Nógrád, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-16 / 13. szám
1988. január 16., SZOMBAT 5 Megfejteni a piramisok titkát! Készülődik az „Egyiptom '88" expedíció Megengedheti-e magának egy olyan kis ország, mint a miénk, hogy akár világszenzációval kecsegtető tudományos expedíciót indítson Egyiptomba? Még ha megengedhetné is, éppen manapság tudna a legkevésbé finanszírozni egy ilyen vállalkozást. Még szerencse, hogy állami támogatás nélkül is akadnak megszállottak, akik nekivágnak az útnak, jórészt a saját zsebükből fedezve az Egyiptom legészakibb részeitől a legdélibbekig tartó tudományos utazás költségeit. Valószínű, hogy a szponzorok száma, s az anyagi támogatás mértéke lavinaszerűen növekszik majd egészen az utazás nagyon közeli kezdetéig. Ponori Thewrewk Aurél csillagászat-történésztől, a készülő expedíció vezetőjétől kérdeztük. örvendetes, hogy növekszik az olvasási kedv a fiatalok körében. A Pénzügyi és Számvi- teli /Főiskola salgótarjáni intézetének könyvtárában is az elmúlt esztendőben élénkült a kiadványok iránti igény, amely a könyveket népszerűsítő pedagógiai munkán túl köszönhető a gazdag kínálatnak is. Megközelítően huszonhatezer kötetes állományuk szakmai tárgyú, főleg társadalomtudományi kiadás. A megyében talán itt található a legteljesebb összeállítás, a tudományos igényű olvasók részére. Száznál több folyóirat, közöttük idegen nyelvűek is fogadják a nappali és levelező tagozatos diákokat, sokan nyelv- tanulás céljából a kazetták és lemezek iránt érdeklődnek. —kulcsár— Sztanyiszlavszkij, a színjátszás forradalmára — Kik utaznak és miért? — Az Uránia Csillagvizsgáló szervezésében szakcsillagász, csillagász-történész, rádió-csillagászcsoport, más szakértők, valamint a csillagászat baráti kör lelkes amatőr csilla-gásztagjai készülődnek a szinte felsorolhatatla- nul sokcélú expedícióra. Elsősorban a több minit kétezer éves egyiptomi földön végrehajtott görög mérések megismétlését tervezzük az e célra konstruált ókori, s a legkorszerűbb méréstechnikai eszközökkel, az eredeti helyszínen. De más fontos méréseket is tervezünk. Valószínűsíteni kívánjuk, esetleg bizonyítani is, hogy az egyiptomiak már évszázadokkal a pitagoreusak ©lőtt gömb alakúnak tartották a Földet. — Miért és milyen görög méréseket ismételnek meg? — Az időszámítás előtti századokban az egyiptomi Alexandria volt az akkori világ tudományos életének egyik központja. Itt ólt és dolgozott a matematikus Eukleidész és Apollóniosz, a fizikus Arkhimédész és Heron, a csillagász Arisztark- hosz és Hipparkhosz, továbbá a nagy könyvtár vezetője, a tudós Eratosztbenész, a Föld felmérője. Eratoszthenész a delelő Napnak Alexandriá- ból és Szüénéből (a mai Asszuánból) mérhető magasságából állapította meg bámulatos pontossággal a Föld kerületének hosszát. A mi expedíciónk lesz az első, amelyik ezt a mérést több mint kétezer év óta elsőként megismétli az eredeti helyszínen. És megkíséreljük megismételni Arisztarkhosz mérését is, amelynek alapján ő már az időszámítás előtti harmadik században, Kopernikuszit megelőzve állíthatta, hogy a kis Föld a nagy Nap körül kering. — Mit rejt és miért érdekes számunkra a piramisok titka? — A Kairó melletti, négy és fél ezer évvel ezelőtt épített nagy piramisokat már a régi görögök is az ókori világcsodák között tartották számon. Ezeket a roppant kőgúlákat évezredek óta titokzatosság lengi körül. Amióta feltárták a belsejükben rejlő szűkös folyosókat, kamrákat, a rejtélyek száma megsokszorozódott. Fantasztikus, tudománytalan elképzelések is születtek. Egyesek szerint a piramisok voltaképpen egy hihetetlenül magasfokú, de már rég elsüllyedt kultúra üzenetei a kor tudományáról a késői utódoknak. így például a legnagyobb, Khufu (görögösen Kheopsz) fáraóról elnevezett piramisba állítólag a világegyetem fő mérőszámait „építették be”, mi több; a természet