Nógrád, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-08 / 6. szám

MAI AJÁNLATUNK KOSSUTH RADIO: 4.30: Jó reggelt! 8.05: Műsorismertetés Kb. 8.15: Mai programok 8.20: Ki kit formált? 8.50: Találkozásom a nép­zenével. (Ism.) 9.40: Égi búzaszál 10.05: Zinának. Nyekraszov versei. (Ism.) 10.10: Operarészletek 11.10: Magyar írás 11.54: Reklám 12.30: Ki nyer ma Dunaúj­városban? 12.40: Reklám 12.45: Külpolitikai arckép- csarnok 13.00: Klasszikusok délidőben 14.05: Műsorismertetés 14.10: Kukely Júlia operett- felvételeiből 14.45: Kritikusok fóruma. (Ism.) 14.57: Rólunk van szó! 15.00: Erről beszéltünk . . . 15.30: Hétszínvirág 16.05: Százszorszép Színház. Én, Tarzan, Supermann és a többiek 16.43: Régi táncok gyerekek­nek 17.00: Munkások ’88. Az üzemi tanácsban 17.25: Rólunk van szó! 17.30: Idősebbek hullám­hosszán 18.15: Hol volt, hol nem volt... 18.25: Könyvújdonságok 18.28: Műsorismertetés 18.30: Esti magazin 19.15: Húszas stúdió. Nehéz utak 20.15: Három szólamban . .. 21.15: Kilátó 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Kapcsoljuk a 6-os stú­diót. Sólyom Nagy Sán­dor énekel Kb. 23.30: Szimfonikus táncok 0.10: Himnusz 0.15: Éjfél után . . . PETŐFI RADIO: 4.30: Reggeli zenés műsor 8.05: Az izraelita felekezet negyedórája 8.20: Ziehrer műveiből 8.50: Tíz perc külpolitika. (Ism.) 9.05: Napközben Közben: 9.50: Reklám 10.25: Válaszolunk hallgató­inknak 10.45: Láttuk, hallottuk 11.25: Világújság 12.00: Hírek németül, oroszul és angolul 12.10: Berki Géza gitározik 12.25: Édes anyanyelvűnk 12.30: Népi muzsika 12.58: Műsorismertetés 13.05: Pophullám 14.00: Péntektől * péntekig Közben: 15.05: Könyvről könyvért 16.55: Reklám 16.58: Műsorismertetés 17.05: Ipargazdák 17.10: Fiatalok popzenei fel­vételeiből 17.30: ötödik sebesség 18.30: Reklám 18.33: Fiataloknak. Komjáthy György kívánságműsora 19.50: Egészségünkért! 20.00: Régi nóta, híres nóta 21.05: Albumajánlat. . . 22.00: Híres bűnesetek 23.20: Noktürn. Éjszakai cse­vegés Sass Szilviával és Nagy Feróval 0.15: Éjfél után... MISKOLCI STÜDIÓ: 6.20—6.30 és 7.20—7.30: Reg­geli körkép. Hírek, tudósítá­sok, információk, szolgáltatá­sok Borsod, Heves és Nógr ' ' megyéből. — 17.30: Műsoris­mertetés. Hírek, időjárás. 17.35: Közlekedési magazin. Szerkesztő: Szemes István 18.00—18.15: Észak-magyarorszá­gi krónika. — 18.25—18.30: Lap- és műsorelőzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 1. MŰSOR: 8.55: Képújság 9.00: Tévétorna nyugdíjasoknak 9.05: Magyar Nemzeti Galéria. VII/6. rész: A nagy­bányai iskola. (Ism.) 9.25: 10.10: 11.10: 11.15: 17.05: 17.10: 17.15: 17.45: 17.55: 18.00: 19.00: 19.05: 19.10: 19.25: 19.30: 20 .00: 20.05: 21.20 21.25 22.10 23.00 Üj reflektor magazin Magyar búvárok a kubai vizekben Mozgató Képújság Hírek Három nap tévéműsora Péntek délután Évgyűrűk Kb.: Téka Reklám Kb.: Ablak Reklám Tévétorna Esti mese Reklám Híradó Reklám Két furcsa történet Reklám Panoráma Külvárosi körzet Amerikai tévéfilm­sorozat Alig akad alligátor Híradó, 3. 2. MŰSOR: 15.55: Suliirodalom 17.00: Vijesti. Hírek, szerb- horvát nyélven 17.05: Sorstársak 17.25: DMVSC—Olimpik Ljubljana női kézi­labda-mérkőzés, az IHF Kupáért 18.45: Kézenfogva 18.55: Képújság 19.00: Ablak 19.30: A hetvenes út másik oldalán. (FF)' 20.20: Ismétlések a szilveszteri műsorból Közben: Kb.: 21.00: Híradó, 2. 23.15: Képújság BESZTERCEBÁNYA : 1. MŰSOR: 8.20: Hírek 8.30: Egy lány vagy egy fiú. Lengyel sorozat, 1. rész 9.15: Halmaz-szakember. Tévékomédia 11.05: B. Nemcova regé­nyének tévéváltozata 12.55: Hírek 13.00: Brnoi nemzetközi zenei fesztivál, ’87. 