Nógrád, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-18 / 298. szám
2 NOGRAD 1987. december 18., PÉNTEK Befejeződött az Országgyűlés téli ülésszaka Sándor Gábor (Pásztó), dr. Szilágyi Tibor (Salgótarján, déli városrész) és Tőzsér Gáspár (Bátonyterenye) nógrádi országgyűlési képviselők. (Folytatás az 1. oldalról) vasolta, hogy a tanácsi pénzeszközök szétosztásánál a fejkvótába az ideiglenes lakosokat is beszámítsák. Az idegenforgalmi szolgáltatások feljesztésé- re más módon is meg lehet találni a pénzforrásokat. Szentendrének például a Közép-Dunavidé'ki Intéző Bizottság, valamint az országos idegenforgalmi alap is juttatott eszközöket. A kormányzat egyébként dolgozik azon, hogy a pénzek megyék közötti elosztása igazságosabbá váljon. A felzárkózás gyorsítása érdekében négy megye — köztük Pest megye — kiemelt összeget kapott. Emellett a tanácsok működését finanszírozó költségvetésben 400 millió forint, a területfejlesztési alapban félmilli- árd forint áll rendelkezésre hasonló célra. Mi lesz a sorsa a tehó- nak? Ebben a kérdésben Medgyessy Péter úgy foglalt állást, hogy a kormányzat nem javasolja központi intézkedéssel megszüntetését; mert ahol kellően megszervezték felhasználását, ott jól szolgálja a ‘lakossági érdekeket. Nem értett viszont egyet azzal az igénnyel, hogy a jelenlegi központi pénzellátás ‘mellett növeljék a tanácsi bevételeket a személyi jövedelemadók. Ez 60 milliárd forinttal növélné a költség- vetési hiányt, amelyhez a parlament nyilvánvalóan ■nem járulna hozzá. Viszont a kormányzat szándékában áll, hogy 1989-től a helyi ‘tanácsok bevételévé tegye ■a személyi jövedelemadóból befolyt összegeket. Ezáltal növelhető érdekeltségük az adó következetes behajtásában. Medgyessy Péter hangsúlyozta, hogy az egészségügy és az oktatás területén mindenfajta bérelem bruttósítására biztosítják az anyagi feltételeket. Medgyessy Péter elmondotta, hogy a kormányzat egyelőre csak a 70 éven felüliek nyugdíjának teljes mértékű kompenzálására tud vállalkozni. Erre adottak az anyagi eszközök, s ez az a korhatár, ameddig még kiegészítő munkával valamilyen módon tudják pótolni jövedelmüket az idős emberek. A továbbiakban a januárban bevezetendő új ár- és adórendszerről szólva elmondotta; a számítások szerint javul a hazai vállalatok nem rubelelszámolású értékesítésének jövedelmezősége. Nincs szükség tehát külön pénzügyi eszközökre, amelyek egyébként érdekeinkkel ellentétesek lennének és alkalmazásukat nemzetközi szabályok sem teszik lehetővé. Egy észrevételre válaszolva, Medgyessy Péter azt mondta: elvileg nem bizonyult ió megoldásnak, hogy a jövő évi árindexeket tartalmazó miniszteri rendeletben — amely a változásokat termékek szerint tartalmazza — kivételként a Lakástextil Vállalatot nevezték meg. Ebből a tanulságot a jövőben le kell vonni. Ezután határozathozatal következett. Az elnöklő Sarlós István bejelentette, hogy a terv- és költségvetési "bizottság módosító javaslatokat terjesztett elő az 1988. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslathoz. Ezek közül, a képviselők többre külön is szavaztak. Eldöntendő volt, hogy a három év alatti gyermekek családi pótléka 1988-ban gyermekenként 500 forinttal emelkedjen-e a tervezett 400 forint helyett, vagy az anyasági segély változzon tízezer forintra az előirányzott hatezer helyett. A képviselők — 11 ellenszavazattal és 3 tartózkodással — a három éven aluli gyermekek után járó családi pótlék emelését fogadták el. Emiatt módosult a költségvetés egy másik tétele, a szianádási alap előirányzata is; 500 millió forinttal csökkent, s így 1,5 milliárd forintra változott, a családi pótlék emelésének érdekében. A képviselők — két tartózkodással — elfogadták a terv- és költségvetési bizottságnak azt a javaslatát is, amely a többi között előírja: az Országgyűlést előzetesen tájékoztatni kell arról, ha az állami költségvetés több paragrafusában szereplő kiadások közül a szénbányászat, a vaskohászat, a hústermelés és -értékesítés, a Magyar