feletti hatalmasságtól ihletett építő pontos értesítéseket is elrejtett a folyosók szakaszaiba. Mások szerint a nagy piramis nem is emberek, hanem a Földre látogató idegen lények alkotása. Való igaz, hogy a piramisba „beépített” rejtélyek közül még jó néhányat nem fejtett meg a. mai tudomány. Szeretnénk megtalálni azt a legvalószínűbb csillagászati módszert, amellyel az egyiptomi papcsillagászok az építés előtt meghatározták a pontos északi irányt. — Milyen szempontból kívánják megvizsgálni az egyiptomi eredetű csillagászati jeleket, s más régi ábrázolásokat? — Több szempontból is. Ismeretes, hogy a Nap csillagászati jele, s az óegyiptomi „nap”-jelentésű hieroglifa egyaránt egy kör, a közepében egy ponttal. Kétségtelen, hogy a mindent a maga reális, jellemző megjelenése alapján ábrázolni igyekvő egyiptomiak nem tüntettek volna fel pontot a Nap kör alakú ábrázolásán, ha sosem láttak volna ilyet. Ugyanígy más csillagászati jelekről is gyanítható, hogy egyiptomi eredetűek, például a Mérleg, vagy a Vízöntő jele. Ilyen, ma is élő csillagászati jelek eredetének feltárását, módosulásának „nyomon követését” is tervbe vettük. Ehhez sok kőbe vésett és sírkamrafalra festett írásjelet kell tanulmányoznunk. A régi ábrázolások tanulmányozása és értelmezése révén egyebek között valószínűsíteni, esetleg bizonyítani kívánjuk, hogy az egyiptomi világképben a Nap az eddigi közhittel ellentétben nem korong alakú volt, hogy tehát például az egyetlen istenben, Atonban hívő Ehnaton fáraó „Nap- korongija voltaképpen „Napgömb”, s hogy az egyiptomiak ugyanígy a Földet is gömb alakúnak feltételezték. — Mit kínál a csillagászoknak a forró égövi égbolt? — Magyar csillagászok ritkán jutnak el a Ráktérítőtől délre fekvő, forró égövi vidékre, különösen ritkán, Eratoszthenész földmérési műveletének színhelyére, ahol a nyári napforduló idején pontosan merőlegesen süt a Földre a Nap. Expedíciónk Asszuántól délre, a távolabb fekvő Abu Szimbel vidékén is tervez megfigyeléseket. A március tizennyolcadikára eső újhold ideje körüli éjszakák mély sötétjét nem zavarja a holdfény, s így megfigyelhetők lesznek olyan csillagképek és égi objektumok, mint például a Dél Keresztje. a Kentaur, a Nagy Magellán felhő, amelyek hazánkból egyáltalán nem láthatók. Kísérletet teszünk meteorok megfigyelésére, fényképezésére. — Mindebből mi az, amivel az Egyiptom '88 elnevezésű magyar tudományos expedíció világszenzációt kelthet? — Én inkább úgy mondom, hogv amennyiben az expedíció útja sikeres lesz, akkor nemzetközi érdeklődésre számíthat. A. G. A világ színházi kultúrájának kevés olyan igazán kiemelkedő nagysága van, akiinek a nevét hallva azonnal felidéződik egy roppant érdekes kor, és egy olyan módszer, amely joggal mondhatni, megalkotójával forrott össze. Ez a „valaki” a most 125 éve, 1863. január 17-én született Konsztantyin Szer- gejevics Sztanyiszlavszkij, aki míg hetvenöt éves korában, 1938-ban el nem ha- lálozott, az orosz-szovjet színésznemzedékek sokaságát ismertette meg a maga eredetien érdekes metódusával, egyúttal pedig az európai stílusú „alakoskodásához is sok-sok újdonsággal járult hozzá. Mint elődei közül oly sokan, ő is a saját bőrén tapasztalta, hogy mennyire kiábrándító az, ha az egyikmásik főszereplő rutinból ágál. s ha prózát mond, akkor is áriázik. Műveltségének és kitartásának hála, egyre följebb lépett a színházi ranglétrán, és a múlt század végén megállapíthatta azt a művészeti és irodalmi társaságot, amelynek programját így foglalhatjuk össze: a testtől kell eljutni a lélekig, a külső ábrázolástól a belsőig, tehát p formától a tartalomig. Olyannyira hitt ebben a meggyőződésében, hogy a ha- sonló elveket valló művészbarátjával, Nyemirovics-Dan- csenkóval egy új társulatot alapított. Ez a közösség volt a moszkvai Művész Színház. Mindenekelőtt a kortárs írókat — Csehovot, Gorkijt — nyerték meg háziszerzőül, de ha a dráma történetben hátrább lapoztak, akkor is olyan remekírókhoz fordultak, mint Gogol, Moliére, Shakespeare. A felkészülést határolta el önálló folyamatként, s mondta róla, hogy az csak akkor lehet eredményes, ha a színész tudatosan hangolja rá magát a feladatra, másrészt pedig az előadást „szakaszolta”, mégpedig úgy, hogy az szintén egy közösen átélt rítus, és ne csupán a külön-ikülön megszólaló személyek együttes teljesítménye legyen. S ha valaminek, akkor ennek a felismerésnek kellene tovább zengeni a késői utódokiban! Annak tehát, hogy egy dráma — egy lélektani egység. Egy színmű előadása akkor köze~ líthet a tökélyhez, ha valamennyi közreműködő szándékosan próbál — és tud —• ráhangolódni a partnerek feladatára. Az idő ezen a teljes odaadáson és feloldáson alapuló jellemábrázoláson is túlhaladt, mégpedig azzal, hogy a főhősöknek meg a szobalányoknak egyaránt annyi dolgot adott, amennyit teljes odaadással elvégezni nem lehet. Ki a szinkronba rohan, ki a rádió kapuján esik ki, s úgy vetődik el végül a saját együttesének éppen esedékes próbájára, ahol aligha követelhetik meg tőle. hogy semmi más ne érdekelje, csak testének előkészítése a lelki ráhangolódásra. S mindezt úgy, hogy közben a szöveg megszületésének valamennyi töri téneti-társadalmi körülményével is tisztában legyen. A. L. wiumMiim s. ßödi Tóth Elemér: Farsangi cikk M ostanában, amikor valamilyen rejtélyes okból elterjedt némi búbánat, mint az influenza ebben a már harmadik hete tartó szokatlanul enyhe és nyálkás télben, amiért — mármint a búbána- tért — különösen a szomorú írók felelősek, ideje vidámabb húrokat pengetni. Az influenza nem a mi dolgunk, elvégre már van egészségmegőrzési program, amitől egyenes út vezet az egészséghez, különösen ha leszokunk a dohányzásról, az ivásról, a nőkről vagy esetleg a férfiakról és nem támadnak ránk újabb káros szenvedélyek és sugárzások. újabban már a mennyből is, miután több helyen sikerült lyukakat vágnunk az ózonpajzson. Ezzel itehát megvolnánk. Ami még hátra van, az a vidámság. Elsősorban az értelmiséget kellene vidámabbá tenni, ez a búbánátas társaság ugyanis nem általi már- már divatot csinálni a szomorúságból, ahelyett, hogy egyenletes munkateljesítményére ügyelne, miként azt az összes többi társadalmi réteg és csoport teszi. Nincs ebben semmi új. A cél adott. Száz évvel ezelőtt is az volt. Balassa-Gyarmat politikai, társadalmi s közgazdászati hetilapja, a Nógrádi Lapok és Honti Híradó (kiadó és laptulajdonos Kék László, felelős szerkesztő Horváth Da- nó) 1888. évi első, január 1-i számának címoldalán közölt Tárcza rovatában össze is foglalja mindazon óhajokat, amelyek a 19. század vége felé közeledő emberiség és magyarság számára időszerűek voltak. Hogy most a 20. század vége felé közeledünk? Majdnem elfelejtettem Okolicsányi János Üj évre! című versét olvasva, bár föltűnhetett volna, hogy érthető a vers, de erről valahogy megfeledkeztem, hiszen mostanában annyi mindent nem ért az ember, nyilván a modern költészet jótékonyan bódító hatására. Íme, a vonal alatti költemény: Boldog 1800. és 88-adik évet! A sors nyitja megint az esemény ívet. Feltárván az új év titkos szekrénye fiókját Öh! a szerencséből rejt e javunkra sokat? Béke legyen! a mi Atyánk hárítsa el a veszedelmet, Mely ha netán a beállt év folyamán fenyeget. Nagyra emelkedjék a műveltség és a művészet, Áldást hozzon a föld, s közvetítő kereset. A szükségleteket mutatóra födöz- ze a pénztár, Esztendős pihenőt tartson az orvosi kar Nógrádnak terjedt iparát a siker koronázza, Egyre virágozzék_ a magyar és a haza! Ezek után tagadható-e, hogy már semmi akadálya a boldogságnak, száz évvel később sem, a várhatóan ugyancsak boldog 1900. és 88.