Nógrád, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-12 / 293. szám
1987. december 12., SZOMBAT NOGRAD 3 Szövetkezeti zs tag orte rapid Reform, politika, intézményrendszer Batyu a háton, pénz az ablakban Engedve a körülmények kényszerítő erejének, megkezdte „összehúzódzkodási programjának” végrehajtását ,a Salgótarjáni Szolgáltató Szövetkezet. A kemény fogyókúra ez esetben is az egészséges életmód része, érzékelhető kondi- ciójavulást vár tőle a kollektíva. A zsugorterápia szerencsére nem a szolgáltatást, hanem az annak otthont adó helyiségeket érinti. A már az átadáskor is túlzottan tágasnak tartott salgótarjáni Beszterce-itelepi fodrászat a ruházati kisszövetkezet közeit javításszalonjába hurcolkodik át, amelyet az — ugyancsak gazdasági okok miatt — kínált fel. A Mérleg úti fényképészműterem a Rákóczi út 22. szám alatt működővel egye-* sül. A fotografálási igény már ez évben is megcsappant, a jövő évi 30 százalékos drágulás után pedig a műterem végképp nem lesz képes versenyben maradni a kisiparosokkal. Batyut köt az érintésvédelmi csoport is, hogy átadja épületét egy még most keresett jövedelmező tevékenységnek. Ha ilyen nem találtatna, dobra ütik a házat. A cetedi fodrászat fölött az elviselhetetlenül drága fűtés tört pálcát. A pásztói férfifodrászat a szolgáltatóházba költözik át, melynek fenntartási költségeit amúgy is viselni kell. A Nógrádi Sándor-lakótele- pen viszont kozmetika nvit kaput. A gazdasági változások jövő évi szelei már az idén fújdogálnak a szövetkezetben. Míg eddig az üzletek igényes csinosításával, most az általános hurcolkodással, jövés-menéssel hívja fel magára a figyelmet a salgótarjáni szolgáltató. --------( Dr. Szabó Gyula elnök: — A személyi szolgáltatás eddig is -veszteséges volt, s a fenntartási költségek szüntelenül nőnek. Jövőre megennék az egész kollektívát. Időben észbe kellett kapnunk!) A szövetkezet úttörő szerepet vállalt az átalányelszámolásos működési forma alkalmazásában —, s most éppen emiatt fájhat a feje. Az itt egyszerűen gebines- nek nevezett egységek sorsa ugyanis mindmáig (december 10-ig) tisztázatlan. A szeptember végi Magyar Közlöny ezt írja: „Az adóalanyt — választása szerint — adómentesség illeti meg, ha ... az értékesítés az évi 250 ezer forintot nem haladja meg”. Az azonban „elfelejtődött” tisztázódni, hogy zömmel a megjelölt határ alatti bevétellel dolgozó átalányelszámolásosak adóalanynak minősülnek-e, avagy sem... Ha igen, akkor a 15 százalékos forgalmi adó miatt elveszítik a kisiparosokkal szembeni versenyképességüket, a lakosság nyilván ott kér szolgáltatást, ahol olcsóbban kapja. (Dr. Szabó Gyula: — Eddig négy tanfolyamot ültünk végig, érdekképviseleti szerveink valamennyire pénzügyminisztériumi előadókat hívtak. Egyiktől sem lettünk okosabbak. Az egyik háromnapos tanfolyamon például azt az átalányelszámolásos szabályozást adták a kezünkbe, mely éppen most szűnik meg.) Mondhatja erre bárki, hogy minősíthetetlen az eljárás, az érintetteket hosszas bizonytalanságba hagyó huzavona — ettől azonban semmi nem lesz jobb. December közepén legfőbb ideje volna a tervkészítésnek. Ilyesmiről azonban nem lehet szó. Sokkal meredekebb tehát a helyzet, mint szükségszerűen lehetne. Mert, amit a szolgáltatók bizonyosra tudnak, az sem túlságosan megnyugtató. Árindexük jövőre 110 százalék, a fogyasztói árak átlagos emelkedését pedig, mint tudjuk, 15 százalékra teszik. (Dr. Szabó Gyula: — Dolgozóink már a tízszázalékos áremeléstől is tartanak, hiszen ilyen esetekben a vendégforgalom mindig meggyérül. Elvárják, hogy bérszázalékuk növelésével iparkodjunk keresetüket megkímélni. Nálunk