13.50: Decemberi sportszemle 15.00: Nuki majom kalandjai. Szovjet gyermekfilm. 16.20: Jack Holborn. 8. rész. 16.50: Winetou, az utolsó lövész 18.20: Esti mese 19.30: Híradó 20.00: Húszas évek, harmincas évek. Lengyel filmkomédia 21.45: Könnyűzenei összeállítás 22.30: 333 ezüstfürj. Komédia 2. MŰSOR: 19.30: Híradó 20.00: Dalok a Lucernából 20.15: M. Lasica és J. Satinsky műsora 21.10: Alfonz Karabek utolsó cselvetése. Zenés komédia 21.35: Megyünk tovább. Szilveszteri revüműsor MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Fél 3-tól: Iskolamozi: Lúdas Matyi. Háromnegyed 6 és 8- tól: Biztos halál. Színes ja­pán kalandfilm. — Kamara: Az ártatlanság bizonyítása. Színes, szinkr. angol krimi. — Video: Bruce Lee — A legen-, da. Színes hongkongi—ameri­kai film. — Balassagyarmati Madách: Iskolamozi: Kisma- szat. (Dózsa alsó.) Szent Pé­ter esernyője. — (Dózsa fel­ső.) Háromnegyed 6 és 8-tól: A Jávor. Magyar film. — Kis- terenyei Petőfi. Iskolamozi: Légy jó mindhalálig. Pásztó: Hupikék törpikék. Színes bel­ga rajzfilm. — Video: Egy bi­zonyos őrület. Színes amerikai bűnügyi film. — Szécsény: Pinocchio. Színes szink. ame­rikai rajzfilm. — Karan csla­pujtő: Lavardin felügyelő. — Nagylóc: Az én kis falum. Színes, szinkr. csehszlovák filmvígjáték. — Érsekvadkert: Kicsorbult tőr. 06) Színes, szinkr. amerikai bűnügyi film. MIT? HOL? MIKOR? SALGÓTARJÁN — MSZMP Oktatási Igazga­tóság: Hütter Szilárd művész­tanár alkotásai tekinthetők meg. — Gerelyes Endre Ifjúsági Művelődési Ház: A Gorkij- telepi klubban szabadidős­játékok, sporteszközök várják a kikapcsolódásra vágyókat, 13 órától. — Bányász Művelődési Ház: A Vidor klubban 19 órától szórakozhatnak a fiatalok. A hagyományos programok — diszkó, videovetítés — mellett ma sakkszimultán, lemezbemu­tató és videós vetélkedő bőví­ti a választékot. BÄTONYTERENYE — Bányász Művelődési Ház: A Váci Mihály Gimnázium ta­nulóinak munkáit láthatják az intézmény kiállításán. PÁSZTÓ — Lovász József Művelődési Központ: A városban és a vonzáskörzetben élő amatőr képzőművészek alkotásait te­kinthetik meg az érdeklődők. NÓGRÁDI Filmjegyiet Leszámolás Hongkongban A magam részéről már le­számoltam ezekkel a „kung- fu-karate — agyonváglak — lelőlek” egy kaptafára ké­szült filmekkel. Ennek elle­nére igyekszem fegyelmezet­ten beszélni róluk, hiszen még mindig egymást tipor­ják érte az emberek. Nem is lenne rendes dolog szó nélkül hagyni egy filmet, pontosabban egy filmmű- 1 fajt, ami tömegeket vonz, és a maga végtelen primi­tívségével is képes komoly idő- és pénzpocsékolásra késztetni valamennyiünket. Baj-e ez, vagy sem? Ugyan ki tudná megmonda­ni. A rendőrség valószínűleg szívja a fogát és feni a gumibotját, a film gyártói és forgalmazói dörzsölik a kezüket és számolgatnak, a nyájas közönség nagyobb ré­sze pedig a főhőssel mélyen együttérezve lelkesen dől be egy-egy jól irányzott ütésbe. Ügy tűnik, leginkább szo­ciálpszichológiai alapon kö­zelíthető meg a jelenség lé­nyege. A dfvat öngerjesztő hatását eleve zárjuk ki e tekintetben, hiszen az már csak okozat, mintsem a ki­váltó ok. Fontosabb szerep jut mindennapjaink soroza­tos kudarcélményeinek, fel­halmozódó balsikereinknek. Ugyanis ebben a „szép, új világban” kényszerűen nagy türelemmel és remegő gyo­morral próbáljuk egymást elviselni. Természetes agresszivitá­sunk olyannyira feltranszfor­málódott, hogy még a sze­relmesek is azt élvezik a legjobban, ha egymást mar­hatják. Görcsberándult éle­tünk hamisságával képzeljük, hogy egy ütés, vagy egy ha­rapás fájdalma nagyobb, mint akár egy átélt, de el­fuserált