Nógrád, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-31 / 308. szám
NOGRAD 1987. december 31., CSÜTÖRTÖK Bözsi néniék négyese Szárnyakon jár a hír Ma- gyarnándorban, miszerint az állami gazdaság egyik hattagú lottózóbrigádja négyes találatot ért el a közelmúltban. Fortuna isten- asszony kegyeltjeinek egyike Nagy Józsefné, akit minden ismerős Bözsi néninek szólít. — Nem emlékszem rá pontosan, de közel három évtizede lottózom — meséli otthonában a vidá’m tekintetű, beszédes asszony. — Hat évvel ezelőtt léptem be a csapatba, s fejenként három, összesen tizennyolc szelvénnyel játszunk. Ugyanazt a kétszer tíz számot variáljuk kezdettől fogva. Nagyobb nyereményünk korábban nem volt, de éves szinten általában megtérült a kiadásunk. Most meg már egyenesen nyereséges a passziónk — nevet .önfeledten, s megmutatja azt az 1985. évi Ludas Matyi évkönyvet. amelynek utolsó előtti lapjára felírta a már ki tudja hányszor beikszelt számokat. Megkérem Bözsi nénit, idézze vissza azokat az örömteli pillanatokat, amikor megtudta: nyertek! — Dece’mber 10-én este történt. Néztük a tévében a lottósorsolást. Egy férfi lépett a szerencsekerékhez, megforgatta, majd kiemelte belőle a 25-ös számot magába rejtő golyót. Mondom magamban: egy! A következő férfi a 37-es számot húzta ki. Mondom magamban: kettő! Egy lányt szólítottak húzásra, akinek a 40-es számgolyó akadt a kezébe. Mondom magamban: három! De már akkor a,torkomban dobogott a szívem. A negyedik számhúzóra már nem is emlékszem, de azt tudom: az 5-ös golyót vette ki a kerékből. Ez már négy! — Kiáltottam volna legszívesebben, s rámtört a forróság. — Ötödikként a 12-t húzták ki, nekünk ilyen nem volt, de akkor az már el sem jutott az agyamig. Olyan rettenetesen melegem volt, hogy le kellett vetnem a fej kendőmet, s eközben csak annyit tudtam elrebegni a mellettem ülő lányomnak: Erzsiké, azt hiszem, nekünk négyesünk van! Megnézte, aztán szótlanul borultunk egymás nyakába . . . Amint kiderült, két hármas és egy kettes is akadt a számsorok között. Az ösz- szes nyeremény alig érte el a 145 ezer forintot, ami hatfelé elosztva nem valami horribilis összeg. Ám az élmény örökre felejthetetlenné tette az 1987-es esztendőt Nagy Józsefné és öt társa számára. (K. L.) Vezető prímás Kazárról — Kicsi voltam még, apukám. és nagyapám sokat hegedült itthon, ötéves lehettem, amikor apukám kezéből kivettem a hegedűt, és próbáltam rajta valamit játszani. Ezután apu elvitt Salgótarjánba egy egyszerű cigányzenészhez, Berki Tiborhoz, s ő tanított hegedülni két évig. Utána mentem a tarjáni zeneiskolába, akkor még a kottát nem ismertem. Szabó Gáspár volt a tanárom, négy évig tanultam nála, majd Fodor Lászlóhoz jártam, aki .azt ajánlotta, hogy felvételizzek a rajkózenekarba. Erre a felvételire Gabora Károly készített fel, nótablokkokat, népdalokat kellett játszanom. A felvételi sikerült. Tizenkét éves voltam akkor, a legfiatalabb a zenekarban. Azóta Budapesten lakom, kollégiumban, már ott fejeztem be az általános iskola utolsó két osztályát is, és most első gimnazista vagyok. Nagyon szeretek itthon lenni a családban, Kazáron, s amikor hét végén is Pesten kell maradni, nem nagyon jó. Hegedülni nagyon szeretek, most a rajkózenekar középső csoportjában én vagyok az egyik vezető prímás. Legszívesebben magyar nótát játszom. Kedvenc nótám? Hm. . . öreg cigány tégy hangfogót... Most, hogy az iskolai szünetben itthon vagyok apuval mindennap elővesszük a hegedűt... A kazári Horváth Csaba 15 éves, három éve a rajkózenekar tagja, s negyedik hegedűjét koptatja. Saját zeneszerszámmal kell játszani a zenekarban is; a mostani húszezer forintba került, apjától kapta tavaly. Egyszer, amikor késő este jött haza Pestről, taxival