Államvasutak, a szanálási alap, illetve a foglalkoztatási alap támogatásának bármelyikét a Minisztertanács növelni kívánja. E szavazással több más bizottsági módosító indítványt is elfogadtak. Így azt is, hogy az egyéb kiadásokra —, köztük az év elején bevezetendő új ár- és adórendszerre való áttérés előre nem látható következményeinek áthidalását szolgáló tartalékra — előirányzott költségvetési tartalék 1988 első fél évében nem használható fel. A második fél évben a felhasználásról döntést kizárólag az Országgyűlés hozhat. Ezután az Országgyűlés 4 ellenszavazattal és 18 tartózkodással — általánosságban és részleteiben, a már megszavazott módosításokkal együtt — elfogadta az 1988. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot. A továbbiakban döntöttek az állami. pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény módosítására vonatkozó terv- és költségvetési bizottsági javaslatokról. Az indítványok a többi között szorgalmazzák, hogy a pénzügyi ellenőrzés megállapításairól az ellenőrzött szervezet vezetőjét; — vezető testületét — tájékoztatni kell. A képviselők a módosító javaslatot két ellenszavazattal elfogadták. Majd az Országgyűlés — általánosságban és részleteiben, a már megszavazott módosításokkal együtt — egyhangúlag elfogadta az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslatot. A határozathozatalt követően megkezdődött a jogalkotásról és az 1960 előtt kibocsátott jogszabályok rendezéséről szóló törvény- javaslatok tárgyalása. ☆ Borics Gyula igazságügy- minisztériumi államtitkár tartotta meg expozéját. Elöljáróban kiemelte: ha mérleget készítünk az elmúlt öt évről, megállapíthatjuk, hogy a parlament törvény- alkotó tevékenysége megélénkült, növekedett az országgyűlési bizottságok szerepe a törvények és más jogszabályok előkészítésében. A továbbiakban kifejtette: a jog csak akkor szolgálhatja hatékonyan az előttünk álló feladatok megoldását, ha megőrzi társadalmi tekintélyét. Ehhez pedig elengedhetetlen az állami szervek kibocsátotta jogszabá-' lyok világos, áttekinthető és egységes rendszerbe foglalása, továbbá a szabályozandó életviszonyokat pontosan feltáró, az érdekek széles körű egyeztetésén alapuló jogszabály-előkészítés, és végül, de nem utolsósorban a következetes végrehajtás. Az előterjesztett törvényjavaslat ezeknek a feladatoknak a megoldását kívánja elősegíteni. Az úgynevezett utasításos jogalkotás tehát megszűnne, és ennek következtében néhány országos hatáskörű szerv jogalkotási hatásköre is. — Az állami irányítás másik típusa az úgynevezett jogi iránymutatás. Ez nem kötelező jellegű rendelkezés, hanem olyan jogi forma, amellyel az állami, társadalmi szervek, gazdálkodó és más szervezetek az állampolgárok tevékenységét ajánló jelleggel kívánják befolyásolni. Az expozé további részében a törvények szerepével foglalkozott az államtitkár. Utalt arra, hogy a törvény-, hozás szerepének, jelentőségének fokozására eddig is törekedtek, de a tapasztalatok szerint ez nem volt elég hatásos. Ezért indokolt, hogy a törvényjavaslat általánosan, de részleteiben is határozza meg, melyek azok az életviszonyok, ■amelyeket csakis törvényben lehet szabályozni. Ezeket — az úgynevezett törvényhozási tárgyakat — az alkotmányra és az eddigi gyakorlatra is figyelemmel célszerű meghatározni. Az előadó beszámolt arról is, hogy eltérő vélemények alakultak ki ' a Minisztertanács és a miniszterek jogalkotó jogkörének korlátozásával kapcsolatban is. A szakmai vitákon felmerült érvek alapos mérlegelése után, a törvényjavaslatba az a megoldás került, hogy minisztertanácsi rendelet az életviszonyokat törvényi felhatalmazás nélkül is, szabályozhatja, természetesen csak akkor, ha azok nem tartoznak a törvényhozási tárgyak körébe. Végezetül a jogalkotásról szóló törvényjavaslattal egyidejűleg terjesztette elő az igazságügy-minisztériumi államtitkár az 1960 előtt kibocsátott jogszabályok rendezésérő] szóló törvényjavaslatot is. ☆ Dr. Nagy József (Baranya m., 6. vk.), a Baranya megyei