eddig is gyakorlat volt, hogy áremelést követően havonta figyeltük a bérek alakulását. Most is megtesszük, s igyekszünk akár pótlékolással is áthidalni a remélhetően átmeneti időszakot.) A lakossági szolgáltatástól egyébként jövőre sem vonja meg támogatását az állam. Csak éppen olyan szűknyakú palackban kínálja oda, hogy a kedvezmény gyakór- lafilag hozzáférhetetlen. Miről is van szó? (Dr. Szabó Gyula: — A jelenlegi szabályozás szerint az anyagmentes lakossági szolgáltatás árbevételének tíz százalékát tarthatjuk vissza a különféle adókból. Évi két és fél millió forintot jelentett ez eddig ne, künk. Jövőre a tiz százalékot csak a nyereségadóból foghatjuk le. Miután azonban a bérbruttósítás, egyéb fedezet híján egész nyereségünket bekebelezi, a tiz százalék számunkra egyenlő a nullával.) A nulla nyereség természetesen nem kielégítő perspektíva. Ezért hát az évi több mint félmillió forint megtakarítást hozó zsugorterápia, ezért, hogy a létszám természetes fogyását nem pótolják, inkább csatolt munkaköröket alakítanak ki. Egyéb alkalmak is lennének az ésszerű létszámgazdálkodásra, ezeknek azonban a szövetkezeti törvény szab határt. Kimondja ugyanis, szövetkezeti tagnak tilos felmondani! Ez hát a helyzet — három héttel az új esztendő előtt. A Parlament egészséges szellemű őszi ülésszaka után — mit mondjunk? — nem egészen erre számítottak. . . Szcndi Márta Magnetofonfejek Szécsényböl Mocsany Marianna a tér- A «ztereolejek mikroszkópos ellenőrzését végzi -Gerhái Ida mékeket méretre csiszolja. és Lehoczkiné Dudás Anikó A BRG Mechatronikai Vállalat szécsényi 2. számú gyáregységében, az év «tolsó hónapjában a tervek szerint mintegy 300 ezer darab magnetofon - tőrlőfeJet, és 30 ezer sztereo- lejátszó-fejet gyártanak. Termékeiket - a kecskeméti gyárba szál- 4 litják, ahol azokat a hangrögzítő eszközökbe építik be. Felvételeink a magnetofon- fejek gyártását mutatja be. Molnár Miklósáé az elkészült alkatrészek törléscsillapítá- t sának mérését végzi. —Rigó Tibor képriportja— Egymást erősítő lépesek A hazánkban működő politikai intézményrendszer immár négy évtizedes múltra tekinthet vissza. ,A negyvenes évek végén alakult ki országunkban az a politikai szervezet, amelynek fő öszszetevői a társadalom életét irányító marxista—leninista párt, az államszervezet, a helyi önkormányzatok, a tömegszervezetek, társadalmi mozgalmak, érdekképviseleti szervek, a politikai tartalmat is hordozó egyesületek és szövetségek, valamint a nyilvánosság különféle fórumai. Ha csupán a politikai rendszer alkotóelemeit vesszük szemügyre, könnyen úgy találhatjuk, hogy e négy évtizedben kevés változás történt. Akadtak bizonyos módosulások — megszűnt például a különálló nőmozgalom, új érdekképviseleti szervek keletkeztek, némely szervezetben azelőtt volt egyéni tagság, ma viszont nincs, — de a szereplők zöme lényegében ma is ugyanaz, mint korábban (még ha jó néhány közülük meg is változtatta nevét az évek során). Ám egy rendszer — tanítja a tudomány, figyelmeztet a dialektika elmélete — nem azonosítható pusztán alkotóelemeinek összességével. Mindenfajta rendszer tartalmát elsősorban az egyes részek viszonya, ennek mozgása határozza meg. S ha azt is megnézzük, hogy miként alakult az egyes politikai intézmények kapcsolata, hogyan változtak funkcióik, a társadalmi élet különféle más. szféráira (a gazdaságra, a kultúrára, a szociális viszonyokra) gyákorólt hatásuk — akkor már egészen más képet kapunk. Akkor azt látjuk, hogy az elmúlt négy évtizedből az utóbbi három ebben a tekintetben éppen, hogy nem az egy helyben to- pogás, hanem a folyamatos mozgás, az egymást követő