korszak kezdődött. A tagokból, a köréjük szerveződött patronálókból és a szűkebb törzsközönségből baráti kör alakult, hogy az évek során kialakult igényekre építve magasabb szinten folytatódjék az amatőr művészi munka. Feladatai között az egyesület elsősorban a népi kultúra. a régi hagyományok szélesebb körű felelevenítését tartja fontosnak. A kórusban éneklő pedagógusok segítségével a gyermekeket is bevonják a hagyományok ápolásába- Ezzel együtt kiemelt teendőnek tartja a baráti kör a népi hagyományok további gyűjtését és feldolgozását. A környéken még fellelhető hagyományokat a legkorszerűbb audiovizuális technikával örökítik meg. A Nézsán letelepült szlovákság őshazájának levéltári felkutatására és szokásaik, hagyományaik, dalkincsük repertoárukba való beépítésére is vállalkoztak. Felveszik a kapcsolatot a rétsági szlovák nemzetiségi körrel és programjaikban aktívan részt vesznek. A baráti kör tagjai olyan feladatokat vállalnak, amelyek túlmutatnak a kórus eddigi „hatáskörén”, és új módon szervezik a népi hagyományok gyűjtésének, feldolgozásának önkéntes aktivistáitA helyi általános iskolában tartott alakuló ülésen harmincnégyen lettek tagjai az egyesületnek. A baráti kör elnöknek Csordás Józsefnét, titkárnak Redd® Osváth Lajost választotta.