pártbizottság nyugalmazott első titkára, a törvényjavaslat bizottsági előadója emlékeztetett arra, hogy az Országgyűlés legutóbb az igazságügyminiszter beszámolója alapján 1982-ben hozott határozatot, amelyben a jogalkotás követelményeit fogalmazta meg. Az azóta eltelt időszak tapasztalatai szerint azonban nem következett be kedvező változás. Dr. Horpáth ‘ Jenő (Budapest, 1. vk.), a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke emlékeztetett arra, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa óta valaMiklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke mindenekelőtt kiemelte: hivataluk — amelyet az 1951. évi I. törvénynyel hoztak létre — fennállása óta először tesz jelentést az Országgyűlésnek. Üdvözölte, hogy e társadalmi jelentőségű témát az Ország- gyűlés napirendre tűzte, majd rámutatott: a mai magyar társadalmi valóság egyik fontos jellemzője, hogy immár hosszú idő óta megnyugtatóan rendezett az állam, valamint az egyházak mennyi pártkongresszuson az írásos dokumentum része az a megfogalmazás, hogy „az Országgyűlés alkotmányban rögzített szerepét tovább kell erősíteni” Dr. Tallóssy Frigyes (Budapest, 24. vk.), a Ferroké- mia Ipari Szövetkezet jogtanácsosa arról szólt, hogy a túlszabályozás bénító erejével, a tudományos publikációktól kezdve a kabarépódiumig, már mindenütt foglalkoztak — mindhiába. Török Sándor (Szolnok m., 13. vk.), a Jászapáti Nagyközségi Közös Tanács elnöke a törvénytervezet szükségességével, szellemével, céljával egyetértve örömmel nyugtázta a jogalkotás de- mökratizmusának szélesedését. Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.), a Magyar Televízió szegedi stúdiójának szerkesztő riportere először is a jogalkotás rendjének szabályozásával kapcsolatban tett módosító indítványt: a jogszabályok sorából hagyják ki az országos hatáskörű szerv vezetésével megbízott államtitkárok rendelkezéseit. A másik kérdés, amelyet érintett, az Elnöki Tanács jogkörének, jogalkotó tevékenységének a korlátozása. Időszerű lenne felülvizsgálni e testületnek az Ország- gyűlést korlátlanul helyettesítő jogkörét — mondotta. Dr. Korom Mihály (Bács- Kiskun m., 8. vk.), az alkotmányjogi tanács elnöke emlékeztetett arra, hogy most több mint 13 ezer, főleg alacsonyabb szintű jogszabály kerül hatályon kívül. A napirendi ponthoz több és vallásfelekezetek kapcsolata. A párbeszéd, az alkotó együttműködés olyan időszakát éljük, amikor a figyelem a nép javára végzett közös munkára és összefogásra irányul. Egyre következetesebben érvényesült az a meggyőződés, hogy honfitársaink megítélésének igazi mércéje a társadalomért végzett alkotó munka, s hogy aki a társadalom felemelkedéséért, boldogulásáért dolgozik — világnézeti meggyőződésének megtartása mellett —, a tárfelszólaló nem lévén, ismét dr. Borics Gyula kapott szót. Az igazságügyi minisztériumi államtitkár több képviselői észrevétellel egyetértett. Borics Gyula válasza után határozathozatal következett., Az Országgyűlés először az alkotmány módosításáról szavazott és egyhangú döntéssel beiktatta az alaptörvénybe azt a bekezdést, amely szerint az Országgyűlés ülései között a parlament jogkörét az Elnöki Tanács gyakorolja, az alkotmányt azonban nem változtathatja meg, és nem alkothat jogszabályt olyan tárgykörben, amelynek szabályozása az Országgyűlés hatáskörébe tartozik. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság írásos jelentésében előterjesztett, a jogalkotásról szóló törvény- javaslathoz megfogalmazott módosító javaslatot az Országgyűlés ugyancsak egyhangú szavazással elfogadta. Ezután a jogalkotásról szóló törvényjavaslatot általánosságban és a már megszavazott módosításokkal részleteiben — egy tartózkodás mellett — elfogadta az Országgyűlés. A parliament ezt követően. az 1960 előtt kibocsátott iotrszahálvnk rendezéséről szóló törvénviavaslatról szavazott. s azt egyhangúlag elfogadta. A oaDirend szerint ezután az Ádami E*vházügvi Hivatal elnökének beszámolója Ve^rot Vezet t gz állam egVbáznoiitivá'áról. a hivatal munkájáról. sadalom megbecsült, hasznos tagja. A kormány ezekre, a társadalom valóságos viszonyait számba vevő, a szocialista humanizmus eszméinek megfelelő elvekre építette egyházpolitikáját. E törekvését fokozatosan szélesedő támogatás övezte. Történelmileg rövid időre volt szükség ahhoz, hogy a marxisták és a hívők között javuljon a megértés, teljesebbé váljon az állam és az egyházak közötti bizalom, (Folytatás a 3. oldalon.) Példa nélküli érdeklődés — többen így minősítették az 1988. