Nógrád, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-24 / 303. szám
4 NOGRAD 1987. december 24., CSÜTÖRTÖK Szomszédok — Pösztfln Az öröm és gond forrása |gj||||M .... |||gg || ......... A kíi/vetlen szomszédok gyakran keresik föl egymást. Odakünn az utak jégpáncéljával küzd járókelő és gép — a pásztói Nagymező utca egyik lakása az első pillantásra felhőtlen idill. Az alig több mint ötvenhárom négyzetméteren négy fiatalasszony és egy csokorra való apró gyerek villant fel egy sokatmondó szeletet mindennapi életünkből. Az utóbbiak ugyan kissé komplikálják az ismerkedést, hiszen a nagyobbacskák pillanatok alatt feje tetejére állítják a lakást. Harag azonban nincs. Becze Gyuláné, a háziasz- szony édesanyja a nagymamák boldogságával mondja: — Az a jó, ha virgonc a gyerek. Ha mozdulatlanul^, szótlanul ül egész nap a sarokban, akkor valami baj van. A négy fiatalasszonyt az aprócska gyerek, a gyed, mellett a szomszédság is összeköti. Életük naptárában emlékezetes esztendő 1987. — ekkor költözhettek a kényelmes otthonokba. A változás jelentőségéről sokát elárulnak a bemutatkozó szavak. Vendéglátónk Gönczöl JóJ zsefné, a KÖSZIG dolgozója. Férje Apcon, a Qualitálnál keresi a kenyerét. Tarról költöztek Pásztora, s a jegyzetfüzet ezt örökítheti meg: „Régi vágyam, volt egy ilyen otthon”. Fenyvesi Petemé a kórház ápolónője, férje a Gelkánál szerelő. Ó ezt mondja: — Hasznoson, a férjem szüleinél éltünk a két gyerekkel egy szobában. Túlzás nélkül állíthatom, felüdülés az új lakás. Örömét nem leplezi Nagy Lászlóné bölcsődei gondozónő sem, aki a Budapesti Építőipari Kisszövetkezetnél dolgozó férjét már nem az albérletben várja haza; — Szoba-konyhában, egészségesnek egyáltalán nem mondható körülmények között éltünk a gyerekekkel. Nagyon vártuk már ezt a megoldást. A hölgykoszorú negyedik tagja Fiikor Mihályné. ö a gabonaforgalmi vállalatnál raktáros, a férje ugyanott molnár — Mi korábban kétszobás szolgálati 1: ásban éltünk. A komto ,‘lküliséget és az összek .n irtot azonban nem lehet eg napon említeni, a n • ni körülményeink lényegesen jobbak. A bai iti összejövetel tagjai mái nemcsak az új lakást, hanem egymást is ismerik, lassan összemelegednek a korábban a másikról nem is halló családok. S, ebben néha a baj is segít. — Megvolt az új otthonom, de nem boldogultam a kulcscsal, a szomszédok jöttek a segítségemre, így kezdődött az ismeretség — mondja Filkorné. Beszélgetésünk során elhangzik a közismert mondás: a baj összehozza az em~ beteket. S, hogy ez mennyire igv van, erre két példát is hallunk. A szomszédokhoz szaladhatott Gönczölné az otthoni balesetet szenvedett vérző ujjúval; s Nagyné is aligha boldogult volna segítség nélkül- a vízömléskor. Az utóbbi még megjegyzi: százalék összegyűjtése nem csekély erőpróbát jelent. — ötven- és hetvenezer forint közötti összegeket tudunk kamatmentes kölcsönként adni, s a visszafizetést három év múlva kell megkezdeni — tájékoztat Sisák Imre, a városi tanács megbízott osztályvezetője, akiit ugyancsak megiinvitáltunk erre az „összevont családlátogatásra”. — Az idén összesen 3,5 millió forintot oszthattunk szét, s az igényeket jelzi, hogy jelenleg is negyvenkilencen vannak a listán. A tanács végrehajtó bizottsága egyébként úgy döntött, hogy az idén a városközpontban lévő OTP-társaslakások vevőit és a családi házak építőit részesíti támogatásban. Apropó városközpont. Politikust és építőt csakis dicsérni lehet az elgondolásért: a lakások földszintjén üzletsor legyen. A megvalósított kezdeményezésről így vallanak a legérintettebbek. Fiikor Miihályné: — Osák annyit mondhatok, hogy nagyon tetszik, igen szép ez a hely. Gönczöl Józsefné: — Mindennél többet ér, hogy helyben ennyi üzlet van. — Elsősorban akkor érezzük ennek az