kellett jönnie Tarján- ból, és a kocsiban felejtette a hegedűjét. Megijedtek, de másnap a taxis maga vitte ki Kazárra Horváth Csabának a hangszert. (A. Zs.) A színpad vonzásában Csics György, a 100 éves salgótarjáni Petőfi kohászszínpad rendezője alkotmányunk ünnepén Kiváló népművelő kitüntetésben részesült: — Csoportvezetői, rendezői tevékenységem évtizedei alatt számtalan mulatságos pillanat részese lehettem. A legemlékezetesebbek közül az egyik arra az időre nyúlik vissza, amikor a kohász- kuitúrházban még nem volt központi fűtés. Egy zenés mesejátékot adtunk elő, és a királyt játszó színész a természet adta gyönyörű hóról meg a jégről áradozott, miközben róla csurgott a verejték. Trónusa ugyanis éppen az orkeszter kályhája fölé esett, és a föliszálló meleg levegő majd megful- lasztotta... A legkedvesebb emlékem azonban egyik társunk csínje volt. Bányai tanárt, a színdarabszerzőt játszottam a Szabin nők elrablásában. Retteg: Fridolin színigazgató a ledér Leila szerepét -a feleségének szánta, és ékes szavakkal ecsetelte neje tehetségét, bájait, S bizonyításképpen fényképen is megmutatta. De nem az asszonyt ábrázolta a kép, hanem egy anyaszült meztelen nőt. Lett is erre mulatság a színpadon, meg a nézőtéren. hogy micsoda szexbombával akarnak levenni engem a lábamról. (ok) Belgák barátsága Mlinár Pál, az idei budapesti táncháztalálkozó első díjával kitüntetett Nógrád táncegyüttes művészeti vezetője: — Augusztusban a csoport kéthetes belgiumi meghívásnak tett eleget. A Brugge melletti Wienen- dahlban és Oscampban 18 fellépésünk volt. Mind a negyvenen családoknál szálltunk meg. Különösen összebarátkoztunk a wienendah- liakkal, akik szinte egyetlen előadásunkat sem mulasztották el megnézni, és mindig ajándékokkal kedveskedtek újdonsült lakótársaiknak. Annyira ment ez a dolog, hogy azoscampi- ak meg is nehezteltek érte, és amikor náluk volt a búcsúestünk, nem engedték be a szomszéd elcvárosbelieket a rendezvényre. Ügy kérleltem vendéglátóinkat, hogy legalább a hivatalos rész megtörténte után legyenek belátóbbak. Nem egyköny- nyen, de sikerült meggyőznöm őket. Egyébként nyáron mind a két helyről ellátogat egy-egy csoport hozzánk, Salgótarjánba, s úgy tervezzük, hogy barátságunkat tovább építjük. Megvan erre a készség vendégeinkben és a mi táncosainkban is. Ma már jobbára csak kölcsönösségi alapon, csereutazásokkal lehet eljutni a másikhoz. (su) Egy divattervező remeklései A csinos fiatalasszony, Maczkóné Magyar Judit 1983-tól dolgozik a Salgótarjáni Ruhagyárban, s egy éve a technológiai osztály ruhatervezője. — Az 1987-es esztendő számomra bővelkedett szakmai sikerekben és egy, remélhetőleg egész életre szóló esemény is történt velem: férjhez mentem — mondja. — Már januárban oklevéllel és serleggej tértünk haza egy belföldi szakmai kiállításról, örömömre az elismerést az általam tervezett ruhák érdemelték ki. Azután jött az őszi BNV, ahol két, szintén a terveim alapján készült kollekció egyaránt vásárdíjat kapott. — Ez.ek az erkölcsi megbecsülések természetesen nagyon jólestek. De legalább ennyire szívet melengető érzés volt, amikor az egyik fővárosi kirakat előtt álldogáltam, s a mellettem nézelődő házaspár éppen az általam megálmodott ruhákat dicsérte. Hasonlóan boldog voltam, amikor a BNV-n, kiállításunk rendezésekor több vállalat képviselője nekem áradozott az én terveim alapján varrt ruhákról, Viszontlátni a saját munkámat egy-egy divat- bemutatón, nos olyan öröm' ez, amellyel soha nem tud betelni egy divattervező. (M. Zs.) indig dolgozik valaki! Ez az egyszerű igazság csak hosszú idő után fogalmazódott meg bennem. Pedig évtizedek óta már, ha akár éjjel kettőkor is felébredek, felkapcsolhatom a villanyt, megengedhetem a