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat előzetes vitáját. Az ülésszakot megelőző bizottsági ülések a szokottnál is élénkebbek voltak, a terv- és költségvetési bizottság több gépelt oldalon terjesztette elő a módosító javaslatokat. Mindez arra is vall, hogy a munka nem az ülésteremben kezdődik, bár kétségtelenül a plenáris ülés áll az érdeklődés középpontjában. A költségvetés előkészítésében aktívan részt vettek a nógrádi képviselők is — a szó szoros értelmében megyei érdekeket képviselve. Tőzsér Gáspár, a bátonyterenyei székhelyű választókerület képviselője bányászember, s ez alapvetően meghatározta a mondandóját. Az ipari bizottságban kifejtett véleményét így idézte a Parlament kupolacsarnokában : — Számos kérdést feltettem, a válaszok révén az iparág, a szénbányászat helyzetéről kívántam világosabb képet kapni. Azért is, mert a rosszabb ismerete még mindig jobb, mint a bizonytalanság; a valóságos kép lehetővé teszi ugyanis a változtatásra való felkészülést. Tőzsér Gáspár nemcsak a bányászok sorsát, holnapját firtatta. Azt is szóba hozta, hogy a mai helyzetben milyen gond a bányászok regenerálódását hagyományosan szolgáló sport- és kulturális létesít“ Parlamenti jegyzet Szószólók mények fenntartása. Képviselőtársai előtt pedig kifejtette: — Hat faluban voltam a elmúlt időszakban fórumokon, s mindenütt azt tapasztaltam: az általánosságokat az emberek nem fogadják el. Több információ kell tehát a képviselő tarsolyába, hogy konkrét, világos választ tudjon adni. S, ami a bányászat gondjait illeti, Tőzsér sokatmondó szavai így hangzottak : — Voltunk már hősök, de voltunk eltartottak is. Most a párt és a kormány programjának végrehajtói akarunk lenni. A hogyanra válaszolva megemlítette a szerkezetátalakítást, a létszámgazdálkodást, a veszteséges tevékenységek megszüntetését, az üzemegységek átszervezését. Jelezve: egy folyamat már elkezdődött. ☆ Kérdése bőven volt dr. Szilágyi Tibornak, Salgótarján déli városrésze képviselőjének is. Az építési és közlekedési bizottság ülésén többek között arra utalt: választókerületében dolgozik a 2300 fős síküveggyár, s az ott kenyeret keresők véleményét is tolmácsolja. '— Az üvegipar a sikeres, húzó Iparágak közé tartozik, s a jövő a vállalat dolgozói és vezetői mellett élénken foglalkoztatja a megyei vezetést is. Az érv sokatmondó: ha a bányászat és a kohászat „leépítése” után visszaesne az üvegipar is, akkor ez komoly politikai feszültség forrása lehetne. Az alternatívát sokan ismerték, Orosháza és Salgótarján lépett ringbe a floatüveg gyártásáért, az előbbi amerikai, az utóbbi japán ajánlat alapján. — Kérdéseim között ott volt, hogy hol tart a döntés; mi alapján és kiket bevonva mérlegelnek; figyelembe vészik-e, hogy a Budapest Bank véleménye szerint a japán ajánlat a kedvezőbb. Folytatva azzal, hogy a minisztérium, az üvegipar és a megye vezetői többszöri tárgyaláson is kinyilvánították, hogy a kedvezőbb megoldást kell választaná. Br. Szilágyi Tibor mindehhez hozzátette: Salgótarján egy nagyon komoly feldolgozói párral rendelkezik, s véleménye szerint erre alapozva a nemzetgazdaság szempontjából is kedvezőbb lenne a Salgótarján javát szolgáló döntés. A tényékhez azonban hozzátartozik, hogy a bizottság ülésén elmondott kérdésekre nincs egyértelmű válasz. A képviselők mindenesetre megtették a magukét, a megye — választóik — érdekét szolgálva érveltek. Kelemen Gábor Az igazi mérce a társadalomért végzett alkotó munka Miklós Imre beszámolója