reformlépések időszaka volt. Hosszú lenne felsorolni a lépések mindegyikét, a párt irányítási módszereinek újragondolásától kezdve (ami már az MSZMP 1957 elején hozott határozataiban fontos helyet kapott), a társadalmi szervezetek önállóságának kibontakozásán át a választási rendszer módosításáig, egyebek között a nemzetközileg is nagy figyelmet keltett kötelező többes jelölés bevezetéséig. Ám tételes felsorolás nélkül is könnyű átlátni, hogy politikai intézményrendszerünk ilyen értelemben a legkevésbé sem volt valamiféle statikus, mozdulatlan képződmény, hanem folyamatosan törekedtünk korszerűsítésére, megújítására — úgy, ahogy azt az adott körülmények között az élet igényelte, megkövetelte. S amikor most napirendre kerül átfogó reformja, akkor az ehhez kapcsolódó lépések távolról sem előzmény nélküliek, hanem szervesen illeszkednek korábban megindult folyamatokhoz. Valamennyi ilyerf — már megtörtént vagy most formálódó — lépés közös nevezője, meghatározó tartalma a szocialista demokrácia szélesítése és elmélyítése. Nem állóhelyzetből indulunk ezen az úton (s kiváltképp nem visz- szafordulunk, nem eltérünk, az eddig követett iránytól), hanem felgyorsítjuk haladásunkat. A gyorsításnak egyik lényeges eleme — ami bizonyos mértékig kétségtelenül új mozzanatot jelent —, hogy most átfogó, komplex lépésekre törekszünk. Más szóval, nem csupán egy-egy részterület kerül napirendre, — a szakszervezet, vagy az ifjúsági mozgalom, vagy a népképviseletek —, hanem ezek összessége, együttes működése. Az utóbbi időben ugyanis meghatározó módon tudatosodott, hogy egy-egy adott területen nem lehet igazán előrelépni, ha a többinél változatlanok maradnak a viszonyok, nem módosul a funkciók ellátásának módja. A kapcsolódások ugyanis oly szorosak, hogy amennyiben a reformlépések nem az intézményrendszer egészére terjednék ki, akkor előbb-utóbb bekövetkezik a visszarendeződés. Figyelmet érdemlő tanulságokkal szolgáltak ebben a tekintetben a legutóbbi választás kihatásai. Mint arra számítottunk is, a többes jelölés megnövelte a képviseleti testületekbe választottak felelősségérzetét választóikkal szemben. Ennek következtében e testületek egészének fokozódott az aktivitása és bíráló szelleme, ami szükségképpen változásokat eredményezett a kormányzati, államigazgatási szervekhez fűződő viszonyukban is. A képviselők és tanácstagok igényesebbé és kritikusabbá váltak, több az ellen- vélemény, az ellenjavaslat, az elutasítás, erőteljesebb a végrehajtó szervek feletti kontroll. És ez szükségképpen érinti a pártszervek irányítási stílusát is: míg korábban a pártbizottság titkára számára gyakorta elegendő volt a tanácselnökkel megállapodni valamely kérdésben, most sokkal nagyobb gondot kell fordítani a testület egészének meggyőzésére. S a kommunista tanácstag esetében sem elegendő pusztán a pártbizottság állásfoglalásának közlése: igénylik a velük történő előzetes konzultációt, a részletes és kölcsönös tájékoztatást, az adott témával kapcsolatos párthatározat meghozatalába való bevonást. A pártbizottságnak most sokkal inkább át kell gondolnia, hogy a tanács által eldöntendő kérdések közül egyáltalán melyikben foglaljon előzetesen állást, s milyen módon lépjen fel álláspontjával a népképviseletben. Egyszóval egy-egy adott változtatás hatása tovább gyűrűziK a politikai intézményrendszer más területeire is, s ott is megújításra, korszerűsítésre késztet. De ugyanez mondható el példának okáért a társadalmi szervezetek érdekképviseleti tevékenységének fellendüléséről is. Hiszen az érdekek a döntések révén érvényesülhetnek, azok meghozatalára pedig többnyire állami szervek