előnyét, amikor a gyerekekkel együtt kell menni vásárolni — veszi vissza a szót Fiikomé. — Még arra is lehetőség van, hogy amikor elalszik a csöppség, egy apróságért elszaladjunk. Az olvasónak talán feltűnt: az élet jelentős változásáról csakis a családok hölgytagjai nyilvánítanak véleményt. Mint mondják, a férjek ilyen találkozójára igen csekély az esély, hiszen váltott műszakban dolgoznak, ráadásként pedig ott vannak a kényszerű pluszmunkák i*. Ez utóbbiról ugyancsak szó esik, kiváltképpen akkor, amikor a közelebbi és távolabbi jövőről, á tervekről beszélgetünk. Fiikor Mihályné: — Ha őszinte akarok lenni, azt kell mondanom, nem valami rózsás a hangulatom, ha az adóra, a bejelentett árváltozásokra gondolok. Mi lesz január 1-e után — ez foglalkoztat. Mert már ma is azt tapasztalam, holl ez, hol az drágább. Egyedül az OTP-nek háromezer forint, erre jön a rezsi, nem csoda, hogy a férjemnek különmunkát is vállalni kell. Azt hiszem, érthető, hogy elsősorban a gyermekholmik drágulása érint érzékenyen. S, a távolabbi tervek? A fiatalasszony sokak véleményét mondja: — A két szoba most még elég. De fiú- és lánygyermekünk van, ha megnőnek, már problémáink lesznek, hiszen külön szoba kellene. Elérhető a nagyobb lakás? Nem tudom, hiszen igen nagy a teher. — A mi igényeinknek nagyon megfelel a két fiúgyerekkel a kétszobás lakás, mégis szeretnénk valamikor egy harmadikat. Pénz kérdése. Nem véletlen, hogy a férjem néha este kilenc-tíz óráig is dolgozik — avat be családi dolgaikba Fenyvesi Péterné. Gönczöl Józsefné is távolabbra tekint. Nagyobbik lánya 14 éves, igen jó tanuló. Budapesti diáknak szánják, angol—orosz szakra. — Terveink? — kérdez vissza Nagy Lászlóné. — Egetrengetőek nincsenek. Mindenekelőtt azt a pénzt szeretnénk visszafizetni, amivel a rokonok segítették az otthonteremtést. A ma középpontja azonban mégiscsak a kisgyerek. A fiatalasszonyok zöme nem véletlenül vélekedik úgy, hogy — élve a kedvező gyeddel — idő előtt nem megy vissza dolgozni, mert „jobb, ha mellettem nő fel”. Más azt fontolgatja: új munkahelyet keres. Mondván: „három műszakban nehezebben tudom ellátni, és mégiscsak ő a legfontosabb”. Ezen a véleményen lehet a háziak „nagymamája”, Becze Gyuláné is, hiszen kerek perec ezt mondja: — Az lenne az igazi, ha a férj annyit kereshetne, hogy a feleség az életét a család— Fiatalok vagyunk, valamennyien kismamák, igy könnyebben megy az ismerkedés. Nem ilyen egyszerű az egyedülállókkal — többen laknak ilyenek a mi lépcső- házunkban —, velük még találkozni is nehezebb. Az említett hasonlóságok mellett van még valami: Gönczöl Józsefék kivételével valamennyi család kapott az otthonteremtéshez tanácsi támogatás is. S, hogy ez milyen jó szolgálatot tesz, azt jelzik az árak is. Az első és második emeleti lakások ára 980 ezer forint, a harmadik emeletieké 950 ezer forint. A befizetendő harminc nak meg a gyerekeknek szentelhetné. Ha én intézkedhetnék — így intézkednék. Négy család hét gyerekkel — az otthonteremtés megnyugtató örömével és sok-sok gondjával. Minden bizonnyal az élet jelentős szeletét reprezentálják, hiszen Pásztón 1987'ben 69 OTP-s lakásba, 13 átmeneti lakásba és 46 családi házba költöztek be az új lakók. Mire e sorokat lejegyzem, az apróságok már teljesen átrendezték Gönczölék otthonát, talán még a csilláron js játék van. — Aranyosak — néz rájuk Filkorné. — „Csak” fel kell őket nevelni Kelemen Gábor Feló: Bábel László A négy fiatalasszonyt a gyed mellett a szomszédság is összeköti. Kétszeres „atyai” minőségben Egy üvegfúvó bizonyára azt mondaná: minek ide számítógép! Pénzkidobás! Ha jó az alapanyag, olyan kelyhet csinálok, hogy az angol királynő is megirigyelhetné. Napi megítélésben bizonyára igaza lenne, ám a salgótarjáni öblös- üveggyár