vízcsapot, telefonálhatok a mentőknek, s a kórházakban, akármilyen késő éjjel is van, orvost találok. LEGTÖBB A GYOMORMOSÁS? Szilveszter éjszakája más mint a többi éjszaka. Évet búcsúztatunk s egy másikat köszöntünk. Ünnepelünk, lármázunk, trombitálunk, pezsgőt durrogtatunk, arcon csókoljuk egymást, kezet fogunk, boldog új évet kívánunk. De akármilyen lármás, ünnepi is ez az éjszaka. valaki, valakik ekkor is dolgoznak. Dr. Ferkó Attila, a salgótarjáni kórház reumatológiai osztályának orvosa fiatal ember, 29 éves. Tavaly októbere óta dolgozik a kórházban, de egy évig katona volt, s nemrég szerelt ' le. Lucfalvai születésű, jelenleg Zagyvapálfalván lakik albérletben. Tervezte, hogy barátaival együtt Lengyelországban» tölti majd az óév utolsó napját, de ügyeletes lesz a belgyógyászaton. — Az első szilveszteri ügyeletem a mostani. Mégpedig negyvennyolc órás, december 31-én reggeltől január másodikén reggel nyolcig. El kell látni az osztályon a betegeket, gyógyszereket, injekciókat kiadni, s ha szükséges elvégezni az orvosi beavatkozásokat. Felkészültem az ügyeletre, szakorvos mellett már kétszer ügyeltem decemberben. S nyilván, mert el tudtam látni az ügyeletes! teendő* Az első és az utolsó ügyelet két, esett rám a választás szilveszter éjszakájára. Forgatom a szakkönyveket, de a kollégák is elmondták, mi várható. Mint nőtlen fiatalembert, kissé talán bosszanthatja dr. Ferkó Attilát ez az elfoglaltság, viszont az mindenképpen büszkeséggel tölti el, hogy önálló ügyelettel bízták meg. Hiszen ez azt is jelenti: szakszerűen el tudja látni feladatát. Így ez a szilveszteri „próba” egyfajta erőfelmérés is. Azt mondja, ilyenkor legtöbb a gyomormosás, de ebben is van gyakorlata, hiszen a katonaságnál ezt már csinálta. S a belgyógyászat nincs távol a reumatológiától; olyan határterület — mondja — a reumatológia, ahol belgyógyászati esetek is előfordulhatnak. A HANGOT IS KÖSZÖNTIK Amíg dr. Ferkó Attilának ez az első szilveszteri ügyeleté, addig Halmi Gyuláné, a posta távbeszélő-kezelője számtalanszor volt már ügyeletes az óév utolsó s az új év első perceiben. De azt mondja, ez a mostani lesz az utolsó, mert jövőre nyugdíjba megy. — Nekem szilveszter este nyolctól újév reggel hét órájáig tart a szolgálatom. Éjfélkor szinte mindenki egyszerre akar telefonálni, elmondani rokonainak, ismerőseinek újévi jókívánságait. Kettőig, fél háromig tart a nagy roham a telefonközpontban. Az ország minden tájára, sőt külföldre, Kanadába, Üj-Zélandba, Líbiába telefonálnak a megyeszékhelyről. Mindezt nekünk kell kapcsolnunk Budapesten keresztül, mert Salgótarjánból nem hívható közvetlenül külföld, csak fordítva, külföldről hívható Salgótarján közvetlenül. Szilveszter éjjelén Halmi Gyuláné veszi a telefonközpontban a hívást — Beren- csi Sándornéval együtt —, ha a ODet vagy a 09-et tárcsázzuk. Ilyenkor ő a tudakozó, a bejelentő, a külföldi hívás, sőt a távirda is. — Persze, engem is felhívnak ilyenkor ismerősök, ismeretlenek, s ez utóbbiak annak a hangnak kívánnak boldog új esztendőt, amely- lyel az év más napjain is gyakran találkoznak. Újévkor a hangot köszöntik. A telefonközpontban szilveszterkor talán az ébresztőszolgálatnak lesz a legkevesebb dolga, igaz ezt is Halmi Gyuláné s kisegítő munkatársa látja el, s ha éjszakánként körülbelül harmincán kérnek telefonos ébresztőt, ez december utolsó napján fehér holló. — Szilveszterkor egyébként a hét- és kilencéves fiúunokákra kellett volna vigyáznom, de hát a szolgálat miatt most a férjem majd egyedül strázsál... Zs. A. EMLÉKEZETES PILLANATOK Es as esztendő Is —, mint mindegyik — egyaránt bővelkedett örömben és bánatba». Mi most — már csak ilyen az ember — a szépre, a kellemes pillanatokra emlékezünk. _________