-adik évben. Mikor legyünk boldogok, ha nem most, amikor erre minden okunk megvan. Hogy csak egyet mondjak, megkezdődött a farsang, ami idén február 17-ig tart. Nosza, legyünk vidámak. Száz évvel ezelőtt február 14-ig tartott, máris nyertünk három napot a böjtig. Ez már önmagában is ok némi örömre. Csak arra ügyeljünk, nehogy teherré váljon az élvezet, erre úgy látszik száz évvel ezelőtt is volt hajlamunk. A közgazdászati lap annak idején kicsit megkésve, január 25-i számában közölte Farsangi czik- ké t. „Már most, hogy az önmagukat igen szerető emberek kitalálták ennek az üdülésnek, a szórakozásnak egy egész saisonját, a farsangot, s hogy ezt a saisont a kitűzött czélokra lelkiismeretesen fel is használják, e felett hadd irigykedjék az, a ki — akár jó, akár rossz okból — belelovagolta magát a világfájdalomba: — az emberek azért mulatnak, alig hogy beköszönt a farsang és a ki teheti, az végig is mulatja a farsangot. A Karneval herczeg csörgő sipkája édes zeneként csilingel fülükbe a fiataloknak, kiknek arczán még nem szántott barázdát a gond és a keserűség, az idősebbek pedig, kik nagyon jól tudják, hogy van elég keserv és búbánat az életben — azok is derültebb ábrázatot öltenek a frakk és a báliruha mellé, és a mulatságnak az évadja alatt iparkodnak feledni a jelent... ” A cikk névtelen szerzője ezután szerényen figyelmezteti a mulató emberiség mindkét nemét arra, hogy „Teherré válik minden a mi sok — még az élvezet is." Hozzátéve: „Meg nemcsak a fizikum, nemcsak az egészség, de az erszény is igen érzékenyen támadtatik meg a bálok, estélyek és egyéb mulatságok szakadatlan lánczolata által.” Legalábbis, egy évszázada még így volt. A következő sorok még ismerősebbek, pedig ma már nem írunk farsangi cikket. Vagy mégis? Mindegy. Ezt akkor írták: „Ne rendezzenek tehát túlságosan sok mulatságot az amúgy is elég rövid farsang alatt. Elvégre is, ez az idő is szigorúan munkaidő minden rendbeli foglalkozással bírók számára; ez idő alatt is első a hivatal, az iroda, a műhely, az üzlet — tőkepénzesek és mágnások igen kevesen vannak közöttünk. A munkában eshető kárt is tekintetbe kell venni az egészségi mellett.” Ez az egyik. „Végső sorban pedig előkerül a mi szokott felszólalásunk. Iparkodjanak a társadalom széthúzó, divergáló elemei a farsang alatt kellemes találkozó pontokat találni. Alkalmuk van elég. Le kell dönteni a válaszfalakat, megszüntetni az exclusiv kasztszellemet és megvalósítani az igazi democrati- át, mely a képességek és tehetségek elismerése mellett a kölcsönös becsülésben áll. — Ez volna a tánczmulatságok rendezőinek, és azoknak, kik a bon-tont adják, nemes hivatásuk." Súlyos szavak, habár — úgy tetszik — akkoriban sem ezektől ros- kadtak össze a házak a kies városban. A hírek között azt közük: „A nagy hó súlya alatt B-Gyarma- ton több ház összeroskadt. A »■Templom« utczában a Lipták JáA nos-féle 81-ik számú ház, melyben Házi József családja lakik, jan. 23-án éjjeli 2 órakor nagy robajjal omlott össze, a család tagjainak azonban a rémületes ijedségen kívül semmi bajok sem történt. Ház omlás történt a »szügyi« utczában is, a Langné-féle ház hátsó falai dűltek ki. Végül a »Jeruzsálem-« utczában is történt ház omlás, hol a Mutnyánszky-féle ház roskadt össze." A kismegyeháza udvarából kifelé hajtó szán pedig legázolta Fillér Ferencz czipésznek az állami elemi iskolába járó kisfiát, a lovak szerencsére nem taposták agyon a gyeréket. „Ezek a paraszt lóhajcsárok vakmerőén nekimennek mindennek” — olvasható a kommentár. Különben is, a kisfiú még mindig jobban járt, mint az éhező farkas. A hír így szól: „Heréden történt febr. 5-én, hogy egy éhségtől gyötört farkas világos nappal betört a faluba requirálás végett. Azonban a község bírája csakhamar elbánt vele, ugyanis fejbe verte a templom előtt.” Amiből nemcsak az következik, hogy az éhezés többnyire káros az egészségre, hanem az is, hogy ha már nequirálni kell, ne a templom előtt és ne fényes nappal tegye az okos fairkas. *v