hivatottak. S ez máris felveti a társadalmi szervezetek, és az állami szervek viszonyának újragondolását. az érdekegyeztetés intézményes módjainak továbbfejlesztését. Kihat ez a nyilvánosságra is, mivel ma a társadalmi szervezetek tagsága igényli a részletes tájékoztatást a vezető szerveknek, a részérdekeket érintő kérdésekbén elfoglalt álláspontjáról. De érinti a párt vezető szerepét is — felvetődik immár, hogy indokolt-e afféle döntőbíróként fellépnie a különféle részkérdésekben, magára kell-e vállalnia minden esetben az igazságosztó, illetve az érdekeket és álláspontokat összehangoló „integrátor” funkcióját? Vagyis ebben az esetben is a politikai intézményrendszer egészének működésére kiható kérdésről van szó, mely csak úgy oldható meg helyesen, ha valamennyi alkotóelem funkcióját, egymáshoz fűződő viszonyát mérlegre tesszük, s mindegyikük működésére vonatkozóan levonjuk a szükséges következtetéseket. M a ilyen szellemben közelítünk a politikai intézményrendszer működéséhez — komplex módon vizsgálva az egyes láncszemek kapcsolódását, dialektikus szemlélettel elemezve az összefüggéseket és kölcsönhatásokat. Arra törekedve, hogy a megújítás ne elszigetelt lépések egymásutánja, hanem szervesen kapcsolódó intézkedések egymást erősítő komplexuma, valóban átfogó és szerves reform legyen Gy U a kukoricahozamok Rózsafán Az ország egyik legjobb kuíkoricatermelő üzemévé •vált a Rózsafai Egyetértés Tsz. amely évek óta rekord- szintű — tíztonnás — termést takarít be hektáronként. A hozamnövekedés .döntően a gazdaság szántó- területét átfogó meliorációs programnak köszönhető. Az 1976-ban kezdődött vízren- dező és tálajjavító munka az eddigi legsikeresebb vállalkozásnak bizonyult. Rózsafán: a főnövénynek számító kukorica termésátlaga megduplázódott az elmúlt tíz év alatt. Az így keletkezett többletjövedelem lehetővé tette, hogy most már önmagát finanszírozza a meliorációs program. A Dráva és a Zselic között elterülő baranyai táj rendkívül mélyfekvésű síkság. Tengerszint feletti magassága mindössze 90—100 méter, miként az Alföld mélyebb részeié. Valaha erdők és mocsarak világa volt a drávai síkság, ennek emlékét őrzik az ősi dűlő- •nevek, mint például a Szénégető. vagy a Berek és Zsombékos dűlő. Ezen a területen gazdálkodik az Egyetértés Tsz is. Jellemző a természeti viszonyokra, hogy a meliorációs program kezdete előtt minden csapadékos évben meddő maradt a szántóterület egyötöde: kipusztult a növény vagy el sem lehetett vetni a magot a belvíz miatt. A rózsafai termelőszövetkezet eddig — az állami támogatás mellett — körülbelül 70 millió forintot fordított a meliorációra. A rríunka nagyságára jellemző, hogy száz kilométer hosszan fektettek le alagcsöveket és több száz kilométer hosszúságban építettek felszíni árkokat. Egyes területek olyan mélyen fekszenek, hogy természetes módon — gravitációval — ne«n is képes eltávozni róluk a víz. Ezért tározót építettek, abba szállítja a csapadékvizet a kiterjedt árokrendszer, a tározóból pedig gépi erővel emelik át az Okor-patakba, ahonnan a Drávába jut a felesleges víz. A 4800 hektár szántóterületre kiterjedő munkálatokkal túlnyomó részt mái végeztek. A föld termőképessége megjavult és biztonságossá vált a növénytermelés. A fő feladat most már inkább a karbantartás. A közös gazdaság külön meliorációs ágazatot hozott létre és megfelelő gépi felszereléssel látta el. A gondoskodást leginkább a kukorica hálálja meg, amely a szántóterület felét foglalja el Rózsafán. Az Egyetértés Tsz szakemberei a megjavított földekre és az új fajtákra alapozva már a 13—15 tonnás hektáronkénti kukoricahozamért dolgoznak.