nemcsak egy napra tervez, hanem évekre, előre. Legalábbis amikor a számítógépek megvásárlásáról döntöttek. E kettősségben őrlődik immár kéf esztendeje Andai Zsolt, a gyár fejlesztési osztályának előadója, ö kezdeményezte és vállalta a számítógéppel segített műszaki- tervezési rendszer kidolgozását, amely mindenképpen úttörő munka ebben a szakmában. Üvegtárgyakkal terhes polcok tarkítják a fejlesztési főmérnök szobáját, beszélgetésünk helyszínét. Magas, nyurga fiatalember Zsolt, aki négy éve szánta el magát sorsdöntő lépésére; Miskolcról Salgótarjánba költözött. — Akkor végeztem ugyanis a miskolci nehézipari műszaki egyetem gépész- mérnöki karán, s mivel ez elég tág fogaltom ma már, tegyük hozzá; termelési rendszer szakon. Egyéves szerződésem volt az öblös- üveggyárra!, ezért jöttem ide. Pontosabban a féleségemet követtem, mivel Erika geológusként nem kapott állást a Borsodi Szénbányáknál. Itt akadt munka, hát alkalmazkodtunk. Három gyárat vett szemügyre, a síküveggyárat, a kohászati üzemeket és az öblöst. — Az elsőben úgy vettem észre, hogy erőteljes fiatalítást hajtottak végre. Így nem láttam esélyt az előbbre lépésre. Az acélgyárat íélig-meddig már ismertem, mivel valamikor a DI- GÉP-nél voltam termelési gyakorlaton, és a két gyár között nincs nagy különbség: nagy cég, rugalmatlan. Ezzel szemben az öblöst megfelelően „kicsinek” találtam, amely rugalmassága révén jobban megfe* lelt az elképzeléseimnek. Jószerével egyetlen ismerősük élt a városban, lakás híján pedig a Nógrádi Szénbányák bátonytere- nyei munkásszállásán húzták meg magukat. Nem sokkal később menesztették őket, s bizonytalanná vált szinte minden... — Ha nem is a híd alatt éjszakáztunk, de nehéz volt elviselni a hajléktalanságot. Amíg meg nem kaptuk a szolgálati tanácsi lakást, még az is felvetődött, hogy visszamegyünk Miskolcra. Aztán jóra fordult sorsunk; a Csizmadia úton beköltözhettünk a „panelesbe”. A gyárban is mozgalmas éveim voltak, hiszen a termelési osztályon kezdtem, majd az igazgatóm tanácsára körülnéztem az üzemben is, művezetőként. Először húzódoztam tőle, de utólag nem bántam meg. Két éve kerültem a fejlesztőkhöz... Andai Zsolt azzal az elképzeléssel állt elő, hogy a gyár jövője szempontjából elkerülhetetlen a számítás- technika bevonása, a műszaki területekre is. Vállalta a már említett rendszer kidolgozását, melyhez ■a berendezések is hamarosan megérkeztek. Fogalmazhatnám úgy is: ő lett a rendszer attya, lévén, hogy más nem ért ebhez a speciális területhez. — Az a véleményem — folytatja némi gondolkodás után —, hogy a CAD bevezetése elsősorban nem gazdaságossági kérdés, hanem vezetői hozzáállás függvénye. Egyszerűen nem lehet bizonyítani, hogy „x” idő alatt megtérül a belefektetett pénz. Talán e szemlélet hiánya az oka, hogy egy kezemen megtudom számolni, hány megyei vállalat kezdte el a számítógéppel támogatott fejlesztés meghonosítását. Idő közben a barátok, Ismerősök számának növekedése is elviselhetőbbé tette ittlétünket, no és nem beszélve a család új tagjának megérkezéséről. Kislányunk most két és fél éves, s már közeledik a második világrajövetele. — Azt mondhatom, mindenünk megvan. Néha viszont jó lenne elmenni moziba, színházba, szórakozni, s ilyenkor nagyon hiányoznak a rokonok, a szülők. Anyagi helyzetünk — a magunkra utaltság miatt — nem a legrózsásabb, Erika nem is várta meg a gyes leteltét; visszament dolgozni. Még szerencse, hogy egyikünknek sincs káros szenvedélye, és a munkás- szálláson töltött idő alatt sikerült egy kis pénzt megspórolnunk. A nagyobb célokról hallgat Zsolt, de azért megemlíti, hogy jó lenne valamikor kertes házba költözni. Majd akaratlanul is a gyár jövője kerül szóba. Ha elfogadjuk azt a tételt, miszerint a nehéz gazdasági