szerelemé. Érzelme­ink tévutaikon kóborolva menekülnek a kínálkozó pót- cselekvésekbe. S, ha még tovább akarjuk dramatizálni a helyzetet, Jack Kerouac szavaival mondhatjuk, hogy bizony „pusztul a világ”. De ez a világ mi vagyunk, tehetjük hozzá azonmód, tehát a mi bajunk. Na, de ezen az úton messzire keverednénk a Leszámolás Hongkongban cí­mű színes, szinkronizált amerikai krimi eszmei mon­danivalójától. „Bruce Lee után Jackie Chan a sztár” zsolozmázza fülünkbe a szlogen. Mi pe­dig elhisszük, mert végső soron teljesen mindegy, ki a sztár. A sztár a mdzi is­tenének a mindenkori földi helytartója, mert valamiben még a mozi félhomályában is hinni szeretne az ember. Másrészt kiábrándító lenne feszegetni a charme-os egyé­niségű Bruce Lee-vel való hasonlóságot. Jackie Chan személy sze­rint engem csak saját lábú állcsúcsonrúgásokkaL, és sa­ját kezű vesénbokszolással, valamint a pisztolyával tud­na rávenni, hogy kettőjük között valamiféle komolyabb azonosságot lássak. Bár igyekezete kétségtelenül tisz­teletreméltó. Gondolom, szinte fölösle­ges mondanom, hogy a film készítői különös gondosság­gal ügyeltek arra, hogy a művészet leghalványabb ár­nyalatát is elkerüljék. Eb­béli igyekezetüket teljes si­ker koronázta. Ugyanakkor a műfaj e „kitűnő” darabja is magába szippantotta . a pirotechnika villanó, robbanó, legmodernebb szikraesőjét, a verekedéskoreográfia szak- tudorainak teljes arzenál­ját, na és az erőszakos em­berhalál minden fajtáját a széttranesírozástól a natúr frissensültként való feltála­lásig. Összességéiben a film nem több mint lenyűgözően lát­ványos trükktechnika és iz­galmas akrobatikai parádé. Nem mellékes ugyanakkor az a végtelenül megnyugtató bóldog érzés sem, hogy mindez a filmvásznon törté­nik, és hőseink helyettünk verik ronggyá mindannyiunk ellenségeit. Bodnár Mihály Sziklákra rajzolt állatok A múlt század közepén Saufuola spanyol műked­velő régész Észak-Spanyol* országban, Altamirában, egy barlang mélyén állato­kat ábrázoló rajzokat ta­lált- Azóta Európában zöm­mel Észak-Spanyolország- ban és Dél-Franciaország- ban számtalan hasonló le­let került elő. Más földré­szeken is bukkantak ilyen alkotásokra: például Észak- Afriikában, a Tasszili-hegy- ségben, a Líbiai-sivatagban, Dél-Izraelben, a Tanganyi- ka-tó környékén. Núbiában, de Dél-Afrikában is. Chi­lében a mai aimara indiá­nok ősei készítettek ilyen rajzokat. Észak-Amerika szintén gazdag leletekben. Megtalálható ez az ábrázo­lási mód Ázsiában is: pél­dául Baskíriában, a Csukcs- földön, az Amúr vidékén- Még Ausztráliában, Sid- neytől északra is találtak régi kőbe vésett rajzokat. Ez a széles körű elterjedt­ség azt bizonyítja, hogy át­fogó, minden népnél kiala­kult művészi tevékenység­ről van szó. HogV pontosan milyen cé­lokat szolgáltak ezek az al­kotások, arról csak feltevé­seink vannak. Az egyik el­képzelés szerint az egyes ál­latfigurák ábrázolásával a vadászat sikerét, a szapo­rodás serkentését kívánták elérni. Más vélemények szerint az embert csupán művészi tevékenység vezé­relte. A lascauxi barlang kép»ei talán egy szájhagyo­mány útján átadott mítoszt mesélnek el. Az egymást kö­vető generációk szinte „be­lefestették” múltjukat ezek­be az állatalakokba. A barlangképek főszerep­lője mindig valamilyen ál­lat. Az ábrázolás módja tükrözi a művészi tevé­kenység fejlődését. Először az állat körvonalai jelen­nek meg- A körvonalak ér­zékletesebbé tételét később már színek segítik elő. Majd mind johban előtérbe kerül­nek a belső formák, az al­kotók felhasználják a tér­hatást, a fény és az árnyék játékát. A színek