helyzetben a legeredményesebb stratégia a szellemi energia, a „szürkeállomány” mozgósítása (S ezzel összefüggésben a mérnökök, technikusok, közgazdászok megbecsülése), akkor ennek valamiképpen az öblösben is jelentkeznie kéne. Andai Zsolt e téren pesszimista : — A gyár érzésem szerint túlzottan termeléscentrikus, ahelyett, hogy fejlesztéscentrikus lenne. Az aktuális termelésre kénytelen összpontosítani, bár lehet, hogy ez egy nagyobb rendszer hibája. Amennyiben a jövőépítésnek elébe tudnánk menni, azt megtudnánk kellően alapozni, bizakodóbb lennék. Bár az üvegfóvónak nehéz lenne megmagyarázni, hogy miért... T. Németh László (JNICEF-jelentés Remények, lehetőségek Minden harmadik haláleset 5 évnél fiatalabb gyermeket ér. . . Szerény sikereket, szomorú tényeket, új lehetőségeket tár az emberiség elé a világ gyermekeinek helyzetéről közzétett UNICÉF-jelentés. Kétmillió gyermek megmentéséről ad számot az ENSZ-gyermeksegély, de még mindig 38 ezer emberpalánta hal meg naponta — tegnap, ma, holnap. .. A fertőzések, a hiányos táplálkozás áldozataivá válnak, holott a fertőzések jórésze megelőzhető. A világméretű oltási kampány kezdeti eredményei biztatóak. A múltban a fejlődő országokban a gyermekek alig 5—10 százaléka részesült védőoltásokban. A 80-as években a leggyilko- sabb betegségek — kanyaró, diftéria, szamárköhögés, tetanusz, tbc. gyermekbénulás — ellen már 50 százalékukat beoltották, ily módon 1,4 millió gyermek életét sikerült megmenteni. A védőoltások hozzáférhetőkké, olcsóvá váltak. Az évtized végére a gyermekek 70 százalékát szeretnék immunizálni és ezzel az ezredfordulóra a csecsemő- és gyermekhalandóság a felére csökkenthető. A védőoltás az első lépés az egészségügyi alapellátás megteremtése felé. ŐRT — orális rehidrá- ciós terápiát, kiszáradás elleni, szájon át adható gyógymódot jelent. Az évtized elején szakmai körökön kívül szinte ismeretlen volt ez a terápia, amelyet ma széles körben alkalmaznak, és ezzel idén 600 ezer gyermek életben maradását biztosították. A só-cukor-víz oldat a fer- tőzéses hasmenésben szenvedő gyermeket megóvja a kiszáradástól, a haláltól. 47 országban gyártják az életmentő oldatot, de házilag is előállítható. A jelentés központi témája: „Nagy összefogás a gyermekekért”. A társadalom meglévő erőforrásainak mozgósításával a jelenlegi nehéz körülmények között is, részben segíteni lehet a bajokon. Ahol a családok alapvető egészségügyi ismereteket szereztek és szükség esetén az olcsó gyógymódokat alkalmazzák, ott kevesebb tragédia történik. Tények tanúsítják, hogy a családok akkor kezdenek el kevesebb gyermeket világra hozni, amikor meglévő gyermekeik életben maradásában jobban bíznak. A gyermekhalandóság csökkenése vezethet a demográfiai robbanás lefékeződéséhez. Brazíliában, becslések szerint, a gazdasági pangás következtében 60 ezer gyermek vesztette életét a 80-as években. A családok a létszükségleti cikkeket sem tudják előteremteni. A kormányok lefaragták a szociális kiadások, a szubvenciók összegét. A kisgyermekek számára ee — Mentsük meg őket! végzetes, hiszen fejlődésük, növekedésük szempontjából az első 5 év meghatározó, ha ebben az időszakban nem részesülnek megfelelő táplálékban, egészségügyi ellátásban, ezt szervezetük fizikailag és szellemileg megsínyli. Problémák hosszú sora vár megoldásra: ilyen a gyermekek helyzete a háborúk, fegyveres konfliktusok dúlta országokban, a testi és szellemi fogyatékosok, az elhagyott, a menekült táborokban, a nagy városok utcáin élő, a munkában kizsákmányolt, a kábítószerek, vagy az alkohol rabságában sínylődő gyermekek gondjai-bajai. Az UNICEF a megoldásra váró feladatok közül száznál is több országban a gyermekek életben maradásának, fejlődésének kérdését helyezi előtérbe.