választé­ka nő, a mozgás ábrázolá­sa is fontossá válik. Az állatalakok lassan jelképpé alakulnak át. Hogy ez a folyamat egy egyenes vo­nalú fejlődés eredménye-e vagy sem, azt ma még nem tudjuk eldönteni­A barlangképek folyta­tásai a sziklaképek. Ezek jóval később keletkeztek. Főalakjuk mindig az em­ber. Árnyképszerűen tudó­sítanak a mindennapi élet­ről, annak apróbb-cseprőbb eseményeiről. A régész, a történész, az antropológus számára sok­sok izgalmas kérdést rejte­nek ezek az őskori ábrázolá­sok, de nagy hasznára vál­hatnak a zoológusnak is, aki ezekből arra következ­tethet, milyen volt akkor az állatvilág, illetve milyen volt akkor az állatoknak és az embernek a kapcsolata­A rajzok arról mesélnek: milyen állatokat ismertek, milyenekre vadásztak, mi­lyen éghajlat alatt éltek elődeink. Vélhetnénk, hogy az állatábrázolásokból kö­vetkeztethetünk az egyes ál­latfajok gyakoriságára, el­terjedtségére is. Ez azon­ban nem így van. Az ősko­ri művészeket témájuk meg­választásában bizonyára szá­mos általunk ismeretlen té­nyező befolyásolta, amely független volt az állatok tényleges gyakoriságától- így, a képek nagy tárgyi pontosságát látva, legfeljebb abban lehetünk biztosak, hogy az ábrázolt állatok mindegyike élt akkor azon a területen, s a művész lát­hatta őket. Képünkön: antilopot ábrázoló szilklarajz Dél-Af- rikából. Sanyi ka verekszik,,. Sanyika verekszik oz isko­lában. Verekedett mór oz óvodában is. Az óvó néni nem is egyszer szólt az anyukának (az apukát három éven át egyszer sem látta), hogy baj van, mert Sanyika állandóan verekszik.- Nem is az a nagy baj, hogy verekszik — mondta az óvó néni, hiszen minden fiú ezt teszi, de Sanyika okkal, ok nélkül, a legkisebb vélt sére­lemre — üt. Verekszik, ha egy játékot nem vehet ki a másik kezéből, verekszik, ha az asz­talnál nem ő kap először, ve­rekszik, ha a sétához sorbaáll- nak, ha a játszótéren szerét ejtheti. Ugyanez van most az isko­lában. A tanító néni üzenőfü­zetben már háromszor hívta az anyukát, mire az végre be­ment. A tanító néni is panaszko­dott. Már félnek Sanyikától a gyerekek, nem akar senki mellé ülni, mert zavarja a társát. Ha óra alatt hozzászól a társához, és az csendre in­ti, akkor a pad alatt csendben belecsíp, utána pedig a szü­netben jön a haddelhadd. A tanító néni —, mint mond­ta — már mindent megpróbált szép szóval, büntetéssel. Olyankor Sanyika meghúzza magót -, aztán mintha mi sem történt volna, folytatja a verekedést. Legutóbb szülői értekezle­ten az egyik szülő hozta szó­ba: a kisfiát olyan csúnyán megverte Sanyika, hogy véres lett a szeme, orvoshoz kellett vinni. Erre aztán megindult a szóáradat, legalább tizenöt szülőnek voft személyes pana­sza a verekedős Sanyikára. Végül is a mama nem hall­gathatott tovább, szót kért: — Nagyon sajnálom — mondta —, de én igazán nem értem, 'miért verekszik a gye­rek. Ahányszor csak megtu­dom otthon, hogy verekedett, jól elverem. De kap még az apjától is, amikor az hazajön. Megígérem, kedves szülők, hogy ma nagyon el fogom ver­ni Sanyikat! Amikor vége lett a szülői értekezletnek, a tanítónő visz- szatartotta Sanyika édesany­ját. Csak ennyit kérdezett tőle: — Anyuka, nem lehet, hogy Sanyika éppen azért verek­szik, mert otthon folyton őt verik?! A mama csodálkozó sze­mekkel nézett: — Gondolja? Gondolja a tanító néni?!... Hogy még ez soha nem jutott oz eszembe... • Talán még nem volt késő a figyelmeztetés. Talán. (sórdi) Szerb fájház Kásádon A Baranya megyei Ká­sád egyik jellegzetes épületéből tájházat ala­kítottak ki. Fotó: Got Wald Károly

Next

/
Thumbnails
Contents